Nem érzem magam nőnek... (beszélgetős fórum)
Önszeretet felé vezető út? Húha... Ez még sosem jutott eszembe.
Sajnos én elkönyveltem, hogy nyomi vagyok. Nem is próbálom kirángatni magam a gödörből, mert a sors is csak rátett még pár lapáttal. Úgy érzem túl mélyen vagyok.
Te?
Kedves Arietta!
A szülők sokszor fel sem fogják, mit beszélnek. Elfelejtik, hogy a gyerek szó szerint érti, amit mondanak. A gyerek nem tudja, hogy csak viccel. Nem érti, hogy a szülő negatív megfogalmazással próbálja palástolni a túláradó szeretetét. Ez nagyon rossz gyakorlat. És nem látja, hogy a gyerek tiszteletre méltó felnőtt lesz.
Nekem is volt ebből gondom. Amikor rájöttem, hogy miért vannak ellentétes érzéseim apámmal, akkor kezembe vettem a dolgot. Tudtam, hogy csak én változtathatom meg, hogy mi legyen köztünk. Hiszen ő nem is tudja, hogy rosszat tesz nekem. Ezért legközelebb, amikor szeretetteljesen megkérdezt: Mi van, nagyseggű, akkor megkértem, hogy ne nevezzen így. Felnőtt nő vagyok és kellemetlen. Ekkor nevetve elütötte, és megjegyezte, hogy milyen érzékeny vagyok. Én komoly maradtam, nem nevettem vele együtt. Tudtam, ez csak kezdet. Egy tanítás kezdete, amelyben megtanítom apámnak, hogyan kell a felnőtt nő lányával bánni. Legközelebb, amikor megint így szólított, az feleltem: "nincs semmi, golyófej." Erre nem szólt semmit, zavartan mosolygott. Ezitán egyszer- kétszer még úgy viselkedett velem, mint kiskoromban. Megtanítottam, hogy viccből sem rúgunk fenékbe egy felnőtt nőt. Hosszú volt a tanulás, asszem kb. 1 év. Hozzá teszem, én is változtattam a megnyilvánulásaimon. Nem mentem le gyerekbe, amikor beszéltünk, komoly maradtam. Nem kínáltam fel az idétlenkedés lehetőségét. Azóta is én szabom a határokat, hogyan beszéljünk egymással. Szerencsére apám szépen átállt, mert kitartottam.
Kérlek, bánj úgy magaddal, ahogy a legjobb neked. Ezt várd el másoktól is! Legyél komoly, amikor a tiszteletedről van szó. Hajrá!
Szó szerint le kell sz@rni amit mondanak! Nehèz, de tovább kell állnotok, ès úgy kell èlni az èleteteket, ahogy nektek jó, ne akarjatok másnak megfelelni! Úgysem lesztem jók sosem a szemükben, mindig fognak valami mást kitalálni!
Ti is ugyanolyan èrtèkes emberek vagytok!
(Anyámnak èn sem leszek sohasem olyan jó, mint a másik kèt testvèrem. Ez van. Szerencsère van ilyan ember az èletemben, aki elvárások nèlkül elfogad. Pl a legjobb barátom).
Szia,
aterzem a helyzeted, es sajnalom.
Apam, es neha anyam engem is folyton gunyolt gyerekkoromban; tonna madonna, mozgo zsirbufe, ket labon jaro zsirosbodon, kucu, malacka... Pedig nem voltam kover - nem is lehettem volna, olyan szegenyek voltunk -, csak magasabb, es erosebb testalkatu az atlagos tarsaimtol.
Kesobb jott az, hogy nem vagyok eletrevalo, nem lesz belolem semmi...
Es a vegkifejlet par eve, hogy anyam szemeben egy kudarc vagyok.
Hasonlo erzeseink vannak, megoldast sajnos nem tudok en sem.
Ez durva:(
Már meg is van az oka annak, hogy miért viszonyulsz így magadhoz.
De ennek a "kibogozásához" szerintem szakember kell.
Szia!
Szerintem az önértékelés legfőképpen a külső visszajelzések és a megélt siker-/kudarcélmények alapján alakul. Ami jó hír: nagyon rugalmas, egy pillanat alatt változhat. :)
Ha te ennyire padlón vagy most, akkor már a múltban is lehettek kudarcok, amiket görgettél.
Nekem is volt vacak időszakom régen.
Mindig, akárhova mentem, kínosan ügyeltem rá, hogy a legjobb formámat hozzam.
Aztán egyszer azon gondolkodtam, hogy ér-e annyi lelki fáradtságot, sok gondolatot az a sok idegen, akivel az úton találkozom.
Miért is kellene a legjobb formámat hozni állandóan?
Idegen emberek, ugyanolyan esendőek, mint én, vagy más.
Ugyanúgy vannak gondjaik, néha kócos a hajuk, néha előnytelen a ruhájuk, vagy van rajtuk felesleg.
Ebben az időben jöttem rá arra is, hogy az ember sokkal összetettebb és sokrétűbb annál, hogy leragadjon a küllemen. Nyilván, kell az érzés, hogy igen, magamhoz képest elégedett vagyok, de sokkal fontosabb tulajdonságok is vannak.
Te a külsőn kívül egyedül az idétlen jelzőt használtad, ami a személyiséget tükröz(het)i.
Arról nem is írtál, hogy mennyire vagy érzékeny, szép a lelked, értelmes vagy, talpraesett stb.-stb.
Szóval nálad először is ott lehet gubanc, hogy nagyon a küllemre koncentrálsz. Nem elég a visszajelzés. (érdekes, hogy anno, amikor nekem is volt egy ilyen korszakom, tök átlagosnak éreztem magam. Pedig nagyon szép lány voltam. :) Csinos, hosszú, fényes haj, mandula szemek, mosoly gödröcske. Akkor nem is vettem észre, mennyien tartanak nagyon szépnek. Már más a helyzet, vannak kis ráncaim, de nem bánom, kellenek ahhoz, hogy emlékezzek minden jóra és rosszra.)
Nagyon belendültem, próbálom rövidebbre fogni.
Először is: sikerélmény kell neked, de sok és gyorsan. Nem kimondottan külső, bármi, amiben kiemelkedsz. Saját magad előtt, először erre koncentrálj. Tűzz ki egy célt, pl. megtanulsz festeni, rajzolni, sütni, lefutni 2 km-t, nyelveket, elvégzel egy tanfolyamot, eljársz táncolni, bármit. Minden napra kell egy olyan tevékenységet keresned, ami elégedetté tesz.
Tök jó például, amikor várod a buszt és megszólítasz valakit. Én például simán szembedicsérek valakit, ha tetszik a sapkája, megkérdezem, hol vette stb. A párbeszéd vége mindig mosoly és jó érzés.
Aztán tanulj meg reális lenni.
Keress egy középutat, ami neked már előrelépés, de még kivitelezhető.
Ne akarj például manöken alkat lenni, ha nem olyan a testalkatod, vagy görbe a lábad. Viszont lehetsz 110%-os, magadhoz képest. Nézz pár átalakítós videót, én azoktól mindig kedvet kapok.
Új hajszín, kis edzés, pár hét után ragyogni fogsz.
Próbálgass sminkeket.
Fested magad?
Ha nem, akkor itt az ideje. Nézz videókat, tanulj.
Otthonra is, vagy munkahelyre, dobj fel 1-1 új sminket, meglátod, jönnek majd az elismerések.
Az idétlen jelző szerintem abból fakadhat, hogy "örök gyerek" típus vagy. Fogadd el! Nem mindenkiből lehet dáma, fegyelmezett szépségideál, van, aki éppen attól vonzó, hogy még negyven évesen is képes ugrálni a pocsolyában, ha ahhoz van kedve. Ha elfogadtad, utána azt is fogadd el, hogy valószínűleg neked sohasem lesz hosszú kapcsolatod egy szívdöglesztő don juannal, sokkal inkább egy jóképű, de hasonlóan vicces, laza férfivel.
Aztán azt is tudatosítsd magadban, hogy olyan nincsen, hogy teljesen jó nő, és teljesen rossz. Ha megnézed a celebeket itthon és világszerte, neked sem mindegyik tetszik. Valakinek viszont éppen ő az ideálja. Tehát van férfi, akinek te leszel az álomnő.
Féltékenység: ennek is van több típusa:
van, amikor a szeretett fél mindennemű kapcsolatára, az idejére, figyelmére vagy féltékeny (azaz, ha a haverokkal elmegy sörözni, neked már rosszul esik, hogy nem veled van). Ekkor arra kell gyúrni, hogy elfogadd: a másik még ugyanúgy szeret, ha esetleg mással is jól érzi magát. Neki is kell, hogy sok helyről kapjon visszajelzéseket. Foglald el te is magad, remek alkalom, hogy fess egy képet, mire a párod hazajön, hagy ámuldozzon.
A másik, amikor attól félsz, hogy ha a kedves lemegy a boltba, és a pénztáros nő rámosolyog, ő már gondolatban vetkőzteti.
Ilyenkor meg arra gondolj, hogy miért tenné?
Jó, vannak olyan hormonoktól túlfűtött egyedek, akik a legyet is... De azzal nyilván nem állsz szóba. Ha egy értelmes, komoly pasid van, akkor nem az a normális, ha máshova tekintget.
Először mindenképpen magad tunningold fel, magadért, senki másért, és találj valamit, amiben kimagasló vagy.
Amit írtál, az egy ördögi kör.
Minél jobban így érzed, annál inkább sikertelen lesz a magánéleted, mert ezt a másik is érzi, a féltékenységről nem is beszélve. (még az is eszembe jutott, hogy nem voltál régebben hűtlen? Mert aki igen, annál általában ez így üt vissza: évekig bizalmatlan, mert magából indul ki. Ha ez így van, akkor fogadd el, hogy hibáztál és hogy nem biztos, hogy a másik is fog)
Medves Arietta!
Ki az a számodra fontos személy a környezetedben, aki látszólag kedves és jóindulatú, valójában lekicsinylően kommunikál?
El kell neked fogadnod azt, ahogyan ő látja a világot? Kell neked azonosulni az ő meglátásaival?
Gyönyörű vagy. Ezt tudod. Érezd is! Ne engedd be őt, mert árt neked. Szeretheted, de ne engedd át magadba. Ő ilyen. Te csodás vagy!
Sziasztok! Egyszerűen kikívánkozik belőlem ez a,"vallomás."Nem érzem magam nőnek! Sokkal inkább egy idétlen kislánynak. Mások szerint nem az vagyok,de én azt hiszem magamról,és úgy is tekintek magamra.30x éves vagyok.Nagyon sokszor bántom,s ócsárolom magam.Csúnya jelzőket használok.Úgy érzem nincs ember a földön akinek kellenék.Párkapcsolataim,udvarlóim ugyan mindig voltak,de bizalmatlan,és hitetlen voltam azzal kapcsolatban,hogy"ha nincs ló,jó a szamár is,"alapon vannak e velem.Őrülten féltékeny vagyok,16tól 70ésves korig minden nőre,ha férfival vagyok. 163 cm vagyok és 63 kg.Nem vagyok kövér,de átlagos alkatom van.Divatosan öltözöm,tetszenek,a szép holmik,de mégis idétlennek érzem magam.Vannak nők,akik nem szépek,de mégis észreveszik magukban,a pozitívumot./szép mosoly,haj,stílus./Vagy kacéran viselkednek,személyiségüket vállalják,és nem azzal vannak elfoglalva,hogy
Volt valaki hasonló útálattal Önmagával szemben?Vagy ideiglenesen?Esetleg segített e valami,az Önelfogadásban?Köszönöm!!