Vannak itt sorstársaim? (beszélgetős fórum)
Pedig sokat kell újratervezni, és "hazudni" magunknak, hogy végül valójában boldogok legyünk, vagy legalább ne keseredjünk meg. Ez inkább elfogadás és pozitív szemlélet.
Ha valaki úgy maradt aztán meg egyedül, és a gyerek mellett dönt, akkor annak általában tapsikolnak legtöbben még akkor is, ha a semmire vállalja. Megfontolt, megalapozott egyedüli gyerekvállalásra ugyanezek hajlamosak ferdén nézni.
Persze, hogy egyet értek.
Mindenki azzal főz, amivel tud.
Én csak azt nem szeretem, ha a rágós falatok is mennyei mannának vannak beállítva, hazudva ezzel önmagunknak is.
A topik indítója alapvetően családot szeretett volna és az elvesztett álmok alapján úgy tűnik, elsősorban gyerekeket.
Szerintem ez esetben a gyerek nem "melléktermék", hanem a fő cél!
Sok mindenre vágyik az ember, amit nem kap meg. Itt csak arról volt szó, hogy rangsorolt, és a gyerek volt a fontosabb a társnál.
Elég sokan élik vígan az életüket úgy, mintha nem lenne gyerekük annak ellenére hogy van. Ez a pont nekem a legkevésbé sem hiteltelen. Itt csak arról volt szó, hogy kötelezettséget nem várt, nem arról, hogy eltiltotta vagy titkolta volna.
Nekem nem hihetetlen, hogy egy nő ilyet tesz. Van egy ismerősöm, aki kb. 30 éves. Volt egy 37-38 éves barátnője, akivel együtt lakott. Egy nap a csaj kirakta, hogy többé látni sem akarja. Rá kihordási időre született a csajnak gyereke, és onnantól egyedül élt. A srác a nyakára járt a csajnak miután nem hagyta nyugodni a dolog, és végül bevallotta, hogy az övé, de bocs belőled nem kérek.
Mondjuk én az ilyen mesésen szép történetekben nem hiszek.
Nem hiszem el, hogy egy anya sose vágyna arra, hogy apja is legyen a gyereknek, akit hazavárnak esténként, akivel együtt boldogok a hétköznapokban, nem is részletezem, érti úgy is mindenki, ... nem hiszem el, hogy annak a gyerekcsináló pasinak sose fájt a gondolat, hogy van gyereke, éli az életét, de nélküle ... és azt sem hiszem, hogy nem igaz az, hogy az apa nélkül felnövő gyerekek kevésbé jól tudják alakítani a kapcsolataikat, különösen a lánygyerekek.
Volt! Szép és okos lett a gyerek!
Csak férjnek nem kellett, aki esetleg elviszi majd a lakás felét, ha úgy alakul.
Előre féltette a lakását, hogy majd osztozkodni kell rajta :O Akkoriban is lehetett volna tán házassági szerződést kötni egy felvilágosult nőnek :O
Mindenesetre a jó apai mintát elvette a gyerekétől, amire pedig nagy szükség van a szakemberek szerint.
Tehát így kell kikapcsolni, vagy legalábbis szundi üzemmódra tenni a biológiai órát?! ;)
Én azért nem adnám fel a céljaimat...
Anyámnak volt egy kolléganője. Csinos, értelmes, önálló nő volt, önálló lakással, ami akkor nem volt mindennapos egy egyedülálló nőnél. Ezért is tartott kicsit attól hogy egy esetleg rosszul sikerült házasság után nem jönne ki jól a dologból, no meg nem talált olyan férfit, aki mellett el akarta volna kötelezni magát.
Viszont ketyegett az óra, gyereket szeretett volna. Talált egy értelmes, csinos férfit, akit férjül ugyan nem akart, de akivel meg tudta beszélni, hogy soha semmiféle igénnyel nem fogja hátba támadni, szembe meg még kevésbé, de csináljon neki gyereket. Hogy ezt a megállapodást hivatalossá tették-e bármilyen formában, azt nem tudom, de a baba megszületett, az anya némi segítséggel (maszek munkák a gyes alatt) fel is nevelte. Szép és okos nő lett, és hálás az édesanyjának, aki egymaga is jól iskoláztatta, példásan nevelte.
Anyámnak volt egy kolléganője. Csinos, értelmes, önálló nő volt, önálló lakással, ami akkor nem volt mindennapos egy egyedülálló nőnél. Ezért is tartott kicsit attól hogy egy esetleg rosszul sikerült házasság után nem jönne ki jól a dologból, no meg nem talált olyan férfit, aki mellett el akarta volna kötelezni magát.
Viszont ketyegett az óra, gyereket szeretett volna. Talált egy értelmes, csinos férfit, akit férjül ugyan nem akart, de akivel meg tudta beszélni, hogy soha semmiféle igénnyel nem fogja hátba támadni, szembe meg még kevésbé, de csináljon neki gyereket. Hogy ezt a megállapodást hivatalossá tették-e bármilyen formában, azt nem tudom, de a baba megszületett, az anya némi segítséggel (maszek munkák a gyes alatt) fel is nevelte. Szép és okos nő lett, és hálás az édesanyjának, aki egymaga is jól iskoláztatta, példásan nevelte.
Szia! Én ugyan sorstárs nem vagyok,de azt mondom a komplett család nem bizti hogy olyan nagy cél az életben. Viszont az igazi megtalálása igen fontos. Egy társ sokkal fontosabb, mint a piciny tipegő lábak. Ezt gondold át! Én nem szorgalmaznám a gyerek-témát, inkább agy párt keresnék.
Nem tudom mennyire vagy vagány, bulizos típus vagy mennyire vannak barataid de annyit mondhatok hogy kezd kikapcsolni, lazítani, szórakozni. Akkor a pasik is jobban tapadnak. Ha van miből válogatni, akkor lesz miből választani is. 😉
Persze, ez egyértelmű, sőt érthető is!
Elkeseredettsegemben már ilyenre is gondoltam, hogy "csak gyereket vállalok". Azt nem alcaznam parkapcsolatnak.
Kedves Tulipán83!
Én ugyan nem vagyok a sorstársad, de egy barátnőm igen. Én 32 éves vagyok, a barátnőm 50. A gyermekeink egyidősek, ovis barátok. Ő majd 38 évesen már rég feladta, hogy családot alapítson, amikor találkozott a nagy Ő-vel. Amikor minden sínen volt közöttük, jöhetett volna a gyerek, mire a barátnőm szívbeteg lett és komoly szívműtéten esett át. De ezek után sem adták fel és teljesen egészségesen megszületett a kisfiúk, aki most 5 éves. Igaz több gyereket nem mernek már vállalni, de boldog házasok, boldogok az egészséges, vidám kisfiúkkal. Fel a fejjel és kitartást Neked, 34 évesen még sehonnan sem vagy elkésve!
Köszönöm a kedves szavakat! :)
mama69 csak egy valamivel nem értek egyet, de lehet, rosszul gondolom.... Akit ebben a korban el lehet ijeszteni a gyerektémával, arra nem érdemes időt pazarolni.
Bár lehet, hogy nem egyre gondoltunk: én csak arra, hogy szóba hozni, terveket egyeztetni, nem pedig belevágni. Az persze, korai lenne.
Szia!
Bár én szerencsére nem vagyok sorstárs,de azt tanácsolom hogy soha ne add fel!
Tudom,mondani könnyű,de bármikor rád mosolyoghat a szerelem és a szerencse!:)
De ha negatívan állsz hozzá nehéz lesz.
Lehet azért nem sikerült idáig mert még egyik sem volt az igazi,és jobb is h nem sikerült.
Ha hiszel benne,sikerülni fog,csak ne akard görcsösen! Ha találkozol valakivel és néhány hé v hónap múlva előjössz a gyerek témával,biztos elriasztod.
Hidd el sikerülni fog megtalálni az igazit mindenben!:)
Kitartást,türelmet,és sok sikert kívánok neked!:)