Féltékeny a férjem (beszélgetős fórum)
Ne haragudj, csak azt szeretném megkérdezni,
KIRŐL Beszélsz?? Ismered egyáltalán ??? - Vagy ismeretlenül, szidalmazod- mert ez nagyon gonosz
dolog lenne- ilyet nem feltételezek rólad... Esetleg és ismerhetem- akiről írtál a legutóbbi hozzászólásodban ???_És ha nem ismered- személyesen- hogyan veszed a bátorságot, hogy ilyen dolgokat írj Róla ??? Neked NEM fájna, ha Rólad valaki így beszélgetne teljesen idegenekkel ????
Lehet, hogy nem mernek tenni.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a személyes kapcsolataiban is így reagál, és inkább ráhagyják. De a foglalkozás (hivatás!) súlyosabbá teszi a helyzetet.
Én semmit.
De a valós világ (család, kollégák) felelőssége vitathatatlan.
Láthatöan nem tesznek semmit.
Jó, de ha nem ismered személyesen, akkor mit tudsz tenni?
Sajnos engem tényleg foglalkoztat a dolog, mert ahogy mondtam, valahogy nem stimmelnek a dolgok - de hogy gond van, az biztos(nak tűnik). :-(((
Akkor mindenki addig hallgat, míg valami tragédia nem történik ?!
Mert itt majd ki lesz törölve a hozzászólás.
De az életben lehet törölni?
Valamit meg nem történtté tenni?!
Már ketten is leírtátok, amit én nem mertem - nehogy ötleteket adjak. :-(((
Mondjuk nem is kell, hogy szép, fiatal, boldog legyen az a házaspár: elég, ha együtt viszik a beteg gyereküket... :-(((
Mostanra már tényleg elég sok minden nem stimmel a történetben, többek között azért nem gondolnám, hogy a kollégák nem vesznek észre bizonyos jeleket.
Magadból indulsz Ki??? TE Biztosan hazudozol magasról !!!!
/ 2000- ben vettem át a diplomámat a SZOTE-n, 2006- ban szakvizsgáztam csecsemő gyermekgyógyász- szakorvosként. ) AKI nem hiszi, járjon utána !!!
Kedves Marika! Inkább téged kérdeznélek, hogy nincs jobb dolgod, mint még azokat is gyűlölni, akik jószándékú tanácsokat adnak neked? Csikilányt sokszor olvastam sokféle fórumban, mindig jószándékú és okos tanácsokat adott (néha-néha nem értettem ugyan egyet vele, de a jó szándéka mindig egyértelmű volt). Sokan adtak neked itt jószándékú tanácsot, és a válaszod a gyűlölet és a vagdalkozás, és azzal, ami benned van, őket vádolod meg. Mint ahogy a körülötted élőket is gyűlölöd (süt az írásaidból), és akkor csodálkozol, hogy ezt kapod vissza tőlük. Azért is kértek többen, hogy fordulj szakemberhez, mert ez nem egészséges állapot, amiben vagy. Mindenki másképp viseli el, ami vele történt, neked túlságosan is megviselte az idegeidet. Gondolj arra, hogy felelős vagy a gyerekeidért, és felelős vagy azokért a gyerekekért is, akik orvosként a kezed alá kerülnek. Mi lesz, ha akaratlanul is nem arra koncentrálsz, hogy mi lehet a baja, hanem esetleg leköti a figyelmedet az, hogy két szülő hozta be, akik szemlátomást jól megvannak együtt. Ugye érted?
Gondolom, most én is az ellenségeid táborába kerültem a te szemedben... Pedig ugyanolyan segítő szándékkal írok, mint a többiek. Gondolod, hogy nekik nagy élvezet volt folyton a válaszaidat olvasni, és ennek ellenére higgadtan válaszolni? Nekem is lenne jobb dolgom, de megpróbálok segíteni.
Egyébként én a férj és gyerek nélküli negyvenesek táborát gyarapítom, pedig szerettem volna családot, de nem mindenáron. Lett is volna alkalmam férjhez menni, de nem akartam, mert nem voltam szerelmes, vagy nem éreztem úgy, hogy ezzel az emberrel le tudnék élni egy életet úgy, hogy megbízom benne, hogy ő a másik felem. Hidd el, jobb így. Kaptam mást az élettől, ami boldoggá tesz, és nem gyűlölöm azokat, akik boldog házasságban élnek és gyerekeik születnek, hanem velük együtt örülök. Ha néha meg is csap egy kis fájdalom, az nem ellenük irányul, attól még ugyanúgy örülök az ő boldogságuknak. Neked is jó lenne, ha elhinnéd, hogy a világ nem esküdött össze ellened, többen szeretnének, ha hagynád.
És még egy észrevétel: megütötte a szememet, hogy azt írtad: a férjed az előző feleségét azért hagyta el, mert nem tudott gyereket szülni neki. Szerintem ennél jobban kevésbé lehet megalázni egy asszonyt, hogy ezért otthagyja a férje, amikor ez neki is nagy fájdalom szokott lenni. Egy ilyen férfival eleve nem kellett volna kezdeni. Ezek után miért csodálkozol, hogy téged is megalázott?
S.Marika! olvasom mind két fórumot.Kaptál nagyon sok hasznos tanácsot,de te ezt mind támadásnak veszed.Ellenségesen válaszolsz majdnem mindenkinek.Ha a való életben is ilyen vagy,akkor ne csodálkozz a szüleid és a testvéred viselkedésén.Azon csodálkozom,hogy gyermekorvosként hogy tudsz így dolgozni?Azt kívánom,hogy sikerüljön túllépni ezen az
állapoton és neveld boldogan gyermekeidet,akár másfél szobás lakásban is,tudod családok tucatjai élnek ennél rosszabb körülmények között.Sok szerencsét!
És Te Engem- "kedves" hozzászóló Társaiddal együtt ???? Ennyire unatkoztok??? Nincs jobb
szórakozásotok ?? TI ebben lelitek Örömötöket ??,