Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)

Örülök a gyógyulásodnak!:)

Szerintem nem függ össze a dolog, tehát nem attól gyógyul meg valaki mert hívő, vagy éppenséggel pogány.

Terápia és gyógyszer nélkül gyógyulás sincs. (ha valaki tényleg pánikbeteg)

Sziasztok! Megszabadultam a pánikbetegségtől! Nem tünetmentességről beszélek, hanem gyogyulásrol!

Sokat imádkoztam hittel és végül azt vettem észre, hogy 10-én napközben egyre jobban vagyok majd azota este sem éreztem rosszul magam. ez nem olyan mint amikor tünetmentes voltam, mert akkor csak 85%osan éreztem jol magam, most meg 100% felszabadult vagyok! Jézus most is király!!!

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én hívő vagyok, szoval nem tudom, hogy ez egy pogánynál mennyire működik...

Én egyszer ájultam el a fiam előtt amikor még csak 3 éves volt. Szegény úgy sírt, teljesen magánkívül volt, szinte fuldoklott a rémülettől.Most 7 éves, de még mindig emlékszik rá szegényke.:(

Azóta mindig rettegek, hogy akkor jön rám a pánikroham, amikor vele vagyok kettesben:(

Dettó ugyanezt érzem amikor egyedül vagyok a kisfiammal, márpedig ez nagyon sokszor így van.

Már nem egyszer hívtam a mentőket, mert a rosszullét alatt nem gondolom sosem hogy ez pánik, ilyenkor menekülési kényszert érzek és még sok más tünetet is.

Szerencsére ma már a dokik többsége tisztában van a pánikbetegséggel és nem néznek úgy rám, mint egy hülyére.

Nekem is vannak ilyen kényesebb dolgaim pl othon ha nincs senki csak én vagy én és a kisfiam kerülget a félelem még akkoris ha próbálom magam feltalálni sőt a gyermekemmel játszani hogy ne gondolkozzak magamon de úgyérzem nem megy a gyerekkel meg ha én vagyok csak arra gondolok hu most mi lessz ha én nem leszek mi van ha rosszul leszek és csak ő van velem és kicsi még ahoz hogy mit csináljon meg stb stb de ha így van éltaléban erőt veszek magamon mivel nincs sok választásom főleg ha geyerekkel vagyok inkább kimozdulunk pl játszótér vagy filmet nézünk othon hogy lekössem magam és akkor el vagyok vagyunk.

Mindíg félelmem van ha gyedül maradok egy pillanatra is főleg akkor ha rámtöra roham keresem a társaségot a multkor majdnem a mentősök nyugtattak meg azzal hogy csak beszéltek hozzám az élet értelméről és egyebekről.

Visszatérve az előzményekhez.

A vérnyomásom általában 138 142 / 68 87 közt van ez egy kicsit magas de ha mozgok dolgozgatok akkor beéll egy viszonylag jó szintre hotzzá teszem 40 éves vagyok vagyis most leszek nemsoká ez is bánt hogy öregszem szerintem. Legalábbis nem jól viselem.

Tehát a vér nyomásomra nem mondták hogy szedjek folyamatosan gyógyszert mert még nem túl magas és nem folyamatosan magas.

bár ki mit mond a dokim a 145 re azt mondta hogy teljesen jó a kalkulátorok mind 128 at írnak maximum 135 kb de mindegy tényleg alapból nem sokkal nagyobb.

Régebben is voltak kiugrásaim ahogy írtam de azokat lényegesen jobban benyeltem mint mostanában.

Eddig ha orvoshoz mentem vagy ügyeletre problémáimmal mindegyik vagy a xanaxot bagy valeriana harmonyt írt fel .

Azt se felejtsük el, amit már írtam, hogy a pánik a tudatváltás egyik tünete is lehet, amiben az emberiség van, bár ez elég misztikusan hangzik. Pl. a hirtelen szívdobogás is egy ilyen tünet, amikor a szív negatívumokat enged el. Kár, hogy ez ilyen kellemetlen. Szerintem egy alapvető az élettel, a sorssal, Istennel szembeni bizalmatlanság, félelem áll az egész mögött, az ember tudatalatt megkérdőjelezi, hogy van-e az egész életnek értelme. Meg kell találni az élet értékét, értelmét, pozitív élményeket, vidámságot, kapcsolatokat, amellett hogy fel kell tárni a félelmeket, de aztán nem kotlani rajtuk. Van, amit nem kell, nem lehet megfejteni, csak tudomásul venni és elengedni. Plusz gyógyszer, de az inkább csak mankó vagy tűzoltás.

Most ez nagyon okosan hangzik, de azért én se vagyok annyira a topon. Nincs most munkám, és itthon általában biztonságban érzem magam, de az utcán gyakran kerülget a rosszullét. Múltkor kocsiban ültem az anyósülésen és rosszul voltam. Szóval nem könnyű.

Köszönöm hozzászólásod!

Általában ha elfoglalom magam és belemélyedek valamibe pl filmnézés szerelés stb akkor egész jól elvagyok.

Ha a semmit tevés gyötör akkor egyre jobban érzem azt hogy mégúgy sincs kedvem belefogni semmibe és ez egyre jobban flusztrálttá tesz ezekután már kezdem méregetni magam.

Sziasztok!

Örülök hogy rátok találtam már féltem hogy nem találok ilyen topikot.

No nekem is hasonló problémáim vannak.

Kezdem az elején ahonnan indult komolyabban az előzmények annyira nem fontosak annak csak annyi volt a lényege hogy az előző munkahelyem viszonylag stresszes volt de kialakult egy folyamatos stressz vonal és el tudtam magam foglalni munka után is így nem sokszor jött rám pánikolás.

Régebben inkább legtöbbször helytelen táplálkozás pl délelőtt nem evés délután bezabálás következtében jött a felfúvódás ezzel egyidejűleg magasabb vérnyomás és nyugtalanság félelem hogy na most akkor mi is van.

Most egy nyugodt munkahelyen vagyok ahol ráérek gondolkodni ami részemre nézve nem jó.

Két hónapja minden előzmény nélkül felugrott a pulzusom viszonylag hirtelen 120 fölé ami aztán kb 180/100 ra fel is vtte a vérnyomást.

Na nem is kell mondanom hogy egyből kerülgetett a halálfélelem meg egyéb nyalánkságok egyből ahol értem pl patika megmérettem a nyomást akkor már lejjebb ment és adtak egy vérnyomáscsökkentőt.

De ezek előtt egy fogászati kezelésen voltam bár ott nem féltem de hozzá tehetett utólag a dologhoz.

Na kb egy óra leteltével már lenyugodtam de jó pár napig a szédelgés vagyis inkább bizonytalanság érzés esténként kissebb szédülések egy hét nem alvás kimerültség nem volt inkább a sok félelem és a pulzus folyamatos ellenőrizgetése és a vérnyomásé is.

Na a szédelgés ami éreztem hogy a tarkó tájékról indulhatott mert ha infráztam javult a helyzet ha maszíroztam akkor is csak azt nem tudtam hogy mi köze lehetett a vérnyomás ill pulzus kiugrásomhoz talán semmi de lehet hogy előtte a fogorvosnál a félórás kényszeres nyaktartás.

No egy idő után elmúlt azis.

No egy darabig elvoltam ha feljebb ment egy kicsit a vérnyomásom tensiomin- t írt fel a dokim hogy vegyek be felet vagy egészet még ne szedjem folyamatosan.

Namost 3 napja volt egy kis családi vita.

Másnap egy kis délelőtti munka othon a melegben kb délre felugrott a pulzusom 13 ra a vérnyomásom is 158 ra máris bevettem egy csökkentőt utána mire a mentők kiértem mert persze az volt az első hogy kihívjam azok már 128 at mértek de itt ott le is sápadtam gondolom olyankor még lejjebb ugrott.

gyors csináltak EKG t ami tökéletes volt.

Hozzáteszem tavaly voltam EKG terheléses és sima is negatív minden rendben volt.

2 hete Szív és gyomor uH az is mindkettő rendben hozzáteszem hogy akad egy kis refluxom is régóta magasabb a gyomorsavam.

Na mindegy kaptam egy betalock ot és kb a pulzusom is helyre rázódott.

Felírt a dokim xanaxot ilyen esetekre.

Mert az eddigi szívvel kapcsolatos vizsgálati eredményeim nem igazán támasztják alá hogy szervi baj lenne mert akkor már lehet hogy párszor nem otthon feküdnék hanem kórházban.

Amit hozzáteszek még ha csak meglátok vagy hallok egy betegségről főleg köreimben vagy hogy valakit bevittek infarktussal már én is rettegek

Hát röviden ez az én kis sztorim.

Mit szűrtök le ebből ?

Szia, nálam nem a sztessz okozta hanem egy tinikorban elszenvedett nagyon hosszú ideig tartó és nem kellően kezelt skarlát, ugyanis nem csak ritmuszavaraim voltak hanem a szeveme szervi károsodás is jelentkezett , ezt pedig nem okozhatja semmilyen stressz.(bal kamra tágulat)

De amit írsz abban kétségtelenül sok igazság van, az állandó stresszorok idővel gondos munkát végeznek és kikezdik az ember érzékeny pontjait, kinél ezt kinél azt.:(

Persze a stressz (pánik) okozhat (a dokik úgy mondják - provokál) magas vérnyomást szívritmuszavart stb. és itt a kör bezárul.

Ha magadat egy autóhoz hasonlítod akkor gondold h a képzett soföröd helyére beült egy olyan aki minden helyzetben csak a gázpedált nyomja a végén már le sem veszi a lábát, pl. piros lámpánál elszáguld mellékutakon elkerülni a lámpát mert eszébe se jut még lassítani sem.

A pánik átvette az irányítást!

Gratulálok!

Nagyon jól írsz!

Ha jól esik , megkönnyebbülsz tőle akkor gyakoroljad szerintem te már túl vagy a nehezén ezért tudod leírni érzékletesen a kezdetet, persze aki most kezdi nem fogja neked elhinni h nincs szív/agy/ fül/gyomor stb. baja.

De a kilábalásfelé haladóknak már az ilyen írások okulásul szolgálhatnak.

Tényleg? Naháát, én meg azt hittem csak az én zavarodott agyam reagált ilyen paradox módon erre a komoly sokkra hogy azonnal lekaptak és vittek műteni....remélem is hogy most jó adag nyugi jön mert az utóbbi időben más nem ért csak stressz, stressz és stressz, ezt elégelhette meg végül a ketyegőm is, és most arra vagyok "kárhoztatva" ( hála manitunak" ) hogy NYUGICSEK. :)

Élvezem is mint a fene, szépen komótosan élem a mindennapokat, de hétfőtől ismét meló gyanítom ott előbb-utóbb ismét jön a dilinyóság.

Az én Bibliám: Szendi Gábor - Pánik.

Egyszer el is mentem Szendihez a rendelésére,- egy alkalom után 1 évig SEMMI bajom nem volt.

Végigolvasva a tüneteket, amikről írtok, én mind produkáltam, és egyiknek sem volt szervi oka.

Bemásolok ide egy blogról Nektek egy írást. Én ezt mindig a táskámban hordtam, s ha jött a tünet, ezzel próbáltam nyugtatni magam, hogy okozhatja a pánik. Sajnos nekem már nem segített a végén, de hátha valakinek használ:

"Miközben a pánikbeteg átadja magát a mindent elborító halálfélelemnek, valamint ellazítja testét-lelkét és egy rózsaszín, habos felhőn ücsörögve figyeli magát fentről, bölcsen, szeretném egy kis időre megállítani az előadások menetét, és szót ejteni arról, hogy milyen - ekkora már jól ismert - tüneteket fog magán észlelni a beteg, miközben a mit sem sejtő tömeg közepén haldoklik.

Tapasztalatom szerint (nem vagyok orvos, tehát csak egy műkedvelő pánikbeteg tapasztalatáról van szó) amikor a szorongó/pánikoló ember elvánszorog az orvoshoz, a következő két változat egyike zajlik le, az esetek 99%-ában:

1. A házirovos hümmög, majd beutalja a beteget vérvételre, EKG-ra, röntgenre, fül-orr-gégészetre, neurológiára, nyaki ultrahangra és még valamire, ami helyben van. Minden lelet negatív lesz, a neurológián viszont megismerkedünk egy orvossal, aki láthatólag ötször betegebb, mint mi, és aki felír valami dilibigyót. CT-re és MRI-re nem utal be senki, mert az drága, emiatt az embernek szilárd meggyőződése lesz, hogy agydaganata van, de a társadalombiztosítás meg akar minket ölni. Miután néhány hónap alatt sikerült abszolválni a fenti vizsgálatokat, az ekkor már teljes stresszben lévő ember eljut a pszichiátriára, ahol közlik vele, hogy stresszes. Kap Zoloftot/Frontint/Cipralexet/Xanaxot, amikkel kiüti magát, a maradék időben szenved a mellékhatásoktól, ja, és az eredeti probléma, a szorongás miatt.

2. A házirovos (vagy valamelyik értelmesebb szakorvos) nem hümmög, hanem kijelenti, hogy ez bizony stressz, de azért elküld néhány belgyógyászati vizsgálatra. A beteg megsértődik, és magában dilettáns marhának nevezi az orvost, mert hogyan okozhatna a stressz ilyen tüneteket, különben is, én teljesen nyugodt vagyok, semmi különös feszültség nincs az életemben. Esetleg 1-2 éve még volt, de most már egyáltalán nincs.

Az első esetre nem tudok mit mondani. Nyilván a pánikkal most ismerkedő ember nincs abban a helyzetben, hogy azonnal megfelelő terapeutát találjon magának. Évek fognak eltelni, mire eljut odáig, hogy összerakja a képet, és elkezdhet valóban gyógyulni. (Megengedem, az esetek nanoszkóppal mérhető hányadában olyan pszichiáterhez jut, aki tudja, hogy mit csinál. Vagy a gyógyszer önmagában elég lesz, de erről vannak kétségeim.)

A tagadós esetben olyan emberekről van szó (egy példányukat meglehetősen közelről ismerem), akik éveken át magasfeszültségben élnek, ami egy átlagembert kikészítene, de mivel a mi emberünk már megszokta, hogy így él, észre sem veszi, hogy mit követel a testétől/lelkétől, míg nem egyszercsak a test/lélek megunja, és beszól. Gondolom, az ilyen emberek egy része szívinfarktust kap. Más részük, a szerencsések, csak pánikbetegséget vagy generalizált szorongást. Örüljünk.

Mindkét változatra igaz viszont, hogy a feszült, szorongó állapot évekig tarthat, és ha szervi elváltozásokat ez nem is okoz, a krónikus fáradtság olyan tüneteket képes produkálni, ami valóban halál ijesztő. A hormonális egyensúly felborulásáról fogok még írni, mert szerintem ez nincs benne a köztudatban, pedig ennek a betegségnek a velejárója. (Addig is adrenal fatigue néven rá kehet keresni). A szorongás és pánikbetegség tünetei pedig a következők. Előre szólok, hosszú a lista, de sajnos reális:

Általános testi tünetek

Allergia, fokozott allergiás tünetek (többféle és elhúzódóbb allergia, mint korábban)

• Állkapocs fájdalma

• Áramütés-érzés, izomösszerándulások

• Bizonytalanságérzet, szédülés

• Bőrviszketés, égető érzés a bőrön, túlérzékeny v. épp ellenkezőleg, érzéketlen bőr

• Édes ételek, cukor kívánása

• Éjszakai izzadás

• Elpirulás, kipirult bőr, piros arc

• Émelygés, hányás

• Erős izzadás

• Fájdalom és merevség a nyak, váll és hát területén

• Fej hirtelen megrándulása, illetve ennek érzete

• Feszülő, fájdalmas bőr a koponyán vagy a nyak hátsó részén

• Fogékonyság a fertőzésekre

• Fulladás

• Furcsa, különös, szokatlan énérzékelés

• Gyakori vizelési inger

• Gyengeség, ájulásérzés

• Hátfájás, merevség, izomfeszültség, hátizom-izomösszehúzódások, a hát mozgásképtelensége

• Hidegrázás, fázás

• Hiperaktivitás, ideges energikusság

• Hirtelen, szúró jellegű fájdalom a nyakban, arcon, fejen

• Hőhullámok

• Izmok remegése erőkifejtéskor

• Izommerevség

• Kattogó hangok a szájban és torokban

• Kezdődő nátha-jellegű érzés

• Könnyen megijedsz hirtelen ingerektől

• Koordinációs zavarok, ügyetlenség, ügyetlenség-érzet

• Krónikus fáradtság, "lestrapáltság", kimerültség

• Letargia, fáradtság, energiahiány

• Mellkasi fájdalom, mellkasi szorítás

• Mintha emelkedne-süllyedne a padló

• Nyugtalanság, pihenésre való képtelenség

• Problémák a beszéddel, szájmozgással, beszédhez szükséges nyelvi-száji koordinációval

• Pulzáló érzés az izmokban

• Rángások testszerte, áramütésszerű érzés, remegés

• Remegés, reszketés

• Sápadtság

• Súlyvesztés vagy súlygyarapodás

• Szédülés, ájulásérzet

• Szexuális zavarok, alacsony libidó

• Szívdobogás, mintha túl erősen verne a szív

• Szívritmuszavar, gyors szívverés

• Testhőmérséklet-változások

• Zsibbadás, "mászkáló hangyák" érzete a végtagokban, szájban, mellkasban, ágyéki részen

• Zsibbadó bizsergés a kézen, lábon, arcon, fejen vagy a test bármely területén

• Zuhanásérzés, esés vagy zuhanás érzete

Gondolkodás

• "Beragadt" gondolatok; ismétlődő gondolatok, szavak, mondatok, dalok

• Általános félelem

• Deja vu érzés

• Deperszonalizáció, elkülönültségérzés

• Érzékeléssel, érzésekkel való állandó foglalkozás

• Félelem a megőrüléstől

• Félelem az önfegyelem elvesztésétől

• Félelem valami fenyegető, ismeretlen veszélytől

• Ismétlődő gondolatok, folyamatos "belső párbeszéd"

• Kábultság-érzés, dermedtség, bénultság

• Koncentrációs zavarok, rövidtávú memória zavarai

• Lassú gondolkodás

• Megváltozott érzékelés, "másmilyen a világ"

• Mintha be lennél zárva az agyadba

• Nehezedre esik a beszéd, vagy a beszélgetésre figyelni

• Olyan érzés, mintha túl sok inger érne

• Rémálmok

• Tanulási nehézségek

• Túlterheltség érzés

• Valószerűtlenség-érzés, megváltozott tudatállapot

• Zavarodottság, diszorientáció

Hangulat

• Álomszerű érzés, mintha a világ nem lenne valóságos

• Depresszió

• Érzelmi kiüresedés

• Érzelmi zsibbadtság, rokonokkal, barátokkal szembeni közömbösség

• Hangulatingadozások

• Helyzetekhez nem illő érzelmek

• Ingerültség

• Korábban kedvelt dolgok iránti közömbösség

• Minden ijesztőnek tűnik

• Ok nélküli sírás, majdnem-sírás

• Szorongás, félelem

• Túlhajszoltság érzete

• Türelmetlenség, düh

Félelmek

Félelem a megőrüléstől

• Félelem a tömegtől, közösségi helyektől

• Félelem attól, hogy valami borzalmas dolog fog történni

• Félelem az ájulástól

• Félelem zárt terekben, távol a kijárattól

• Fokozott éntudatosság, önmagadra irányuló figyelem

• Fokozott félelem attól, hogy az emberek mit gondolnak rólad

• Halálfélelem

• Hibázástól, nevetségessé válástól való félelem

• Irracionális dolgoktól, tárgyaktól, helyzetektől való félelem

• Kijáratok, ajtók mellé helyezkedés

• Menekülő útvonalak keresése

• Olyan érzés, mintha túl sok inger zúdulna rád egyszerre

• Önkontroll elvesztésétől való félelem

• Szokatlanul ijesztő gondolatok, érzések

Alvás

• Elalvási nehézségek, gyakori felébredés

• Gyakori rossz, bizarr álmok

• Hirtelen hangok a fejedben, amire felébredsz

• Hirtelen felébredés

• Pánikrohamra való ébredés

• Reggel fáradtabb vagy, rosszabbul vagy, mint este

Mellkas

• "Kimaradó" szívütések, rendszertelen ütések

• Gyakori ásítás

• Mellkasi fájdalom vagy kényelmetlen érzet

• Mellkasi szorítás, mintha szoros kötés lenne a mellkas körül

• Mintha erőszakkal kéne lélegezni

• Mintha túl erősen verne a szív

• Nehéz vagy kapkodó légzés

• Szívműködés miatti aggodalmak

• Szívritmuszavar, gyors szívdobogás

• Viszkető, köhögtető érzés a mellkasban

Fej

Állkapocsfájdalom, mintha a fogad fájna

• Csukott szemmel olyan érzés, mintha lebegnél vagy felrepülnél

• Fejkörnyéki, nyaki és vállfájdalom, merevség

• Fejremegés

• Fogcsikorgatás

• Gyakori fejfájás, migrén

• Hirtelen, szúró fájdalom a nyakban, arcon, fejen

• Szédülés, kóválygás

• Szorító érzés a fej körül

• Viszkető, égő fejbőr

• Zsibbadás

Hallás

Bedugult fül érzete

• Csökkent hallás, gyakran vagy időszakosan

• Fülzúgás, fejzúgás

• Lüktetés a fülben

• Mély hangú fülzúgás

• Mintha kavics lenne a fülben

Száj, emésztés

Aerofágia (levegőnyelés miatti böfögés)

• Alhasi fájdalom

• Beszédproblémák, egyes hangokat nehéz kiejteni, mintha nem mozogna rendesen a száj

• Böfögés, puffadás

• Cukor, édességek kívánása

• Égő érzés, tűszúrás érzés a szájban vagy nyelven

• Émelygés, hányás

• Étvágytalanság, csökkent ízérzékelés

• Fémes vagy szúrós íz, szag érzése

• Fogcsikorgatás

• Gyakori vizelés inger

• Hányás

• Hányinger, felkavarodott gyomor érzete

• IBS (Irritábilis bél szindróma)

• Kattogó hangok a szájban, torokban

• Mintha a nyelv meg lenne dagadva

• Nyelési nehézség

• Nyelési nehézség, gombóc a torokban

• Nyelv zsibbadása, érzéketlensége, rángatózása

• Öklendezés

• Szájizmok rángatózása

• Szájszárazság

• Szorulás, hasmenés

• Zsibbadás

Bőr

Égő érzés

• Érzéketlenség

• Kiütések, bőrproblémák

• Zsibbadás, tűszúrások

Látás

Csukott szemmel látott vibráló fények

• Fényérzékenység

• Száraz vagy könnyező, viszkető szem

• Szemed sarkából látsz valamit, ami nincs is ott

• Térmélység érzékelés zavarai

• Torzult, homályos, ködös látás

• Villogó fénypontok, foltok

Érintés

Bőrérzékenység, égető érzés a bőrön

• Fázás

• Érzéketlenség

• Fájdalom, zsibbadás

• Tűszurkálás érzete

A fenti tüneteken kívül gyakori a félelem a következőktől:

Szívroham

• Komoly, az orvosok által észre nem vett betegség

• Közeli halál

• Megőrülés

• Idegösszeroppanás

• Magad vagy mások bántalmazása

• Önfegyelem, önkontroll elvesztése

• Megszégyenülés

• Ájulás mások előtt

• Légzési zavarok, fulladás

• Realitásvesztés

• Egyedüllét

Leírom az esetemet hátha valakinek segít: 2001-ben a kismamaságom a generalizált szorongás nevű iszonyúan szörnyű lelki betegségbe lökött. Akkor még kötelező volt az AFP vizsgálat. Nálam ez nagyon alacsony lett. Aztán ismételve még alacsonyabb lett, pedig nőnie kellett volna. Aztán beindult a protokoll gépezet: anya kora magas (29 év), az ultrahangon a szívnél valami nem jó ( aztán a többi UH-n már jó volt) és rossz az AFP- jelentették ki a SOTE-n így magzatvízvételre van szükség. Elmentünk Czeizel doktor magánrendelésére, ott vettek tőlem vért, Angliába küldték ki négymarkeres vizsgálatra egy csomó pénzért, akkor még csak ott csinálták, s elmondták, hogy szerintük minden jó. De nem mertem megkockáztatni, hogy ne végeztessem el a vizsgálatot. Most nem akarom részletezni, de a betegségtől, a vetéléstől, a kiszolgáltatottságtól, az eredményre várakozástól való félelem gyökeresen megváltoztatta az életem. Szembesültem azzal, hogy nem mindig minden sikerül úgy, ahogy az ember eltervezi. S nincs lehetőség korrigálásra, vállrándításra…Nem tudok mindent a kezemben tartani…Nem vagyok legyőzhetetlen. Nem tudom egy csomó dologtól megvédeni a gyerekeimet.

Ez elindított bennem egy olyan folyamatot hogy elkezdtem félni. Mindentől. Minden olyan dologtól, ami megtörténhetne. Elkezdtem félni a saját halandóságomtól, tudva, hogy fel kell nevelni a gyerekeimet, hogy nem okozhatok nekik ekkora fájdalmat, hogy meghalok, szenvedek, betegeskedek... S elkezdtem eszelős módon az ő egészségükért is aggódni. 2004-ben a kórházból már az új házba költöztünk be. Gyönyörű helyen, dombon, erdő mellett, tó közelében, távol a város zajától, de 20 percre a várostól. Az őzek bejártak a még nem bekerített udvarba, a vaddisznó kismalacaival csörtetett az erdei ösvényen, zöldellt az erdő, kék volt az ég, ragyogott a napsütés. Mindig erre vágytam. De aztán minden másmilyennek kezdett tűnni. Nincs csak egy szomszédunk, mert a környező házak külföldieké, akik befektetésként építették a medencés palotáikat és néha utaznak ide. Mi van, ha történik velünk valami? Hónapokig a kukásautón és a postáson kívül nem látok senkit. Nem volt televíziónk és internetünk. Nem volt kerítésünk és állandóan a betörőktől féltem. Volt (van) devizahitelünk és a férjem éjjel-nappal dolgozott 3 műszakban hétvégi másodállással. Szó szerint aludni járt haza. Közben munkanélküli lett 3 hónapra( de azóta van egy jobb, nyugodtabb állása jelentősen több pénzért 8-17 között). Anyu dolgozott, nem tudott eljönni segíteni egy 50 km-re lévő városból, csak ritkán. Nem volt kocsim, hogy bemenjek a városba, a buszmegálló két kilométerre volt. Az újszülött és a két éves kislányom, a császármetszés sebe, az, hogy nincs tejem, a magány, az egyedüllét kezdett kikészíteni…még mielőtt valaki az unalomra fogná, nem unatkoztam soha. A hatalmas kert mellett állandóan volt mit csinálni, mégha díszkert is. Sokat foglalkoztam, játszottam a gyerkőcökkel, tanítgattam őket mindenre. A legjobb anya akartam lenni és a legjobb feleség. Akartam volna lenni a legjobb nő is, de arra nem volt energiám és türelmem, erőm és időm és mindig azt raktam utoljára.

Szóval a tünetek a gyerekekkel kapcsolatban: minden apró jelet halálos kórnak véltem, s rohantam velük az orvoshoz, ügyeletre, mentőt hívtam szinte önkívületi-hisztérikus állapotban. Állandóan azt figyeltem nem lázasak-e, élnek-e még, lélegeznek-e. Sokszor egész éjjel elemlámpával világítottam a szobájukban kucorogva a földön, egész éjszaka zabálva, hogy levezessem a feszültséget és ébren maradjak, mert féltem, hogy meghalnak bölcsőhalálban vagy nem hallom meg őket, ha valamit akarnak. Minden zajra összerezzentem, hátha betörnek és megölnek minket. Féltem, hogy valamit nem veszek észre, bevesznek-megisznak valamit és meghalnak. Volt, hogy a csapvizet éreztem furcsa ízűnek” s órákig nyomoztam, hogy hol lehetne bevizsgáltatni, hogy nem-e az új vízszűrőnkből oldódik bele valami. És sorolhatnám a gyermekkori halálos betegségektől a gázrobbanáson át a meteorbecsapódástól a háborútól való félelemtől odáig, hogy mi lenne ha a férjem le akarna mészárolni bennünket, mint ahogy a hírekben hallottam egy családról. Szánalmasan hangzik, tudom. És én nem voltam ilyen. És nem hittem volna el, hogy én ilyen lehetek. Éreztem, hogy valami nincs rendben benn, ezért pótcselekedtem kívül: állandó takarítás és rendmánia.

Aztán furcsa tüneteket kezdtem produkálni. Ma már tudom pánikrohamaim voltak, biztos voltam benne, hogy meghalok. Ha „túléltem” egy –egy földönfetrengős rohamot, orvostól-orvosig jártam. A fejfájás mögött agydaganat, a derékfájás mögött veserák, a köhögés mögött tüdőrák, a mellkasi fájdalomnál szívinfarktus…és inkább nem sorolom, de minden apró jelzését a szervezetemnek halálos jelre való figyelmeztetésnek véltem. Több kilónyi negatív orvosi leletet gyűjtöttem össze. Alig, hogy egyik képzelt betegségemről kiderül, hogy alaptalan és megnyugodhattam volna, már jött a következő. Egy őrült protokollt dolgoztam ki magamnak: évente kötelező vérkép, nőgyógyászat, hasi ultrahang…kétévente kardiológiai vizsgálat, veseultrahang, pajzsmirigyvizsgálat, mell-ultrahang…de jártam proktológusnál, visszérspecialistánál (nincs visszerem), szemészeten, fülészeten, gasztroenterológián, endokrinológián, bőrgyógyászaton, szájsebészeten. reumatológián, ideggyógyászaton…természetesen voltam pszichiátrián, pszichológusnál is, jártam terápiára…Viszont ezt a TB nem támogatta, a rászánt pénzem pedig elfogyott, eredmény nem volt. A TB-s pszichiáter csak gyógyszert írt fel, s elmondta, hogy a TB csak olyanokkal foglalkozik, akik nagyon komoly traumán estek át, öngyilkosjelöltek…és különben is, keressem meg a magánrendelésen. A gyógyszert persze elutasítottam, mert annyi rosszat lehet hallani az antidepresszánsokról, nyugtatókról… Ráadásul a televízió reklámjai (mire a kisebbik lányom 3 éves lett, lett tévénk) a félelmet generálták az emberben: „Veled is megtörténhet, miért lennél kivétel” szlogenektől a szűrővizsgálatokon való megjelenés fontosságát szajkózó embereken át (ha mindegyikre elmennénk, folyamatosan arra járnánk. Én megpróbáltam, komolyan. Van ami reális és fontos, valami nem.) a betegségeket ecsetelő dokumentumfilmekig mindenki tüzelte a rettegésemet. A hab a tortán az elárvult gyerekes filmek, vagy a halálos betegséggel küzdő gyerekekről szóló filmek voltak. Szegény férjem pedig mindenhez megpróbált jó fejet vágni, de ő nem az a megnyugtató típus. Ha halottam valami betegségről, pár nap múlva komolyan produkáltam a tüneteket. A férjem „te tudod csak a lelki békédet helyreállítani” és az anyu féle „rázd meg magad kislányom” szöveg semmit sem segített. Az pedig, hogy anyu csak akkor jött, ha én vagy a lányok betegek voltak, inkább rontott a helyzeten. Annyira vágytam rá, hogy eljöjjön, hogy szerintem tudat alatt vártam, hogy betegek legyünk, de közben rettegtem még a náthától is.

Aztán túléltem minden napot, hol jobban voltam, hol rosszabbul. Amikor elkezdtem dolgozni újra ( a közszférába helyezkedtem el), javult valamit a helyzet, mert értek hatások emberektől. Elvonták a figyelmemet és ért siker a munkahelyen.

De aztán munkahelyi stressz engem sem kímélt. Rendszeresen a sürgősségire jártam, allergiás lettem, mindig valami halálos kórt véltem felfedezni, állandó belső remegés, szédülés, idegenérzet, ittfájottfáj, nyelési nehézség, mellkasi fájdalom, kiütés, arczsibbadás, hajhullás… valamennyit javult a rendmániám , lazább lettem és vidámabb, de vannak időszakok, amikor előtörnek a szorongási tünetek hetekre-hónapokra. sajnos ez a gyakoribb, s a tünetmentes időszak a rövidebb és ritkább. akkor viszont olyan, mintha újra magam lennék.

Aztán 3 hónappal ezelőtt az én drága, türelmes háziorvosom, amikor éppen gyomorrák és szívinfartus gyanújával ültem nála és visszaszedtem a tavaly nyáron leadott 14 kg-ot, bevitt egy másik helységbe, átölelt, leültetett és azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább. Minden eredményem kiváló, nincs semmi bajom higgyem el, de ez az ördögi kör feloldhatatlannak tűnik. S ha még bízok benne, fogadjam meg a tanácsát, s kezembe nyomott egy doboz gyógyszert. Elmondta, hogy tudja, hogy eddig nem voltam hajlandó szedni, de most az egyszer hallgassak rá és próbáljam ki. És elkeseredésemben elkezdtem szedni. Az első egy-két hét rosszabbodó időszaka után hihetetlen változás következett be. Nagyon nyugodtan átalszom az éjszakákat, mindent pozitívan látok, nem stresszelek, nagyon nyugodt vagyok. Vidám és kiegyensúlyozott. Nem jön elő a halálfélelem, ha valamim fáj, meg tudom magam győzni arról, hogy majd elmúlik, nincs komoly gond, a 90-110 közötti pulzusom 65-75 között mozog. Elmúlt az édesség utáni vágy, a zabálási rohamok. Nem remeg a kezem, elmúlt a szédülés és bizonytalanságérzés, nem csikorgatom álmomban a fogam, nem ver ki a víz…Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy pici bogyó ekkora csodát tud tenni. Állítólag sokszor a terhesség, egy új feladat, nálam az anyaság, a felelősség megnövekedése olyan területen, ahol nem tudunk mindent irányítani, tragédia, nagy változások az agy szerotonin termelését, vagy a szabályozást megváltoztatják. Pontosan én sem tudom, de ez a pici bogyó erre hat. Az evés, a sport, a szex, az édesség is a szerotonin szintet növeli állítólag. Tehát három hónap után elmondhatom, hogy nekem nagyon bevált. S a környezetem (férjem, család, szülők, testvér), akik ellene voltak velem együtt ezeknek a gyógyszereknek (nem vagyok szcientológus), elájulnak a változástól és bíztatnak, hogy még ne hagyjam abba. Doktor nénim azt ajánlja egy fél évig szedjem. Azonban volt egy nagy félelmem. Hogy az antidepresszánsok hizlalnak. Bár a doktornő szerint, ha én stressz evő voltam, akkor ha a gyógyszerrel tudom kezelni stresszt, úrrá leszek a zabáláson és erre a gyógyszerre nem jellemző, hogy híznának tőle. Inkább csak az, aki a stressztől fogy le. Így ebben a három hónapban megpróbáltam átlagosan enni, kíváncsi voltam, hogy változik a súlyom. 93 kg voltam amikor elkezdtem a gyógyszert szedni, három nappal ezelőtt 91,9 kg voltam. Tehát nem híztam.

Most úgy döntöttem, hogy megpróbálok megszabadulni a súlyfeleslegemtől.