Tanmese (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Tanmese
3. 5796fb1dbf
2008. dec. 18. 07:08
gyerekeknek vagy felnőtteknek
2. Katinkaboszi
2008. júl. 6. 19:04
Nehéz ehhez a témához érzelmek nélkül hozzászólni. Ki már fiatalkorában megjárta és fordítva történt a dolog, ki ifjú amazonként hasonló cipőben topogva szintén mély sebeket kapott, de nem érti még most sem az igazi okot, vagy megérti de nem akarja felfogni.
Nekem nagyon tetszett a példamese, és tényleg jó lenne először szétnézni, mielőtt beleugrik valaki egy kapcsolatba, h igazán én kellek neki, vagy csak engem akar megkapni. Legyen ez férfi, vagy nő. Vannak már az elején jelek, amiket ildomos észrevenni és nem arra gondolni, végre én sem leszek egyedül.
1. b46d5f17a9
2008. jún. 23. 11:03
A csacska kisliba és a megértés hiánya - avagy hogyan reagálnak a nők, ha visszautasítják őket?
Ez egy elég jó kérdés, és női mivoltomban nem sűrűn fordult még meg a fejemben, hiszen nekem természetes dolog a nőiség. Majd valamelyik nap a féltékeny gőg egy barátom fejére szállt és én védelmére keltem. Hát, mit ne mondjak, nem fog életem szép emlékei közé tartozni az eset, bár itt csak írott szavak röpködtek és nem fajult tetlegességre a dolog. Mi történhetett volna, ha még ráadásul magam elé is kapom a leányzót? Nem, én nem vagyok az a verekedős fajta, de ő számomra kissé agresszivnak és ha kell még tetlegesnek is tűnt. Mondhatnánk, minek ütöm az orrom olyanba, ami nem rám tartozik, ráadásul kellemetlen is. De erről szól a barátság. Az az igazi fajta, amelyik kiáll a másikért minden körülmények között. Mindezek ellenére a végén jót nevettünk az eseten és biztosra tudom, hogy legközelebb is meg fogok tenni legalább ennyit a barátaimért, ha szükségét érzem.
Ugrás a teljes írásra: Tanmese
Ez egy elég jó kérdés, és női mivoltomban nem sűrűn fordult még meg a fejemben, hiszen nekem természetes dolog a nőiség. Majd valamelyik nap a féltékeny gőg egy barátom fejére szállt és én védelmére keltem. Hát, mit ne mondjak, nem fog életem szép emlékei közé tartozni az eset, bár itt csak írott szavak röpködtek és nem fajult tetlegességre a dolog. Mi történhetett volna, ha még ráadásul magam elé is kapom a leányzót? Nem, én nem vagyok az a verekedős fajta, de ő számomra kissé agresszivnak és ha kell még tetlegesnek is tűnt. Mondhatnánk, minek ütöm az orrom olyanba, ami nem rám tartozik, ráadásul kellemetlen is. De erről szól a barátság. Az az igazi fajta, amelyik kiáll a másikért minden körülmények között. Mindezek ellenére a végén jót nevettünk az eseten és biztosra tudom, hogy legközelebb is meg fogok tenni legalább ennyit a barátaimért, ha szükségét érzem.
Ugrás a teljes írásra: Tanmese