Nem érdekelnek a kisgyerekek és az anyaság. Ez baj? (beszélgetős fórum)

32 éves vagyok, 8. éve férjnél, gyerek nincs. Én speciel imádom a kisbabákat, egész nap tudom dajkálgatni, tutujgatni. Nekem onnantól nem tetszik, hogy járnak-beszélnek. Ösztönöm semmi, tervben nincs továbbra sem és lassan már az időből is kicsúszok. Hogy később bánni fogom-e, azt ma még nem tudom megmondani. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

Nem kell mindenkinek gyereket szülni és nagyon sok nő egyszerűen nem való anyának, mégis szül. Én ismerem magam annyira, hogy nem menne, ezért nem is cseszem el más életét.

Tőlem a tágabb ismeretségi kör, szűk család, munkatársak már nem kérdezgetik, megszokták, elfogadták. Ugyanúgy lehet velem erről beszélgetni, engem is érdekelnek a gyerekeik, szeretek képeket nézegetni, sztorikat hallgatni, babázni, de ennyi bőven elég.

Ha sosem lesz hozzá kedved, akkor sem történt semmi.

Természetesen nem baj. :)

Az, hogy mások mit mondanak, nem számít. A Te életed csak Te élheted. Nem kell másoknak kényszerből megfelelni.

Ha pedig idővel változik Benned az érzés, úgy is lesz babád. :)

:) Ez de aranyos és őszinte.

Most meg imádod, azt látni. ;)

Ne szülj így gyereket, egyikőtöknek se lenne jó. S a mások véleményét is el kell engedni a füled mellett, erre valahogy edződni kell. (Ugyanezt a kisgyerekesek is megtapasztalják, ott a gyerekkel kapcsolatban mindkenki nagyon okos.)

De, akiket én ismerek, s ennyire nem akarnak gyereket, ott mindenhol van valami gyerekkori lelki sérülés. Lehet, hogy nem is tudja, de a családi történetekből az következik, hogy amin átmentek, azt nem lehet megúszni nélküle. Ha neked is van ilyened, akkor érdemes szakemberrel rendberakatni gyerekvállalástól függetlenül.

Egyáltalân nem sztereotípia, hogy egy nőnek szülnie kell. Nem kötelező gyereket vállalni, ha nem akarsz, és ez nem jelenti azt, hogy aki meg akar, vagy gyereke van, az okvetlenül valami sztereotípiânak engedelmeskedik.

Momentán az ember így szaporodik mert emlősök vagyunk, de nem kell ezen annyit rugózni, főleg, hogy ha nincs is olyan fèrfi, akivel ezt szeretnéd, nem tudom, szingli vagy-e, ha igen, akkor először találj valakit, akivel harmonikus párkapcsolatban tudsz élni és csak kettőtök döntése, hogy lesz-e gyereketek vagy sem.

Gyerek=oriasi szolgalat.

Csodas dolog! De csak annak szabad vallalni aki tiszta szivbol odatudja magat adni ennek az egesz gyonyoruseges nagy kalandnak :)

Egy no attol is lehet no ha nincs gyereke mint ahogy nem attol jo no vki ha ferfi van mellette. Lehet te alkotasban teljesedsz ki.

Az a baj ha ez zavar. Igy viszont kerd kineziologus segitseget aki megmondja mi rejtozik a tudatalattidban. Csodas tudomany!

Én többel találkoztam, aki nem akart.

Mondjuk meg két éve én sem akartam hallani sem a témáról. Miutan a férjemmel megismerkedtünk, mondtam is neki, hogy mit gondolok erről.

Aztán változtak a dolgok olyannyira, hogy az elmúlt fél évet meddőségi vizsgálatokkal töltöttük. Csak lombikkal lehet babánk. Nem gondolom, hogy amiatt borítanánk mindent, ha nem sikerülne, vagy ha úgy döntöttünk volna, hogy nem akarunk ivf-et.

Ha lenne egy babád, azzal jönne a "társadalom", hogy mikor lesz testvér.

Sosem arra kell építeni, ki mit vár el.

Bár tény, hogy alapvetően az a normális és elfogadott, hogy a nő gyermek(ek)et szeretne vállalni azzal a férfivel, aki a számára a legvonzóbb.

Szerintem egy anya is szabad és építhet karriert is, ha neki úgy jó.

Vagy eljön az ideje nálad, vagy nem. Szerintem csak akkor ideális szülni, ha mindkét fél igazán szeretné.