Kutyabajok (beszélgetős fórum)
Köszönöm :-) Reggel leviszem, többször pisil, 1 vagy 2 nagydolog. Otthon elvétve van pisi. Lent szedte fel a csontot, sajnos raktak már ki mérgezett ételt is régebben, meg kéne tanulnia, hogy lenn semmit nem vesz fel. Tudom vadász/kotorék meg minden :-D Múltkor tettem kutyapelenkát arra a helyre, ahova kakilt, azóta megy fel az ágyra és oda. Ha itthon vagyok, se kis- se nagydolog nem csúszik be. Dél körül érek haza, akkor rögtön leviszem, 3 óra körül meg este 1/2 hét körül kb 1 órás séta (inkább vágta :-D). Elengedni nem merem, mert a villamost nagyon figyeli, ha arra megyünk. Lehet olyan helyen lakott előttem, ahol villamos járt. A parkból 1 ugrással kint lenne a főúton, ezt nem kockáztatom.
Szia hát sajnálom ....biztos nehéz lakásban ...de ne csak ő legyen hibás ....csinálj olyan helyzetet hogy ne tudjon bepis . Milyen idős kutyus ő? A csontot miért veszed el tőle érthető hogy védi ...az övé ....túl pedáns kutyust akarsz nem ? Takard az ágyat neylon takaróval . vagy valahova pici kis sarkot ahova tud ....és mutasd neki ....vagy gondolom mielőtt elmégy leviszed ugye? Vagy már bocsi ne legyen előtte sok sok viz mert akkor többször kell neki,azért ne szomjazzon ....én biztos nem adnám fel ...de hát ez rajtad múlik
Sziasztok!
Sajnos nemigen van javulás, sőt feszegeti a határokat erősen. Nem rendszeresen, de előfordul, hogy ha nem vagyok itthon az ágyamra végzi a nagydolgát :-( Érezheti, hogy rosszat tett, mert odamutatok és sunnyog. Tegnap körömvágásnál olyan cirkuszt csinált, ketten alig bírtunk a 8 kilós kutyával. Ma meg megkapott, mert felszedett egy csontot és el akartam venni. Nagyon sajnálnám, ha meg kéne tőle válnom, 3 hónap alatt nálam a harmadik helye van. Gyanítom a második gazdája ilyesmikért válhatott meg tőle. Az elsőről semmit nem tudunk, ott élt 10 éves koráig.
Igen hát nem egyformán szeretjük mi ember módjára ő kutyus és nagyon tud nekünk örülni ...nagyon örülök nektek ...és mindenkinek aki a kuttyokkal bajlódik és szereti őket
Igen, jónak. Szeretem, de lehet tudatalatti nem engedi, hogy úgy, mint az előzőt. Egyre többet beszélek hozzá. Mondogatom, hogy meg kell szokni, hogy elmegyek, látod, mindig visszajövök. Ő nagyon szeret, az első perctől fogva
Jónak itéled a helyzetet? Én úgy érzem szereted és szeret téged ugye?
Nos, eltelt 1 hónap. A helyzet változó :-) Ha elmegyek, halkabban és kevesebbet nyöszörög. Ragaszkodása elmondhatatlan/leírhatatlan. Mikor hazaérek, többször látom a plüssnyuszit a szoba közepén, ami azt jelenti szórakoztatja magát :-D Esti séta előtt szoktunk játszani a nyuszival. Pisilés már jelölés szinten sincs a lakásban, nagyobb dolog néha előfordul. Csak falkavezér leszek egyszer ;-)) Továbbra is gyakorolunk.
Gyakorolunk rendületlenül :-). Beszéltem egy gazdival, aki szintén menhelyi kutyust kapott a másik után. Azt mondja kb 1,5-2 hónap volt, mire megszokta a helyzetet, addigra a "balesetek" is megszűntek. Ma is "megtisztelte" a lakást, de legalább nem kanapéra/ágyra. Nem hagytam szó nélkül, nem is jött be a szobába vagy 1 órán át. Egyébként szinte az egész napot átalussza. Most mondta a kutyakozmetikus, hogy domináns akar lenni. Én menjek ki/be először az ajtón, ha felugrál fordítsak hátat és utána néhány perccel kaphat egy kis simit. Tanuljunk kutyául fórumban meg Szederke adott egy nagyon hasznos linket. Azért 10+éves kutyussal nem egyszerű, de sokat megért, nagyon okos és fegyelmezett.
Ilyen ez a szerelem első látásra! :)
Majd megszokja idővel. Mi annak idején azt csináltuk, hogy úgy tettünk, mintha elmennénk, de csak a liftig mentünk vagy csak egy emeletet lefelé. És ha nem ugatott, akkor hazamentünk és sok jutifali meg simi. De azt is írják, hogy nem kell elköszönni tőle, nem kell külön tudatni vele, hogy otthon marad, így nem lesz a gazdi által frusztrálva. Én sem köszönök el azóta Dézikétől. Mintha nyugodtabban fogadna, mikor haza megyek, nem ugrál annyira eszeveszetten. Bár azelőtt sem ugatott, főleg nem a hiányom miatt. Az első időszakban, örült, ha nem látott embert.
Ó, úgy értettem, hogy el kell mennem reggel, dél körül érek haza, annyit van egyedül, eléggé sirdogal. Csak megszokja előbb/utóbb.
De ugye nem hagyod magára? Tudom rossz dolgot tett próbáld hamarabb levinni,én más helyzetben vagyok mert kertesben vagyok. Pici tacsim van,behozom aludni későn kimegyünk pis és reggel korán pis de egyre jobban szokja
Ahogy másikban írtam, Tapikánk 16 évig élt velem, 2 hónapos korától. Úgy éreztem, utána soha. Aztán megláttam ezt a kis ördögfiókát, és nem hagyhattam ott :-) Nagyon igényli a szeretetet, nagyon bújós (lenne). Azt olvastam valahol, hogy kezdetben ne nagyon babusgassuk, mert még rosszabb neki, ha magára marad. Csak megtalálom az arany középutat. :-))
Írtam neked a másikban és megnéztem Picit :O) Nagyon aranyos :)
3 hónapig bírta az előző gazdi és csak az Illatost találta megoldásnak? Jobb is, hogy nincs nála. És jó, hogy rátaláltál!
Volt egy kutyusom, aki 17 évig volt velünk. Mikor elment, megfogadtam, hogy soha többet. Nem akartam ekkora kötődést. De másfél évig bírtam. Nagyon hiányzott egy kis őszinte négylábú :)
Így lett nekem Dézike. 5 évesen én voltam az első gazdája. Gondolhatjátok, min ment keresztül szegény. Fél éven át sokata sírtam, mert nem bírtam nézni, hogy egy kutya reszket, fél tőlem, mikor én csak szeretgetni akarom. Nem voltam biztos benne, hogy 5 év rettegését felül tudom-e írni. Megkínlódtuk ezt a fél évet, de végül is bizalmat szavazott nekem ez a kis vakarcs :) Már boldog, szabad, rohangál, örül! Megérte :) Mindenkinek ajánlani tudom, hogy mentett kutyusa (is)legyen, nagyon hálásak, odaadóak, és öröm nézni, megtapasztalni, ahogy átadják magukat örömmel és kiváncsian az új életnek.
Szia!
Elismerésem, hogy Te is egy "elesett", mentésre váró kutyust választottál :-)
Bizakodom én is, 5. napja van nálam Pici, 10 éves. Egy igazi pusziosztó szeretetbomba. (ahogyan a hirdetésekben szerepel). Labdát eldugta, a sípoló sünt mellőzi/inkább kerüli. Lent többi kutyával/gazdával barátságos. Nagyon móresre van tanítva, talán túlzottan is, bár 1 tacskónál ez sosem lehet. :-D Szépen eszik, irgalmatlan tempóban nyargal. Nagyon bújós lenne, de most még nem akarom babusgatni. Persze simogatás van többször napjában, sétánál is. Ha elmegyek, sirdogál/ugatgat, abbahagyja, folytatja. Második gazdájával kb. 3 hónapig volt, múlt hétfőn került Illatos útra, csütörtökön hoztam el. "Lehet korai" fórumban írtam meg a történetet.
Szívesen venném, ha folytatnád a "beszámolót". Várjuk a tavaszt, utána gyorsan itt a nyár :-)
Sziasztok!
Nekem most mentett bichon kutyusom van. Kicsit több, mint egy éve van velem. 6 éves, szaporítóktól mentették, alapítványtól került hozzám. Több, mint fél év ment el arra, hogy megszokja az ember közelségét, hogy a tálból csak ő eszik és nem bántja senki, ha eszik belőle, a panelzajok mindennaposak és nem kell infarktust kapni tőlük, stb, stb.
Mára nagyon cuki kiskutya lett, nem reszket, nem fél, barátkozik más kutyusokkal. De nem tudom megtanítani játszani. Pedig olyan nagy örömkitörései vannak és a kutyanyelven játékra hívó mozdulatai, de utána megreked. Már nem fél a labdától, de hátrébb lép, nehogy hozzáérjen. A kis plüss kutyustól tart, a kis sípolós csontot nagy ívben elkerüli. Így marad, hogy popsi fent, válla lent és vigyorog ezerrel, a propeller a fenekén őrülten pörög. Várom a nyarat, hogy akkor lent a többi kutyustól hátha tanul valamit :)
Hát nem tudom, hogy merte-e nevelni?
Nem háborgok, hanem együttèrzek a fórumindítóval mert nem minden kutya reagál egyformán a nevelésre.
Gondolom javítható. Megértem, ha mérges vagy. De ezek tárgyak. Pótolhatóak. Egészség és szeretet legyen, az a fontos.
Reggel úgy ébredtem hogy a fél arany fülbevalóm a párnán hevert.Egy az egyben eltörött. Férjemtől kaptam! :(
Innen a mai dühöm.
Ne legyél dühös. Egy életed van, nem mindegy milyen minőségben éled le. :) Nyugi van.
Olvasatom szerint nagyon kevés a felelős kutyatartó mind vidéken, mint a városokban. Nem nagyon mérik fel, hogy egy kutya nem egy rongylabda, amit kidobok, ha nem kell, hanem 10-15 évre társ. Családtag. Felelősség, idő, pénzbe kerül az élelmezése, oktatása, orvoslása, oltásai. Tehát nem egy jópofa szőrgombóc akit megsimizünk és kész. Mert a szőrgombóc megnő és joga van a rendes élethez. Pont a kutya oviban meséltek egy sztorit. Kislánynak vettek a szülők nyárra (!) egy spániel kölyköt a nagymamihoz. Nagymami viszont télre elment valahová. szanatóriumba, otthonba? Nem derült ki... Kislány nem vihette haza a városi lakásba a kutyát, apa nem engedte. A kutyát a kislány keresztanyja fogadta be. Akinél nem maradhat. Hát ez felelős kutyatartás? Kinek vették a szülők a kutyát??? (Keresztmama hozta a spánielt kutyaoviba, úgyhogy szerintem ő marad a felelős gazda. Bár még tiltakozik.)
Ma alapjáraton dühös vagyok a világra is...
Niki pedig inkább adná valaki olyannak aki tud is vele bánni,mert ez nem méltó hely egy ekkora kutyának.
Szerintem inkább tényközlás volt. Én is jól belekeveredtem az egyik bejegyzésembe. Össze-vissza vágtam be ide dolgokat. Egyébként Niki besértődött és eltűnt... Szerintem. A fórum indítója. Valószínű, hogy valóban az az eset, akinek se ideje, se tapasztalata, hogy egy ekkor kutyával foglalkozzon. :(
Én valamiért háborgást és magyarázkodást...
Nem tudom, többször elolvastam gribedli*** bejegyzését, de nem igen érzek benne háborgást, inkább tényközlést.
Nem rólad volt szó!Nem tudom miért háborogsz!
Kutya oviban mondták hétvégén, de Jean Fennel is írja, hogy nagy felelősség a kutyáknak a falkavezérség. Nem szabad ekkora terhet rakni rájuk.
A fèrjemnek németjuhászai voltak, nekünk bassett hound, remélem èrthető volt:)