Az Élet találkozások sorozata - önmagaddal. (beszélgetős fórum)
"Eh, nekem semmi sem jó." - írod, és ez nagyon aranyos - és nagyon emberi.
Az ember hall ezt is, azt is..
Hibáztassuk magunkat? Hibáztassunk másokat? A körülményeket? Vagy mi...?
Nem csak Neked "semmi sem jó" - minden ember folyamatosan keresi önmagát, de hát ez az ember-lét egyik célja. Csak van, aki tudatosítja, van aki nem - de az önértékelésed minden percben folyamatos.
(És itt kapcsolódik ez a fórumcím az "Önbizalom..." fórumhoz - nem véletlenül:))
Például gyilkos gondolataim vannak vagy haragos vagyok, tudomásul veszem hogy a személyiségem egyik énjének a megnyilvánulása. Hagyom, hadd jöjjön, hadd menjen, csak senkit ne bántsak.
Jött, elment, elfogadtam, tovább léptem.
És jön a többi... ugyanígy...
Hadd jöjjön, hadd menjen...
Nem ragadok le, tudomásul veszem hogy egy "szemét", de nem szapulom magam érte, tovább engedem és minden rendben!!!
Magába keresse a hibát először, de ne álljon le a negativitásnál (ne szapulja magát), hanem lépjen túl, bocsásson meg, nézze el, stb...
És akkor folyamatos a fejlődés...
Az se jó, ha mindig magában keresi az ember a hibát. Én mindig azt szoktam csinálni. Na persze, meg is találom.
Körülöttem forog minden, én teremtem a körülményeim, ergo ha valami nem működik, azért én vagyok a hibás.
Nem meglehet.
Mindig így van! Tisztelet a kivételnek.
Mert mindig könnyebb másokat, vagy a körülményeket hibáztatni, mint önmagunkba nézni.
Meglehet. :)
Ha az élet az önmagad külső visszatükröződése - mint sokan ezt megerősítettétek -, akkor miért annyira gyakori a hárítás? Mások és a külső körülmények hibáztatása a negatív tapasztalatainkért?
Az, hogy a párkapcsolatokban a másik félt hibáztatja mindenki, az már természetes.
Mi lehet ennek a fórumnak a haszna?
Az, hogy többet figyeljünk a saját gondolatainkra, szóhasználatunkra, érzéseinkre annak érdekében, hogy jobb legyen a külső megtapasztalás.
Nem könnyű munka megváltoztatni élet-hosszú beidegződéseket, de sok esetben csodálatos eredményt hozhat.
Ha őt olvasod, érzed a Fényt a legmélyebb sötétben is.
Mert ő sem menekült el a sötétből.
Sokat írt a sötétségről.
De sötétség nélkül, nincs Fény!
Minden nagyobb szellemi fejlődési szakaszt egy nagyobb sötétség (a lélek sötét éjszakái) előzi meg.
Ezért nem szabad félni a sötéttől, mert ha valaki ismeri a "titkot", hogy a sötétség nem tart a végtelenségig, hanem fénybe fordul át, akkor nem fél!
Alapjaiban napszerűek az írásai. Arany betűkkel vannak írva.
Ahhoz egy külön "antenna" kell, hogy őt megértsd.
Az egyik legizgalmasabb magyar írók közé sorolom.
Ő is izgalmas író akart lenni. Megcsinálta.
De a tapasztalatait foglalta írásba.
Egy lépést lépsz, a végtelenben jársz,
Tízerzer lépsz, csak egy helyben állsz.
Elbűvölő, nem? Ez is tao. :-)
Tudni kell, hogy milyen irányban lép egyet az ember. Az jó irány legyen.
A Tao az egy nagyon szép világnézet.
De ugyanígy minden tradíció, aminek szellemi töltete van, bármi is legyen a neve.
Mert valójában csak a Szellemet (és a hozzá tartozó lelket, anyagot) tudják kifejezni, akárhogy, bárhogy...
Néha a kifejezhetetlen is kifejezhető, bár tény, hogy nagyon nehéz megragadni.
Mert először van maga a minőség, mint élmény, és ha ez stabil, akkor bármiben kifejezhető.
A SZÉP-JÓ-IGAZ hármasságában létezik.
De ha nem fejezzük ki, akkor is ott van, akkor is kifejezi magát, csak mi nem érzékeljük, mert más tudatállapotban vagyunk.
A gyakorlatok (pl: koncentráció, meditáció) tulajdonképpen a tudatot formálják, emelik, hogy rezonáns legyen a magasabb minőségekre.
És akkor az alacsony és a magas összekapcsolódik és EGY magában létezik, EGYÜTT, harmóniában.
Mert ebben az állapotban a legalacsonyabb rendűnek is értelme (nagysága) van.
"Erre kiderült, hogy minden tárgy, őrületes jelentőségű szimbólummá vált!"
"Mert én ránéztem a szék lábára, és én a világ teremtését láttam ebben meg!"
/Szepes Mária/
Az, hogy én ékes magyar nyelven írok, nem zárja ki a teljes egészhez való tartozásomat. Ezt is magyar nyelven írták:
Benjamin Hoff – Micimackó és a Tao
A Faragatlan Tönk elvének lényege az, hogy a legegyszerűbb dologban is benne rejlik saját természetes ereje, az az erő, mely megromlik és elvész, ha az egyszerűség körül bármi megváltozik.
E taoista alapelv nem csak a természetes szépségű és funkciójú tárgyakra, hanem az emberekre is vonatkoztatható.
Ha egyszer megszabadultunk az önteltségtől, bonyolultságtól és még jó néhány más dologtól, amik utunkban állnak, előbb-utóbb felfedezzük, hogy az az egyszerű, gyermeki és rejtelmes titok, ami a Faragatlan Tönk, csupán ennyi: Élni jó.
A Faragatlan Tönkállapot kifejleszti azt a képességet, mellyel örülni tudunk az egyszerűségnek és a nyugalomnak, a természetnek és a tisztaságnak
Azt hiszem, hogy sejtem mire gondolsz.
Semmi kötődés, semmi elkötelezettség.
OK.
Pedig ez a gondolat nem jó ám! :)
Tudod miért?
Mert Te most, itt a "Százas Evelin" elkötelezett része vagy.
Mert Te most, a gyönyörű magyar nyelven szólsz hozzánk, és annak elkötelezett híve vagy.
Mert Te, amikor a tükörbe nézel, a Te elkötelezett hívedet látod.
Te nem lehetsz nem Te.
:)
(Tudom, hogy honnan jön a gondolatod, amit említettél - illúzió.)
Pedig tudod, hogy csak magadat kell meggyőzni a teljességhez...
Tudod.
Nem, én nem tudtam meggyőzni magam. A próféciákkal kapcsolatban szerintem nem is akarom. Ideírtam, mert van ilyen is, sokan hisznek ebben.
De nekem a Tao jön be: ne kötődj semmihez!
Z.!
Ha soha mást nem tennél, már megérdemelnél egy gombóc fagylaltot.
Köszönöm Százas Evelin és Zolcsi* hozzászólását.
Tudjátok, az ocsú elvált a búzától...
Evelin olyan (felismeréseket?:)) írt, mely felismerések benne vannak, csak még nem meri elhinni.
--------
Evelin!
Amiket leírtál azok okosságok, de ahogy leírtad az túl visszafogott.
Feltűnt a bátortalanságod a vélemény mondásod kapcsán. Ez természetes.
A Keresőnek legelőször önmagával kell megküzdenie egy új világkép felépítése során és ez sokszor nagyon nehéz - de nagyon megéri! :))))
Mintha te még nem tudtad volna 100%-ig meggyőzni magad.
Mintha még lenne benned egy feltételes önbecsülés.
(Feltételes önbecsülés: akkor becsülöm magam, ha más is elfogad, becsül, tisztel.
feltétel nélküli önbecsülés: becsülöm magam függetlenül a külső visszajelzésektől, mert tudom, hogy ki vagyok (még kevesen tudják, hogy kik ők valójában))
Ha érdekel a véleményem:
Óriási létkérdéseket érintettél.
Talán lassacskán lehet kimazsolázni.
Zolcsi,
Veled egy a bajom.
Csak Vagy és Írsz... :))))
Az energiavámpírkodás az nagyon stimmel. Sokan élnek vele, és van hálistennek sok olyan ember is, akiből csak úgy árad másokra az energia. Ad, mindig csak ad, és neki ezzel mintha még több lenne.
Keresztény felfogás szerint a szeretet az ami így viselkedik, de ebbe ne bonyolódjunk bele, itt nem erről van szó.
Az írói szabadság is stimmel, ez egy irodalmi regény, Daniel Radclifftől.
Vannak aura látók, állítólag vannak. Én nem láttam soha senki auráját, nem is hiszem, hogy képes lennék rá.
Nem állítja egy pillanatig sem, hogy egyik pillanatról a másikra el lehet érni a felébredést, elég hosszú folyamat ez.
Hinni - sajnos vagy örvendetes - én sem tudok benne.
Nekem problémáim vannak ezekkel a pontokkal, mert kicsit olyan írói szabadság szaga van, azon kívül, hogy nagyon magas szinten magyarázza, miközben érzem az összemosódásokat.
Számomra nem elég tiszta, leegyszerűsödő, egymásból logikusan következő, éppen ezért már régebben sem volt ingerenciám elolvasni, és a filmért sem voltam nagyon oda.
Az a helyzet, hogy még ha az első pontra ugornánk is, azt is borzasztó hosszadalmas és kőkemény törekvés/munka előzné meg.
Nekem ez a felsorakoztatás olyan, mintha egyik pillanatról a másikra el lehetne érni a felébredést, jó kis ezó-mesével tarkítva.
Ne bizonytalanítson el senkit. Lehet hogy ez csak az én problémám!
7. A hetedik felismerés – az áramlással haladunk
Amikor próbáljuk beteljesíteni küldetésünket, felfedezzük a belső intuíciónkat, mely megmutatja hová menjünk, mit csináljunk. Ha ráállunk a dolgok pozitív értelmezésére, akkor a véletlen egybeesések áramlásába lépünk, mely megnyitja a kaput a küldetésünk beteljesítéséhez.
A személyes küldetésünk felismerése megszaporítja a misztikus egybeeséseket és a jeleket utunkon, egyre inkább vezetve vagyunk a sorsunk beteljesítése felé. Kérdések merülnek fel bennünk, majd álmok, bevillanó képek, nappali álmodozások vezetnek a válaszokhoz, melyekkel gyakran szinkronisztikusan egybeesnek más emberek éppen jókor elhangzó bölcs kijelentésivel.
8.A nyolcadik felsimerés – egymás felemelése és a személyközi etika
Ha közülünk elegen lépnek be ebbe az evolúciós áramlatba, és folyton-folyvást a Magasabb Én energiáját adják át azoknak akikkel csak találkoznak, akkor egy új kultúrát hoznak létre, ahol a testük egyre magasabb és magasabb energetikai és észlelés állapotokba jut.
Ha felemelünk egy embert, aki az életünkbe lép, akkor a saját jeleinket, útmutató „véletlen” egybeeséseink számát is növeljük. Ha energiát adunk, a sajátunk is megsokszorozódik és nő. Ügyelni kell arra ezen a ponton (is), hogy ne veszítsük el a kapcsolatunkat az istenivel el a romantikus kapcsolatokban. Mások felemelése különösen hatékony csoportokban, ahol mindenki érzi a másik energiáit. Gyerekekkel különösen fontos ezt végezni, hogy a korai szakaszban kialakuljon a biztonságérzése és a megfelelő növekedése. Ha mások arcában meglátjuk a szépet, azzal felemeljük őket a saját felsőbb énjükbe, és elősegítjük, hogy meghallják a szinkronicitásos üzeneteket.
9. Kilencedik felsimerés: a spirituális kultúra felemelkedése
A spiritualitás ezen ösvényén haladva beteljesítjük az ősrobbanás óta tartó evolúció igazi, belső értelmét és célját: a túlélés technológiai kérdései teljesen automatizálttá válnak, és az emberek minden energiájukat a szinkronisztikus áramlásban való fejlődésre és felemelkedése tudják használni. Igy addig emeljük és energetizáljuk a testünket, amíg a testünk és lényünk egy egész magas spirituális állapotba jut. Itt a létezés legmagasabb dimenziója, a mennyország láthatóvá válik, az ember oda fog jutni a testi életében. A két dimenzió összeér és eggyé válik. Igy az ember meghaladja az élet-halál körforgását.
10.Tizedik felsimerés: a vízió megtartása
Felismerjük, hogy ez emberi történelem során mindig voltak olyan emberek, aki átélve az ilyen spirituális élményeket, felismerték ezen igazságokat, és azon dolgoztak, hogy élt valósággá tegyék mindezt a Földön. Megértjük, hogy a spirituális felemelkedés víziója nem magánügyünk, hanem sokan dolgozunk ezen, egy közös feladat. Rájövünk, hogy nap mint nap tennünk kell a vízió fenntartásáért például mindennapos imádkozás segítségével.
11.Felismerés: a vízió megtartásának módja: kiterejdt imamezők
Ez a vízió megtartásának pontos módszere. Évezredek óta minden spirituális hagyomáyn leírta a fókuszált tudat teremtő erejének hatalmát. A hit ereje, a pozitív gondolkodással és az ima erejével együtt hatalmas dolgokra képes. A vízió megtartásának a módszere, hogy együtt imádkozunk kiterjesztve ezzel az egyéni megnövekedett spirituális szándék-energiamezőket a többiekére, így létrehozva hatalmas hatásokat. A lényeg a közös vízió, és az arra való fókuszálás, imádkozás.