Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)

Csinszka, szerintem meg teperni fog mint az állat, pláne, ha tényleg ma össze akarod csomagolni a cuccait. Lesz ott sírás, meg életem szerelme, ésatöbbi.

Te meg 80%, hogy ezt meg fogod kajálni, ezt minden bántás nélkül mondom. Mert úgy érzem, hogy szeretnéd.

És ha így is lesz, akkor sok boldogságot fogok kívánni hozzá.

Emiatt (hogy ne találjon mást) teljesen felesleges együtt maradni valakivel. Ez akkor is bekövetkezhet, ha párkapcsolatban vagytok.

Ha nincs miért tepernie, akkor ezzel válaszolt is mindenre, így kevesebb kérdést kell feldolgoznom :))

Ha visszaengeded, egy idő után ugyanitt fogtok megint tartani...

Nem jó ez így!

Lehet, de maga a költözés az dráma lesz, erre majdnem a ciánt meginnám. Már ha költözik egyáltalán.

Hogy milyen hamar talál Csinszka helyett egy olyat, aki mindezt így folytatja vele tovább, azért az kérdéses.

Csinszka, igazam lett! Emlékszel mit írtam? Ha kiadod az útját, és komolyan gondolod, már egyből lefagy a gúny az arcáról?! :DDDD

Szerintem egy bokába kapaszkodós dárma lesz ez a pakolás, és nem fog ő elmenni sehová, akkora drámát csap majd le neked, hogy megsajnálod. :D

Ezen kár gondolkoznod. Miután kiadod az útját, már nem lesz miért tepernie. Olyan gyorsan tovább fog állni, új párt fog találni, hogy csak lesel.

De ne legyen igazam.

Nem, ez nem amolyan női dolog. Akkor amolyan női dolog, ha Te otthon vagy, mint háztartásbeli, és ő pedig dolgozik, és letesz annyit az asztalra, hogy eltartson Téged mint nőt. Mert ha amolyan női dolog a házimunka, akkor a pénzkeresés meg amolyan férfi dolog. Vagy nem?! Itt igazából te hoztad a lakást, ahogy írtad, anyagilag mindennek a nagyobb részét Te állod, finanszírozod, a gyerekének is. És te vitted 99,9%-ban a házartást. Ahogy írod, még egy virágot se kaptál valentin napra, vagy nőnapra.

Akkor kérdezem én, hogy ő mit tett ebbe a kapcsolatba, ami szerinted egy férfinak a dolga? Mi volt az amolyan férfi dolog, amit ő adott neked? De persze a fogósabb kérdésekre valahogy sose reagálsz, ezt észrevettem már. :) Minden bántás nélkül. Egyre inkább azt érzem, hogy Te ezzel az emberrel együtt fogsz maradni, mert vele akarsz lenni.

Nem, semmiképp. Ma segítek pakolni.

A következő hetekben meglátjuk, hogy visszatalálunk-e egymáshoz, bár egy annyira új arcát láttam most, hogy tartok attól, hogy nagyon sok minden kell ahhoz, hogy ezt az általa vázolt tiszta lappal építsük tovább.

:D Nem semmi.

Igazából az ő forgatókönyve szerint a reggeli sms alapján kellett volna elalélnod, és a 4 napban megpróbált volna egy újabb agymosást.

Le a kalappal, zseni a pasas amúgy...

Jól teszed, hogy nem dőlsz be neki!

Írom a fejleményeket. Vagy újabb felvonást - bár lassan a fórum címét kéne megváltoztatnom :))

Tegnap délután lehiggadtam annyira, hogy átgondoljam, mi a fene történik, hogy is jutottunk el idáig. Teljesen objektíven vázoltam egy sorrendiséget, kb a fórum indításához igazítva (de a fórumnak ehhez semmi köze, s a hozzászólásokért változatlanul nagyon hálás vagyok!!)

- élünk vidáman és boldogan, viszonylag hamar összebútorozunk nálam és tervezzük a közös életet. A háziasszony szerepe fokozatosan alakul ki, eleinte természetes - majd fojtogató, de ez a "fojtogató érzés' szerintem KÖZÖSEN megbeszélhető, hiszen az igényeim csak azok, hogy 1. több értelmes időt legyünk együtt és menjünk ide-oda kettesben 2. velem is beszélje meg, hogy mikor jön a gyerek, ne csak az exével csinálják a táblázatot, hiszen fontos lenne, ha ebben valahogy nekem is jutna szerep 3. szuper, hogy a gyerekkel a kanapén fetrengenek, de mi lenne, ha néha "poénból" mehgívnának valahova ebédelni, vagy eljönnének vásárolni 4. ne a gyerek köré szervezze az én életemet is, hanem mivel mi vagyunk egy pár, MI szervezzük az életünket, aminek a része a gyerek..és később, talán a közös gyerek, mert EZ borult fel lassan 1 éve

- ezeknek hangot is adok, eleinte tök normálisan, majd mikor hergel/heccel és koforgatja a szavaimat egy vita lesz belőle (ami eleve abszurd szerintem, hogy a fentieken vitázni kell) és a számon kicsúszik, hogy "Takarodj!!"

- részéről jön a duzzogás szakasz, nem lehet hozzászólni, majd a finoman (ami napkról napra kevésbé finom) porrá alázás szakasz. Az egész beszélgetésből CSAK a "Takarodj" szó marad meg, ezen lovagol, ércelődik, s bármennyire próbálom helyrerakni (100x bocsánatot kérve, emlékezetetve, hogy azért nézzen körül, vajon mi utalhatott arra, hogy ezt szeretném? Az új ágynemű, amit a gyereknek vettem?) bedobok utazás ötletet, hogy heverjük ki máshol stb...de nem, nem ülünk le érdemben beszélni, a gyerek továbbra is itt alszik, ami miatt megint lehetetlen ezen az egészen túljutni...igen, belőlem ez kivált egy "védekező mechanizmust", begubózok és könyvesboltokba járok, igen, nem főzök, mert nem igazán értem, mi történik...ölelés/mosoly nincs, vagy csak ironizálva, majd

- jön a nap, amikor, amikor közli, hogy akkor részéről VÉGE, s ezt teszi úgy, hogy felmossa velem a padlót az olyan mondatokkal, mint "nem akarok veled együtt élni, jó, hogy nem lett közös gyerekünk, össze-vissza beszélsz, maszlag az egész, jel lehetett, hogy nem házasodtunk össze, mert látom, milyen ember vagy stbstbstb). Majd benyögte az 5 napot (amiből kettőn még szétszivatott) A 'takarodj szó' 1000x hangzott el, hogy ilyet nem lehet, s nem jutott el az agyig, hogy nem a 'takarodj'-ról kéne beszélnünk és már rég értem, hogy ez gáz volt.

- én ENNEK ELLENÉRE választottam egy olyan útat, amit itt nem igazán javasolt senki (lehet h hiba volt, ez majd később derül ki), hogy oké, hogy paraszt, oké, hogy elbeszélünk egymás mellett, de megtisztelem azzal őt is, a kapcsolatot is, magamat is, hogy higgadt és kedves maradok.

Nem vettem fel a fegyvert, annak valóban csúnya vége lett volna, mert azért én sem vagyok egy 'tejbetök', inkább úgy voltam vele, hogy OK, ha emiatt lesz vége, az nagyon fáj, szerintem baromság, de elfogadom és zárjuk le emberi módon.

201-es kommentemben leírtam, hogy hajnalban fogalmaztam egy levelet, ami pár mondatban azt tartalmaza, hogy "Értem a döntésedet, nem tudom meg nem történtté tenni a dolgokat, kérlek, ne bánts a szavaiddal, szerintem nem érdemlem meg, őrizzük meg a szeretetet, bennem szeretet van, ne zúzzuk szét"! (ennek még lesz jelentősége)

- mivel kedves maradtam és higgadt (ami tudom, itt nem annyira jött le, mert közben meg szétvert az ideg és napok óta nem alszom :)) tegnap ugye kész tényként közölte, hogy "na jó, akkor mivel ilyen vagyok/lettem, akkor marad". És ennek örüljek. Majd úgy adta ezt elő, hogy majdnem minden porcikája azt várta, hogy ujjongva (mint egy igazi kétségbeesett barom) a nyakába borulok, hogy "kösziiii-szeretlek, bocsáss meg 5000x is!""

De miért is kéne bocsánatot kérnem? A Takarodj miatt már számolni sem bírom, hányszor tettem meg. Ő egyszer sem kért bocsánatot a saját szavaiért, ráadásul elültette bennem, hogy ugye sem gyereket nem akar, sem semmit tőlem - most gondolhatnám, hogy ez valami Revans, de én inkább szétszívatásnak és a másik érzelmeivel való játéknak élem és éltem meg.

Én 1x mondtam és dühből - ez az 5 napos sztori meg az ő szavai egy durva határt léptek át.

Arra jöttem rá, hogy igazából egy olyan emberrel van dolgom, akinek csak az a jó, amit Ő akar. Akkor, amikor Ő akarja. Én nem a gyereke-relációjában nem találtam a helyem, hanem pont ez az, VÁLASZT kaptam a fórumon indított kérdésemre: én VELE kapcsolatban nem találtam a helyem. Ő az, aki beosztott, ő az, aki akkor ment nyaralni, amikor neki kényelmes volt (most béna példák, de sorolhatnám...), ő az, aki kitalálta az 5 napot, majd Ő az, aki azt mondta, hogy akkor mégsem.

MIVAAAN???? És hol vagyok ebben én? Hol kérdezett meg, hogy nekem így jó-e? Itt kanyarodunk vissza ahhoz, ami a VALÓDI probléma lett volna kezdettől, s ez meg nem merül ki (szerintem) a "takarodj" szóban. De a VALÓDI gondról ugye nem beszéltünk azóta sem, hisz az egészre rá lett húzva az a csúnya szó, ami elhagyta a számat. Zseni!!!

Tegnap a kádban arra jutottam, amit ki is fejtettem neki este: szerintem elgurult a gyógyszerünk, nem bírunk ebből a helyzetből most normálisan kjönni, azt szeretném, hogy 1-2 hétre váljunk el egymástól, azaz lépjünk egyet hátra, hogy megnézhessük, tudunk-e kettőt lépni előre.

Én bevallom, ezt láttam most egy olyan köztes megoldásnak, hogy ne is a harag, ne a szavak, hanem tényleg a higgadság mondassa majd ki vele és velem is, hogy ezt folytassuk vagy sem.

Hazajött: első kérdése: "na mivan, mondjad".

- fantasztikus kezdés. Valóban így van értelme beszélgetni.

Aztán mint kiderült, mégis olvasta a fent említett pár napos levelemet (igaz, egy szót sem szólt, hogy kibontortta a borítékot) - majd ugye mikor kértem, hogy higgadtan hozzunk valami döntést, mert én sem bírom az ő 180 fokos fordulatait, akkor elkezdte mondani, hogy

"teljesen mindegy, hisz úgyis ugyanoda lyukadunk ki (Hova????), "az a levél volt az egyetlen értelmes megnyílvánulásod (mivaaaaaan???) mindenkit a tettei minősítenek (hát az én bajom is ez, igen :DD ) nekem most fontosabb, hogy én (ő) hogy érzem magam és már fáradt vagyok ehhez" (szuper, megoldottuk) holnap akkor elköltözöm, ha ez a lezárás, akkor most fáradt vagyok többhöz, boccs"

És lefeküdt aludni :)))

NEM HITTEM EL! A problémánk gyakorlatilag fáradtságra hivatkozva lezongorázódott 6 perc alatt.

Nem mentem utána, mondtam, hogy Oké, akkor holnap menjen, itthon leszek délután, mikor pakol.

Reggel jön egy sms: Csinszka, kezdjük tiszta lappal, itt a hétvége, 4 napig együtt vagyunk.

Én: egyrészt lefagytam, mert ez már megint a századik fordulat...írom, hogy szerintem töltsük külön a hétvégét, s higgadjunk le, utána beszéljünk és jöhet a tiszta lap

Ő: látod, én nyitok feléd, te meg megint elutasítasz. haggyuk az egészet akkor!

Hát ez kész.

Na, hát ez van. Viszont most valóban szeretném, ha elmenne. Nem tudok tovább játszani, baromira elfáradtam, szerintem méltatlan volt ez az egész hozzám is, hozzá is, a 3 évhez is.

Muszáj pihennem és tényleg azt néznem, hogy NEKEM mi a jó.

Semmiképp sem az, hogy "meg nem történtté teszünk mindent - beleértve a kezdeti problémát".

- Függöny -

ISZONYAT GÁZ! Ha úgy döntött, hogy menni szeretne, mert így a legjobb, akkor ezt el lehet mondani, és meg lehet kérni a másikat, hogy adjon egy kis haladékot, hogy megoldja a körülményeket. Az már megint más.

De ez, hogy kijelente. Nagyon fordítva ül a lovon ez az ember. Undormány.

Ennyire még én sem látom rossznak :)) És nem védeni akarom most, csak nem szeretném, ha a mostani történéseket túl rosszat írnátok/írnánk róla.

- a közös gyerekkel sokáig próbálkoztunk, nagyon nehéz időszak volt (nem tudom, ki volt már hasonló helyzetben, de a hormonok, injekciók stb eléggé ki tudják kicsálni az embert egy idő után) - szóval ott 2 olyan hónap volt, mikor a gyereke miatt kb "ugrott" az egész hadművelet, mondjuk az is nagyon sok és szóvá is tettem, hogy ez nem mehet így. A többi hónapban nem volt ilyen "gond", mondjuk a pasiknak ebből az egészből max annyi jut, hogy többször szexelünk, amit ugye olykor "nyomásnak" élnek meg, de hát had ne sajnáljam már na :DDD Igen, az egy közösen átélt nehéz időszak volt, mondjuk nem engedtük el, csak szünetet kértem, mert a hormonoktól zizis lettem (ennek több hónapja) és még a fogkrém reklámokon is képes voltam elbőgni magam :))))

Nekem igazából ezzel nem volt bajom. Többször is elmosogatott, nem jegyzeteltem, de nem is figyeltem, hányszor. Én végeztem a házimunka 99,9%-át, de ez amolyan női dolog (szerintem), s nem is káráltam érte...kialakult, örömmel teremtettem 'otthont' a 'lakásból'.

A baj talán ott kezd kapisgálni, mikor ez a "láthatatlan munka" a másik oldalon nincs sehogy meghálálva. Most a "hála" is hülye szó, de valahogy a kis gesztusok olyan jók lettek volna. Pl. egy el nem feledett valentin nap, vagy egy csokor virág nőnapkor.

Tudom, hogy azt szokás mondani, hogy ne ünnepekhez kötődjünk, hanem minden nap mutassuk ki a szeretetet. De emlékszem, mikor Anyák Napjára is külön műsorral készültünk, napokig gyártottunk kis apróságot a suliban és olyan jól esett azon a napon azt mondani Anyukánknak, hogy KÖSZI!

Apró megnyilvánulások, apróságok, mégis embernek, NŐNEK érezheted magad tőle.... aztán mosogathatsz tovább vidámabban :D

De nem??

Ajjaj, látom, haladnak az események.

Mivel csak a leírt párbeszédet látjuk és nem halljuk a hangsulyt, igazából nem tudom eldönteni, pasikam érzelmi zsaroló, energiavampir vagy csak simán pocsék az önértékelése, egy igazi érző lélek, akinek a lelkébe gazoltak és osszeomlott a világa és ezért alarc mögé rejtozik es bunkon viselkedik.

Félek, inkabb az első kettő valamelyike.

Szerintem hősnőnk megtett mindent,amit a helyzetben tudott. Pasikam nem akart nősülni (félt talán), a "próbálkoztunk sajáttal" kitétel is sántít, mint lent írta a hölgy, ő próbálkozott, gyógyszert szedett, hapsikam meg keresztülhúzta a dolgot. Vagyis ő ( a hapsi) nem próbálkozott, csak a nő.

Mjndenki ezen az ötnapos ultimatumon lovagol. Igen, fura, de annyira nem. 5 nap egy kb olyan időszak, ami alatt végig lehet zongorázni a lakhatási lehetőségeket, végigkérdezni a baratokat, hogy kinél csövezhetne egy ideig. A mód, ahogy ezt kitalálta a pasi, na az a durva. Mert kérheti a nőt, hogy OK, elmegyek, de légyszi, hadd maradjak még x napig, mert vegig kell kezdeznem az ismerősöket. De hogy csak úgy kijelenti, hogy ok, 5 nap múlva elmegyek, ha ezt akarod, vagy mi... kicsit olyan éeeedekes .

Fáj vagy sem,de most mindenképp mihamarabb külön kéne kerüljenek, hogy a pasi is elgondolkodjon végre, a nő meg kipróbálja milyen a pasi nélkül élni.

Én alapvetően romantikus lélek révén drukkolok a párocskának, de főleg annak, hogy a pasi belássa, mekkorát vétett, és új alapokra építve újrakezdjék...csak túl sok már a sérelem, elveszett a bizalom. Nem tudom, nem túl nagy-e, nem lenne-e tul nagy az a csomó, folt egy befoltozott, újra megcsomózott barátságon, kapcsolaton.