Férjem 5 napja kómában! Mit tehetek, hogyan segitsek neki visszajönni? (tudásbázis kérdés)

Nagyon sajnálom...

Az utolsó pillanatig sem adnám fel!

❣️

Haldoklik!

Tegnap már a kardiologián volt ,vért szivtak le és a gégemetszés mellett folyt a vér.Jött a kezelő orvosa ,megsimogatott és azt mondta halkan: meg fog halni.Idő kérdése ,hogy mennyit szenved.Mondtam hogy enyhitsék a fájdalmát hadj aludjon.Sajnos nincs magánál és ugy vettem észre hogy lázas is volt.Nincs vissza út!!

Sajnos semmi "okosat" nem tudok írni, továbbra

is rengeteg lelkierőt kívánok neked ♥♥

"nem lesz az aki volt!De akkor is az enyém!"

<3 <3 <3

Köszönöm-köszönöm mindenkinek!!

Na ma megint találkoztam a nem szeretem nővérrel.Csak annyi volt ,ránéztem a monitorra és látom hogy 26,1 fokot mutat a hőmérséklete, szépen mondom a nővérnek,erre fenn hangon közölte hogy nem az én feladatom figyelni a monitort az az ő feladatuk,és külömben is nincs bedugva a hóna alá az érzékelő!meg egyébként is 36,4 a hője.mondtam hogy elnézést kérek!!!Elszégyeltem magam ,hogy mertem szolni.

aztán utána gondolkozhatott hogy igy szolni mégse lehet,oda jött az ágyhoz hóna alá dugta az érzékelő végét,elmondta hogy volt nála gyogytornász,megmozgatták szépen.Aludt egyébként nem keltettem fel hamar eljöttem.3 napja nem kelett lélegeztető gépre tenni,most cavintont kap infuzioban,probálják tágitani az ereket.Most már semmit nem tudok,egyet viszont igen:nem lesz az aki volt!De akkor is az enyém!

Kitartást kívánok neked,sok lelkierőt és akárhogy is lesz,a lényeg,a szeretet hatalmas benned <3

De egyben nagyon sajnállak is benneteket azok alapján,amit az orvos mondott.De végre valaki tájékoztatott róla,hogy tisztán lássál.

Nagyszerű ember vagy micimackó!!!

Rengeteg lelkierőt kívánok neked,

ha bármi lesz, végig tudjad csinálni ♥♥

Ma sikerült beszélnem az orvossal ,következöket mondta: Éber kóma vagy Vigil kóma még nem lehet eldönteni. 1)Már az csoda hogy életben van,nincs már további energiája a szivizomnak,igy bármikor bármi történhet nem lehet ujra éleszteni. Nem is kérném akármennyire is szeretem és imádom.2)ők felteszik majd a kardiologiára és ott többet tudok bent lenni nála ,igaz hogy nagyobb a fertözés és a halálozási arány és az ő számára az végzetes lesz.3)Ha azon is tul jut akkor rehabilitácio, olyan szintre hogy kommunikálni tudjon,pelenkázni,etetni,tornáztatni, gondoskodni rola.4) olyan ágy kell mint a korházban,nehogy leesen rola,segitö személyzet,1 fő+ gyogytornász ,pépes kaja,5)ha kiveszik a katétert és a gége kanült akkor szájon át etethető lehet,mozgatás stb...

Tehát vagy igy vagy ugy,de lesz valahogy!

röviden ennyi!

azt mondtam ,hogy ne !!!"

Jól mondtad, különösen hogy jól ismered a férjed hozzáállását

Közel hasonló helyzetben azt mondtam én is hogy húzzák ki az infúziókat, mert az már csak kinlódás

Én sem szeretnék úgy tovább élni, ezt elmondtam a "környezetemnek" is

Majd jön a "nagy doktor" az idő...

Aki átéli az amputálást,mindenki nehezen viseli.Én még olyat nem hallottam,hogy valaki rögtön eltudta volna fogadni azt,hogy most ezentúl így kell élnie.Ehhez is idő kell.

Ahogy írod,a fájdalmat érzi...hát ez is nehéz dolog,hogy szólni nem tud miatta,csak jelezni,hogy nem jó,amit csinálnak vele.

Tényleg nem tudni,hogy mit hoz a jövő,az ilyen betegeknél szokott meglepetés lenni.Mennyiszer lemondtak már orvosok betegekről és aztán az otthoni környezet,törődés csodákat tett.

Én most is azt mondom,hogy ne add fel!

Én bízom abban,hogy jobban lesz,lehet,hogy lassú folyamat árán,de ha mindig csak egy kicsi lesz jobb,már az is számít.

Fiti szavait tudnám csak ismételni... <3

Én már nem is tudok mit mondani/írni, szörnyű

amin átmentek és minden együttérzésem a Tiéd!!

Sok-sok lelkierőt kívánok♥♥

Szerintem senkinek nincs joga-oka megkövezni,

-ha úgy alakul az állapota-

hogy nem teszed ki a szeretett férjed az

esetleges további kínoknak!

Légy erős, ez nehéz feladat, csakúgy mint az

otthoni ápolás, bármelyiket is hozza a sors!

Óóóóó, ezt szürnyű olvasni is!

Remélem, hogy nem lesz igaza a kórházi dolgozóknak.

Majd meglátod, hogy mennyire maradt fogékony. Persze küzdelem mindent újra tanulni...

Gyerek tud róla?

nem ismer fel ,de néha ugy érzem tudja ki vagyok.csücsörit,forgatja a fejét jobbra-balra,néz egy pontot, grimaszol.

egészében ő sem akart volna igy élni ,már azt is nagyon utálta hogy amputált lábu és nem azt és ugy tesz ahogyan akarna.beszélni nem tud fájdalomra lesziváskor nem tetszését adja .tudom milyen volt és mi lett belöle 11 nap alatt.

Nehéz ilyenkor bármit is mondani-írni.

Agysérült lett-de azt nem lehet tudni,hogy mennyire,ugye?A jövőben derül ki,hogy mi az,amire képes.

A döntésedért senki nem kövez meg-senki nem tudhatja,ha ő lenne a helyedben,akkor mit tenne.Nem olyan egyszerű dolgok ezek.Főleg innét a gép másik oldaláról,miközben te-ti vagytok a férjeddel a szenvedő alanyok.

Micimackó bármi is van,írjad ki magadból,itt amennyire tudunk próbálunk lelkileg támogatni és maximálisan megértünk.

Jaj, annyira sajnálom!:(((

És miben nyilvánul meg az agysérülés?

Felismer? Nem tud beszélni? Mit tud és mit nem?

A férjed, hogy vélekedett az ilyen életről?

ezt csak azért kérdezem, mert a férjem szerint ez nem élet, így nem szeretne élni....

Most jöttem a korházbol.Agysérült lett,de ök nem csinálnak se ct se eeg-sem.Sajnos visszafordithatatlan az állapota 64 évesen .Ha az intenzivről kikerül akkor a kardiologiára teszik és ha ott jónak lássák kiadják!

Volt egy kérdése a nővérnek aki tovább adja a orvosnak a következő volt a kérdés:éleszék-e ujra vagy hagyják szép fájdalom mentesen elmenni?meglehet kövezni de azt mondtam ,hogy ne !!!Természetesen ha kikerül a kardiologiárol és haza hozhatom minden szó nélkül,nem hagyom magára vagy valami elfekvöbe bedugva.

kegyes halál.Sajnos az ő állapotában bármikor várható egy agyvérzés is ,mert olyan rosszak az erei.most is kelett volna nyakiér mütétre menni.köszönöm a sok biztatást és jó kivánságokat,de teljessen magam alatt vagyok.

Kitartás-nagyon nehéz most neked,mert teljesen egyedül vagy,minden rád nehezedik,egyedül kell megküzdeni az érzéseiddel,iszonyú nehéz lehet.Ezt csak tényleg TE tudod,TE kerültél ebbe a helyzetbe,de teljes mértékig megértelek...

Várni kell micimackó,van,aki gyorsan javul-főleg,ha egy fiatal szervezet-és van,akinek idő kell.

Nem szabad elvesztened a reményt,mert arra nagy szükség van!!!

A körzeti orvostól meg kellene kérdezned-hogy tisztán láss-ha hazakerül a férjed /én maximálisan bízom benne/ hogyan zajlik az otthonápolás,miben tudnak segíteni,mire számítsál.

Az elképzelhető, hogy nem lesz teljesen a régi a férjed, de akkor majd úgy fogod szeretni és kész :)

Most tele vagy ketseggel és félelemmel, érthető.

Újra azt mondom, hogy kezdd el szervezni az otthonápolást, mert nem fog menni egyik napról a másikra. Nézz körül a lakohelyeden, mik a lehetőségek és szólj a haziorvosodnak is, hogy várhatóan lesz majd ilyen igenyetek.

Remélem, rendesen van mozgatja - forgatva a férjed, a hosszú ágyban fekvés nagy rizikója a tudogyulladasnak még sokkal fiatalabb korban is.

Ne félj kedvesen a nővérek körmére nézni, sok múlik a lelkiismeretes munkán!!!

Szép napot kívánok nektek!🍀🍀🍀