Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Hurra!! Nagyon örülök, hogy ismét itt vagy köztünk!!!

Átérzem a fájdalmadat, akik átestünk ezen tudjuk milyen, de egyre erössebb leszel a fájdalom meg gyengül.... :-))

Puszi

Szia!

Nagyon szorítunk Érted!!!! Bár már én is ott tartanék, ahol Te. Ne légy betojva, minden rendben lesz!

puszi Nati

Na, lányok. Keserűsó (kihagyva), hüvelyöblítés, beöntés meg volt, még reggel is lesz. Kaptam trombózis ellen szurit, ez 40 felett mindenkinek jár. Viszont a katétert nem altatásba teszik fel, hanem mielőtt visznek a műtőbe. Szobatársam nagyon jó, sokat dumcsizunk.

Holnap fél 10 és 10 közöttre teszik a kezdést. Remélem nem lesz csúszás. Ès már holnap este talpra akarnak állítani.

Puszi, majd jövök.

Minden jót kívánok neked, stramm csaj vagy, hamar felépülsz:)

Holnap szorítok érted.

Szorítok Neked!

Küldöm a sok-sok pozitív energiát!

Kívánom mosolygósan ébredezz!

Én is szorítok Neked, és néhány nap múlva már, elindulsz az új egészséges életed felé! Sok-sok szerencsét!

puszi Nati

Szia!

Szorítunk neked. Már én is számolom a napokat. Minden jót neked és várom a beszámolódat.

üdv

Tica

Hajrá!!! Ügyes vagy! Csak előre nézni. Pikk-pakk túl leszel rajta és a felhőcskék elvonulnak, ki süt a lelkedbe a nap.

Veled vagyok!!! Gondolok RÁD!!!

Drága Barátnőim!

Ez is eljött, pedig azt hittem, hogy nem érem meg. Hamarosan indulok. Kérlek benneteket, hogy nagyon szorítsatok nekem. Amint tudok, jövök az "élménybeszámolóval".

Puszilok mindenkit, vigyázzatok magatokra.

A gyereknek az ajándék nagyon jó ötlet! :)

Viszek könyvet, de azt hiszem a szobatársak és az alvás ilyenkor a legjobb.

Kész anyagi csőd a kórház, 6-8 hálóing, nekem egy sincs, ki nem állhatom :( Ilyen kis hülyeségekbe kapaszkodva terelem el a gondolataimat :)

Jázmin!

Ezt a túlélem-e dumcsit most hanyagold, magad miatt is és persze a műtét előtt állók miatt is. Èn holnap vonulok be, de már úgy megy a hasam, mint a vízfolyás:'(. Mire akarnak nekem hashajtót és beöntést adni......

Én még az időpontra várok, de idáig tele voltam türelemmel, már kezd fogyni, kedden lesz 2 hete, hogy voltam az orvosnál, azt mondta májusba mindenképp meg akar műteni, de szerintem lesz az június is, ha így haladunk :(

Én szerencsés vagyok, nem vagyok depis, nem mondom hogy nem őröl, de kifelé nem látszik. Néha türelmetlenebb vagyok, de ez előtte is így volt.

A konizációs műtét altatása előtt írtam levelet a szeretteimnek, azt most is őrzöm, ki tudja az ördög nem alszik :) De én úgy vagyok vele, ha az altatásból felébredek, akkor 100% a gyógyulás.

Az a baj a depivel, hogy a családodat is őrlöd, nem csak magadat, nem tudnak segíteni, csak Te tudsz magadon! Én megpróbálom lefoglalni az agyamat és akkor nem agyalok :)

Jaj, én mindenkitől ezt kérdeztem: dokik (akivel épp összehozott a sors, mindenkit megkérdeztem..Túlélem?!?), aszisztensek, vérvételes csaj, altatóorvos, röntgenes csaj, háziorvos, meg még sorolhatnám..Mindenkitől rákérdeztem..

Persze: Naná..Miért ne élné túl?!?;D

Szóval: Miért ne élnéd túl?!? Persze, hogy túléled....

Mindenképpen vegyél vmi játékot a kicsiknek, hogy mikor hazamész a kórházból, átad nekik...Hogy fogod várni, hogy átadd nekik, s hogy fognak örülni mikor eljön a nap..:DDDD Ezen járnak majd a gondolataid...

Nekem is az volt a legrosszabb, hogy a fiamat az anyuéknál hagytam, 60km-re, tehát jönni sem tudtak hozzám, de tán jobb is a pici miatt..

Állandóan a fiam járt az agyamban...Vittem képet róla..Műtét előtt is csak rá gondoltam, mikor elaltattak is, meg ébredés után is, hogy bakker túléltem tényleg, és dejó, még van anyukája a fiamnak...:D

A gyerekek erőt adnak majd...

Mikor épp fájdalmaid lesznek, akkor is csak rájuk gondolj..♥

Hamar felépülsz majd újra, mert van kiért, van miért...:DDDDDDDD

Végülis 10 napot voltam külön a fiamtól, aztán kicsit távolságtartó volt velem, az ajándéknak viszont nagyon örült...:D

Szépen lassan újra egymásra"találtunk"....♥

Csak ugye nehéz megállni, hogy ilyen picúrt ne emelgessek...Ez volt nehéz utána..Kell segítség, mert sokmindet nem tudsz majd csinálni, nem szabad...

Gyorsan eltelnek ám a napok..Engem a látogatók kifejezetten zavartak..Na jó, nem mindig...De olyan 10-15 perc után már fáradt voltam, nem akartam már mesélni, meg nem bírtam ha sajnálnak, csak feküdni akartam...

Vigyél újságokat, könyveket, és biztos lesznek szórakoztató szobatársaid...

Jaj, a kórházi ajtó előtt nekem is jön a gyomorideg, kell nyugtató, addig semmi bajom..De ott elkap vmi idegbaj....

Pont így voltam én is: P4, aztán rák, hát ez a szövettanom már csak-csak jobb lesz, bár marha ideges vagyok..

Örülök, hogy nálad minden okés már..:DDDDD

Én is úgy voltam, ha ki kell mindent venni, hát vegyék, de aztán legyek megint egészséges..Ha ez az ára, hát legyen..De aztán jöjjön pár nyugis évtized...:DDDDD

Nekem is méhnyakrákom van, vagy volt, vagy nem is tudom hogyisírjam, merthát már megműtöttek, csak várok a szövettanra, hogy mennyire terjedt ki a szerveimen, de nagyon nehezen hozzák össze a laborban..:(

Én 8 napot voltam bent a műtét után. 6 hálóingem fogyott( 3 napot voltam kórházi hálóingben-Győr)..Mondjuk volt úgy, hogy frisset vettem fel, erre a nővér 3-szor szúrkodott össze, mert vért akart venni, nem sikerült, s spriccelt a hálóingemre a vérem..Vehettem át..Lényeg: "sok" hálóing fogy ott..;D

méhnyakrák

Én is bíztam a dokikban..Azt mondta mindegyik, ki kell mindent venni, mert később nagyobb komplikációk léphetnek fel...Hát, akkor belezzenek ki, de élni akarok még jó pár évtizedet...

Ott majd kapsz nyugtatókat, meg mindenféle gyógyszert..Mindenki ideges, mindenki fél, hiszen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, nem vagyunk urai a testünknek, mások pepecselnek rajtunk, míg mi alszunk..De bíznunk kell a legjobbakban..

Itt nagyon sokan már átestek ezen, s nézd, mindenki milyen jól van, ez biztos erőt ad...

persze, hogy túléled!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ne ijesztgess minket, akik még előtte állunk!

Nézd meg hányan vannak itt akik már túl vannak rajta, és mind élnek és gyógyulnak!

Szia.

Sima nőgyógyász. Gondolom, hogy egyszerű eset leszek, pedig ez a mindennapokban nem mondható el rólam:-)