Egyedülállóként szültem (beszélgetős fórum)

Van egy önkéntes segítő nénim. Most múlt el 70 éves, most volt a szülinapja. Egyébként közgazdász volt.

Neki 6 hónapos volt a negyedik gyereke, amikor elvált, és nevelte fel a négy gyereket egyedül. Hát ő is kapott - pláne még akkoriban - hogy hát ezt hogy képzeli, meg úgyse fognak megélni..

Köszöni jól van, 11 unokája van, minden gyerekének normális élete.

Mindemellett még ingyen jár családokhoz segíteni, talán mert tudja, hogy milyen az, amikor elkél a segítség. És nem úgy van vele, hogy "cseccék meg, nekem is nehéz volt..

Szóval lehet..

Igen, az ember lánya már csak így működik, ha jól működik. Hogy megoldja, és még élvezi is. Mások meg pukkadjanak meg. Sokan azért bántanak, mert irigyek, hogy ők ezt nem mertnék.. Én is ezt éreztem sokszor egyetemistaként a sok "széplány" között nagy hassal..

Aztán minden megoldódik, még ha nehezen is. Az élet meg tovább, az inspiráció már megvan...

Szia!

Előszöris gratulálok a babához! Másodszor pedig a bátorságodhoz és az erődhöz!

Remélem csupa jó dolog fog veletek történni!!!

Köszönöm szépen mindenkinek, aki elolvasta és írt, nagyon aranyosak vagytok :)

Történt mégegy jó dolog az életünkben azóta, nagyon úgy áll a helyzet, hogy végre az életem párját is megtaláltam, aki imádja a fiamat is, és a fiam is odáig van érte :) Szóval azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatnék!

Kedves Wendy87!

Lélegzet elállva olvastam a történetedet, és csak gratulálni tudok!Hihetetlen de én ugyan ebben a helyzetben vagyok 2,5 hónapos terhes korom óta.Engem az "apuka"Mert ugye annak nem nevezhető, 3héttel az esküvő előtt 2,5 hónapos terhesen hagyott magamra egy 2 éves kapcsolat után!Én 24. vagyok, de be kell vallanom egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy egy kicsi élet visszárú lenne, azért mert a másik félnek nincs felelősség érzete!Bár visszaút lett volna, de úgy érzem a felelősség vállalás nem a születéstől, hanem a fogantatástól kezdődik, és veszettem egy jellemtelen embert, de megnyertem életem értelmét:)Most 7. hónapos terhes vagyok és már nagyon várom a kicsi Manóm érkezését!Mindent sikerült megteremtenem, a további életünkhöz, persze egyedül, mert "apuka" eltűnt mint szürke szamár a ködben, de persze mellettem is a barátok és szülők állnak ott minden téren!Nagyon örülök, hogy elolvastam írásod!

Sok sikert és jó egészséget mindkettőtöknek!remélem még beszélgethetünk:)

Szia

Az előttem szólóhoz csatlakoznék,élmény volt olvasni és tiszta szívemből gratulálok neked:)

Maradj ilyen jó kedélyű és rengetek örömöt kívánok neked a kis fiadban:))))

Kriszti

Kedves Wendy! :)

Akkorát nevettem az aranyos és megható kis cikkeden, nagyon-nagyon tetszik!!! A többuiekhez hasonlóan én is nagyon sok erőt, egészséget, vidámságot kívánok Neked és a kis Babucidnak, Krisztiánnak is az életben! :)

Élmény volt olvasni, köszönöm!! :)

Zsani

Szintén gratulálok és minden elismerésem azoknak akik egyedül csinálják ezt végig.Biztosan én is megtenném, de eddig minden rendben van, és már csak 2 hónap van hátra addig, h én/mi is babázhassak/sunk!

Sok boldog napot mindenkinek!!!!

Gratulalok!

Nagyon sok erot es egeszseg kivanok nektek!

Szia!

Gratulálok a bátorságodhoz, sokat a Te helyedben biztosan az "egyszerűbb" módon döntöttek volna akisbabáról. Szerintem ne foglalkozz azzal, hogy mások mit mondanak. Én így ismeretlenül is azt gondolom, hogy Te fantsztikus anyuka vagy!!!

Kívánok neked nagyon sok boldogságot az életben és a kisbabádhoz is!!!

szia Wendy!

Minden elismerésem a tiéd és persze a szüleidé, hogy nem hagytak magadra! Sok boldogságot és jó egészséget kívánok nektek! Csak így tovább, és kívánom, hogy az életben, mindig maradj ilyen optimista!!!

Sziasztok.

Nagyon ügyes voltál,és bátor!Gratulálok,és az anyukádnak is:))

Zsu-nak nagyon igaza van,nem a stílus tesz valakit jó vagy rossz anyává!A többiek meg le vannak ejtve.

Puszi a kispasinak!

nem baj az,hogy vállaljátok a stílusotokat,értékrendjeiteket!Nem ez határozza meg,hogy milen anya leszel!

Gratula mindegyikőtöknek!!