S.O.S (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: S.O.S

1 2 3 4 5
113. Sornyul
2018. ápr. 11. 14:02

No akkor most gépről.

Szóval igen, ez a kivárás. Későn érő voltam lelkileg, kb 18-20 éves voltam, mikor úgy igazán megértem a párkapcsolatokra, de ekkor én már kapásból férjhez akartam menni, vagyis komoly kapcsolatot kerestem, nem csak úgy lötyögni akartam. Hívő ember lévén meg azt gondoltam, majd az Isten elküldi nekem a lelki társam, jövendőbeli férjem, úgy rendezi, hogy találkozzunk... hát lehet, hogy küldte volna, de én vak voltam rá, hát pár év múltán baromi elegem lett a várásból és a saját kezembe vettem a dolgot... ugyebár, segíts magadon, az Isten is megsegít. És jött a társkereső. Meg ismeretségen keresztül egy pocsék párkapcsolat. Akinek ugyan rendben volt az értékrendje, de hoztzámenni nem akartam, hát kivártam, mi lesz, végülis van még időm, fiatal vagyok. El is telt x év, véget vetettem a kapcsolatnak, és fel is készültem, hogy nehéz lesz találni újat, és hát akkor én 30as anyuka leszek és nem 5, hanem valamivel kevesebb gyerekem lesz. Hamar jött egy új kapcsolat végül, akivel hamarabb igazából nem találkozhattam volna, szóval akár meg is érte az az x év az előzővel. Ez nagy szerelemnek indult, de ennek is vége lett. Utána is volt pár csalódásom, mire húsuzas éveim végén találkoztam a későbbi férjemmel. Akkor is úgy gondoltam, meg kellett őt várnom, ki kellett várnom, hogy megkomolyodjon, megérjen. No de ekkor is még relatíve fiatal voltam, előttem az élet, még születhet simán 3-4 gyerekem is. Nos, a kapcsolatból hamar házasság és gyerek lett, majd még egy gyerek, így megnyugodtam ebben, hogy nekem így volt jó, hisz úgyis későn érő vagyok, nehezen nőttem fel, ennek így kellett lenne... aztán zutty, mintha elvágták volna a termékenységemet! Noha időről időre voltak cikluszavaraim, soha semmi nem utalt rá, hogy a szervezetem 10 évvel korábban feladja, mint kéne. Közben eljőve a bűvös 35, no de semmi gáz, tuti pajzsmirigy baj van, futottam pár kört, anyós is 3-at szült még 35 fölött és hány de hány nő szül 38-40 évesen is...de azért bele kéne húzni ebbe a harmadikba, mert csak nő a korkülönbség és én sem fiatalodom... aztán kiderült, összeállt a kép, hogy lehet, ennyi volt, fogyóban a pete-tartalékok odabenn. Ami azt jelenti, hogy mégis jól éreztem én 20 évesen, hogy nekem igen hamar férjhez kéne menjek és gyereket szüljek, hogy meglegyen a nagycsalád. És közben ott az a sok ismerős család (az én köreimben elég sokan vannak ilyenek), akik hamar megtalálták a párjukat, és azóta is harmonikus házasságban nevelnek 4-5 gyereket. Kb ugyanott kerestük, ők megtalálták, én nem. (nemcsak a neten néztem körül, hanem nyitva tartottam a szemem egyetemen, gyülekezetben, és egyéb társasági eseményeken is.) Korábban azt gondoltam, nekem várni kellett... valamire, valakirem hogy megkomolyodjak, hogy szabad legyen a jövendő párom, nem tudom.... de most azt gondolom, ez egy rossz vicc, ami velem történik és csak remélem, hogy innen már csak felfele megy majd az út, meglesz a hosszú várakozás, a szenvedés jutalma.

Mindemellett tudom, hogy én még jól jártam, van, akinek ennyi se jutott, barátnőmnek pl nagy baráti társasága van, de még mindig nincs férjnél, nincs gyereke se, a munkája az élete (ez, azt gondolom, részben a dolgok szerencsétlen alakulása, mert ő egy családi tragédia után a munkába menekült, aztán úgy maradt. Csak aztán most meg elzárkózik tőlünk, vagy nemtom, mert feltehetőleg fáj neki, hogy nekem is, illetve másik barátnőnknek is családja van már. Utóbbi barátnőm fiatalon férjhez ment és 5 gyereke van már...és a jelen helyzetet nézve nem vagyok benne biztos, hogy merő jószándékból nem idegenítette-e el ezt a karrierjébe menekülő barátnőt is, mint most engem is próbál. Na, mondjuk ez is fáj most, de ez nem tartozik a várakozás témájához. )

Hát szóval ezért nem várhatok. Nem várhatok örökké. A másik témában Csinszkának is ezt írtam, férje, lelki társa lehet 50 évesen is, gyereke csak most.

Kikapcsolódni, no azt jó lenne, sajna tavaly nem is tudtunk négyesben együtt nyaralni sem, én voltam lenn egy hetet a gyerekekkel a Balatonon, mert a féejemnek nem volt elég szabadsága vagy nemtom. Előtte évben voltunk négyesben is, no az igazán pihentető nyár volt, ki is simutlunk a hét végére. :D

Most se ártana, csak annyi a munka a házzal is... férjem is hullafáradt, neki is kéne a pihenés.

Különleges vacsik és tsai: ez van, amennyire lehetséges, igyekszem barátságos otthont teremteni, sok kép van a falakon, és ugyan nem extra terítékkel, mert az nincs, de hétvégén, vagy este, ha a férjem is hazaér vacsira, akkor megadom a módját a terítésnek, vacsinak, rendre csinálok valami extrát, és ha tehetem és van (mondjuk a kertben vagy a boltból), virág is van néha az asztalon (bár az gáz, ha én veszek "magamnak" virágot... férjemnek sajna újabban nem szokása, hatéves fiacskám volt édes, mikor együtt voltunk vásárolni és épp árultak virágot, hogy mama! vegyünk neked virágot! :)

Szóval igyekszem, de néha már fáradt vagyok ehhez is.

volt még kérdés? ;)

112. Sornyul
2018. ápr. 10. 21:45

Bocsánat, most csak röviden, ki is fejtem majd.

Iskolai könyvtárosként , tankonyvfeleloskent dolgozom, kvázi a szakmámban, gyesről visszatérve a pedagógus munkarend idealisnak tűnt két ovis gyerek mellett. Meg ki is akartam magam próbálni a tanult szakmámban. (Következő a tanítás lesz, másik szakommal, legslsbbis ez a terv, de ehhez bátorság is kellene.) Viszont. Itt a szerződésem hatarozott idejű, gyeses kolleginát helyettesítek, elvben két évre, gyakorlatilag másfél lesz az, mert ősztől nem hosszabbítanak. Szóval az ujabb munkakeresés is nyomaszt. Meg bele is fáradtam a dologba, mennék gyesre megint. Az sokkal élvezetesebb időszak volt. Pici gyerekkel babázni, sétálni, tanitgatni. Gyerekek előtt is babysitter voltam nagyrészt, babák az életem. 😁

Igen, fáradtak vagyunk, ősszel teljeskörű lakasfelújítás volt nálunk és mindent mi csináltunk. Fárasztó volt és anyagilag is kvazi lenullázott minket. Lassan, hogy itt a jo idő, folyt.kov., ez talán majd a férjemet is fellelkesíti. És igen, fárasztó, hogy a gyerekek sokat rám maradnak, a háztartás is.

romantikus vacsi jó lenne, de hát ahhoz a gyerekeket le kellene passzolni, ami alapvetően megoldható, csak messzebb vannak vagy elfoglaltak a nagyszülők. Moziban voltunk kb egy éve, tervezzük, hogy megint, de még nem jött össze, igényünk volna rá, csak meg kene szervezni.

Varakozassal, kivárással kapcs. Nem szandekoztam átsiklani, de ez hosszasabb magyaratatra szorul, hogy ujabbam miert van elegem a kivárásból. Vártam én eleget. Banom is, hogy 20 évesen nem voltam agilisebb avgy hogy mondjam. No meg nem varhatok örökké. Én is azt hittem ifjan, hogy igen, mert nem gond az a pár hónap, év, mittomen, de úgy tűnik, minden nap, hét, hónap számított volna. Csak ezt nem tudtam ugye, így csak vártam. Aztán most meg szivok. Leirom. Majd érthetően is.

111. Százas Evelin (válaszként erre: 109. - Guruljka)
2018. ápr. 10. 15:39
Na ugye? Nagy az isten állatkertje. :-) Nem árt, ha azokat a gyerekeket segít valaki eltartani is. Másról nem is beszélve, mi mindenre lehet használni még egy férjet... :-) Némelyik állítólag azt is tudja, hol van a porszívó. Ezt kutatások még nem erősítették meg.
110. Százas Evelin (válaszként erre: 105. - Guruljka)
2018. ápr. 10. 15:37

Teljesen megszabadulni szerintem se lehet. Ott lappang mindig. De ha már ismeri az ember, az első tüneteknél tud tenni valamit ellene. A legjobb ellenszer az aktivitás. Valamit csinálni kell.

Nekem egyszer jó volt az orbáncfű tabletta, pedig szerintem az is csak egy placebo. De mosolyogtam magamban hazafele a buszon. Észrevettem, erre már vigyorogtam. Körülnéztem, hogy elegen néztek-e hülyének, de a kutyát nem érdekelte, mi ül a pofámon. :-)

109. Guruljka (válaszként erre: 108. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 15:36

Én olyan nőt is ismertem, akivel már a második terhesség alatt sem beszélt a férje, de ő szült még az után is kettőt.


Négy gyerekkel nézett nagyot, amikor a férje otthagyta. Egy gyermektelen nőért.

108. Százas Evelin (válaszként erre: 104. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 15:34

Nem írtál el semmit. Én viccelődtem.

Én is ismertem olyat, aki mindig szült egyet-egyet, ő azért, mert szeretett gyesen lenni. Mire lejárt volna az egyik, már terhes volt. A negyedik után el akart válni tőle a férje. :-)

107. PöttyösPanka (válaszként erre: 95. - 86d0584f0e)
2018. ápr. 10. 14:58
Az agyi kémiai egyensúly felborulásának elmélete elég vitatott, sőt, több helyen elvetették, mivel nem nagyon van rá bizonyíték.
106. 86d0584f0e (válaszként erre: 100. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 14:43

Nem.


Aki depressziós, az nem egészséges lélek és nem, nem tudja megrázni magát.

105. Guruljka (válaszként erre: 98. - 86d0584f0e)
2018. ápr. 10. 13:14
Viszont mégis csak maga tud kimászni belőle. Segítség kell, és a megfelelő segítség a megfelelő időben. Nekem így sikerült. Nem teljesen megszabadulni a depressziótól, mert vannak ám tünetek - de nem telepszik rám és nem tesz teljesen kontaktusképtelenné.
104. csikil4ny (válaszként erre: 101. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 12:34

Pontosan: élvezi, a depressziós nem élvezi. Az introvertált mindig is háttérben szeret lenni, a depressziós olyan, mintha kicserélték volna. Az introvertált is lehet letört, épp ezért nehezebb észrevenni is rajta, de mivel inkább megvan magában, ha baja van, nehezebb észrevenni is.



Azért csak megnéztem, hogy nem-e elírtam valamit, nem szoktam poénkodni.

103. Százas Evelin (válaszként erre: 102. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 12:23
Pedig az tényleg poén lenne. :-)
102. csikil4ny (válaszként erre: 99. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 12:20
Nem azt írtam, hogy 19 évenként. XD
101. Százas Evelin (válaszként erre: 97. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 12:00

Az introvertált lelki alkat sok megnyilvánulása meg nagyon hasonlít a depresszióra. Szeret egyedül lenni, otthon ülni, élvezi a csendet, stb.

Mégsem depresszió. Így van bekötve.

100. Százas Evelin (válaszként erre: 95. - 86d0584f0e)
2018. ápr. 10. 11:58

Tudom hogy komoly. A komoly az már klinikai eset. Pszichiátria, zárt osztály.

Vannak azért enyhébb esetek is, házilagos megoldásokkal. Én is kijöttem nemegyszer. Megráztam magam. Ami szerinted lehetetlen. Az egészséges lélek pedig előbb-utóbb megrázza magát.

99. Százas Evelin (válaszként erre: 96. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 11:56

Világos. Most épp 114 éves az ifjú anyuka. Merthogy 6x19.

De igazad van, nagy élmény már az is, ha végre kimozdulhat a mama otthonról a bezártság után. Szívesen belemerül, kerüljön bármibe is.

98. 86d0584f0e (válaszként erre: 97. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 11:51

Igen, sajnos, meg a rosszkedvet is. Ez nagy baj, mert szajkózzák a valóban depressziós betegeknek is, hogy rázza meg magát meg ne gondoljon másra, és nem igaz, hogy nem képes megcsinálni ...


Hát nem. Éppen azért nem, mert depressziós.

97. csikil4ny (válaszként erre: 95. - 86d0584f0e)
2018. ápr. 10. 11:45
- a depist használják a köznyelvben letörtség, tartós rossz hangulat szinonimájaként, nem ugyanaz az orvosi értelemben vett depresszióval. Van aki a téli, tavaszi fáradtságot is tévesen depressziónak mondja.
96. csikil4ny (válaszként erre: 94. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 11:43
Háromszor kérdeztem rá, hogy Szornyulnek milyen munkahelye van, valahogy kimaradt a válasz. Azt látom, hogy a fiatal anyuka ismerőseim, ahogy visszamentek dolgozni, rögtön teljesíteni akarnak ott is, sokszor - már ha tehetik - plusz munkát vállalnak, csak ne kelljen hazamenni a gyerekhez. Persze szeretik a gyerekeiket, csak nagy a változás, más az elmélet és más a gyakorlat. Persze van olyan is, aki 19 éve időnként szül egy-egy újabb gyereket, most a 6.-at várja, mert azt mondja, hogy őt a gyerekek tartják fiatalon, emellett versenyszerűen sportol, mert valahol ki kell tombolni azt a feszültséget, ami benne van a kicsapongó férje miatt.
95. 86d0584f0e (válaszként erre: 94. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 11:39

Nem.

N-E-M.


A depresszió egy komoly betegség, mely az agyi kémiai egyensúly felborulásának az eredménye, és fogalmi eleme, hogy akármit is gondol, a problémát tudja csak felismerni, de nem tud magától kimászni belőle. Ha ki tud, az nem depresszió.

94. Százas Evelin (válaszként erre: 92. - Guruljka)
2018. ápr. 10. 11:36

Micsoda sokrétűség rejtőzik a sorsodban. Olyan vagy, mint a Schrek hagymája. :-)

A depressziós anya az sokszor épp azért depis, mert túlságosan kötelességtudó. Én voltam depis azért is, meg voltam depis másért is. Szuicid az soha.

Sornyulnak kissé sok jut a gyerekekből, miközben a zura gépezik. Lehet ezen segíteni, hát már hogyne lehetne. Én így hamarjában azzal kezdeném, hogy a fejébe borítom a monitort.

93. Százas Evelin (válaszként erre: 88. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 11:33

Telitalálat. Nekem is sok volt régen az az egyszem magzatom. Mostmár persze inkább én keresem a társaságát, de gyakorta meg is találom, feljön hozzám innen a földszintről. :-) Mert valami hiányzik a háztartásából.

Akármilyen párom van, jó vagy nem egészen jó, nekem sokszor az is sok. :-)

Nagy családot sose akartam, legfeljebb két gyerekig mentem volna el, legalább az egyik lány legyen. Egy van.

92. Guruljka (válaszként erre: 90. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 11:06

Nem könnyű ügy ez, és remélem is, hogy Sornyul nem depressziós. Az ritka vacak egy állapot. Én nem voltam öngyilkosság közelében, habár volt egy rövid szakasz, amikor erőteljesen lebeszéltem magamat, konkrétan eldugtam magam elől a kést a lakásban. Minden egyéb tünet megvolt, de szuicid nem voltam. Ott voltak a gyerekeim, de végül is gyereke más depressziósnak is van. Nem tudom.


Az lenne a jó, ha Sornyul egy alapos kikapcsolódással, lazítással megoldhatná az átmeneti rosszkedvet.

91. csikil4ny (válaszként erre: 89. - 12d083b51b)
2018. ápr. 10. 10:49
Persze. Nem kell elmenni otthonról, ahogy lent valahol írtam, hogy lehet most a férjnek lenne jobban arra szüksége, hogy vissza tudjon találni a helyére. Kicsit nehéz, amikor mi várnánk el, hogy ránk jobban figyeljenek, de van amikor jobb adni, mint kapni. Na ez elég közhelyszerűre sikerült, de talán érthető.
90. csikil4ny (válaszként erre: 87. - Guruljka)
2018. ápr. 10. 10:47

Elindultunk onnan, hogy Szornyul rosszul érzi magát és eljutottunk oda, hogy a férje még jobban.


Én nem állítanék itt fel diagnózist, egyrészt én nem vagyok orvos, másrészt egy orvos sem tenné interneten keresztül. Ha nagy a baj és indokolt, akkor szakemberhez kell fordulni, de miből gondolod, hogy Szornyul esetében ilyen jellegű a probléma? A depressziós ember nem babát akar, hanem meghalni.


A volt főnököm rendszeresen sportolt, az utolsó estéjén is vicceket mesélt, majd hazament és felkötötte magát.

89. 12d083b51b (válaszként erre: 83. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 10:43

Amikor egy házasság kezd beszürkülni, akkor talán először otthon kellene, úgy szépen, észrevétlen, fokozatosban visszacsempészni a közös vacsorák régi hangulatát.

Először csak egy szépen megterített asztal egy szál virággal, vagy gyertyával, és a "nem hétköznapi" tányérokkal, egyebekkel.

És amikor a vacsinak vége, engedni, hogy a másik a már megszokott módon üljön be a tv elé, ha éppen ahhoz van kedve. Ettől függetlenül egész biztos nem fogja figyelmen kívül hagyni a változást, max. nem tesz róla említést.

Kicsi esélyét látom annak, ha azt mondaná, hogy menjünk el egy romantikus vacsorára, annak eredménye lenne.

88. csikil4ny (válaszként erre: 86. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 10:43

Persze.


Viszont amit nagyon nem értek: miért akar egy introvertált ember nagy családot? Én is az vagyok, valamikor én is három gyereket szerettem volna, aztán lett egy. Imádom, de őszintén van, amikor ő is túl sok(k). Persze nem adnám semmiért, csak az introvertáltság ezzel jár.

87. Guruljka (válaszként erre: 83. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 10:39

Persze hogy valami. Nagyon is.

Csak vannak kétségeim, hogy a depresszió állapotában sportba kezd-e az ember. Nagyon jó lenne, ha legalább csak időnként is sikerülne.


Én magamból indulok ki (mégis ki másból), én a depresszióban nem mozogtam.

86. Százas Evelin (válaszként erre: 85. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 10:37

Ez nem. De nem reménytelenek. Sornyul rájött, hogy a párja introvertált. Ami nem egy tragédia, csak ismerni kell, kezelni kell.

Hazai pályán, a saját rokonai körében a férje is nyitottabb, nem vonul el, saját családi körben is meg kell teremteni ugyanazt a hangulatot.

Nemcsak Sornyul munkálkodhat ezen, hanem közösen.

85. csikil4ny (válaszként erre: 84. - Százas Evelin)
2018. ápr. 10. 10:34
Ebben a történetben ki a depis vagy úgy is kérdezhetném, hogy ki a depisebb? Két megfáradt házastársat látok, akik épp most fejlődnek szét egymástól. Nem, ez nem depresszió egyik részről sem.
84. Százas Evelin (válaszként erre: 83. - Csikil4ny)
2018. ápr. 10. 09:48
Egy depis embert nem lehet vacsizni vinni. Nem fog kimozdulni, sehova.
1 2 3 4 5

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook