Nevelt kamasz (beszélgetős fórum)

Persze tudom. Ezt csak arra írtam ha korábban rosszul fogalmaztam volna.. Elde ennyi derült ki a pszichológusnál... Ő (az előző szakember) erre vezeti vissza a nem tanulást....

Ahhoz képest hogy a korosztalya már mennyire nem akar szülőkkel lenni van közös program.. Csak ugye nehezebb ha anya minden hétvégén jogosult lathatasra. Persze le van szervezve ha nekünk lenne programunk es vinnénk a gyerekeket.. Ennek persze anyuka örül addig sincs gond rajuk.. De kérdés a gyerek nem e érzi úgy hogy ő most a program miatt nem látja anyát. Hiába kérdezzük melyiket szeretné.. Nyilván mindig a program a vonzóbb

Azt mondta a pszichológus, hogy azért van a gyereknek belső szorongása mert attól fél ha ő nem elég jó nekem.. Akkor én elmegyek és nem fogok együtt élni az apjaval.

Örök rettegese miután az anyja eldobta hogy elmegyek.. A kislánynak is.. Céges képzésre megyek 2 nap.. De ugye hazajossz.. Apjuk volt 3 napot ceges treningen ugyanez.. Hiaba mondjuk es ereztetjuk hogy szeretjük őket ugy latszik nekik ez keves.

Azt azért ne felejtsük el, hogy ez a kor az álmodozás időszaka. Iiigen, amikor ülnek a könyv felett, és néznek ki a fejükből.

Ezt nem értem: "Egy olyan választ kaptunk hogy attól hogy en mint nevelő anya nem. Leszek.... Na ebben nehéz megerősíteni..."

Igen a másik rész is sajnos is így van.

Nagyon eltero gondolkodas van a másik oldalon amit lát hall ott

Iskolába nagyon hamar voltunk már november elején mikor elég sokat romlott a jegye ami csak efy dolog de már akkor is csak üldögélt a könyv mellett.

Ok javasoltak a pszichológust. Aki ráadásul 2 3 alkalom után cserelodott... Még egy nehézkes helyzet...

Az első hölgy annyit mondott csak a beszélgetésen hogy a gyerek szorong.. Kérdeztem mitől.. Próbáltam kiszedni belőle hogy hol kéne változtatni.. Egy olyan választ kaptunk hogy attól hogy en mint nevelő anya nem. Leszek.... Na ebben nehéz megerősíteni... Ekkor cserelodott a szakember. Aki azt mondja ev végénél előbb nem mond semmit.. Köszi...

Az osztály főnök es több tanár szerint is feltétlenül szükséges a pszichológus. De jó eszű értelmes gyereknek tartják... A jegyeit ok ia többre tartanák..

De tényleg hangsúlyozom nem a jegyre gyúrunk.. 2es kettes nem ezen múlik az életbe a siker.. De hogy a fejébe semmi tudás ebből az évből nincs...

Ráadásul kötelesség tudat is eltűnt.. Vhol ezzel a korral

Nagyon ügyes vagy es a kislány is. Hogy így elfogadott.

Azt nem értem hogy nálunk ezzel korábban nem volt gond. Most lett. Egyszerűen tényleg csak a kamasz kor teszi?

Nyilván nincs saját tapasztalatom sajattal így még nehezebb

Hiszti ajtó csapkodas nincs. Szerencsére. Sajnos hangos szó az előfordult. Mindkettőnk részéről már aoa és én.. Utólag bántuk.. Mert nem az volt a cél hogy a gyerek rettegjen.

De örületesen nehéz düh nélkül beszélni vele.

A nem tanulas az iskola kezdés óta tart.. Félünk attól is hogy esetleg kinezik a többiek vagy ilyesmi miatt nem akar talán ide járni de annyira zárkózott hogy ezt sem mondaná el talán.

Mondtuk biztattuk hogy ha nem jó a suli nincs kőbe vesve hogy maradni kell nezelodjunk mas irányba.. De leginkább semmit nem mond

Pedig jó lenne tudni, ha beszélnétek a pszichológussal, és otthon is úgy, olyan irányba vinni a dolgokat, hogy az ő munkájával összhangban legyetek.

Ez esetben pedig szerintem az a legkevesebb, hogy az osztályzattal kapcsolatban más a véleményetek. Az élet egyéb területein is: munka, napi életvitel, morál, barátság, tisztesség, stb. stb. egészen mást lát, hall, a két helyen.

És ebben az esetben egyáltalán az életben való eligazodás, a "mi az igazság", "merre tovább", tanuljak, ne tanuljak, mit csináljak, mi lesz velem és ilyen kérdések járhatnak esetleg a fejében.

Pároddal együtt bemennék az iskolába, előre megbeszélt időpontban. Tudnotok kell, kellene, hogy mi a problémája. Én biztosan rákérdeznék.

Saját magad elé tedd az elvárást, hogy boldog, nyitott kamaszt nevelj! ... és próbáld meg összeszedni, hogy mivel tudod ezt megtámogatni.

Igen, a kettes jó jegy... az a neve, hogy "elégséges", tehát tökre elég. Az hogy ne elégedjen meg vele, hogy olvasson, művelődjön, az egy belső munka a legénynek, de először a dacot, az el nem fogadást, a stresszt le kell tenni.

Nagyon sokat beszélgessetek... bátorítóan, elfogadóan. Ez az első, amíg nem tudja, hogy úgy szeretitek ahogy van, és ha egyes, ha kettes, ha nem tanul akkor is. Megmondani, hogy az ő kezébe teszitek le a tanulást. És valóban nem csapkodni az ajtót, nem hisztizni, nem vágni pofákat, ha nem tanul. El fog kezdeni tanulni, ha nyugalom és szeretet lesz körülötte.

Ööö... Nalunk az anyas hétvégek arról szólnak hogy anya alkesz párjával ülnek a tóparton...

Hogy amit mond ellentétes a mienkkel az tuti.. Mert szerinte a 2es jo jegy m. Ha leckét visz.. Sose kell megtanulni.. (tudom hogy ez egy belső indittatas kene hogy legyen..de amigy otthon szólunk es neki keseredik.. Addig ott semmit se kell csinalni)

Ez ekkora feszültséget tud okozni benne?

Pszichológushoz jár a suliba.. Hogy miről beszélnek nem tudom

Tudsz valami konkrétumot mondani erre az ötletedre?

Pl az elvarast mennyire reszletesen erdemes lefektetni stb.

Igen tudja hogy féltjuk azt is elmondtuk, hogy a csalodastol féltjuk. Es hogy lehet meg kell tapasztalnia, de vannak bukott osztály tarsai azokat cikinek tartja.

"Most pedig ül mellette..hosszú hosszú órákat ( nem a haverokkal lóg, nem csajozik...a szobájába ül a leckén...és totál homály van az agyába)"

Ugyanez volt a rokonságunkban. Az általánost még csak-csak elvégezte elég jó jegyekkel, de a középiskolában már csak órákig ült a szobájában, ölében a tankönyv, és bámult a nagy semmibe!!!

Kiderült, hogy amikor "anyás hétvégén" az anyjánál volt, olyankor az elvált anyuka állandóan kígyót-békát kiabált az apjára, aki nevelte, és a gyereket totál összezavarta. Mert a hétköznapokban viszont teljesen mást tapasztalt. De ugye a gyerek életében az édesanya, az mégis édesanya, és nem tudta, hogy azt higgye el, amit az anyja mond, vagy azt, amit a hétköznapokban tapasztal... hosszú évekkel később derült ez ki, hogy mennyire összezavarodott volt azokban az években, és nem mert, nem tudott erről beszélni senkivel.

Meg kell találni a módját, hogy valakivel őszintén beszélni tudjon arról, mi jár a fejében, amikor látszólag "totál homály van az agyában"

Nem csak az, hogy félted... hanem, ezt megmondtad-e neki? Fontos, hogy lássa, miért a görcsölés részetekről! hogy érte van, és nem ellene!

A szorongás bőven lehet az elvárásoktól.

Nem hagyjuk rá! ... hanem tiszteletben tartjuk a döntését, hogy neki esetleg most nehéz időszaka van, és nem tud a tanulásra figyelni. Miben tudtok segíteni... egyáltalán tudtok-e? Legyen biztos abban, hogy ha segítség kell, akkor viszont ott vagytok, és támogatni fogjátok!

Teljesen más az atitűd! le kell tenni az elvárásokat, és csak a gyerekre figyelni, arra, ami őbenne játszódik...

De de, nyilván ez is benne van, hogy én is féltem.

De egy szorongó gyereket ki ne féltene? :(

nem tudom most a hagyjuk rá állapot van...elég nehéz kivitelezni, de próbáljuk.

Nálunk is írtak elő pszichológusi megsegítést a kislánynak, egyéb okok miatt. Közöltem, hogy NEM, szerencsére a gyám egyetértett. Elfogadó környezet, demokratikus nevelési stílus.

Mondtad neki, hogy őt félted, hogy megbukik? Hogy attól tartasz, hogy neki kellemetlen lehet, és nem szeretnéd, ha ilyen helyzetbe kerülne?

a legnagyobb baj egyébként ezzel, hogy az iskola iskola pszichológushoz küldte..aminek eredeményeképpen nem tudjuk mit szeretnének bizonyítani.

De még nem jutottak előrébb.

Nekem amúgy mindegy lenne (majdnem mindegy), hogy megbukik-e..csak mivel lelkileg érzékeny a gyerek nem tudom milyen hatással lenne rá.

Ráadásképpen a kisebb testvér jövőre épp ide megy továbbtanulni, tehát elég rosszfényt vetne rá és magára is, ha újra kéne járni az 9.t.

Szerencsés vagy. legalábbis azon a téren, hogy ő tanul.

Én már 4 éve tanulok a gyerkőccel és az általánosban semmi problémánk nem volt tanulás téren. Ill akkor a jegyek letagadása ment.

De a leült, felmondta, segítség kellett mellé ültünk, az alapján általában jó jegyeket szerzett.

Most pedig ül mellette..hosszú hosszú órákat ( nem a haverokkal lóg, nem csajozik...a szobájába ül a leckén...és totál homály van az agyába)

Az a baj, hogy nem érdekli.

A zsebpénz pluszba kap a nagymamától tehát nagy problémája nincs e téren.

Netet már minden este kihúzzuk, mert hetekig nem sikerült felkelni reggelente, mivel hajnalig telefont nyomkodott.

Jutalom is lett felajánlva neki. Nem él vele..

Igen, valóban könnyebb, ha elejétől fogva bizalomban nevelődik, de soha nem késő kialakítani, úgy gondolom. Egyébként ezt hívják demokratikus nevelésnek. Az embernek feladata, felelőssége van. Ha nem teljesíteni, akkor vállalja a felelősséget érte. Annak idején mondtam a gyerekeimnek, hogy az övüké a balhé, nekik kell bemenni az iskolába és jelen lenni valamilyen módon (tehát tudnak hozzászólni az órához avagy nem), én majd évente kétszer elmegyek szülői értekezletre és bájosan mosolygok és bólogatok. :)

Mindenképp folyamat. Komolyan kell venni a gyereket és ő is komolyan vesz bennünket.

Leányka új iskolában kezdett nálam, mondtam, hogy figyelje meg, ahogy ő viszonyul az iskolához, a pedagógusokhoz, úgy fognak őhozzá viszonyulni. ... valóban így lett.

Szia,

nekem is kamasz nevelt kislányom van, 9.-es. Kamaszként is került hozzám, iskolaváltással. Én az elején megmondtam, hogy nem fogok a feje felett ülni, nem fogom piszkálni a tanulás miatt. Akkor fogok segíteni a tanulásban, amikor ő megkér rá. A jegyeit bátran megmondhatja, mert nem fogok fortyogni miatta, max. segítek megkeresni az okát, hogy mi az oka, ha probléma van, illetve szívesen keresek magántanárt. Nincs gond, ha gyengén teljesít, ha látom, hogy törekszik a jobbra. Ez a saját, vérszerinti gyermekeimmel is már működött. Most is bevált. Meg kell bízni a gyermekben, sokat beszélgetni, hogy képes legyen távolra látni, célokat kitűzni. Feszültségben, haragban nem lehet tanulni, és nem is érdemes. Az örömteli tanuláshoz nyitott agy, nyitott gondolkodás, derű kell, feszültségben zárva van. (Szerintem!)