Mi mehet végbe a szervezetben, mikor egy fóbiás szembetalálja magát félelme tárgyával? (tudásbázis kérdés)
ÜDV!
A napokban derült ki egy MR vizsgálat során, hogy erős klausztrofóbiám van. A vizsgálatra szükségem lenne, de nem vagyok képes bebújni abba a szűk hengerbe. Hallottatok már ilyen esetről?
Én a pókoktól félek de nagyon.Még fiatalasszony koromban pókhálóztam és akkor a nyakamba esett egy.Addig nem féltem tőlük, de azóta,ha a közelembe csak egyet meglátok,egyből légszomjam támad,leblokkolok,még sikítozni sem tudok,annyira félek.Anyósom szerint ez azért van,mert nem akarok pókhálózni, csak hisztizek.
Nem érzésekre gondoltam, hanem kémiai dolgokra. Pl. megnövekedett adrenalinszint, meg hasonlók :)
hogy mi mehet végbe???remegés,rettegés,hideg-meleg rázás,hányinger,pisilhetnék,sírhatnék
Gratulálok! :) Nagyon ügyi vagy! A vér miatt ne izgulj, sokan irtózunk tőle. Én speciel összeesek, ha odanézek, mikor veszik a véremet... vagy másét... =D
Na na...haladok...a sötéttöl való félést már legyőztem, most már merek egyedül is aludni :)
De szerintem sose fogom legyözni a vértől való irtózást..félést :((
Ja, és régebben rengeteget álmodtam is kígyókkal. Mondanom sem kell, megváltás volt felébredni.
Nekem a siklókkal voltak sztoriaim. Ha otthon a kertben, vagy a ház körül (sajnos előfordulnak nyáron) megláttam egyet, lefékeztem, megszólalni és megmozdulni sem bírtam. Amikor anyukám látta ezt, tudta, hogy gáz van és jött a lapáttal... Sok idő kell, hogy lenyugodjak ilyenkor. Egyszer egész nap fájt a hasam, meg a gyomrom, annyira megijedtem egy ilyen állattól...
A pánik egyik tünete a hyperventiláció (gyors, felületes légzés), ami az agyi CO2 szint csökkentése révén tovább rontja a helyzetet. Ezért szokták ilyenkor a zacskóba légzést alkalmazni: ez gyorsan helyreállítja a CO2 szintet, és csökkenti a szorongást.
én régebben lebénultam,úgy éreztem Nagyon kellemetlen volt.
Nos én a vértöl irtozok, de nagyon. Nem is kell lássam elég ha arra gondolok h valami véres dolog hozzám ér s már kiakadok. Egyszer valaki hozzám ért ugy s 1 orán keresztül üvöltva sirtam s remegtem...szörnyü volt.
persze mindenki azt hiszi általába hogy ez csak olyan kislányos hiszti...de nem az...
Mondjuk ez nem volt mindig igy, tudom mi az oka ennek..miért van ez igy.
Na meg félek a sötétbe is ...söt néha még a világosság ba is...mindig azt hiszem szellemek vannak körülöttem :((
Sokszor anyira félek moccani se merek, s csak bujok a takaro alá mint egy kisgyerek s nem merem kinyitni a szemem se...de hogy mitöl van ez, nem tudom, csak azt h nem tudom elnöni.
:) én a madárhúst sem eszem meg.... pedig tudom, hogy finom a tyúk meg pl a fácán is...egyszerűen nem megy le a torkomon.
Viszont én a bogaraktól, rovaroktól nem félek....:) azonban a pókot nem csapom le, mert akkor nem lesz szerencsém.... megfogom és kiviszem a lakásból, ha véletlenül felbukkan.
A nagymamámnak voltak csirkéi. Volt egy nagy kakasuk, ami akkora volt, mint én 2 évesen. Mindig megvert az a kakas, de a nagyiék nem hitték el. Nagyon féltem tőle. Be lett csukva a tyúkólba. Aztán egyszer bementünk a nagyival, meg akarta mutatni a kisnyuszikat. Az a rohadék meg lesből támadt rám. Nem láttam sehol, ezért mertem bemenni, aztán egyszercsak előkerült a semmiből, és már le is döntött a lábaimról. A nagyi lekapta a kapát az ól faláról, és leütötte vele a kakas fejét :))) Olyan finom kakaspaprikást ettünk később, hogy csudi! :)
:D Laza sztori! Nagggyon tetszik! :) Na, én azért ennyire nem félek minden rovartól. De lecsapni? Na azt azért én sem vállalom. Csak a szúnyogokat és a molylepkéket vagyok képes lecsapni. Ja, meg a muslincákat, ha egyfolytában az orrom előtt röpködnek, és felbosszantanak. :)
Mostmár végre tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit nem értenek meg a szülei... Amikor messze vagyok egy bazi nagy póktól, és frászt kapok tőle, anyuék nevetnek egyet, lecsapják/letapossák, és ennyi, de mikor szemtől-szembe találom magam eggyel, és leblokkolok, na, az anyuék szerint már túlzás, hiszti, meg egyéb hülyeség. Nem értik meg.
Jaj, én is félek a rovaroktól...még lecsapni se merem őket! De itthon szüleim nem hiszik el,hogy tényleg nagyon félek,és nem csak hisztis vagyok..
Egyszer volt,hogy a mosogatócsapban ott volt egy légy ( nem volt olyan nagy,csak közepes), már meghalt, én meg nem mertem onnan kiszedni se..anyu meg direkt nem szedte ki nekem, hogy én szedjem ki,mert mi lesz akkor ha majd külön költözök...és áthívtam a barátnőmet ,hogy csináljon azzal valamit :)
Szépnek szépek. Fényképen. Azt hiszem, szörnyethalnék, ha nekem repülne, vagy meg meg kellene érintenem.
Kiskoromban egy kakas rámrepült és talán meg is csípett, valószínűleg inen eredhet a félelem... De nagyon ciki tud lenni, ha megyek az utcán és galambokat látok, átmegyek a másik oldalra, vagy megállok, míg el nem megy onnan...:S
Az én kutyám is ilyen. Meg a tűzijátéktól is fél. De én nem magától a nagy csattanástól félek, hanem attól, hogy mi lesz, ha pont oda csap a villám, ahol én vagyok. Ezért próbálok olyankor "kikapcsolni", hogy ne is lássam, ne is halljam. A kettő szerintem nem ugyan az.
A mi kutyánk is fél a mennydörgéstől. Egy rohadt önző, utálatos, nevelhetetlen és néha agresszív dög, de ha dörög az ég, úgy bújik be az ajtón a lábunk mellett, hogy szinte észre sem vesszük, és máris bent van az előszobában. Onnan aztán nem lehet kivinni, mert minden porcikája remeg, bújik hozzánk, hogy ne rakjuk ki, és ha egy beszari kutyán ennyire lehet látni, hogy fél, kinek lenne szíve kidobni?! :)
Én a vihartól félek. Vagyis a villámlástól. Ilyenkor otthon próbálok maradni, és füldugóval aludni a sötétben. Sokan hülyének is néznek, pedig (nem akarok senkit se megbántani), de a villámcsapás esélye nálunk nagyobb, mint hogy megcsíp egy pók vagy megmar egy kígyó. De gondolom az a fóbia sem kellemes.:S
Pedig azok olyan szépek. Kiskoromban is, meg mostanában is, rengetegszer repült nekem madár. De csak röhögök rajtuk. :)
Hú, én a madaraktól félek. Szépek, aranyosak..képek. De már a rettegés szélén állok, ha végig kell mennem a sétálón, a tömérdek galamb között. Rettegek, hogy nekem repül. Nemcsak a galambtól, minden "tollas"-tól félek: falusi lány létemre a tyúktól, libától, papagájtól....ciki
:D Ez engem is érdekel! Nem mozog, nem ronda, nem bánt (nem csíp, mar, harap, vagy bármi). Van itt valaki, aki fél e gomboktól? Miért fél? :)
Mondjuk én azt nem értem, hogy valaki miért fél a gomboktól???
Azért ez érdekel.
Mert a csúszó-mászók oké, de gomb???
Én a békáktól undorodom, de egyre betegesebb ez a fóbiám. Tavaly nyáron kint ültünk a kertben és a szemem sarkából láttam, hogy a ház falán mászik egy béka. Azt az érzést nem kívánom senkinek, sírógörcsöt kaptam és berohantam a házba. Utána azon járt az eszem, hogy ha a hátamra esett volna, szörnyet halok.
A múltkor ebéd előtt még elugrottam wc-re. Mikor végeztem, kezet mostam, és épp ki akartam jönni, megláttam az ajtó előtt egy hatalmas vérengző fenevadat. Hátraugrottam, és sikítani akartam, de egy mukk nem jött ki a torkomon. A könnyeim abban a pillanatban potyogni kezdtek. Visszaültem felhúzott lábakkal a wc-re, és csak sírtam. Akkor már nem csak könnyeztem. A pók persze meg sem moccant, pedig igazán elhúzhatta volna a belét onnan, hogy ki merjek jönni. De nem, én meg nagyon éhes voltam... És csak sírtam, és síram... 20 éves fejjel. Az ebéd végeztével anyu ment kezet mosni, akkor látta csak, mi van. Ők már rég befejezték az ebédet. Rögtön agyoncsapta a pókot, de hiába ettem, hiába volt tele a szám, még egy fél órát sírtam. Ez nem hiszti, itt már valami baj van.
Én is ettől szenvedek, de én csendesen. Mert vagy sokkot kapok, vagy nem tudom, de annyira leblokkolok, hogy még a hangom is elmegy, sikítani sem tudok, elkezdek remegni, fázom, és elkap a sírógörcs. Amint meglátok egyet, azonnal kicsordulnak a könnyeim, pedig nem sírok, a szám nem remeg. Nem értem, mi történik velem...
Helló!
Én a pókoktól félek nagyon, meg általában a rovaroktól, és nekem sem veszik komolyan.
Pedig tudom, hogy amikor ijesztgetnek a pókkal akkor teljesen kifordulok magamból: sikítozok, próbálok menekülni, kiabálok, hogy vigyék el stb. De mindezt, mint aki elmebeteg. Az összes idegem ilyenkor a menekülésre és a védekezésre fókuszál (hogy lecsapjam azt az embert, aki a pókkal felém közeleg :DDD)
Aztán, ahogy eltűnik a pók, lehiggadok.
Sírógörcs nem a sokktól lehet??
Én a pókoktól iszonyodom, nagy ívben kerülöm, még a 1mm-eset is.
Vígasztald magad azzal, hogy nem találkozol velük face-to-face. De van, aki szinte minden nap összefut azzal, aminek már a gondolatától is összeszorul a gyomra, és feláll a szőr a hátán.
Ezt tudom, de valami konkrétabbra gondoltam. Pl. az agyban mi történik?
További ajánlott fórumok: