Hány éves korig lehet gyermeket vállalni? (tudásbázis kérdés)
Az én anyám is 19 volt, amikor engem szült. Soha nem "pendültünk egy húron". Soha nem oszthattam meg vele a legbensőbb dolgaimat, soha nem hordtuk egymás ruháit, nem vásároltunk együtt stb.
Ez nem életkor, ez habitus kérdése. Amit bárki képes belátni, aki nem kizárólag önigazol.
Na látod, 20 éve még téged piszkáltak volna, hogy 30 után vállalsz babát :)
Engem nem izgat, 40 éves voltam, amikor megszületett a kisfiam, én nagyon boldog vagyok vele. Így alakult, ennél csak az lett volna rosszabb, ha nem születik meg egyáltalán.
Hogy leszek-e nagymama, nem tudom. Nyilván szeretnék az lenni, meg szeretnék száz évig élni egészségben, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
A gyerekemnek jó élete legyen, nekem ez a legfontosabb.
Vegul is ezt el lehet kepzelni apa-fia szituacioban is :)
Ha edesanyam 20-25 evvel idosebb lett volna akkor, ugy ereznem valami kimaradt az eletembol. Bar en mindig nagyon anyas voltam :) Reggelente a bolcsi bejaratanal feszitovasssl kellett levalasztani rola. Szerencsere ez 1-2 ev alatt jelentosen merseklodott :D
Valoszinuleg en azert erzem igy, mert nekem igy alakult az eletem, es nem tudom maskepp elkepzelni.
haladni kell a korral, valóban. Én unoka szemszögből is megvizsgálnám a kérdést, mert nem csak az az egy aspektusa van, hogy fiatalon tart egy gyerek negyven fölött, hanem azt is, ha neki lesz egy, kettő vagy több gyereke, akkor már az ember jó esetben túl lesz a hatvanon, és egy bizonyos kor után a babázás bizony fárasztó.
A saját anyámon láttam már a harmadiknál, hogy fárasztja a heti egy alkalom a féléves babával, amíg tanulni voltam. Szóval erre is gondolni kell(ene) hogy 20-30 év múlva mennyire bírja majd az ember magát, és tud foglalkozni érdemben az unokájával
Haladni kell a korral, nem a középkorban élünk már, amikor egy 30 éves nő öregnek számított.
A rosszindulatú megjegyzéseket meg nem szeretjük, megfelelő módon válaszolunk is rájuk.
Hogy miért kapna? Mert eddig kizárólag erre volt példa tőled/tőletek.
Megfordítani meg azért nem tudom a dolgokat, mert mindenki általánosságban írta le a saját véleményét az ellenoldalon, ti viszont durván személyeskedni kezdtetek. Még arra is, hogy a Kimberli nevű hölgy leírta, hogy akkor mikor ő szült, mi történt vele a kórházban, arra is azt írta a másik hölgy, hogy lefitymáló és korlátolt, pedig ebben aztán semmi bántó nem volt, csak a tényeket írta le. Na ez az amit szégyellni kellene.
Anyum 19 eves volt, amikor en szulettem. Imadtam, hogy tinikoromban mindent elmondhattam neki, megertett, "egy huron pendultunk".
Egyutt jartunk ruhat vasarolni, sot, sokszor kolcsonkertem a ruhait.
El tudtunk menni egyutt szorakozni, elfogadta a nem hetkoznapi baratomat, a barati tarsasagom is kedvelte ot, jol kijott a korombeliekkel.
Az ilyen, es ehhez hasonlo dolgokat nehezen tudom elkepzelni ugy, hogy o 20-25 evvel idosebb.
A nagyok miatt sem aludtam, most is éjszakázok.
Viszont tudom, hogy ezek az éjszakák elmúlnak.
Semmivel sem viselem rosszabbul a babázást, mint régen. Sőt.
Ez szintén egyéni tapasztalat. Nem általánosítás.
További ajánlott fórumok:
- Pajzsmirigy alulműködéssel lehet-e gyermeket vállalni?
- Gyermeket szeretnék...de mire? Akinek nincs munkája az mire is tudna vállalni egy kisbabát? Szerinted?
- Van közöttetek olyan aki nem tudja vállalni születendő gyermekét?
- Ki, miért fél gyermeket vállalni?
- Milyen lehetőségeim vannak, ha egyedül szeretnék vállalni gyermeket?
- Szerintetek pszichózisra szedett gyógyszerrel (Abillify) lehet gyermeket vállalni?