S.O.S (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: S.O.S
Az az egyik gond, hogy a belinkelt cikket nem olvastad végig.
Te nem beszélgetni akarsz, csak elmondani a bajod, és megértést.
Ez a szomorú!
Előző válaszomhoz, szeretném hozzáfűzni.
Tény, hogy nem könnyű, hosszan hallgatni valaki baját, mert ahhoz is erő kell, és türelem.
Pláne ha sokáig mondja, mert nehéz feldolgoznia,ami történt vele, mert nem mindenki erős.Meg nem telik mindenkinek pszichológusra.
Csak ezzel az a gond, hogy ha így állunk egymáshoz, akkor nagyon elmagányosodunk.
Ahogy utazom,látom,hogy az emberek már nem, beszélgetnek.
Meg,azt is látom, hogy mennyire kiveszett az emberekből, az empátia.
Tagadjuk az érzelmeket, erősek akarunk lenni.
Bele bújunk a telefonba, internetbe, más az italba, drogba, keresi a megnyugvást.
Szerintem nem depressziós, szerencsére. Csak most valami miatt egy kicsit összegabalyodott az élete, az érzelmei, a gondolatai, de hiszem, hogy gyorsan összeszedi magát, csak egy kis ösztönzés kell.
Az ő ezoterikus tudásával, tapasztalatával, mindazokkal az ismeretekkel, készségekkel, amikkel rendelkezik, menni fog ez neki, és esze ágában sincs meghalni, meg odaátra vágyakozni. Csak most egy kicsit magába zuhant. Képes ő felállni, max. legyünk mellette, hogy legyen kire támaszkodnia.
(A cím: S.O.S. magyarra fordítva: "Mentsétek meg lelkeinket!" Vagyis azoknak a segély kiáltása, akik életveszélybe kerültek, de még élni akarnak!)
"Ha valakit beavattok, a történetembe, ugyanez történik, hogy megakarnak menteni.Holott csak megértésre vágyom, és, hogy legyen aki meghallgat."
Vagyis csak egy lelki szemetesládát szeretnél...
Ez az energiavámpírság...
Vannak emberek, akik jobban igénylik azt, hogy mások meghallgassák őket és kiönthessék a lelküket, viszont azt észre kell venned, ha kizárólag erre használnak. Ezek az emberek inkább csak az energiádat szívják el, de semmi pluszt nem kapsz tőlük.
Szerintem mi is megértjük. Próbálunk is ki milyen vérmérséklettel tanácsokkal ellátni.
Persze általánosságban és nagyon nem is lehet megfogni a problémát mert nincs információnk, így célirányosan sem tudunk javasolni vagy segíteni.
Kedves többiek!
Én nagyon megértem, a cikk íróját, mert hasonló cipőben járok.(sokszor nincs kedvem élni) Azt is megértem, hogy segíteni szeretnétek, de sajnos nem tudtok. Csak azzal,ha mellette állunk,és megvárjuk,hogy eljusson arra a pontra,hogy megbízzon bennünk, hogy elmondja, hogy mi történt vele. Mert, csak az gyógyítja meg a lelkét, ha kibeszélheti magából.
Nekem is nagyon nehéz életem, volt.
Amit tudtam, megtettem, hogy javítsak a helyzetemen.Ma már megoldódott a problémám. De most, a következményekkel, nehezen tudok megbirkózni.
Ha valakit beavattok, a történetembe, ugyanez történik, hogy megakarnak menteni.Holott csak megértésre vágyom, és, hogy legyen aki meghallgat. Mert mindenkinek magának kell megbirkózni, a problémáival. Mi nem élhetjük a másik életét, és nem tudhatjuk, hogy neki mi a jó megoldás.
Ha valami nehezen elfogadható történik az életünkben, mint minden új dologhoz, idő kell, hogy megemésszük.Amit nincs türelmünk, kivárni.A lélek, nem irányítható.
Kedves Joanna!
Én bízom benne, hogy ezek az írások csak a benned rekedő és magadból kiírni vágyakozó romantikus-érzelmes-szenvelgő megnyilvánulások, és nem sok közük van a mindennapokhoz, amiket valóban megélsz.
Olyan kis Jane Austenesek.
Egy tőle való idézet neked:
"Csak a NŐ képes oly hosszan szeretni, amely túlmutat a létezés és a remény határain."
Te Nő vagy, maradj továbbra is az! ;)
Megnéztem a feltett fotóidat.
Nagyon szép családod van. Gyerekek, unokák.
Ha jól sejtem 67 éves vagy. Nyugdíjas. Ledogoztad a magadét, felnevelted a gyerekeiteket. Megtetted amit kellett és elérted amit tudtál. Hidd el ez nem kevés. Sőt. Ha a fotón a férjed a 70. szülinapján, akkor még egyben és kerek a család.
Elfáradtál.
Elhiszem.
Mások is. De állj talpra és használd ki azt a földi jót amit még szán neked az élet. Ne várd a halált, úgy is el fog jönni.
Komolyan mondom, kellene neked ilyenkor átmenetileg enyhe antidepresszáns, valami hobby, elfoglaltság. Utazzatok, sétáljatok, unokázzatok, kertészkedj, olvass, kézimunkázz, barátnőzz, vannak nyugdíjas klubok és programok.
És fordítsd meg a gondolataidat a hozzáállásodat, te már letettél valamit az asztalra és örülj, hogy ezt te (ti) már elértétek. Megértétek.
Ezt a kort, ezt az életet, a számos népes családodat magad körül. Nem vagy egyedül, nem vagy magányos, nem vagy beteg, nem ért feldolgozhatatlan tragédia. (legalábbis erről nem írsz).
Neked az élet fáj. Hogy elmúlt, hogy megöregszünk. De ez az élet rendje. Hányan meghalnak fiatalon, életük derekán, befejezetlenül hátrakényszerülve feladatokat, stb.
A melankóliád a negatívisztikus viselkedésed rányomja a környezetedre a bélyeget és hangulatot.
Kívánok neked még sok boldog(abb) kiegyensúlyozott(abb) éveket!
Emlékül.../In memoriam/
Az élet lángja
még szívemben lobog,
s az ébredő Nap,
még fényt hoz és reményt.
Nem voltak felhőtlenül
teljesek az évek,
könnyekben fürödtek
a nappalok és éjszakák,
de boldog perceket is
ígért és adott e lét.
Néha lopott álmok váltak valóra,
s kárpótoltak mindenért.
Lassan végéhez ér,
időm folyója,
még ide láncol tengernyi érzés.
Életem törékeny kristály taván
megannyi emlék ringatja szívem,
egy más világ ösvényét átlépve
mind magammal viszem.
A halál hűvös ölelése,
ha arcomra téved,
sorsom könyve végleg bezárul,
egy pillanatban
megsemmisül létem,
s aprócska, picinyke fényem,
a semmi ölén végleg megpihen.
Misztikus varázs
lebbenti fátylát,
szívem romjain egy más élet zöldül,
a holnap küszöbén
emlékszilánkok suhannak tova,
a fényfolyam lávaként tör elő,
s hozzám simul egy érzés,
mely, mint a Hold nem fogy el,
életem porát lerázva,
belépek az öröklét
szent templomába.
Ne sirass! Ne vedd fel gyászruhád!
Ne vendég legyen nálad egy mosoly!
Éld túl a szomorúságot!
S ha fáj, majd a magányos űrt
az idő beszövi.
Az elmúlás elkerülhetetlen,
rá felkészülni... nem lehet,
emlékül hagyom e sorokat
s egy szikrát a lelkemből
M i n d e n k i n e k...!
György Viktória Klára /Taygeta/
Sajnálom, de bármi is történt, és bármi is történni fog, hiába is készülődsz, hiába is érzed úgy, hogy a lelked elvágyódik innét, elmenni csak akkor mehetünk, amikor azt engedik.
Amíg a meccset le nem játszottuk, amíg el nem végeztük mindazt, amit kell, amire vállalkoztunk, addig bizony maradni kell.
Megteheted, hogy úgy döntesz, félbehagyod, nem csinálod tovább, de attól még nem mehetsz vissza. Itt kell maradnod, és mint egy élő halott!! fogsz tengődni a saját magad által ásott gödörben!!!
Hát állj fel, itt vagyunk, segítünk a gödörből kimászni, de lépkednek neked kell!!!
Nagyon költői volt. Segélykiáltás. Hallottuk mindnyájan, válaszoltunk is.
Mindenki veled érez, nehéz tud lenni az utolsó időszak. Ha nincs már más vágyad, minthogy testetlen lélek légy, hamarosan az is leszel, mint egyébként mindegyikünk.
Lehetne erre több örömmel is gondolni. Próbáld talán azt, ha már nem vagy képes elmozdulni a melankóliádból.
Te egy nagyon értékes ember vagy! (Nem hülyéskedek, nem cikizlek!!)
Nem mehetsz még el, dolgod van még itt ebben az életben. Rengeteg olyan tudással, bölcsességgel rendelkezel, amelyekre az utánunk jövő korosztálynak szüksége van. (Azért írom többes számban, mert kb. egyidősek vagyunk!)
Légy minden nap készen arra, hogy mikor-kinek-milyen tanácsodra, bölcsességedre lesz szüksége.
Ne légy tolakodó, ne légy erőszakos, csak szépen tedd le az asztalra mindazt, amit tudsz, és majd akinek szüksége lesz rá, csipeget belőle.
Ne azt várd, hogy kitől mit kapsz ahhoz, hogy érezd, éld az életet!
Azt keresd, kutasd, hogy kinek mit tudsz adni ahhoz, hogy azt a rengeteg tudást, ami benned van, ne vidd úgy magaddal tovább, hogy nem szórtad el magját!
Akár egy bárki által olvasható naplót írsz, melyben az éppen téged foglalkoztató tanítások, egyebek kikívánkoznak belőled, vagy egy saját külön ezoterikus oldal, melyet nem szervezel, csak megnyitod, és adod mindazt, amit adni tudsz.
Kezdj el cselekedni, kezdj el élni, és az élet válaszol neked! Szeretlek, szeretünk! Szívből kívánom, hogy találd meg közöttünk ismét a helyed, azt a helyet, amely téged vár! :))
Teljesen negatív vagy...
Már 3 idősek otthonáról nyitottál fórumot, ahova oda sem bagózol, pedig kaptál jó javaslatokat.
Költözz be, lesz sok ismerősöd, programod!
Jaj, ezt rossz volt olvasni:(
Mi a baj?
Nem akarod leírni? Hátha megkönnyebbülsz. Ne merülj el ebben a depressziós hangulatban sokáig.
Húz lefelé a mélység, nem tudsz másra gondolni, csak a megváltó megsemmisülésre.
Ugrás a teljes írásra: S.O.S