Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - S.O.S

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Egyéb test és lélek témák
A fórumhoz cikk tartozik, kattints ide a megtekintéséhez!


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2 3 4 5

139. lovelyly2018-04-20 18:18
Ebben az a poén, hogy neked ezt valaki úgy "súgta".
Szerintem lépj túl a problémakörön, nem ér ennyi rugót.
Az élet szebb ennél :)
(válasz Kicsi Fecske 138. hozzászólására)

138. Kicsi Fecske2018-04-20 18:10
Köszönöm a biztatást, igazán kedves vagy, de nem igazán jellemző rám a rendszeres fórumozás.
Ahhoz pedig, hogy "képben" legyen az ember, illetve válaszoljon ide-oda, megadva a tiszteletet a másiknak, erre sajnos nincs idő.
(Talán egyetlen csodabogár vagyok, aki nincs fönt a "facén sem"! :D)
Szóval, nem vagyok "nagy fórumozó", "a dominókért jövök" csak, vagy "visszaküldöm a jeleket", amennyire futja az időmből.
Lényeg, hogy leginkább "olvasó üzemmódban" vagyok jelen :D) (na, jó, időnként elcsábulok a Bk fórumba! :)

No, és milyen is az élet?!
Tegnap, a "jelküldés közben", eljutottam teljesen véletlenül egy klubhoz. (a tagokat ugye megnézhetjük "kívülről" is!).
Megakadt a szemem, a cikk íróján!!
A felrakott fotók alapján "azonosítottam" a cikk íróját, 2 azaz kettő darab nick névvel van a klubban!.(A fotók ismételt felrakását, nem is értem, ha az illető el akart tűnni?!)
Elküldtem privátba a véleményemet! Egyben le is tudtam az egészet, nem lett volna szabad a kelleténél többet "barangolnom" tegnap! :D
(Arról nem is beszélek, hogy jelen esetben, kár minden szó, "kár feneketlen kútba dobálni pénzt!"


137. Sornyul2018-04-20 13:01
Na pontosan. Én is így tévedtem ide, mert megfogott a téma, és gondolom, sokan vannak még így. Ki tudja, kinek segítesz egy jó gondolattal.
(válasz hópihe14 136. hozzászólására)

136. hópihe142018-04-20 08:23
Akkor is célba-talál, ha már más néven olvassa. Hiszen a fórum-bejegyzéseket még regisztráció nélkül is lehet olvasni, tehát mindenképpen célba talál.
Másrészt, ha ide a témához vág, márpedig valószínű, akkor esetleg más olyan is olvashatja, akinek éppen azokra a gondolatokra van szüksége, amelyeket ide írsz. Vagy nem írsz, ezáltal nem jut hozzá.
(válasz Kicsi Fecske 135. hozzászólására)

135. Kicsi Fecske2018-04-19 19:17
Értem én a "bátorításodat, de az már nem olyan!:)
Tudod, ha valaki "huncutkodni" akar, és összejön neki, akkor az jó!
De, ha valaki úgy akar "huncutkodni", hogy előtte már próbálkozott, de nem jött össze neki, az már nem jó! Az már kudarc!:D
(Ugye érthetően "értetlenkedtem?!" :)
(válasz hópihe14 134. hozzászólására)

134. hópihe142018-04-19 16:46
Szerintem pedig írd csak ide nyugodtan. Egész biztos, hogy visszajön egy másik néven, és az első mozdulata az lesz, hogy elolvassa, mi minden bejegyzés történt azóta, hogy a korábbi néven töröltette magát.
Ráadásul még az is lehet, hogy mint új emberke, még ír is ide valamit! :)
(válasz Kicsi Fecske 130. hozzászólására)

133. Guruljka2018-04-19 15:09
Megírta ezt már Babits is a Jónás könyvében.
(válasz Belevalósrác 132. hozzászólására)

132. Belevalósrác2018-04-19 14:21
Mert sok itt a hm.. hogy is mondjam... tapló?
(válasz csikil4ny 131. hozzászólására)

131. csikil4ny2018-04-18 18:21
Csak érteném, hogy miért menekülnek el az emberek a hoxáról vagy bújnak új nevek mögé!
(válasz Kicsi Fecske 130. hozzászólására)

130. Kicsi Fecske2018-04-18 17:33
Szerettem volna egy-két gondolatot megosztani a fórum indítójával (egy kis vigaszként), de "már elkéstem", sajnálom. :(

129. Pömplöm2018-04-13 13:58
Két dolgot mondanék: a házasságotokat ketten tudjátok rendbe hozni, nem úgy, hogy te pörögsz rajta, a férjed meg belemegy. Felesben van szükség erőfeszítésre.

Gyerekek:kettőtök közös, egyenlő felelőssége. Ahogy te megoldod, úgy oldja meg ő is. Azonos mértékben. Ő az apjuk.
(válasz Sornyul 128. hozzászólására)

128. Sornyul2018-04-13 13:27
Nem, nem búcsúzás vagy nemtom... Csak kifejeztem hálámat, hogy ilyen kedvesek vagytok és foglalkoztok a problémámmal, tanácsot adtok.
A kedvem valóban jobb most, szerencsére azért ez változó, nem állandósult még a letargia... de így az észrevételeiteket olvasva illetve olvasgatva a Napi igét, sok minden világossá vált, kiderült, amiken meg kéne próbáljak dolgozni. Ha lehet, a férjemmel együtt. Ezt a kapcsolatot tényleg rendbe kell hozni, felfrissiteni. Csak még nemtom, hogy. Na de mire van a sok önsegítő magazin, könyv és honlap 😉
Szóval ez még feszít, nyugtalanít, szomorít, és biztos fog is. Nem akarok ismét visszasuppedni a letargiába, nem-letbe.
Igen, a gyerekeket tényleg én hozom-viszem általában, vinni reggel azért, mert ujabban én vagyok kocsival, mert du. én hamarabb végzek, így általában én hozom el őket, de azért ez ennél rugalmasabb is tud(na) lenni, ferjem is el tud jönni korábban néha, és ő elhozni a gyerekeket, elvinni is tudja ő, viszi is őket néha ő, nincs messze az ovi, jó időben gyalog ill bicajjal is lehet menni. Csak valahogy úgy alakult, hogy én viszem őket. Mikor hideg volt, akkor meg együtt indultunk négyen és mentünk be a varosba ovikör után dolgozni.
(válasz Százas Evelin 126. hozzászólására)

127. Pömplöm2018-04-13 12:55
Azért kérdeztem, mert ötig sem tudsz munkát vállalni, hiszen neked kell hoznod-vinned a gyerekeket.

Ezek szerint mégis egyedül neveled.
(válasz Sornyul 118. hozzászólására)

126. Százas Evelin2018-04-13 12:31
Ez búcsúzás volt, ha nem tévedek. Minden jót neked, gazdag gyerekáldást!
A probléma nem is volt valódi probléma.
(válasz Sornyul 125. hozzászólására)


125. Sornyul2018-04-13 09:30
Na pontosan ezért nem akarok most olyan munkahelyet, ahol látástól vakulásig benn kell lenni.
😊
Köszönöm a kedvességet, ötleteket mindannyiotoknak!
(válasz Százas Evelin 124. hozzászólására)

124. Százas Evelin2018-04-12 20:28
Ha nem, hát nem. Több ötletem nincs. Jobban kéne örülni annak a meglévő két gyereknek. Még elég kicsik is. Most a legfogékonyabbak, legyél intenzíven velük.
(válasz Sornyul 122. hozzászólására)

123. Guruljka2018-04-11 23:23
Oké, van két gyereked.

Ez pontosan két gyerekkel több a nullánál, ami a számodra elviselhetetlen lenne.

Ugorgyunk.
(válasz Sornyul 122. hozzászólására)

122. Sornyul2018-04-11 21:45
Férjem ettől elzárkózik. Egyszer még régebben mondjuk volt egy olyan mondata, amiből az derült ki, hogy akár lehetne is, ds ujabbam egyértelműen elzárkózik.
(válasz Százas Evelin 119. hozzászólására)

121. csikil4ny2018-04-11 21:25
Amennyiben a férj nem veszi ki a nevelésből a részét, egyedül nevelés folyik. Pont egy ilyenjellegű előadást szervezek, pszichológus meghívottal. Sajnos sok helyen fog borulni a bili, de ez van. Van amikor jobb, ha felvállalunk egy-egy tabut. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen visszhangja lesz az előadásnak.

Biztos, hogy a nagycsalád a te utad? Akkor is szeretnéd, ha nem javul a férjeddel a kapcsolatotok? (Végig olvastam a mai hozzászólásaid, lenne még észrevételem, de holnap nehéz napom lesz és még soká lesz vége a mainak, de ha nem bánod majd még visszatérnék rá.)
(válasz Sornyul 118. hozzászólására)

120. Guruljka2018-04-11 20:10
De esetleg a férje csak elméletben szeretne több gyereket, no meg kettővel még könnyebb egy kicsit...
(válasz Százas Evelin 119. hozzászólására)

119. Százas Evelin2018-04-11 20:04
Van még egy kérdés. Ha már egyszer mindened a nagycsalád, és nem akar összejönni kettőnél több gyerek, örökbefogadás nem jöhet szóba? Attól még lehet saját is, ha később mégis sikerül.
(válasz Sornyul 113. hozzászólására)

118. Sornyul2018-04-11 15:23
Jaj dehogy! :D Férjnél vagyok 7 éve. :D max "ténylegesen", mert a férjem sokáig dolgozik, aztán meg "tűzbe bámul".
(válasz Pömplöm 117. hozzászólására)

117. Pömplöm2018-04-11 14:41
Egyedül neveled a gyerekeidet?
(válasz Sornyul 116. hozzászólására)

116. Sornyul2018-04-11 14:20
Hát én max az elején élveztem, GYES-ről visszatérve, hogy "csönd van", illetve, hogy kicsit változatosabb a napom, több emberrel találkozom, mint mikor otthon voltam a gyerekekkel. Komolyan, a végén már észrevettem magamon, hogy szóf**ásom van, ha felnőtt van a közelemben :D. no itt már tudtam, hogy tényleg mennem kéne felnőtt társaságba. :D (persze ez az elmagányosodás is kb azóta van, hogy elhagytuk a kedvenc kis lakhelyünket az egyik belső kerületben, ahol a környéken tök jó társasági életünk volt, jöttünk-mentünk, és ugyan két évre rá az új helyen (külvárosban) is egész jól beilleszkedtünk, valahogy ez már nem volt ugyanaz, nem voltak ugyanazok az emberek. Azóta meg megint költöztünk, és itt még egész újak vagyunk. )
Na most viszont pont, hogy nem akarok olyan munkát, ha lehet (bár anyagilag lehet, megérné, hogy hamarabb egyenesbe jöjjünk), ahol délután 5ig benn kell lennem, és minden nap valaki másnak kell elhoznia a gyerekeket az oviból, később az iskolából. Az én gyerekeim, csak nekem kéne már nevelnem őket. :D És így is elég, hogy 5-6-ra a gyerekekkel hazatérve még neki kell látni a házimunkának, főzni másnapra (gyerekek otthonról viszik az ennivalót) mi lenne, ha 8-kor állhatnék csak neki?!
(válasz csikil4ny 96. hozzászólására)

115. Guruljka2018-04-11 14:14
Épp azelőtt írtam, hogy a másodikat írtad volna, keresztbe írtunk.

Örülök, hogy nem idegen tőled az idézet...
(válasz Guruljka 114. hozzászólására)

114. Guruljka2018-04-11 14:05
Meg is értelek. És saját tapasztalatból mondom, hogy nem kell sokáig dermedten állni emiatt... azzal nem változik semmi.

Van a Bibliában egy ilyen mondás is:

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Ez Máté Evangéliumának 6. fejezet, 30. verse, azaz
[link]

(még a nem vallásosakat sem fogja megmérgezni, ha elolvassák.)
(válasz Sornyul 112. hozzászólására)


113. Sornyul2018-04-11 14:02
No akkor most gépről.
Szóval igen, ez a kivárás. Későn érő voltam lelkileg, kb 18-20 éves voltam, mikor úgy igazán megértem a párkapcsolatokra, de ekkor én már kapásból férjhez akartam menni, vagyis komoly kapcsolatot kerestem, nem csak úgy lötyögni akartam. Hívő ember lévén meg azt gondoltam, majd az Isten elküldi nekem a lelki társam, jövendőbeli férjem, úgy rendezi, hogy találkozzunk... hát lehet, hogy küldte volna, de én vak voltam rá, hát pár év múltán baromi elegem lett a várásból és a saját kezembe vettem a dolgot... ugyebár, segíts magadon, az Isten is megsegít. És jött a társkereső. Meg ismeretségen keresztül egy pocsék párkapcsolat. Akinek ugyan rendben volt az értékrendje, de hoztzámenni nem akartam, hát kivártam, mi lesz, végülis van még időm, fiatal vagyok. El is telt x év, véget vetettem a kapcsolatnak, és fel is készültem, hogy nehéz lesz találni újat, és hát akkor én 30as anyuka leszek és nem 5, hanem valamivel kevesebb gyerekem lesz. Hamar jött egy új kapcsolat végül, akivel hamarabb igazából nem találkozhattam volna, szóval akár meg is érte az az x év az előzővel. Ez nagy szerelemnek indult, de ennek is vége lett. Utána is volt pár csalódásom, mire húsuzas éveim végén találkoztam a későbbi férjemmel. Akkor is úgy gondoltam, meg kellett őt várnom, ki kellett várnom, hogy megkomolyodjon, megérjen. No de ekkor is még relatíve fiatal voltam, előttem az élet, még születhet simán 3-4 gyerekem is. Nos, a kapcsolatból hamar házasság és gyerek lett, majd még egy gyerek, így megnyugodtam ebben, hogy nekem így volt jó, hisz úgyis későn érő vagyok, nehezen nőttem fel, ennek így kellett lenne... aztán zutty, mintha elvágták volna a termékenységemet! Noha időről időre voltak cikluszavaraim, soha semmi nem utalt rá, hogy a szervezetem 10 évvel korábban feladja, mint kéne. Közben eljőve a bűvös 35, no de semmi gáz, tuti pajzsmirigy baj van, futottam pár kört, anyós is 3-at szült még 35 fölött és hány de hány nő szül 38-40 évesen is...de azért bele kéne húzni ebbe a harmadikba, mert csak nő a korkülönbség és én sem fiatalodom... aztán kiderült, összeállt a kép, hogy lehet, ennyi volt, fogyóban a pete-tartalékok odabenn. Ami azt jelenti, hogy mégis jól éreztem én 20 évesen, hogy nekem igen hamar férjhez kéne menjek és gyereket szüljek, hogy meglegyen a nagycsalád. És közben ott az a sok ismerős család (az én köreimben elég sokan vannak ilyenek), akik hamar megtalálták a párjukat, és azóta is harmonikus házasságban nevelnek 4-5 gyereket. Kb ugyanott kerestük, ők megtalálták, én nem. (nemcsak a neten néztem körül, hanem nyitva tartottam a szemem egyetemen, gyülekezetben, és egyéb társasági eseményeken is.) Korábban azt gondoltam, nekem várni kellett... valamire, valakirem hogy megkomolyodjak, hogy szabad legyen a jövendő párom, nem tudom.... de most azt gondolom, ez egy rossz vicc, ami velem történik és csak remélem, hogy innen már csak felfele megy majd az út, meglesz a hosszú várakozás, a szenvedés jutalma.
Mindemellett tudom, hogy én még jól jártam, van, akinek ennyi se jutott, barátnőmnek pl nagy baráti társasága van, de még mindig nincs férjnél, nincs gyereke se, a munkája az élete (ez, azt gondolom, részben a dolgok szerencsétlen alakulása, mert ő egy családi tragédia után a munkába menekült, aztán úgy maradt. Csak aztán most meg elzárkózik tőlünk, vagy nemtom, mert feltehetőleg fáj neki, hogy nekem is, illetve másik barátnőnknek is családja van már. Utóbbi barátnőm fiatalon férjhez ment és 5 gyereke van már...és a jelen helyzetet nézve nem vagyok benne biztos, hogy merő jószándékból nem idegenítette-e el ezt a karrierjébe menekülő barátnőt is, mint most engem is próbál. Na, mondjuk ez is fáj most, de ez nem tartozik a várakozás témájához. )
Hát szóval ezért nem várhatok. Nem várhatok örökké. A másik témában Csinszkának is ezt írtam, férje, lelki társa lehet 50 évesen is, gyereke csak most.
Kikapcsolódni, no azt jó lenne, sajna tavaly nem is tudtunk négyesben együtt nyaralni sem, én voltam lenn egy hetet a gyerekekkel a Balatonon, mert a féejemnek nem volt elég szabadsága vagy nemtom. Előtte évben voltunk négyesben is, no az igazán pihentető nyár volt, ki is simutlunk a hét végére. :D
Most se ártana, csak annyi a munka a házzal is... férjem is hullafáradt, neki is kéne a pihenés.
Különleges vacsik és tsai: ez van, amennyire lehetséges, igyekszem barátságos otthont teremteni, sok kép van a falakon, és ugyan nem extra terítékkel, mert az nincs, de hétvégén, vagy este, ha a férjem is hazaér vacsira, akkor megadom a módját a terítésnek, vacsinak, rendre csinálok valami extrát, és ha tehetem és van (mondjuk a kertben vagy a boltból), virág is van néha az asztalon (bár az gáz, ha én veszek "magamnak" virágot... férjemnek sajna újabban nem szokása, hatéves fiacskám volt édes, mikor együtt voltunk vásárolni és épp árultak virágot, hogy mama! vegyünk neked virágot! :)
Szóval igyekszem, de néha már fáradt vagyok ehhez is.
volt még kérdés? ;)

112. Sornyul2018-04-10 21:45
Bocsánat, most csak röviden, ki is fejtem majd.
Iskolai könyvtárosként , tankonyvfeleloskent dolgozom, kvázi a szakmámban, gyesről visszatérve a pedagógus munkarend idealisnak tűnt két ovis gyerek mellett. Meg ki is akartam magam próbálni a tanult szakmámban. (Következő a tanítás lesz, másik szakommal, legslsbbis ez a terv, de ehhez bátorság is kellene.) Viszont. Itt a szerződésem hatarozott idejű, gyeses kolleginát helyettesítek, elvben két évre, gyakorlatilag másfél lesz az, mert ősztől nem hosszabbítanak. Szóval az ujabb munkakeresés is nyomaszt. Meg bele is fáradtam a dologba, mennék gyesre megint. Az sokkal élvezetesebb időszak volt. Pici gyerekkel babázni, sétálni, tanitgatni. Gyerekek előtt is babysitter voltam nagyrészt, babák az életem. 😁
Igen, fáradtak vagyunk, ősszel teljeskörű lakasfelújítás volt nálunk és mindent mi csináltunk. Fárasztó volt és anyagilag is kvazi lenullázott minket. Lassan, hogy itt a jo idő, folyt.kov., ez talán majd a férjemet is fellelkesíti. És igen, fárasztó, hogy a gyerekek sokat rám maradnak, a háztartás is.
romantikus vacsi jó lenne, de hát ahhoz a gyerekeket le kellene passzolni, ami alapvetően megoldható, csak messzebb vannak vagy elfoglaltak a nagyszülők. Moziban voltunk kb egy éve, tervezzük, hogy megint, de még nem jött össze, igényünk volna rá, csak meg kene szervezni.
Varakozassal, kivárással kapcs. Nem szandekoztam átsiklani, de ez hosszasabb magyaratatra szorul, hogy ujabbam miert van elegem a kivárásból. Vártam én eleget. Banom is, hogy 20 évesen nem voltam agilisebb avgy hogy mondjam. No meg nem varhatok örökké. Én is azt hittem ifjan, hogy igen, mert nem gond az a pár hónap, év, mittomen, de úgy tűnik, minden nap, hét, hónap számított volna. Csak ezt nem tudtam ugye, így csak vártam. Aztán most meg szivok. Leirom. Majd érthetően is.

111. Százas Evelin2018-04-10 15:39
Na ugye? Nagy az isten állatkertje. :-) Nem árt, ha azokat a gyerekeket segít valaki eltartani is. Másról nem is beszélve, mi mindenre lehet használni még egy férjet... :-) Némelyik állítólag azt is tudja, hol van a porszívó. Ezt kutatások még nem erősítették meg.
(válasz Guruljka 109. hozzászólására)

110. Százas Evelin2018-04-10 15:37
Teljesen megszabadulni szerintem se lehet. Ott lappang mindig. De ha már ismeri az ember, az első tüneteknél tud tenni valamit ellene. A legjobb ellenszer az aktivitás. Valamit csinálni kell.
Nekem egyszer jó volt az orbáncfű tabletta, pedig szerintem az is csak egy placebo. De mosolyogtam magamban hazafele a buszon. Észrevettem, erre már vigyorogtam. Körülnéztem, hogy elegen néztek-e hülyének, de a kutyát nem érdekelte, mi ül a pofámon. :-)
(válasz Guruljka 105. hozzászólására)

1 2 3 4 5