Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)
Paranoid skizofren vagyok !
Abilify mainteva injekcio es rivotril 0.6 mg mal hany evig lehet elni
Szia! Látom, senki sem válaszolt. Megértem az elkeseredettségedet. Nehéz téma ez. Nehéz megtalálni az okot és a gyógymódot. Jó orvosról ne is beszéljünk!
Ha hasi pánikbetegsege van, akkor a bél-agy tengely felborult. Nem elég a nyugtató vagy antidepresszáns. Az emésztőrendszert kell helyretenni. Pro és prebiotikum, hisztamin vagy Fodmap diéta. Amúgy ezektől is nsgyon lefogy az ember. Lyukas bélszindróma, ezek mind kéz a kézben járnak,es szorongást, depressziót negatív gondolatokat okoznak. (gyulldasok -> citokinek képződnek)
Sziasztok!
Vègső elkeseredettségben regisztráltam abban a reményben, hogy tud valaki segíteni anyukámnak.
Borzasztó látni, ahogy nap mint nap szenved. Hasi pánikbetegsége van amióta az eszemet tudom ( az idén leszek 40 éves). Voltak mélyebb időszakai gyerekkoromban jó néhányszor, de többnyire normálisan tudott funkcionálni és helyt àllni az életben. Rendkívüli nő: ha jól van, hihetetlen kreatív, segítőkész, nem retten meg semmiféle munkától -kemény fizikai, férfi munkától sem, báror, merész és vagány. Azonban a kezelő orvosa, egy neves pszichiáter súlyos betegsége miatt visszavonult, szinte egyik napról a másikra és nem hagyott hátra semmilyen nevet, ajánlást vagy kapaszkodót anyumnak további kezelő orvost vagy kezelést illetően. Kb. 25 èvig ő kezelte, annyira bízott anyum benne, ha rosszul is volt, elindult hozzá a magánrendelésére és máris egy picit jobban érezte magát, mert tudta, h ő meg tudja gyógyítani, be tudja úgy állítani a gyógyszereit, h az működjön nála. Kb. 4-5 évente kellett nála váltani a gyógy szerkombinációkat, de ez mindig sikeres volt.
Anyunak nem kardiológiai, hanem hasi pánikbetegsége van, ami mostanra annyira súlyos lett, h alig eszik, rengeteget fogyott, szenved a hasi görcsöktől, émelygéstől, szédüléstől. Ez kb. 4 éve tart, rövidebb jobb időszakokkal. Ehhez persze társulnak a kísérőtünetek: depresszió, szorongás stb. Olyannyira elviselhetetlen volt ez az állapot már számára, h tavaly öngyilkossági kísérlete is volt. A jobb időszakokban is csak árnyéka önmagának, aki életvidám, talpraesett nő volt egykoron, a legegyszerűbb feladatoktól is retteg mostanra. Még csak 61 éves, nem akarom, h a nyugdíjas éveit ebben a pokolban élje le! A jelenlegi pszichiátere sajnos nem igazán találja el a megfelelő gyógyszereket, pedig évek óta próbálja, pszichiátrián is feküdt többször is.
Kérek bárkit, akinek hasonló betegsége és/vagy tünetei vannak, tudna olyan pszichiátert ajánlani, aki a hasi pánik specialistája, írjon, segítsen Anyukámnak.
Egy rendkívül elkeseredett lány
Sziasztok!
Új tag vagyok. Pánikbeteg. Már próbáltam több féle módot. Mondjuk úgy jobban vagyok de mindig vissza lehet esni. Szeretnék segíteni igazából. Mert ahhoz képest már tényleg javul az állapotom. Kezdem azzal mi jött be. :lényegében a figyelem el terelés. Éles szitukor pl pánik és a testi tünet hozzá. K@rva kimerito de nekem segített. Illetve csinálni valamit bármi is. Kozlekedesi eszközön pl turkálni tatyoba akár bármilyen fura is :) itthon a mozgás és film vagy olvasni. Bármit. Részemről ami vissza esés a pánik és szorongás. Csak inkább belül zajlik. Ritka a testi tünet. Persze mint módszer kinek mi. És legyen kapaszkodo. Ami tényleg olyan ha rá gondolsz meg nyugszol. Elvégre az lenne a lényeg hogy biztonságot érezz.
Voltam lelki buvárnál is persze. Őszintén értékelem mert segíteni akart +ezért fizettem:) de az egész fejben dől el. Rajtad múlik. Nekem több durva fázisom volt. Nem szeretném részletezni de nem voltam depis. Szóval ha hiszel tényleg jobban leszel. Idő kérdése de jobb lesz. És én sedacur-t szedek csak. Gyógynövény bogyesz. Szóval kicsit csalok. 😅 Őszintén szólva amióta szedem jobb. Oké e nélkül is megoldottam nap végén úgy néztem ki mint egy zombi. De ha azt nézzük természetes bogyó. A frontin anno nekem csak rontott. Remélem segítettem picurit.
Szia,
Azóta változott már esetleg valami? Sikerült passzív félévet igényelned?
Rorschach - teszt"
No, abba aztán bele lehet magyarázni akármit, sőt az ellenkezőjét is.
Rorschach - teszt?
Nálatok nem lesz az egyetemen hibrid /online oktatás, vagy nagyon gyakorlatcentrikus a képzés? Mert akkor ki tudnád bekkelni, míg jobban leszel, bejárni sem kéne minden nap. Még jól is jönne.
Atarax
"felnőtteknél szorongás és feszült állapot kezelésére, valamint a bőrbetegségekkel járó viszketésérzet kezelésére szolgáló gyógyszer"
Egymástol teljesen messzeálló tünetekre jó
Az ilyen gyógyszer semmire nem jó, nem is emlitve a "szörnyűséges" mellékhatásokat
Normális SSRI kellene, mondjuk Fevarin
Gyors változást gyógyulást egyik gyógyszertöl se várj, de valamelyiknél ki kell tartanod néhány hetet/hónapot és segiteni fog
Először is, nagyon átérzem a helyzeted, és összeszorult a szívem, ahogy a soraidat olvastam.
Most így hirtelen az jutott eszembe, hogy mivel ennyire erősek a tünetek, talán jó lenne egy intenzív terápia. Esetleg halasztani az egyetemen, és "befeküdni" Tündérhegyre?
Én ezzel az állj bele a szituba technikával nem minden esetben értek egyet, szorongásra legalábbis nekem nem válik be, sőt. Nyilván önbizalmat lehet nyerni egy olyan helyzetből, amit az ember végül sikeresen megold, de van az a helyzet, hogy nem ennek van az ideje.
szia!
szorongsz az egyetem miatt? arra gondolok, h a korábbi kudarcélményed elkísérhet. sztem ha volt korábban is depressziós időszakod, amit írsz, lehet, nem ártana vmi antidepresszáns. a xanax erre édeskevés (a dózis is), és nálad van története a betegségnek sajnos.
mindig azt mondják, hogy bele kell menni a pánikot okozó helyzetbe, mert úgyse halunk bele, blabla. ugyanakkor ez rohadt nehéz...
utánanéztem az ataraxnak, az is szorongásoldó, de én laikusként úgy érzem, neked másfajta gyógyszer kellene. az jó, h pszichológushoz mész, de ne vesd el a gyógyszer ötletét se.
drukkolok neked, írj még majd.
Sziasztok!
Sokat fogok írni, de remélem valaki végig olvassa. Remélem tud valaki itt segíteni akár egy jó tanáccsal, akár csak azzal, hogy beszélgetünk. 21 éves vagyok. Egész tinikoromban depressziós voltam, persze ezt sose mutattam ki a barátaim felé, csak a családom tudta, hogy sokszor ideges vagyok, sírok, nem bírok reggel kikelni az ágyból, nem lehet sokszor hozzám szólni. Még sokszor öngyilkos gondolataim is voltak. Aztán ebből kijöttem valahogy, amikor elkezdtem az egyetemet, sikerült pozitívabban állnom mindenhez, de aztán 1 év múlva otthagytam, mert nem ment, elvégeztem egy OKJ-t, és most újra úgy döntöttem, hogy egyetemre megyek egy másik szakra. Igen, csakhogy nem tudom elkezdeni. Augusztus elején volt egy rosszullétem, nagyon magas volt a pulzusom (volt hogy 180ig felment) és a vérnyomásom. Azt hittem egyszeri, de azóta többször is előfordult. Végigjártam minden orvost, de nem találtak fizikai okot. Nem merek kimenni a házból, állandóan szorongok. Nem tudok aludni, mondjuk ez évek óta így van. Concort szedek a magas pulzusomra, meg Xanaxot esténként 0.25öst. Ataraxot írt ki helyette az orvos, de nem tudom be merjem e venni. Vitaminozok is. Nem bírok enni, kicsit több mint 1 hónap alatt fogytam 10 kilót. És úgy érzem senki nem ért meg, és mindenki mondja, hogy csak akarnod kell, és el tudsz menni az egyetemre, meg ki tudsz menni az utcára egyedül, de ez nagyon nem így van. Mert én akarom, én meg akarok gyógyulni, és teljes életet akarok érni. De zombinak érzem magam, és állandó félelemben élek. Mit tegyek? Még a mindennapi feladataimat is alig bírom ellátni. Voltam pszichiáternél, de az is úgy jött, hogy indulj el, ha rosszul leszel, akkor rosszul leszel. És akkor mi van? Hát a sírás fojtogatott ott is, hogy nem azt kapom amit vártam. Megyek még pszichológushoz, hátha az jobban meghallgat. Köszönöm aki végigolvasta, remélem itt kapok valami segítséget. - Szilvi
sehova nem indulok el Rivotril és Stilnox nélkül"
Volt hasonló időszakom valamelyik gyógyszerrel. Emlékeim szerint le is járt a szavatossága addig hordtam, de sose vettem be.
Jobbakat nektek
én is mindenhova viszem magammal a "felszerelést" (gyógyszerek meg víz), maga a tudat segít ilyenkor, hogy nagyon borzalmas roham így nem lehet, mert lenyomják a bogyók... azért durva ez, akárhogy is nézzük.
igen, a felriadás olyan formában, amit leírsz, korábban is megvolt nálam, de ez most szintet lépett...
üdv minden sorstársnak!:)