Hány éves korig lehet gyermeket vállalni? (tudásbázis kérdés)

Az az igazság, hogy szerintem a legtöbb férfi számára kényelmes az együttjárás. Az együttélés, házasság, gyermekvállalás mind-mind olyan feladat, ami komoly felelősséggel jár. Nem szeretnék úgy járni, mint a barátnőim közül sokan, akik már akár 7-8 éve is "menyasszonyok". A barátjuk eljegyezte őket, hát legyen már valami alapon, hogy a lány ne gyötörje őket folyton a házassággal, de eszük ágában sincs nősülni.

Nem igazán értem magamban ezt az érzelmi változást. Ez igazán tényleg az utóbbi hónapok "gyümölcse".

Nos erre a kérdésre lassan az lesz a válasz hogy akárhány évesen.

Atudomány fejlődik ezért nem kell félnie lassan senkinek hogy kifut az időböl.

Az persze más kérdés ,hogy az esetleges kockázatokat vállalja e.

Elvileg a klimaxig.

Gyakorlatilag természetesen nem ajánlott megvárni a negyvenes életévek végét, mert az anya szervezete is idősebb és kiszolgáltatottabb ilyenkorra.

De a legújabb kutatások szerint úgy 45 éves korig -ha a genetikai vizsgálat negatív-semmivel nagyobb veszély nem leselkedik egyikükre sem, mint mondjuk 40 évhez közeli életkorban.

Én 42 leszek, és még nem mondtam le egy esetleges negyedik gyerkőcről.....3 fiú után hátha lenne egy kislányom is.

Hello!

Teljesen egyetértek veled,aki teheti és valóban szeretne gyereket v. gyerekeket jobb 35 éves koráig tull lenni rajta.

Én még nem vagy édesanya, de szeretnék az lenni. Most leszek decemberben 29 éves. Párom azonban még nem gondolkodik gyermekben, bennem viszont már elég erőteljesen nyiladoznak az anyai érzések. Igaz, még nem vagyunk házasok sem. Szerintetek ha még 2-3 évet várok az anyasággal, az gond?

A szívem mélyén úgy érzem, ezzel a páromnak akarok időt adni, de magam is bizonytalannak érzem magam egy kicsit. Azt biztosan tudom, hogy szeretnék gyereket, és nem akarok kicsúszni az időből.

Nekem az 1-ső lányom 21 évesen született, nem éreztem elhamarkodottnak, de a második lányomat 36évesen szültem.Váratlanul jött...mint 1 kis ajándék:D

Most érzem azt, h érett vagyok az anyaságra, persze ne értsétek félre nem bántam meg.

Most olyanok vagyunk mint a barátnők, és a pici egésszen fiatalon tart:)

Szerintem 30 éves korig érdemes legalább az elsőt megszülni.Utána, ha egészségileg minden oké lehet vállani még.Amúgy meg ha valaki akar babát az nem nagyon nézi a kort.Persze az ésszerűség határain belül.Azért már 50-60 év körül egy nőnek nem kéne gyereket szülni szerintem,de a világban volt már erre is példa.

A párom 39 éves volt mikor a kisfiunk megszületet, de senki nem mondta még azt rá, hogy nagypapa.Sőt!És azért nem is egyből arra kell gondolni, hogy lehet, hogy nem éri meg a gyerek 20 éves korát.Velem vagy bárkivel éppenúgy történhet bármi, ami miatt látom felnőni a gyerekeimet!

Én is egyetértek!

Egyébként is!

Ha idősebb korban szül egy nő, a gyerek révén megfiatalodik.

Tesóm is így járt! Tegnap lett a lánya elsős, és az évnyitón nem nézett ki öregebbnek, mint a nála jóval fiatalabb anyukák!

Szerintem ez egyéni bevállalás kérdése.

Ugyan már, mert te egy 40 évesről meg tudod mondani, hogy nem 37 és fél éves!

Mindenki akkor szüljön, amikor szeretne, megadatik neki és lehetősége adódik a babát megfelelő körülmények között nevelni. Ez utóbbi pedig mindenki egyéni igénye, értékrendje szerint változó.

Nyilván, ha valaki 40 éves korában szül, akkor lényegesen kisebb az esélye, hogy gyermeke 50. szülinapját is együtt ünnepeljék, de sajnos a huszonévesen szülővé váltaknak sincs garancia arra, hogy együtt örüljenek a gyerek diplomájának. A gének, a stressztűrés, az életvitel, a szerencse és még egyéb dolgok komplex együtthatása befolyásolja az ember életének hosszát. De ha mindig biztosra akarnánk menni, akkor tulajdonképpen semmibe sem kezdhetnénk bele soha. Akkor meg minek az egész?

Köszi mikormarta, örülök, hogy egyetértük, bár én inkább azon csodálkozom, ha valaki teljesen ellenez valamit, legyen az korán- vagy későnszülés.

Egyébként olyan jó, hogy előhoztad a keresztanyaságot. Nekem a szüleim legjobb barátai a keresztszüleim, állandóan együtt laktunk, együtt nyaraltunk, együtt karácsonyoztunk, minden. Apukám halála nem csak minket, hanem őket is nagyon megviselte, persze őket másként, mint mondjuk a szűk családot, de szerintem egy cseppet sem kevésbe. Ami viszont a lényeg, hogy azóta is mindenben segítenek, a keresztapámtól (is) megkérte a férjem a kezem, segítettek anyagilag lakás és autóvásárláskor, és anyukámon kívül ők is olyan biztonságot nyújtanak, hogy tudom, bajban biztosan nem lennék egyedül. Amikor elköltöztek, vitték magukkal Anyukámat, és élnek boldogan együtt egy ikerházban.

Biztos, hogy ebben is különlegesen szerencsésnek mondhatom magam...