Készülés a halálra, leépülés (beszélgetős fórum)
Szerintem mindannyian így vagyunk ezzel. :)
Nincs rosszabb, mint a magatehetetlenség és/vagy kiszolgáltatottság.
Mit értesz idős ember alatt? Aki “eszik, iszik...” stb.
Persze: ha beteg, ha demenciában, alzheimerben, agylágyulásban, stb. betegségben szenved, nyilván így van. De nem önmagában a kor miatt.
Nem egy 80-90 éves rokonom, ismerősöm volt, aki szellemileg teljesen ép volt idős korában is. Van akinél nagyon gyors leépülés következett be 1-2 hónap alatt a halála előtt, de olyan is, aki utolsó pillanatig ellátta magát teljesen egyedül.
Zolcsika, halottal álmodni elég morbid, halottról az cseppet más.
Illogikusan,fiatalon a halál közeledte nélkül is viselkednek.
Illogikus magatartás , nem oda teszi stb...hát én is tettem már kulcsot a hűtőbe, miközben pakoltam ki a cuccokat.
...és a többi is, sok még hosszú évekig élőre jellemző, na és a vége, ki az aki nem keresi azok társaságát, akikkel jól érzi magát?
Talán ez a legnehezebb: mit mondjunk neki?
Anyukám 88 éves, ő a legidősebb családtag, és persze folyton azzal van elfoglalva, hogy most már rajta a sor, nemsokára meg fog halni. Nem akar, de tudja, hogy bekövetkezik.
Ez jó, amit írtál, hogy szükség van még itt rád.
Halottal álmodni, mindig azt hallottam a nagymamámtól, hogy esőt jelent.
Be is szokott jönni.
Idősebb embernél jól esik mindíg, ha ilyenkor azt mondják neki, szó sem lehet róla, hogy elmenj, nekünk szükségünk van még rád.
A nagyikám elmúlt már 85 éves, amikor érezni lehetett, hogy lassan elköszön mindenkitől, már tudta, nincs hátra sok,de még 4 szép évet adott nekünk, Istennek hála.
"Egy ideje védtelen vagyok és kifosztott. Ezek az érzések minden nap a földhöz vágnak. Főleg reggelente, az álmok után, mintha megint elmentél volna… mintha én is kicsit meghaltam volna. Beszélek hozzád, ez talán segít, talán elcsendesedik a külvilág, talán engedi, hogy felé forduljak. Nem akarok gyengének látszani, de nagy rajtam a nyomás. A banalitások csak feldühítenek, gyűlölöm azokat, akik kimondják őket. Te nem akartad megmondani, hogy mit tegyek. Olyannak láttál, amilyen vagyok. Megóvtál és összeraktál, feltétel nélkül szerettél.
Most magamat is siratom. A könnyek talán tisztítanak, talán erősítenek és segítenek szembenézni a dolgokkal. Már nem egészen az vagyok, akit itthagytál. Egy részemet jobban megmutatom… azt a sértődött gyermeket, aki az elveszett labdája után kiabál. "
Én ugyan nem hiszek a megálmodásban, de van akinek valóra válik.
Félsz az elmúlásától, vagy nem tudod, hogyan viszonyulj ehhez a kérdéshez?
Szeretett nagybátyám szeptemberben távozott, nagyon félt az elmúlástól, aztán szép lassan beletörődött, sőt a végén - mivel nagybeteg volt - várta is. Fura volt, hogy a család többi tagja tabuként kezelte a halált, amikor meglátogattam mindig felcsillant a szeme és azt mondta, hogy örül nekem, mert végre kimondhatja azt, amit a többiek nem akarnak meghallgatni.
Teljesen egyet értek Veled, én is így gondolom.
58 éves vagyok, dolgozom, de gondolni kell a jövőre, nem a gyerekeimre hagyni a gondokat.
Hát, nehéz, nehéz.
Az ápoló családtagoknak sokkal nehezebb, gyakran tönkre is mennek bele.
Az idős ember legtöbbször már nem is érzékeli a külvilágot, egyre kevesebb ingert fog fel. Jó ha még eszik, iszik, alszik és kitalál a vécébe.
Szerintem az lenne a legjobb, hogy amikor érezzük, egyre nehezebben mennek a mindennapi tevékenységek, szépen bevonulni egy idősotthonba és rábízni a személyzetre az ápolásunkat. Én legalábbis nem szeretném a gyerekeimet terhelni vele.
Egyrészt az álmok üzennek. Például hogy az illető meghal vagy meg fog halni, vagy üzen a túlvilágról csak még itt van, halottal álmodni, amiből rá következtetsz, stb... Ez inkább veled vagy a környezetében élőkkel történik. (az álom)
Ami vele történik:
- illogikus beszéd (össze-vissza, mindenről)
- illogikus magatartás (nem oda teszi, ahova kéne, nem oda megy, ahova kéne, stb.)
- cselekvés-pihenés (vagy egy helyben ül/fekszik sokáig, vagy elindul "világgá", úgy kell visszarángatni)
- rögeszmés gondolatok, amelyek eddig nem voltak jellemzőek ("Hol a kutya?", "Hol a kulcs?", stb.)
- egyre kevesebbet eszik, iszik
- kóros fogyás
- hirtelen hullik a haja, foga (az életerő gyengülésének jelei)
- világosabb bőrszín (sápadtabb, olykor sárgásabb)
- a kisugárzása (aurája) megváltozik, fényesebb lesz, de ezt csak az arra érzékenyebbek látják.
- görnyedt hát (minél jobban összegörnyed, annál nagyobb a valószínűsége hogy hamarosan távozik)
- szomorúság, depresszió vagy oktalan jókedv, mosolygás (váltakozhat)
- hidegség-melegség érzete (inkább fázik)
- keresi azokat, akikkel jól érzi magát (család, gyerekek, állatok, növények, stb...)
Ki hogyan készül elmenni, s hogyan fog megtörténni, az két külön dolog, az esetek túlnyomó részében nem esik egybe.
Anyósod hamar el fog menni a papa után ha már nagyon nem akar élni (nélküle); magyarul: ha feladja az életet.
" Álmoskönyv " szerint édesanyával ha álmodunk, és " javasolja " mit tegyünk, fogadjuk meg.
Ha édesapával, az ellenkezőjét tegyük.
Nem álmodtam velük, a 30 x év alatt.
Tán azért mert elengedtem Őket??