Ti támogatjátok anyagilag a gyermekeitek életkezdését? Ha nem, akkor miért nem? (beszélgetős fórum)

Ha megveszed a lakást, akkor ott fogsz állni pucér seggel, pedig utána még rengeteg kiadás lesz. Új egy vagyonba kerül, használtak általában felújításra szorulnak. Kis lépésekben haladva is alkalmanként több százezer ft lehet. Közben ketyeg a rezsi, a törlesztőrészlet, és bármi beüt, semmi tartalék nincs.

Akkor inkább biztonságosabb, ha a meglévő pénzedre alapozva most vállalsz babát, véletlenül sem rábeszélés gyanánt írom, csupán azért, mert anyagiakra hivatkoztál. SOHA nincs olyan helyzet, amikor minden tökéletes, de meg lehet próbálni kihozni belőle a legjobbat.

Én nem aggódom, nyáron egy barátnőjével annak nagynénjével Párizsba utazott, úgy közlekedett, mint aki egész életében ott élt. Minden nyáron kicseréljük egy német gyerekre, hogy tanuljon, idén nyáron egy német oviban "dolgozott" délelőttönként, és a munkát magának szerezte. 14 éves.

És nem úgy rakjuk ki, hogy húzz, amerre látsz. A pénzt, amit az államtól kapunk, mindkettőnek gyűjtjük egy számlán, lakást kapnak, az abból befolyó bérleti díjat is megkapják. De ennek az az ára, hogy elmennek egy évre, vagy amennyit akarnak, nyelvet tanulni, világot tapasztalni. Majd bérelnek a haverjaikkal közösen, és tanulják az életet. Reményeim szerint úgy 25-30 éves korukra felnőnek az élethez ;)

Nekem/nekünk az ér többet, hogy tudjuk, mindent megtettünk azért, hogy a legjobb legyen nekik, amikor már nem leszünk. Persze elcseszhetik, de az nem rajtunk fog múlni ;)

Bár nem nekem cimezted,de addig amíg csak a serelmeidet hajtod,addig nem is lesz jobb semmi..

Nem kaptál semmit,oké, sokan mások sem.

Cseszegetnek is mellé,oké.

Ezt az energiát amit arra pazarolsz,hogy a szuleidet hibáztatni,fektethedned almodozasba,tervezgetesbe,ugyanúgy mint az irigységet.

Hajtson az előre,hogy neked is lesz majd.Hogy mikor,azt majd hozza az élet.

Ha a megfelelő helyen vagytok,jönni fognak a jó dolgok.

Nincs betegbiztositasotok?

Vagy mire gondolsz?

Ha annyira szeretnél már babát,meg lehet oldani mindent,ebbe nem érdemes bele bolondulni,hogy nincs x millió forint, addig nincs gyerek.

Ha évek óta külföldön sporoltok két fizetésből, hogyhogy még mindig nem jutottatok előrébb?

Mellesleg mindenütt van gyes - hez hasonló ellátás,a gyerekkel felvaltva is otthon lehet maradni.

Segítség nem mindenkinek adatik meg,aztán mégis felnőnek a gyerekek,mindent meg lehet oldani,csak akarni kell és keresni kell a lehetőségeket.

Figyelj, most mondom utoljára: nem az otthonra kell a pénz, hanem az kell, hogy bármi történjék is, ki tudsz fizetni annyit havonta, hogy lakni tudj!

Ha ezt egy biztosítással tudod elérni, akkor az legyen, ha ezt spórolt pénzzel, akkor az. Nem egy fix hely kell!

A biztos tudat, hogy meg tudsz élni! Akár gyerekkel, egyedül is! Ehhez meg az kell, hogy képezd is magad, hogy ha befuccsol az állásod, akkor tudj rövid időn belül találni egy másikat, ami még jól is fizet.

Ez az "önbefektetés" többet ér bármi másnál, mert ha jó állásod, fizud van, akkor "otthont" tudsz bérelni! Ezt értsd már meg végre! H

Ha holnap adok egy kéglit ajándékba, de munkanélküli leszel, nem képzed magad, nem tudod fizetni a rezsit, közös ktg-et, nem küzdesz, előbb-utóbb elúszik a lakás és mész a híd alá!

Értsd meg, a lehetőség benned van, az öröm is, hozd ki magadból! Már most bele vagy keseredve-hülyülve abba, hogy mid nincs és nem tudsz annak örülni, amid van!

A fiatalságod, a rugalmasságod, az mind-mind előny, használd ki, az ég szerelmére, ahelyett, hogy itt siránkozol!

Figyelj, elmondom még egyszer: amíg nem tudunk egy viszonylag biztos (tehát max. minimális hitellel megterhelt) otthonra összerakni a pénzt, addig nem tudunk családot alapítani. Mert ha bármelyikünkkel történik valami, senki nem segít ki bennünket, ha netán beteg lenne a gyerekünk vagy valamelyikünk, nem tudnánk gyógyíttatni/kezeltetni, ha bárkit baleset érne, a másik igencsak nehezen élne meg egy fizuból albérletbe, két gyerekkel.

Nem azért kell a lakás, hogy karácsonyra kidíszítsem és kirakjam facebookra, hanem mert nincs mögöttünk védőháló, ami felfogjon bármilyen baj esetén.

Egyszerűen nem értem, hogy miért holmi lakás, autó meg ilyesmi egy 28 évesnél a boldogság netovábbja.

És miért mástól kell ezt elvárni? Sosem kaptam semmit csak úgy. Nem is vártam el. Sőt, én segítettem anyukámat.

Persze jó lett volna, ha lakással v. házzal kezdhetem az életemet. De nem így történt.

Attól még tudok örülni annak, ha süt a nap, ha vigyorok a gyerekem és mond egy hülye viccet (27 éves most). Hogy nem vagyok rákos.

Arra törekedtem mindig, hogy ne a tárgyaktól, a vagyontól, a háztól várjam a boldogságot. Az bennem van. Vagy nincs.

Persze kell a lakhatás, a biztonság. De ha az ember dolgozik, közben még nem arra köti le az energiáit, hogy másnak mi vagyona van, neki meg nincs, hanem arra, hogy ha bármi történik is, tudjon dolgozni, keresni, élni, örülni, nevetni, akkor a többi alakul.

Sosem voltak millióim pénzben. De trillióim vannak mosolyban, szeretetben, örömben, élményben.

A lakásom pici, másnak talán egy luk. Nekünk (gyerekemmel) otthon. Egy hely, ahova hazaérünk. Ahol jó lenni.

Ahová szívesen jönnek a barátaink, szeretteink, és jól érzik ott magukat.

Nekünk ez számít. Nem az, hogy hány évesen volt lakás, kocsi, stb, stb.

Mindig arra törekedtem, hogy olyan munkát tudjak vállalni, amiből meg tudjam oldani az életemet. És még most is tanulok, irigykedés, hibáztatás, kesergés helyett. Keresem a lehetőségeket, de persze sok mindent elrontottam életem során, elszórtam sok pénzt, amit félre tehettem volna. Meg még most is elszórok.

De savanyúbb, keserűbb ember lennék. Megérte volna? Szerintem nem.

Azért biztos vagyok benne, hogy nem szeretnél az én családom gyereke lenni, csak az észt osztod a távolból, mert a lelkedbe tapostam azzal, hogy rávezettelek, hiteltelen, üres szavakkal dobálózol.

A te dolgod, szia!

Nyalogasd a sebeidet!

Megértem a szüleidet, ha az én gyerekem lennél, nem, hogy nem lakhatnál velem, AGYhelyen is csapnálak. Átok lehetsz a családodnak. Egy érthetetlen rinyagép.

Ne izgulj, nem érdekel a fórumod tovább. Menthetetlen vagy.

Nyilván nem csak ebben merül ki ez a nem szeretés a "rohadjatok meg egyedül, bezzeg másoknak megy"-hozzáállás csak rátesz egy lapáttal.

Lehet, hogy ha szeretetet kaptam volna vagy lelki támogatást, én sem így állnák hozzá, ki tudja. Inkább azt mondom, ebben is csak megnyilvánul az egész szeretetlen hozzáállás.

Én erre csak azt tudom mondani, hogy engem segítettek a szüleim és én is a lányomat. Talán azért tudtam segíteni mert nekem is segítettek. Mert nekem annyival könnyebb volt és akartam, hogy a lányomnak is könnyebb legyen. Ezt láttam, ezt a szemléletet örököltem és adtam tovább.

Minden forintért megdolgoztak, megdolgozom és a gyerekem is megdolgozik.

Ismersz? Nem. Mert nagyon mellényúltál.

Amit leírtál, az én életemhez képest sétagalopp. Csak én nem indítottam fórumot. Se szánalmat, se vállon veregetést nem várok senkitől.

Ha jobb neked, akkor hisztizz és toporzékolj!

Egy tanács: Ez az önsajnálat, mind az energiád veszi el, de a te dolgod.

Én csak önmagamra számítok (meg a férjemre) :)

Nem vádolok mást az életem minden nehézségéért, de azt sem szeretem, amikor próbálják úgy beállítani a dolgokat, mintha nem függne az ember sorsa külső körülményektől is :) Mint a családom, aki folyton tolja, hogy bezzeg mások (na, ez megy itt is). :)

Ne érts félre, de olyan helyzetről próbálsz tanácsot adni, amivel nem vagy tisztában. Nem tudod, milyen a helyemben lenni.

Mondom: ez a légy elégedett, legyél boldog szöveg nagyon szép, de midenki csak addig jut el, hogy "élj így megy úgy", de azt nem tudja megmondani, hogy tegye ezt az ember szar helyzetben. Így viszont üres az egész, hiteltelen.

Elég, ha elégedett vagy azzal, hogy van egészséged, és tegyél magadért.

Nem olvastam el a fórumot, ki milyen választ adott.

Nem hiszem, hogy azért bántottak volna, mert nem kaptál anyagi segítséget, azért meg főleg nem, ha szeretetet sem.

De, azért bocsáss meg te is azoknak, akik meg megkapták vagy így, vagy úgy. Hidd el attól, hogy másnak jutott anyagi segítség,vagy érzelmi töltés, esetleg mindkettő , attól még neked, se több, se kevesebb nem lesz.

Huszonnyolc évesen, már elvárható, hogy önmagunkra számítsunk, és ne másokat okoljunk a valós, vagy vélt szerencsétlenségünkért.

Hát igen, akkor most vessem magam a kútba, mert nekem olyan szülők jutottak, akik nem szeretnek? :) Vagy nem értem, mire jó ez a sajnálkozás, és hogy próbáljátok méginkább belém beszélni, hogy nyomorult vagyok :)

Tudom, tudom, nem kell keseregeni, de ezek csak mind szép szavak, hát mit csináljon, aki nem kapott sem szerető családot, sem anyagi támogatást, sem bill gates-i képességeket? Kössem fel magam?

1. Segítek a gyerekemnek, ahol csak tudok.

2. Hál' istennek, nem te vagy az.

3. Ezzel nem személyeskedtem többet, mint te a a fórum indító hozzászólásoddal.

5. Másoknak meg segítettek, segítenek. Neked nem.

4. Nem érted. Lehet, hogy soha nem is fogod.

5. Néha a gondolkodás segít.

6. Költői kérdés: kiben lehet a hiba?

:-)

A kérdés egyszerű, érthető is.

A választ a szüleidtől kapod meg, ha kérdezed.

Honnan a manóból tudná itt bárki, miért nem adnak neked támogatást? Mert.

Válaszoltam is, de a kedvedért leírom újból. Nem segítettek anyagilag, mert nem volt lehetőségük. Édesanyám korán elhunyt. Édesapám annyi szépet és jót adott érzelmileg,emberileg, erkölcsileg hogy minden anyagi elbújhat mögötte.

Sajnálom, hogy neked ez sem adatott, meg, mert akkor nem rinyálnál felnőttként, hogy MIÉRT??? ..mint Ábel a fluimucil reklámban....deeeee miéééért?

Rendben, de a kérdés nem az volt, hogy szerinted ismeretlenül milyen vagyok.

A kérdés az volt, ti segítettetek-e a gyermekeiteknek, ha nem, miért nem, illetve mi lehet az oka annak, hogy a szüleim és testvérei mind megkapták az életkezdő támogatást, de ők már ezt nem vitték tovább, közülük egyik sem tartotta fontosnak támogatni a gyerekét, mi okozhatta vajon ezt a világnézet-váltást?

Esküszöm, nem bírom egyszerűbben leírni a kérdést, hogy megértsétek.

Nos a véleményem, hogy nyafogós vagy.

A szüleid gondolom még aktívan dolgoznak.

Ha logikusan gondolkodnak, akkor tudják most van állásuk, de lehet holnap már nem lesz. A hisztis gyerekükre nem számíthatnak, az is lehet még az állam sem tud nyugdíjat fizetni, tehát tartalékolnak.

Vagy, esetleg élhetetlennek tartanak, és úgy gondolják állj a talpadra, tanulj meg a saját lábadon megállni.

A kérdésedre is válaszolva, nem kaptam segítséget, mert nem álltak úgy anyagilag. Nem is vártam el sosem.

Ha tudod, hogy nem is olvastad el, amit írtam, akkor miért okoskodsz tovább?

Már a kezdő kommentet is elengedő lett volna elolvasni, akkor láthatnád, hogy nem azért nem adtak, mert valamit elb*aszarintottam (és nem csak magamról beszéltem, mint olvashattad), hanem azért, mert az a nézetük, hogy legyek hálás, mert megszülethettem és felneveltek (???). A szülőnek szerintük nem dolga segíteni, mindenki boldoguljon egyedül, a szülői segítséget csak addig tartották elfogadhatónak, míg nekik segítettek a saját szüleik.

Te nem érzed gáznak, hogy ott van leírva a szemed előtt mindez, erre idevágod, hogy biztos "rossz pasit válaszottam"? :O

Valóban nem olvastam végig , - túl sok.

Kérdés, Tényleg nem vihetted volna többre ?

Lehet, hogy jó tanuló voltál, de nem tanultál, na ez egy szülőnek nagyon fáj. Vagy választhattál volna jobb pasit - na ettől is kiborulnak a szülők és eszük ágába sincs adni a semmirekellő vejük miatt.

Gondolkodj el ezen, mert valahol ott a válasz !