Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Ha eljő a változás kora…

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Psziché
A fórumhoz cikk tartozik, kattints ide a megtekintéséhez!


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2

49. MenoPause2018-04-13 14:07
Nyilván, bár nem tudom, ezt most mire értetted :)

De biztos így van. Sokféle élethelyzet létezik, én egyet osztottam meg, a sajátomat, amiben jelenleg most vagyok.
(válasz Pömplöm 48. hozzászólására)

48. Pömplöm2018-04-13 12:52
És van, aki már azt is tudja, hogy nem érdemes úgy megtartani névleg az őt unó paliját, hogy elnézzük, hogy más ketyenget.
(válasz MenoPause 46. hozzászólására)


47. Sok kérdés2018-04-13 12:34
Szia MenoPause!
Olvastam írásod.
Úgy gondoltam, szeretnélek megismerni személyesen is :-)
Megkereslek privátban.
Le a kalappal...!
Szia.
(válasz MenoPause 46. hozzászólására)

46. MenoPause2018-04-11 14:47
Egy kis update… sokan, sokfélét írtatok, talán szerencsésnek érezhetem magam, hogy nem szedtetek szét, korrekt válaszok voltak, pro és kontra. Nem mintha bármit is befolyásolna, hogy ki mit gondol, de voltak elgondolkodtató hozzászólások.
A mélypont ezután következett. Valamiért ez az írás kikívánkozott, de akkor nem voltunk még a legalján. Addig el kellett jutni. Hogy újra tudjon épülni. Igénybe vettem hozzá segítséget is. Hál istennek, nem kellett sok alkalom, és most már sokkal tisztábban látom a dolgokat, az életemet, a vágyaimat, a jövőképemet, a szerepünket a történésekben.
Házasságunkban az együtt töltött közel 3 évtized nagyrésze jó élményekkel volt tele, nyilván mint mindenhol, voltak jobb és rosszabb, könnyebb és nehezebb, szenvedélyesebb illetve visszafogottabb időszakok is.
Van olyan, amikor az ember elbizonytalanodik. Jó dolgában? Ki tudja. Mindenkinek más a jó. Minden időszakban más a jó. Mindenki másképp él, másképp érez. Vannak hasonlóságok, amik ismétlődhetnek, sokan írtátok, hogy átéltetek hasonlót, nagyjából ebben az életkorban.
Azt is tudom, hogy nagyon sok kapcsolat nem éli túl, egyszerűen nem élheti túl az ilyen kríziseket, holott túlél sok mást. Sok veszekedést, félreértést, kompromisszumot, megalkuvást, bántást – csak épp más téren. Nem a vágyak és a szenvedélyek terén. Az egy kényes téma.
Érthető, hogy aki valamiért elindul ezen az úton, hogy megérez valamit más iránt is mint a párja, az iránt jogosan vetődik fel, hogy szereti-e a másikat. Vagy szereti-e eléggé. Jelzem, hogy igen. És mégis, szabad/muszáj érezni. Ha elfojtjuk, felszínre tör. Valamilyen formában. Nálam nagyon sokféle formában tört felszínre.
Van aki már tudja, hogy egy hosszú kapcsolat lehet boldog akkor is, ha megadjuk a másik szabadságát, akár ilyen téren is. Nem biztos, hogy élni is kell vele. Nem is biztos, hogy az ember képes vele élni. De a tudat, hogy nem vagy a másik tulajdona, hogy ábrándozhatsz, hogy vágyhatsz, ne adj isten, meg is élheted.. nem kell elfojtani, az felszabadító érzés, ezt be kell, hogy valljam. Hogy van-e bátorság megélni, vagy valós-e ez az érzés, az más kérdés. Ezt még nem tudom. Azt tudom, hogy elfojtottam, legalábbis megpróbáltam nagyon erősen ezt tenni. Mert morálisan így tartottam helyesnek. Minél mélyebbre, minél jobban kontrolláltam, annál elemibb erővel tört elő. Most épp nálam. De mi van, ha ez évekkel később a férjemnél történne meg?
Megígérhetünk sok mindent egymásnak, de felesleges. Megígérhetjük, hogy soha senki nem hat ránk, de nem tudjuk garantálni. Választhatjuk, hogy ha mégis hat, akkor kilépünk, és mindenki kezdi előlről. Vagy méginkább, azért megyünk külön, ha billeg a kapcsolat, hogy szabadok legyünk, és bármit meg akarunk élni, megtehessük. Szabadon. Így korrekt? Lehet. Elgondolkodtam rajta. De a mérleg serpenyőjében ott volt a sok együtt töltött minőségi idő, az együtt megélt vágyak és szenvedélyek, a gyerekeink, a közös céljaink, és persze a túloldalon az esetleg nem megfelelően működő szerepeink, a sérelmeink, amiket nem beszéltünk ki megfelelően. De tanultunk. Mindenből. Ebből is. Jó lecke volt. És megyünk együtt tovább. Sokkal nyitottabban egymás felé. Sokkal nyitottabban a világ felé. Sokkal határozottabban.

45. Betyár..2018-03-11 13:38
Környezetembe van egy-két házaság ahol jelen van húsz ev utan is a szerelem (vágy ,szenvedély)Hozzá teszem gyerekek is vannak .

44. Betyár..2018-03-11 12:19
Férj a hibas!!
Látszolag minden rendben??De valahol mégse!
Érthető hogy miert vagy ebben a helyzetben!
Hol a vágy a szenvedélly ? Ami mindíg kell a nőnek /felesegnek?
Maradt a megszokas a kirakós játék ?Tegyük össze amink van?
Úgy élj hogy neked jo legyen és boldog légy.
Sok esetben önzőek a gyerekek!

43. Sok kérdés2018-03-10 17:08
Szia Sebeanya!
Van felhasználói feltételek olvasmány itt, lehet tényleg, hogy valami olyasmit írtál, amit nem lehetett volna :-(
Emlékszem, mikor regisztráltam el kellett fogadnom a feltételeket, de én csak arra emlékszem, hogy reklámozni nem reklámozhatok semmit, valami ilyesmi rémlik.

Azzal kapcsolatban, amit írsz, nagyon, de nagyon sajnálom és együtt érzek Veled.
Manapság nem könnyű két gyermekkel egyedüli szülőként, főleg, hogy két munkahelyen is dolgozol.

A leges, legjobbakat kívánom Neked, Nektek és főleg Neked kitartást!!!

Szia.
(válasz Sebeanya 41. hozzászólására)

42. demediná2018-03-10 07:17
Azt, gondolom azért mert belevittél egy kis politikát. Már törölték a másokét is ilyenért.
(válasz Sebeanya 41. hozzászólására)

41. Sebeanya2018-03-10 04:47
Sziasztok !
Úgy látom, -mivel nem találom, az én levelem, hozzászólásom került törlésre: NEM én töröltem-lehet, hogy ezt a hozzászólásomat is törölni fogja a Moderátor. MI alapján ???
A lényege annyi volt, hogy közel m42 évesen közel 2 éve egyedül nevelem a 2 fiamat- 8-és 11 éveke- elhagyott a férjem 1 szó nélkül, min den kapcsolatot megszakított Velünk..
Orvosi diplomával-gyermekorvosi szakvizsgával 2 munkahelyen dolgozom, hogy eltartsam a gyermekeimet: hétköznap-és minden hétvégén is kb 40 h-ban ügyelek péntektől vasárnapig a közeli Kórházban....
SEM időm SEM Energiám a változó korba lépésről gondolkodni, irigylem azokat, akik ezt megtehetik, nekem a gyermekeim felnevelésére kell koncentrálnom .

40. Sok kérdés2018-03-09 22:23
Ahogy látom, nincs olyan opció, hogy ki lehet törölni a saját hozzászólásomat.
Tehát a válasz: a moderátor törölte valami miatt.
De hagyjuk meg a fórumot az eredeti témának :-)
Csak kíváncsi voltam...
Szép hétvégét és jó pihenést mindenkinek, igaz kicsit rövid hétvége lesz most :-(
Sziasztok!

39. demediná2018-03-08 21:31
...illetve sejtem.

38. demediná2018-03-08 21:30
Én sem tudom.

37. Sok kérdés2018-03-08 21:24
Sziasztok!
Demediná levele válasz egy levélre.
Tegnap este - vagy tegnapelőtt este - beleolvastam, de nagyon fáradt voltam, gondoltam majd ma elolvasom.
Hova lett a levél? Vagyis a hozzászólás, bocsánat.
(válasz demediná 36. hozzászólására)

36. demediná2018-03-07 02:06
Szia!

Nagyon elkeserítő amit írsz.
Kívánom neked, hogy mihamarabb megtaláld azt a férfit akit te is és a gyermekeid is megérdemelnek és egzisztenciálisan is a helyére kerüljön az életetek.
Valóban, kitartást és jó egészséget kívánok!


35. globus2018-03-06 21:47
Változás kora? Inkább változtatás korának nevezném.

34. Locis2018-03-06 21:44
Szerintem meg pont az a fontos, hogy milyen út vezetett el idáig.
(válasz MenoPause 29. hozzászólására)

33. Sok kérdés2018-03-06 10:54
Szívesen MenoPause :-)
Szép napot, szia.
(válasz MenoPause 32. hozzászólására)

32. MenoPause2018-03-05 09:10
Köszönöm :)
(válasz Sok kérdés 31. hozzászólására)

31. Sok kérdés2018-03-04 21:17
Szia MenoPause!

Egy másik fórumon vagyok, de teljesen véletlenül ide tévedtem :-)
Elolvastam az írásod, írásaid, sőt, minden más hozzászólást a fórumhoz.

Én a 45-öt töltöttem be tavaly télen és egy-két éve vagy három? kezdődtek el a változókori tünetek, bár annyiban szerencsés vagyok, hogy szülés óta - 20 éves korom óta - korai klimaxom volt, tehát már meg sem kottyant az ezzel járó tünetek garmada, amiket lentebb is olvastam.

Az indító cikked olvasva majdnem olyan volt, mintha magamat olvasnám, tehát nem vagy egyedül...
Most, hogy én is megtapasztalom ezeket az érzéseket, amiket említettél, úgy gondolom, hogy közre játszik a változó kor ezekben is.
Elképzelhetőnek tartom, hogy ez lehet az az időszak, amikor azt mondják a nőkre is, hogy "kapuzárási pánik".

Most többet nem írnék, mindenesetre örülök, hogy ide keveredtem és elolvastam az írásaidat :-)

Úgy látom az írásaidból, a gondolatvezetésedből, hogy okos nő vagy és úgy gondolom, hogy bár igen el tudja venni az ember eszét egy-két dolog, esetleg szerelem, de lehet megfelelően kezelni ezeket a dolgokat úgy, hogy mindenkinek jó legyen, szerintem Te képes vagy rá.

A legjobbakat kívánom Neked! :-)
Szia.

Szia.
(válasz MenoPause 30. hozzászólására)

30. MenoPause2018-03-04 11:41
Tökéletesen látod :)
Mindkét pontot. A férjem borzasztóan racionalista, igen pontosan tudja, hogy a nyitással oda az izgalom, tehát az ember nem vágyik már annyira rá.. és tökéletesen igaza van.
A kockázat? Felmerült, természetesen beszélgettünk róla.. tudja, hogy ha nyitott lennék a "másra", akkor ott lenne a valós a kockázat, a szerelembe esés kockázata, de nem tart tőle, hogy egy ilyen "szerelem", ami leginkább fizikális vágy lehetne, és mivel tudjuk, hogy ilyen esetben csak a jót mutatja a másik fél, szóval az ilyen érzés erősebb lehet, mint az a kötelék, ami kettőnk között van.

De ezek csak elvi kérdések. Egyre inkább.
(válasz demediná 27. hozzászólására)

29. MenoPause2018-03-04 11:30
Sokan nem tudják a dolgokat vállrándítással elintézni. Én sem... De idővel rájövök, hogy a történések mögé kell nézni. Fejlődésre van szükségünk éppen, ezért küldi az élet a kihívásokat. Mindig bízom benne, hogy nem véletlenül vagyunk együtt annyi ideje, amennyi. Nem hátráltunk ki soha semmi elől idáig. De gyerekként indultunk, és a középkorba léptünk... ez már bőven elég ahhoz, hogy mára sokmindent másképp lássunk, és hogy a különbözőségeink, amikre a gyereknevelés sűrű éveiben nem figyeltünk eléggé, felerősödjenek. Épp ezért próbálunk változni, változtatni nagyon sokmindenben. Nem egymást akarjuk megváltoztatni, hanem próbáljuk megtalálni, hogy mi az ami úgy jó a másiknak, hogy magunknak is... Kérdés persze, elég lesz-e, és meg fog-e felelni mindkettőnknek.

Természetesen nem fér bele egy cikk tartalmába, hogy az ember hogyan és miként jut el egy-egy pontra az életében, és én ezért is örülök annak, hogy itt sokan azért nem az elítélésüknek adnak hangot. A cikk nem mentségkeresés, ezek érzések voltak, és aki élt hasonlót, az át tudja érezni.
(válasz anyucica45 26. hozzászólására)

28. Highlander732018-03-02 16:32
Ugyanebben a cipőben járok-45 leszek májusban-leírtad a cikkben mindazt amit érzek!
Az én férjem is megértő,támogat.
Annyi a különbség hogy nekem még itt egy kis 6 éves leányzó a 2 nagy mellett,vagyis még nagyon anyának (is) kell lennem!
(válasz MenoPause 19. hozzászólására)

27. demediná2018-03-01 14:28
Ehhez két dolgoz fűznék:
1.) ha már a férj tudja, nem kaland, oda a titok, a másság megélése.
2.) és ha a kalandból szerelem lesz? Kockázatos.
(válasz tulipán* 24. hozzászólására)

26. anyucica452018-03-01 10:14
Ez egy nagyon különleges időszak, és különleges állapot. Én egy picit már túl vagyok rajta, kicsit higgadtabban szemlélem az akkori történéseket :) ugyan nem voltam férjnél, de életem legintenzívebb kapcsolatába sodródtam bele a negyvenes éveim elején. Egyszerre volt a menny és a pokol, ami akár jól is végződhetett volna, ha a másik fél emberileg legalább fele annyira pozitív, mint testileg. Viszont jó színész volt :) sokáig hittem mindent. Fogalmam sincs, abban a két évben hova tettem az eszemet, van mikor bánom, van hogy csak azt, hogy nem tudtam egy vállrándítással lezárni, és nagyon megszenvedtem

25. Locis2018-02-28 22:18
Valahol ezzel értek egyet. Én daganatos betegség miatt léptem 40 évesen változó korba. A lenti tüneteket tapasztaltam... De nem hiszem hogy a hormonok arányának megváltozása együtt járna a cikkben leírt "vágyak" megjelenésével. Ez inkább valami más... Erre pedig azt mondom... Sajnos.
(válasz syria 6. hozzászólására)

24. tulipán*2018-02-28 22:12
Semmi nincs abban, hogy ilyen gondolatai/vágyai vannak valakinek. Emberek vagyunk. Szerintem lehet, hogy a férj is hasonló cipőben jár/járt, ezért ilyen megértő. De ezzel sincs semmi gond. Személy szerint még azzal sem látok problémát, ha a fórumindító belemegy egy kalandba, miért ne? Egyszer élünk. És a férjével van olyan jó a kapcsolata/van annyira érett az ember, hogy még az ezzel járó hullámvölgyet is átvészeljék. Nem akarom semmire biztatni hiszen nyilván ott a rizikó is, de egy ilyen szerencsés párkapcsolatban szerintem egy kalandot is simán átvészelnének.


23. syria2018-02-28 18:51
Hajrá! Csak nehogy sírás legyen a vége.
(válasz MenoPause 19. hozzászólására)

22. vacsa2018-02-28 07:42
Értem miről beszélsz és egyetértek veled. Főleg abban, hogy "soha ne mondd hogy soha".

Változunk... Máshogy láttam 18, 20, 30 évesen sok mindent. De a véleményemet több témában kellett átértékelnem, ahogy telnek az évek.
Ráadásul aki nem élt 20-25-30 évet egy - akár csodás és szerető -
kapcsolatban, annak a véleménye számomra nem releváns. Élje meg, aztán beszélgetünk.
(válasz MenoPause 19. hozzászólására)

21. kkrisztina722018-02-28 04:34
Ez egy korrekt hozzászólás.
Egyet értünk.
(válasz demediná 16. hozzászólására)

20. MenoPause2018-02-27 21:12
Így van... de attól az meg az
(válasz boldogzokni 17. hozzászólására)

1 2