Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetős fórum)
Ne kerülgessük a forró kását.
Szexeltetek egyáltalán?
Amikor igen, akkor jó volt vele?
Vááááááááááá, úgysem hiszed el, ha azt mondom, hogy valami öltönyös középvezetőnek gondoltam ;)
Nincs ebben semmi meglepő, a nagyon magas IQ nem jár automatikus együtt magas EQ-val.
A latolgatást a kommunikációra értem. Egyértelmű számomra, hogy most mennie kell, mert ez az állapot nem maradhat.
És igen, nekem is van mit átgondolnom bőőőőőőőven.
Kétszer elolvastam, mondom biztooooos?!
:DDD
Én is :DDD
Aztán meg arra gondoltam, hogy nem azért kell oda neki a gyerek állandóan, hogy ne kelljen szexelni? :O
Ne nekem/nekünk válaszolj, és ne is most. Gondold végig, képes vagy-e úgy tekinteni erre az intermezzora, mint ami soha nem történt meg, néhány hét/hónap elteltével? Ha folytatjátok, ha újra kezditek, tilos bármikor, bármilyen helyzetben ezt a másik fejéhez vágni?
Egyfolytában úgy beszélsz mint aki latolgatja a folytatást - feltételekkel. Ezért kérdeztem ;)
Neeeeem, nem volt másik nő, hanem akivel éltem, ő volt a nő. :D
Hááát, ő egy nagyon-nagyon fura ember volt, annyira megragadó személyiség volt, annyira szórakoztató, sziporkázó, hogy egyszerűen tökéletes módon magával vitt. Az elején maga volt a rózsaszín felhő az egész, úgy udvarolt nekem, a kedvemben járt, aztán ahogy megszokott, ez úgy tűnt el, hiszen már megvoltam, és unalmas lettem. Másodjára is pont azt a menetrendet játszottuk végig. :S
Azóta is egyedül van, és játsza a kis játszmáit...
Jelenleg elengedném. Sőt, kész vagyok elengedni.
Csak más, mikor az ember "ilyenek" után hoz meg egy döntést és más, ha lenyugszik és higgadtan.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, sőt!!
Na igen, ha másik nő is van a dologban (vagy volt Nálatok) az nagyon más. Azt baromi nehéz feldolgozni, vagy túllenni rajta. Nem sikerült, mert megint lett egy újabb nő, vagy nem tudtad megbocsájtani?
Szerintem meg csináld, a legjobb ez lehet most Neked, ha elengedni nem akarod/tudod őt.
Én annó 2 vagy 3 hónap szünetet találtam ki a kapcsolatomban. Már nem emlékszem pontosan. Együtt éltünk nála, én költöztem haza. Ezen idő alatt nem is kommunikáltunk egyébként semmit, mindenki tette amit szeretett volna tenni. Aztán a lebeszélt idő után találkoztunk, aminek a vége turbékolás volt, meg nagy átbeszélés, nagy kibékülés. Kb. mint a kezdetek kezdetén. Ismét odaköltöztem, és rá fél évre már pontosan ugyan azok a gondok voltak, mint korábban.
De az aztán meg teljesen másik sztori volt, más jellegű gondokkal, kár összemosni a kettőt. Meg az illető ott pl. nő volt. :)
Próbáld ki, elsülhet ez másként is, hiszen az esély az mindenre megvan. Bár én ezekben már nem igen hiszek... De ha fontos ez a pasi, és úgy érzed, hogy szeretnéd még, hogy valahogy helyrehozzátok, akkor lépd ezt meg! Mindenképpen egy tanulság lesz, és ez a két hét neked az biztos, hogy jó kis önismereti tréning lesz.
MézesKrémes, pont ezt szeretném elkerülni/vagy elébe menni (teljesen kétesélyes és ezt vállalom) azzal, hogy higgadtan ülünk le.
Jelenleg más sem tud történni, mint a "te ezt csináltad-te meg azt" = nem jut semerre a dolog, maximum én értetlenkedek (szerintem amúgy teljesen hülyén kezeli az egészet, de mivel csak az egyik fél (én) állaspontját ismeritek, nem is akarok meggyőzni erről senkit)
Az 5 napos visszaszámolással és az azóta történtekkel nálam borult minden - aljas húzás volt és tényleg lelki terror.
Ha most visszalépünk kettőt, s konstruktívan fel tudunk vázolni egy menetet, akkor az egy lépés/változás. Ha visszalépünk és a következő alkalommal ugyanúgy egymást támadjuk, kinevetjük stb. akkor meg hálás leszek azért, hogy vége lett és tiszta fejjel tudom lezárni.
Továbbra is azt látom, hogy amit ő csinált, az egy játék. Én ebben nem tudok résztvenni, mert nem korrekt. Azonban látom a játék mögötti "megsebzett felet", EZÉRT adnék még lehetőséget a normális kommunikációnak. Semmi másért!
Csinszkának igaza van, van, amikor a külön töltött idő miatt nyugodnak le a már húrik feszült kedélyek. Legalább neki lesz ideje egyedül átgondolni, és megérezni a szabadság ízét. :)
Abban meg Neked van igazad, hogy nagy változás nem lesz, max ideig-óriág. Volt már ilyen szüneteltetős drámás kapcsolatom, és aztán egy szünet után sikerrel újra is kezdtük, de a nagy boldogság fél évig tartott, és aztán pont ott voltunk, ahol a szünet előtt. :S
Értem én, csak szerintem egy probléma megoldásához, megbeszéléséhez nem eltávolodni kell egymástól, jó messzire menni a vagdalkozás helyett, hanem pont fordítva.
Úgy gondolom, hogy az "Érdemben kommunikáljunk"-hoz mindketten éretlenek vagytok. Lett volna rá lehetőségetek egy hónapja már folyamatosan, egyikőtöknek sem sikerült.
Mi fog változni 2 hét múlva?
Akkor félreértetted. Teljesen nyilvánvaló, hogy a legkönnyebb megoldás az, hogy teljesen ingatag és megviselt állapotban az ember vagdalózik, megaláz vagy megalázkodik és egyetlen kiútat lát: szakítás.
Én azt írtam le "szép szavakkal", hogy le kelllene higgadni ahhoz, hogy Érdemben kommunikáljunk, hogy ne szavakon lovagoljunk, hanem lássuk a problémát, amit most nem akar látni és el akar felejteni) - mert másképp szerintem nem lehet építeni semmit, maximum visszatérni a "langyos-szarhoz".
35 nm-rn, egymást kerülgetve, néha odaszúrva - vagy pont hogy nem is beszélve a történtekről semmi nem fog megoldódni, szerintem csak időhúzás, hisz pont azt ignorálod, ami felszínre tört és iszonyat bénán lett lekezelve (mindkét oldalról)
Vállalva annak a rizikóját, hogy elmegy és vége - annyit kértem, hogy higgadjunk/gondolkodjunk, mert olyan fajsúlyos dolgok hangzottak el, amiket nem tudsz megoldani már egy öleléssel.
Ehhez pedig szerintem (!!) egymás nélküli idő kell.
De simán lehet, hogy rosszul gondolom - én erre a következtetésre jutottam.
Én nem tudom ... de nekem olyan fura így.
Csomagolunk, aztán menjél gondolkodni!
2 hét múlva visszacsomagolunk, ha azt mondod, hogy már máshogy gondolod.
aaaaaaaaaaa
Tegnap még kaptam némi színpadiasságot este: a "szia asztal, szia lámpa, ez az utolsó éjszakánk együtt" (Tőle) Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, megint nem aludtam, mert kábé elképzeltem, mennyire rossz lesz majd egyedül, azért ez leforog az ember fejében. Bevettem nyugtatót is, majd 10 órával később jön eg yüzenet, hogy "kezdjük előlről?"
Erre írom, hogy NEM megy tovább, kikészültem, szünetet akarok és felnőtt kapcsolatot. Vagy felnőtt egyedüllétet.
Dehogynem. Az érzelmi zsarolás azért nagyon toppon van.
Csak Samantha mondata jut most eszembe a Sex és New Yorkból: "Szeretlek, de magamat még jobban" :D
Muszáj erősnek lennem, másképp nemhogy nem fog változni semmi, hanem - ahogyan többen írták, jogosan - egy idő után kitörne újból.
Szerintem egy olyan középútat javasoltam, amiből fel lehet állni VAGY Emberként távozni. Nem vagdalózva és a másikat vérig sértve.
Hiszek abban, hogy egy problémát lehet kezelni. Ésszel. Nem belerúgva a másikba.
Na, ehhez adtam most időt neki és magamnak is. Ha él az idővel és új alapokra tudjuk helyezni a kapcsolatot, akkor közösen fogunk dolgozni rajta. Ha most durcából még köp egyet utánam, akkor pláne megérte :)
Az a helyzet, hogy nem.
Lehet, hogy még pár napja így lett volna, de annyira szétestem most idegileg, hogy nem tudom ezt a játékot elviselni.
Amúgy nem azért kérdeztem ezt, ezt nekünk nem kell megválaszoljad, ha nem akarod, csak magadnak. :)
Az jól hangzik, hogy a rezsit fizeti, de szerintem számolj utána, hogy az pontosan mennyi, és azon felül mennyi volt a Te részed? A rezsi nem tudom, hogy mennyi nálatok, az azon felüli rész az pedig életmódonként és családonként teljesen változó, attól függ, hogy az ember milyen minőségben él, mi a fontos a számára. Nálunk a havi rezsinknek a többszöre az egyéb kiadások havi szinten, és nincsen gyerek, ketten vagyunk. Persze attól is függ, hogy ki mit számít bele a rezsibe, ésatöbbi. :)
Mi mondjuk például figyelünk arra, hogy mit eszünk. Főzünk rendszeresen, csomagoljuk a kaját, ellenben a zöldség gyümölcsön, normális minőségű ételeken nem spórolunk, és ha hozzá adom a havi egyéb kiadásokat, autó költségei, vagy ha elmegyünk valahová, hát igen szarul járnék, ha fizetné a pasim a rezsit, és minden mást egyedül én, akkor még mindig félig eltartanám kb. :S
ő fizette a rezsit :D
Félretéve: igen, értem, hogy mit kérdezel - ez nagyjából összefügg azzal, ami elindított bennem egy csomó kérdést. talán ezért sem válaszoltam karakán módon a felvetésekre.
Tényleg megjósoltad, hogy ez lesz :))))
Lehet, hogy lesz dráma, de most nem vagyok ingatag állapotban. Tartom a véleményemet, miszerint ezt most kizárólag higgadtan/átgondoltan és egymástól kicsit eltávolódva tudjuk majd újra terítére hozni. És ehhez tartom magam, bármi is lesz a végkimenetel.