70:41 (beszélgetős fórum)

Úgy értem, tiszteletben tartom mindenki szokásait, vágyait, érzéseit, amíg mást azzal nem zavarnak.

Addig szabad minden ember, amíg a másokat nem korlátozza.

Ha valakinek egy 70 éves ember a csúcs, akkor az. Emiatt sosem bántanám verbálisan.

Beayoutiful, sok boldogságot kívánok nektek!

Helyesbítsünk. A 70 alávágott a 41-nek, azt beszorozzuk 100-zal,

41/70*100=58,6%

Èletemben kétszer voltam eddig szerelmes.

Egyiket sem trutyiként éltem meg.

A harmadikat sem.

A testiség szerintem csak mellékszálként jelent meg. Sokáig csak beszélgetni találkoztunk. Ìrtam, hogy én sokáig nem férfiként tekintettem rá, hanem emberként, szerintem ez kölcsönös volt.

Nekem lett mára fontos a testiség.

Először az jutott eszembe, hogy a mai 7 óra 41 perc vagy a holnapi, vagy ez valami ezos időpont, valami kakasszóra szerelembe esni... De ahhoz meg kései.

Aztán észrevettem még egy nullát, 70:41, az saccra 2,45...

A többihez meg mit szóljunk?

Nem jut eszembe semmi, ez a te magánügyed. Talán annyi, hogy kicsit több infót olvastam, mint ami érdekelt volna, vagy közöm lenne hozzá.

Mit vársz a fórumtól?

Hűazannyát!!!

Furcsa, de egészségedre!

Ő (haha, nagy ő) 70, házas férfi.

Èn 41, független nő.

Kávéházakban találkoztunk, beszélgettünk, én túl öregnek éreztem hozzám, fizikailag sem vonzott, úgy éreztem ő is csak egy érdekes embert lát bennem. Tényleg derült égből ért, amikor egy ilyen beszélgetés végén lehengerelt. Azóta vagy nála vagy továbbra is kávézókban találkozunk.

Nagyon ért hozzám, tudja hogyan kell velem bánni. Figyelmes, gondoskodó, előzékeny. Jó és természetes mellette nőnek lennem. Kivirultam.

Èn abban az állapotban vagyok, hogy naponta háromszor bújnék vele ágyba. Elég ha rá gondolok, vagy meglátom. Szerelmes vagyok.

Ha nála vagyunk órákig vagyunk ágyban és pettingelünk. Iszonyúan élvezem. Belém hatolni csak rövid időre tud. Ez nagyon hiányzik. Ha haza megyek, otthon csúcsra járatom az önkielégítést, máshogy nem megy.

Ès most ott tartok, hogy lemondok kávéházas randikat, mert megőrülök, hogy nincs intimitás. Közben meg a valós aktus hiánya is kínoz.

Vannak napok, amikor úgy érzem minden mindegy, hálás vagyok, hogy megélem a szerelmet és ha majd elmúlik, elmúlik ez a furcsa kapcsolat is. Aztán vannak olyan napok, amikor azonnal ki akarok szállni ebből az egészből.

Nagyon hálás lennék, ha leírnátok mindent, ami eszetekbe jut!