Kádár Annamária mesepszichológiás könyvei (beszélgetős fórum)

Szia!

Ha a mesét és az otthoni mintákat vetjük össze, akkor az utóbbiak hangsúlyosabbak. Ha a gyerek azt látja, hogy bizonyos helyzetekben szorongsz, magadba fojtod az érzelmeidet, akkor ő is ezt teszi. Meg persze az adott gyerek személyisége is keretet ad a viselkedésének. A rengeteg beszélgetés, közös játék segít feloldani a gátlásokat.

Annamari könyveit ismerem, jók, olvasgassátok nyugodtan, de ki is találhatsz történeteket, amelynek főszereplője hasonló a kisfiadéhoz és az úgy oldja meg a feladatokat, ahogyan egy bátor, talpraesett kisfiú tenné, nyugodtan sírhat is, meg toporzékolhat is a képzelt fiúcska a lényeg, hogy megerősítse a gyereked, hogy vannak nehézségek, amikkel szembe kell nézni és meg tudja oldani, a lényeg a kitartás. Alapvetően, ha otthon nem azt hallja, hogy egy fiúnak nem szabad sírni, gyengeség kimutatni az érzelmeit, akkor nem fogja ezt a szemléletmódot elsajátítani.

Én is szeretem a népmeséket, viszont nekem lányom van, jobb szeretem, ha a királylány nemcsak várja a hercegét, hanem maga is megvívja a kis harcait.

Szia,

én ismerem a könyveit. Olvasgasd nyugodtan, Te is sok mindent megismersz belőle, hiszen nem klasszikus mesekönyvek. Magyarázza, meg is mutatja a mesék/történetek működését.

Magam mindenek előtt a népmesékben hiszek, tudatalattira hatnak, megtanítják az életet. Sokat mesélj, közben, ha megállítanak, beszélgessetek a felmerült gondolatokról... játsszátok el, ha kérik.

Mi pl. szinte naponta meséket játsszunk. Nevelt kislányom van, valószínűséggel sok mindent kell feldolgoznia, és saját magától talált rá a mese erejére.

Van itt olyan közöttetek, aki ismeri a könyveit? Használjátok, hasznosak a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére? Vagy az otthoni minták meghatározóbbak? (én úgy tapasztalom, hogy a családomban nem igazán működött az érzelmek kifejezése, pl ölelés,vagy szeretlek kimondása... így félek hogy az érzelmek elfojtását mutatom nekik). Egyik kisfiam nagyon hamar feladja, elcsügged, biztatni kell sűrűn, másik pedig úgy érzem szorong, nem igazán tudja kiadni magából az érzelmeit. Azt olvastam, hogy Kádár Annamária könyveiből a gyerekek ilyen problémákkal szembesülnek, és ezek kezelését is megtanulhatják a mesehős történetein keresztül.

Mit gondoltok erről? Személyes tapasztalatok esetleg?

Köszönöm aki ír.