Nagy mióma - műtét méhmegtartással? (beszélgetős fórum)

Ez az, amit nem ertek.

Akar van, akar nincs, ilyen-olyan gondok adodhatnak - foleg ha arra koncentral.

Tizezrevel elnek nok anelkul es jol vannak. Sot, sokaknak megkonnyebbules a sok tortura, szenvedes utan.

Sajnos a kettes típusú cukorbetegség 90%a túlsúlyosoknál alakul ki, akik hasra híznak. Csak 10-ből 1 van olyan, aki vékony volt előtte és mégis cukorbeteg lett.

Úgyhogy ha eltekintek a külső vâltozásoktól mert engem nem érdekel mások külseje, akkor is előbb utóbb ezek is előfordulnak, nem esztétikai kérdés ez, hanem biztos nem kellemes a cukorbetegség, ennyi.

Ezt is tudjuk:D

De milyen testi változásokról beszéltek?

És milye változások lesznek testileg? Én csak erre akartam utalni. Ismerek petefészek nélkül élő nőt, de én nem látok rajta semmi változást.

Bocsánat! Azt hiszem ez egy kicsit eltérés megint a témától, de azért összefügg.

Nekem öt éve gyerekfejnyivel kivették. Ha nem akarta volna kivenni a doki, akkor is ragaszkodtam volna hozzá.

Mivel már 40 múltam, három gyerekkel, nem akartam többet, sőt, menstruálni sem akartam többet. Mivel a petefészkeim megmaradtak, semmi nem változott, csak nem ömlök havonta majd két hétig, és nem érzem a nagy dudort a hasam alján.

Összehasonlíthatatlanul jobb így.

a meh hianya nem okoz testi problemat; nem letkerdes negyven utan, amikor mar gyakorlatilag nincs ra szukseg, a szerepet betoltotte;

amennyiben legalabb az egyik petefeszek ep, meghagyjak; hozzaallas kerdese az egesz

Szerencsére nem csak az a két szerv felelős a hormonális működéshez, illetve gyógyszerrel pótolhatóak azok a hormonok.

Van ismerősöm, aki daganat nélkül vígan él méh nélkül és örül ennek.

Kívánom neked a legjobbakat.

Tehát, az unokatesómról tudok mesélni. Néhány éve kellett pont mioma miatt eltávolítani a méhét. Az első pár hét volt nehéz neki a műtét után, illetve előtte a félelel a komolyabb betegség miatt, illetve lelkileg fel kellett készülnie a méhe hiányára. Ebben próbáltuk támogatni.

Szerencsére kutya baja nincs azóta:D

Ugyan olyan vidám és kiegyensúlyozott mint a betegsége előtt. Nem lett kövérebb, soványabb, és nem lett újabb betegsége. Rengeteget dolgozik, utazik, azaz éli az életét mintha semmi nem változott volna. Nem lát rosszabbul, nem kell vérnyomáscsökkentőt szednie, nem cukorbeteg és még sorolhatnám azokat a problémákat, amik esetleg már a kora (47 éves) miatt akár lehetne is, de nincs, azaz miután túltette magát lelkileg a műtéten, azóta minden OK!:D

De tudod miért? Mert annyi értelmetlen halál van, azért. És neki az a feladata, hogy időben beavatkozzon. Elhiszem, hogy vannak rossz és jó orvosok, de egy részleges műtét rizikósabb mint egy teljes, ezért az a doki, aki teljeset javasol, talán szeretné számodra a legbiztonságosabb, legrövidebb megoldást adni.

Gondolj bele, hogy neki se vicces, és nem érdektelen, hiszen neki az is mindegy lenne felelősség szempontjából ha csak a miómát veszi ki, neked meg kiújul, vagy valami rosszabb lesz, úgysem perelhetnéd be érte. Mivel lelkiismeretes lehet vagy sokat látott, úgy ítéli, hogy ne kelljen már annyiszor felnyitni téged. De csak tippelek, tévedhetek.

Én drukkolok,, hogy sikerüljön egy olyan orvost találnod, amilyet keresel!

De gondold át, hogy az egészséged szempontjából mi a legjobb megoldás. Az unokatesómnak nem volt ekkora a miomája még is a méh eltávolítását javasolták neki egy éveken át tartó rettegés után. 3 havonta kellett járnia kontrollra és folyamatosan azzal stresszelte magát, hogy rosszindulatúvá válik.

Ha nincs még gyereked, akkor teljesen megértelek, ha a méhed megtartására törekszel, de ha már van, és nem szeretnél többet, akkor szerintem ne kockáztass.

Én bizony kivetetném és ámen, ha gyerekfej nagyságú miómám lenne. A hormonok miatt a petefészkek fontosabbak, nem a méh. De nem bízom a véletlenre, igyekszem mindent megtenni, jókislány vagyok, egészségesen élek. Ha mégis benne lennék az egy % ígyjártál-ban, hallgatnék a dokira és kivetetném. Nem ér annyit az idegeskedés sem, hogy vajon sikerült-e kivenni a "rossz részt" az egészet, meg tudtommal ez a szar mindenhova képes áttelepülni, hasüregbe, stb (mármint a méhnyálkahártya úgy alapból) szóval nem, nem érne nekem annyit.

De lehet, hogy a fórumindító gyereket szeretne és reméli, hogy van menthető. Lèvén, hogy én már nem szeretnék több gyereket, könnyen "odadobom" hogy ha a doki ezt mondta, ki vele, punktum.

Nem biztos, hogy ez veglegesen jo megoldas.

A problema gyokere marad, aztan kezdodik minden elolrol.

ezt a mutetet eleg egyszer atelni, nemhogy azzal a tudattal elni, hogy folyamatosan noorvoshoz jarni 6 honaponkent. ez csak a beteg lehuzasa.

Az emberlanya ne azzal a rettegessel elje az eletet, hogy barmikor kiujulhat.

Egyébként az a legfurább, mikor az orvos javasol valamit, feltételezhetően nem a piacon vette a diplomáját, és az emberek meg "szeretnék elkerülni", amit az orvos javasol.

Minek akkor orvos egyáltalán?

Én meg arról beszélek, hogy miután kivetetted, de nem kutakodsz a lelki okok után, akkor jó eséllyel lesz újra, amit majd újra kivetethetsz.

De te tudod.

1. hsz.: "Az orvosom egyből méheltávolítást akar, amit szeretnék elkerülni."

A hoxan jobban tudjak, mint a szakorvos, mert a szomzed baratnojenek a naszasszonya meguszta.