Szerintetek hány kilót kell leadnom, hogy ne legyek kövér? (tudásbázis kérdés)

Azért mégis fontos a kilók száma mert ami sok az sok, csak amikor valaki olyan célsúlyt lô be, amilyen mêg 13 évesen sem volt, és soha az életben nem is lesz ô olyan alkat, mint akik abban a súlyban vannak, ez is az uniformizálás terméke.

54 kilósan is ki lehet nézni 45 kilósnak, ahogy az én példám is mutatja. De ha valaki 80-ról indul és alacsony, ne lôjön már be 45 kilót, mert irreális, viszont azt se mondja, hogy 60kiló az neki oké. Tûzzön ki egy reális 55-56 kilót, de tegyen is érte!

Áááá, én akkor is csak a kajára fogom.

Húg: 3000 gr

Én: 3300 gr

Báty: 3600 gr

Amíg a sovány szüleinkkel éltünk, addig mi is soványak voltunk:D

Mert úgy ettünk, ahogy ők és annyit, amennyit Ők(kaptunk). Sosem felejtem el a dinnye evést. 1 dinnye 4 felé lett vágva. 1 negyed apué, 1 negyed anyué, 1 negyed bátyánké, 1 negyed felezve, ami az enyém volt és a húgunké.

És minden kajával így volt.

A reggeli 1 liter kakaóból fél liter a bátyánké volt, a másik felet feleztünk a húgommal. 6 kifliből 4 a bátyánké volt, 1-1 a mienk. Stb.

Töltött káposztát mi a húgommal csak 1-1 tölteléket kaptunk, a bátyánk kettőt, mert ő fiú és nagy:DDD

De minden "porciózva" volt. Amikor megnősült, akkor minden az övé volt, nem volt aki korlátozza és valahogy nem égett bele, amiben felnőttünk...

A legjobban a húgunk csinálja, mert ugye nekem itt van a férjem, aki állandóan elhalmoz mindennel. Most minden nap tortát hoz nekem és a gyereknek:D A műtét óta nem bírok csokit enni, így tortát vesz....

Lehetnék én is kövér, de figyelek, mert tudom, hogy felesleges lenne többet ennem, hiszen pont elég, amit megeszek. Van aki képtelen fegyelmezett lenni az evéssel kapcsolatban, és ilyenkor azt mondja, hogy genetika, de ha egyszer felírná, hogy mit összeeszik, akkor ledöbbenne.

Én nagyon fegyelmezett vagyok a kajával, ezért nem vagyok 120 kg. Ahogy hízok, visszaveszek...

A genetika miatt nem lesz valaki okvetlenül duci, csak tõbbet kell erôlködnie mert hajlamos. A hajlam az hajlam, vagyis nem mindig manifesztálódik. Úgyhogy aki hajlamos, az is az elfogyasztott kaja miatt hízik, nem a genetika miatt, de a genetika miatt jobban oda kell figyelnie. Akár egész életében vékony is lehet egy ilyen ember.

A genetika a szülôtôl függ, a késôbbi testsúly pedig a születési súlytól is, az pedig az anya táplálkozásàtól és életmódjától a terhessèg alatt. Nem jó úgy hozzáállni, hogy majd terhesség után lefogyok, hiszen túlsúlyos anyuka már terhessége ALATT is a zabálással, mozgásszegénységgel veszélyezteti a babát túlsúly szempontjából, szóval ezért IS lehet duci gyereke, aki késôbb is lehet duci. Ez az anya felelôssége is. Azonkívül, hogy mit tesz az asztalra.

Genetika:

Mindkêt szülô sovány=10% esély vagyis 10 gyerekükbôl is csak egy lenne hajlamos. Pech, ha ez pont az elsô baba

Egyik szülô duci, másik nem=40% esély, vagyis 2 gyerekbôl is az egyik hajlamos lehet

Mindkét szūlô duci=90% hogy a gyerek hajlamos lesz

A hajlam csak akkor fog tényleg manifesztálódni, ha az ilyen anya terhesen nem foglalkozik ezzel, mert már ducin jöhet a világra a baba, és/vagy a családban szeretnek enni és sokat, ebbe nô bele a gyerek.

Duci szülô amúgy hajlamos kevésnek gondolni amit a gyerek eszik és aggódik is, hogy túl keveset eszik, ezért tunkolja is, a saját maga által elképzelt adagok szerint.

Nem a kilók száma fontos, mint a fórum címében is szerepel. Erről kéne leszokni mindenkinek végre, hogy nem lehetünk 48 kilósak egyformán, hiszen a magasságunk és alkatunk is különböző. 158 centihez rémes a 80 kg, de 175 cm-hez egyáltalán nem. Még ha hőzöngenek is partvonalról, nem kell törődni vele.

Halálom ez az uniformizálódás, hogy tök egyformák legyünk. Van egy ilyen vicc: nem lehet mindenki karcsú, valakinek szépnek is kell lenni :D

Én sem értek veled egyet:D

Az anyukám 52-56 kg az apukám 77-80 kg volt.

Én normál alkat vagyok (most 64 kg), a bátyám 130 kg, a húgunk 45 kg. Mind egyformán kezdtük. Mind a hárman teljesen normál alkatúak voltunk, mindhármunk csontozata erős és mindhármunk csupa izom volt már egészen kisgyerek korunk óta. Nekünk nem kellett semmit tennünk a kockás hasért, izmos karokért, vállakért. Na, ez genetika:D

A súlyunk viszont a kaja mennyiség miatt ennyire különböző. Na, jó, van betegségünk is genetikusan, ami befolyásolja a súlyunkat. Cukor, pajzsmirigy, stb. A húgunk mindent megúszott, remélem így is marad:D

Van a családunkban több elhízott nő és férfi is, és mindnél az a gond, hogy sokat eszik. Pl. a bölcsis pedagógus unkahúgom annyit, mint 2 kőműves. Hát csoda, ha 90 kg? A munkahelyén max. a hangját emeli fel, a fenekét nem nagyon, így elég lenne a kaja mennyiségnek a negyede is.

Az egyik nénikém 110 kg. Cukros, és meg van győződve róla,hogy a napi 6 inzulin adagnál 6x kell neki jó nagy adag kaját ennie. Persze, elég lenne néhány falat, de ha már leült enni, akkor eszik rendesen:D

És itt van a fiam, aki azért szed fel néhány kilót, mert minden étkezésnél 2 adagot eszik és rengeteg nasit. Ezzel nincs is gond, ha heti 3 alkalommal elmegy focizni, de ha nem megy, akkor bizony rögtön látszik rajta. Na, én ilyenkor szólok neki, hogy vegyen vissza, ha nem akar kövér lenni. Megsértődik az ő baja, de inkább én mondjam neki, minthogy más:D A férjem van 10 kg feleslege, de neki már belefér (nem kell elkelnie:)))

Senki sem születik kövérnek/túlsúlyosnak! Ez mind-mind az étkezés függvénye, és nem is szabad ráfogni a genetikára. Gondolom a gyerekként, felnőttként duci is normál súllyal született, ugye? Hát akkor!?

"Ez nem a géneken múlik"

De igen, sajnos azon is.

Ebben sem vagyunk egyformák. Valaki könnyen marad vékony, valaki a normál / kicsit duci testalkatért is keményen megküzd. Ugyanúgy, ahogy pl. a nyelvtudásért, matektudásért, vagy azért, hogy le tudjunk futni 8 km-t, is valaki megküzd, valakinek meg alapból jön.

A Te fiad és én pl. akkor vagyunk normál testalkatúak, ha kevesebbet eszünk, ami jól esik. Valaki odafigyelés nélkül is vékony marad, noha simán többet eszik nálunk. Sőt, olyan is van, aki két pofára "zabál", mégis azon nyavalyog, hogy nem tudja elérni az 50 kg-t, pedig szeretne véradó lenni, és 46-48 kg-san nem lehet...

Ez nem a géneken múlik, hanem a család evési szokásain.

Amilyen és amennyi ételt teszel elé, ahhoz szokik hozzá.

Nem tudom hány éves, de időben el kezdeni az odafigyelést, mert tényleg csak neki lesz rossz.

A fiamnak is volt egy ilyen duci időszaka, amikor kis iskolás volt. Hát persze, hogy én voltam a hibás! A suliban kapott reggelit, ebédet és uzsonnát, valamint ingyen kaját (kakaó és kifli), én meg csomagoltam neki még szendvicseket és túró rudit, meg almát, narancsot, csokikát, stb. és még repetát is kért mindenből, meg vacsorázott otthon. Rengeteget evett. Aztán szépen lecsökkentettem a kaja adagot, a végén már semmit nem vitt, csak a benti kaját ette és szóltam a suliba, hogy ne adjanak neki repetát. Nagyon rossz volt, de túléltük és le is ment a feleslege. Igaz, ő mindig sokat nőtt, így lehet akkor is lement volna, ha nem szorítom meg az étkezéseit.És csúnya vagy sem, én a mai napig szólok neki, ha úgy látom, hogy felkapkodott valamennyit. Igen, meg szokott sértődni, mert szerinte nem úgy van, de aztán rájön, hogy igazam van és tesz ellene. Mindig mondom neki, hogy 10-20-30 kg-ot sokkal nehezebb leadni, mint azt a keveset:D

Sosem zavart, hogy anyukám molett. Szerintem a lányomat sem zavarja az én túlsúlyom, mert nem olyan mértékű, hogy ne tudnék vele bármit játszani / szaladni / trambizni stb...

Ami viszont kemény kérdés számomra, az az, ha a gyereken jelenik meg a túlsúly. Sajnos mi genetikailag nagyon jól raktározunk, én egész életemben vagy duci voltam vagy éhes. A duciság amúgy most már nem nagy gond, de fiatal lányként, kamaszként (társaságon belüli helyzet, párválasztás) bizony az volt. És azért viszont vádoltam bizony a szüleimet, hogy erre nem figyeltek oda, nem próbáltak tenni ellene. Hozzáteszem, hogy mi kulturálisan "elvarázsolt" család voltunk, olyanokban hittek / hisznek a szüleim és nagyszüleim, hogy nem számít a külső, csak a belső szépség, hogy ha jól tanulsz és jól dolgozol, elismernek és (anyagilag is) megbecsülnek, stb. Megjegyzem, kisvárosban éltek, és olyan területen dolgoztak, ahol tényleg kb végezd jól a dolgod, de nagy előrelépés, anyagi megbecsülés nincs benne, csak a jól végzett munka eredményének az öröme. Én már egy más világba kerültem át kb 20 évesen, és rájöttem, hogy nagyon is számít a külcsíny, a kapcsolatépítés, a pozicionálni tudás, stb... De elkanyarodtam. Szóval én ősszel a lányomon láttam, hogy kerekedik, és mivel a genetikai hajlam megvan benne, próbáltam mondani neki, hogy kicsit kevesebbet egyen, nem kell pl. másodszor is vacsorázni, vagy miután jól beevett, ne tejet / almalevet igyon, hanem vizet, próbáltam elhívni futni. Anyukám meg mondta, hogy ne mondogassam már neki, még azért lesz önbizalomhiányos, hogy azt mondom rá, duci lett. Ezzel én nem értek egyet, szerintem az én dolgom is odafigyelni erre, és ebben is terelgetni, hogy ne szenvedjen kamaszként úgy, ahogy én... Amúgy a probléma megoldódott, abbamaradt abbamaradt / szünetel a nagyon jóevős korszaka, amikor folyton éhes volt, most alig eszik (nem azért, mert én mondtam neki, a kettő között pár hónap eltelt), és 1 kg-t leadott meg nyúladt is, most pont jó, nem gizda, de nem is kövér. Szóval gyerekeknél ez változik, lehet, hogy pl. az őszi nagyevészettel a későbbi nyúlásra készült fel a szervezete. Ennek ellenére lesz még ebből gondunk, sajnos nem jó géneket örökölt ezen a téren. (Más téren meg igen.)

Nem az agyunk beteg, csak pl.magamhoz (IS) merem az adatokat,plusz, amit egy dietetikus mondana,inkabb 45,mint a 85 ehhez a magassaghoz.

Amugy, foleg a cm szamit es a testzsir/izom arany.

Lehet a 45 kilos is zsiros es egy 65 kg-s full izom. Ezert sem mindegy latatlanban voksolgatni.

A forum indito meg ugyis csak azt hallja/latja meg, ami neki kedves es szimpi, szval tok mindegy.

Mindegy mennyi idő alatt szedted fel, lefelé nehezebben megy.

20-30 kg-ot leadni elég munkás. Sosem hagynám, hogy ennyit felszedjek. Én már azon is kiakadok, ha 3-5 kg felugrik...

ha gyorsan szedted fel a kilókat, akkor azt gyorsan le is tudod adni. Ha évek óta "rádrakodott" akkor már nehezebb dió.Én tavaly fogytam 20 kg-t, úgy, hogy alig kajáltam. Nincs jó étvágyam és nem is szeretek enni, alig van olyan kaja amit szeretek. Persze ha főznöd kell a csládnak, akkor nehezebb leadni. Azt azért kevesen állják meg, hogy a családnak készitenek vmi finomat és meg sem kóstolják, nem esznek belőle.

Nekem is tkp a főzés hiánya miatt mentek le a kilók, a fiam tavaly március ótA nem itthon ebédel,hanem kap a m. helyén, igy én sem főzök, mert ketten élünk.

Bár veszélyben van a fogyásom, mert újabban panaszkodik, hogy nem elég a melőhelyi kaja, éhes este, amikor hazajön.

Paramétereim : 175 cm, fiatalkoromban 50 kg

fogyás előtt : 80, ebből adtam le 20 kg-t a nem főzéssel, nem evéssel.

Ja és rengeteget mozgok, pörgök, bringázok, de gyalogolni nem szoktam.

Én már most nevetgélek az egyen lányokon:D

Egyik olyan, mint a másik...

Megint nem tudom mire gondolsz.

Mi volt a gond a 80-as évekkel?

Milyenek voltak a nők?

Mert én pl. 52-56 kg, farmerba és pólóba jártam legtöbbször és vagy hosszú göndör hajam volt, vagy rövid és egyenes, háromszög bikinit hordtam a strandon, stb. Az anyukám ekkor kb. 30 éves volt, a súlya az enyémmel megegyezett, ő is farmert hordott pólóval, hosszú egyenes haja volt és az ő bikinijének egy icipicit vastagabb volt a pántja.

Ja, télen pufi dzsekit hordtunk, pont olyanokat, amilyeneket most, csak jobb volt a minőségük. Éééés mi még az igazi Tisza cipőt hordhattuk:DDDD

Amikor el kezdtem dolgozni 18 évesen, akkor az összes 30 évest nyanyának gondoltam:DDDD

A saját súlyunkat csak azért tudom, mert sportoltunk és mérlegeltek minket a versenyeken, a szüleimét meg onnan, hogy időnként a strandon megmértük magunkat a pénzbedobós (2x20 fillér ha jól emlékszek)mérlegen:D