Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)
Köszönöm, hogy válaszoltál.
Igen, ez is közrejátszik, a párom miatti szorongás, hogy nem tudom egyedül lekűzdeni és újra gyógyszer kell, akkor elhagy. Ezt megbeszéltem vele. Pont úgy, ahogy leírtad... Megnyugtatott, hogy bárhogy is lesz, ő nem hagy el, ha gyógyszer kell, akkor elfogadja, csak azt nem, ha feladom és a szőnyeg alá söpröm. Most még kitartok gyógyszer nélkül.
Te szedsz bármit is? Vagy mi hoz ki a mélypontról?
Nekem már pár hete tart egy gyenge szédülésszerű tünet igazából két hónapja csak volt kihagyás.
nyaki gerincre gyanakodom bár nem fály de ha elmegyek fürdőbe pár órát utána egész nap nem érzem estére meg amúgy sem annyira reggel sem csak ha lassan beindul a nap akkor van hogy már zavar nem szédülök el meg nem forog semmi csak mintha egy sör bennem lenne.
tehát vagy nayaki gerinc panasz vagy az úszás nyugtat és onnastól nem szorongok annyit nem tudom melyik az igaz tény hogy felüdülés úszni az biztos hogy megnyugszom tőle.
savasodásom is volt egy hónapja szedek bázikus port lugosítás gyanánt nem tudom hogy közrejátszott e kb 7 kilót fogytam egy hónap allat
Szia! Abban egyébként valóban igaza van a párodnak, hogy gyógyszerrel az ember elkényelmesedik. Ez tény. Főleg, ha hatnak, mert jól érzi magát az ember és nem oldja meg az alapproblémát. Csak hát emberek ezrei sajnos valamilyen oknál fogva nem oldják meg egész életükben és csak gyógyszerrel képesek normális életet élni.
Ami iszonyú nehéz lehet Neked, hogy nem elég az, hogy rossz állapotban vagy és megállás nélkül szorongsz, most még folyamatosan attól is félsz (gondolom én) hogy mi van, ha nem bírod gyógyszer nélkül és elhagy a párod.
Nekem hullámokban érkezik a szorongás és vannak időszakok, amikor teljesen jól vagyok, aztán egyszer csak ledönt. Ilyenkor százszorosan szükségem van a páromra. Valahogy azt kellene megértetned vele, hogy az állapotodon az segítene, ha biztosan tudnád, hogy akármit döntesz is, Ő támogat és nem hagy el a bajban. Szerintem, ha ezt kijelentené, már maga a tudat megnyugtatna és a szorongások egy része eltűnne és lehet, hogy gyógyszer nélkül is sokkal több erőd lenne leküzdeni. Próbáld ezt megértetni vele.
Hogy visszafordítható-e a folyamat ennyi idő után? Vannak emberek, akik több idő után is felgyógyultak és vidáman élik életüket és vannak, akik kevesebb idő után sem képesek rá. Mitől függ? Szerintem az ember még erre nem igazán jött rá.
Kívánok sok-sok erőt erőt és kitartást és támogatást a párodtól.
Kognitív terápiáról mit tudtok?
Én most járogatok, illetve 2 éve kezdtem, akkor annyira mélyen voltam, hogy muszáj volt bogyóhoz nyúlnom, és mivel a bogyótól nem szorongtam, a terápiát is ráhagytam.
Van egy hölgy Perzcel Forintos Dóra, ő írt egy könyvet vagy többet is a kognitív terápiáról, na azt elolvasgattam. Írtam a minap neki, hogy arról nem találok infot, hogy gyógyszer mellett eredményes lehet-e a terápia. Válaszolt, bár nem a kérdésemre. Annyit írt, hogy a gyógyszer sem az ördögtől való és a farmakoterápia is sokat tud segíteni. Farmakológiáról valakinek fogalma van? Google által annyit találtam, hogy személyre szaboott gyógyszerezés.
Beszélgettem a párommal (mondjuk majdnem minden este beszélgetünk) Elmondta, hogy azért ellenzi a bogyót, mert amíg szedtem, addig belekényelmesedtem a dologba, hogy ez így jó, mást nem kell tennem, mint naponta azt az egyet bevenni. Most, hogy a mélyén vagyok megint látja rajtam, hogy olvasok utána, meg terápia meg vitaminok stb., tehát foglalkozok vele. Meg 1-2 éven belül gyereket szeretnénk, és gyógyszer mellett nem ajánlják... Nekem mondjuk csak ez az egy indokom van a gyógyszer ellen :( 1 hét alatt most -4kg-nál járok. Egyfolytában szorongok. Reggel a legrosszabb... Szeretnék újra szorongás nélkül élni.
Lehetséges, hogy 12 év pánik után már szinte visszafordíthatatlan biokémiai folyamatok menjenek végbe az agyban?
Köszönöm a válaszod és a jó kívánságodat!Megpróbálok kevesebbet agyalni hülyeségeken,pozitív gondolatokra koncentrálok.Megpróbálom a mozgást,tornát és a telefonomra jó kis pörgős zenéket töltök le,amiktől mindig jó kedvem lesz!
Nem hagyom,hogy legyőzzön ez a szörnyeteg! Erősebb vagyok!!! :)Minden jót neked is! :)
Tegnap kezdődött az egész!Hirtelen rosszul lettem,rám jött egy melegség,a szívem hevesen vert,aztán úgy éreztem megfulladok.Nagyon megijedtem,hogy mi lehet a bajom.Levegőre kellett mennem akkor jobb lett,aztán rám jött egy fuldokló köhögés és gombóc a torkomban,majd hányinger. Kb. félóráig tartott,bevettem egy Frontin-t 0.5-t.
Szerintetek ez pánik betegség?Mostanában nagyon sok minden miatt aggódom,néha semmiségeken és hülyeségeken ki tudok akadni!Azóta már kétszer rám jött ez a roham,de az első volt a legdurvább!Segítsetek,nagyon parázok az újabb rohamtól,nagyon hirtelen jön,egyik percben még jól vagyok,aztán minden ok nélkül rám tör!
Nem vagyok jól és mivel meló van alkohol nem jácc
Megint úgy érzem ez már a vég, annak ellenére hogy nem egyszer átéltem már
Remélem ezt is túlélem
Az a baj, hogy már gyenge fizikai munkátol is nagyon elfáradok, ami szívzűrben jelentkezik
"Természetesen " semmi baja a szivemnek, mondják mindig
Remélem nem cáfolok rá a dokikra
:((
Mindig mondtam hogy mi a gyógymód ilyen szívzűrökre
De ha nem, hát nem
Jó estét
Jó szarul lettem most szivileg.
Akkormost mit csináljak?
Bonyolult napom volt ma, de éppen jóbarát volt itt, semmi gond egész nap
És még pálinkám sincs, így a torkomon marad a Xanax :(
Francba az egésszel
Ó hogyne!:(
Nekem először konkrétan pánikrohamom lett az egyik antidepitől, így - a dokinő javaslata alapján - csökkentettem a dózist.
Nekem igazából kb. 8-9 hét kellett mire igazán javulást tapasztaltam.
Most már nem szedek semmit, néha frontint.
Köszönöm a válaszokat.
Az a "vicces", hogy ő úgy szeretett belém, hogy tudta, hogy van ez a bajom és tudta, hogy gyógyszert szedek.
3 napig odavolt most, tegnap hazajött és látta, hogy pocsékul vagyok. Ő teljes mértékben hiszi, hogy egyszer csak bekattan nálam valami és kész, rendbejövök és elfelejtem, hogy valaha pánikos voltam. Azt vájra, hogy én magam jöjjek rá, próbáljak másképp gondolkodni, ne aggódjak blablabla. Én meg felvázoltam neki, hogy ennek a dolognak 3 kimenete van: 1. próbálkozok magamtól helyrejönni mondjuk kognitív terápiával, meg lazulással, meg hasonlókkal és sikerül=együttmaradunk. 2. Ugyanezeket megpróbálom és tönkremegyek idegileg hónapok alatt, mert nem segít=elhagy. 3. újra gyógyszert szedek, amitől jobban leszek=elhagy. Erre a válasza: ez így van.
Tényleg van egy ilyen fixa ideája hogy a szorongáscsökkentőm valami hatalmas mumus, amivel leszedálnak, és megváltozik tőle a személyiségem.
Ettől függetlenül kéri, hogy nem titkolózzak, ne próbáljam tartani magam előtte, mert csak az őszinteséggel leszünk előrébb. Éjszaka mindketten rosszul aludtunk és legalább 5ször hozzámbújt, és elmondta mennyire szeret és segít mindenben...
Hálás vagyok, mert soha ennyire senki nem támogatott és hitt bennem, csak kár, hogy én nem hiszek magamban...
De sajnos attól függetlenül hogy ő szeret és támogat, én még mindig kivagyok. Most épp abban a stádiumban vagyok, amikor egész nap gyomorgörcsöm van megállás nélkül, 90-es a pulzusom, enni-inni alig bírok, megy a hasam, hányingerem van és rettegek, pedig a józan eszem tudja, hogy ezeknek nincs semmi normális oka...
Én a helyedben nyíltan megkérdezném a páromtól--aki állítólag szeret--hogy hajlandó-e rezzenéstelen arccal végigasszisztálni a látványos visszaesésemet amit egyértelműen a gyógyszerszedés ( ami NEM DROG és nem is lehet hozzászokni!!!) abbahagyása okoz.
Ha a válasza igen, nagyon komolyan elgondokoznék rajta mit ért Ő szerelmen meg a Társ iránt érzett felelősségtudaton és érdemes-e Vele maradnom vagy ajtót mutatok neki, és szedem a tablettát amitől minőségi életet tudtam és fogok tudni élni.
A barátod valamit irtóra félreért ezen az antidepresszánson, vagy nagyképűen azt hiszi, elég pusztán az Ő becses személye ahhoz hogy hipp-hopp kifogástalanul legyél.
Sajnos a pánik/szorongás nem ilyen elven működik, rohadtul örüljön hogy Ő nem azok közé tartozik akik kaptak mér ízelítőt belőle, igaz akkor tuti nem így gondolkodna.
0,25 Xanax semmit nem fog segíteni
Nem engedi hogy szervi baj nélkül bla-bla-bla?
Dehiszen ez ugyn olyan szervi baj, mint minden más aminek csak a tüneteit tudják kezelni
Mi lenne más? A lélek is szerv, még ha ma valami titkos dolognak is képzelik
Majd 50-100 év mulva felfedik ennek is a működését
Bizonyára keményet mondok
Válaszd a gyógyszert, az életet a párod helyett
Én 10 év után csak azért "váltottam" valakiröl, mert éreztem hogy már nem bírja a pánikosságom tüneteit
Jól tettem, még ha nehéz is volt
És ez közel sem oldotta meg akkor az életem, de az akkor elkezdett gyógyszer bizony helyrehozott
Tényleg megérdemli az ilyen társ, hogy miatta roncs legyél? Mindenki saját maga dönt a sorsa felől. Ha Te boldog voltál a gyógyszerrel és teljes életet éltél, akkor miért hagynád abba egy olyan ember kedvéért, aki nem tud elfogadni Téged és szeretni úgy, ahogy vagy. Mert nem tud. Persze ez a Te életed, mi csak véleményt írhatunk, hiszen nem járunk a cipődben és biztosan nagyon nehéz, amin átmész. Ha nem lehetsz önmagad előtte és titkolóznod kell, soha nem leszel vele boldog. Persze, ez csak az én véleményem, biztosan lesz ezzel ellentétes is. Egy biztos, saját magadnak kell a döntésedben biztosnak lenni és azzal megnyugodni. Akárki, akármit mond is.
Kívánom, hogy sikerüljön minél előbb meggyógyulnod, akár gyógyszerrel, akár nélküle!
"nem hajlandó megengedni, hogy minden szervi baj nélkül és egy tudatmódosító drogot szedjek. "
Ekkora hülyeséget. Komolyan mondom, mindenkinek 1 hónapig "ki kéne próbálnia" a pánikbetegséget és utána osztani az észt. Kár, hogy nem lehet. Mi a franc baj van azzal a gyógyszerrel?
Ezt most ki kell írnom magamból...
12 év pánik után az elmúlt 1,5 évem maga volt a csoda. Koncertekre jártam, 1 hónapot utaztam jóóó messzire innen, metróztam, teljesen szorongásmentes voltam! Szinte bármit megtudtam tenni, amiről 10 évig csak álmodoztam! Igen, szedtem egy gyógyszert, ami ezt tette velem... Kemény beismerni, hogy egy gyógyszer csak átkattint valamit az agyban és a nyomorból boldogság lesz. Megtaláltam életem párját, akivel közösen képzeljük az életünket... ha lerakom a gyógyszert. Oké, gondoltam persze, természetes hogy lerakom, mert hát nem szervi bajom van állítólag, úgyhogy nem normális hogy gyógyszert szedek (ez leginkább az ő indoka). 4 hónapja lassan abbahagytam. 1 hónapja ismét a poklot járom, ma ott tartok, hogy életképtelen vagyok. A boltig nem tudok elmenni... Már helyzetek puszta elképzelésétől rosszul vagyok. Járok kognitív terápiára, elvégeztem autogén tréninget, jógázom, elolvastam egy rakás könyvet, tehát tudom, mi hogy működik ilyenkor, de mégsem tudom kontrollálni. Igen, tudom, hogy a gyógyszer is csak a tüneteket enyhíti... És gyógyszerellenes lettem, ami viszont ilyenkor nagyon meginog bennem... Napi 1 szem és olyan életem volt, mint a normális embereknek... De a párom bármennyire elfogadó is, ezt nem hajlandó "megengedni", hogy minden szervi baj nélkül és egy tudatmódosító drogot szedjek.
Magyarul, ha nem hagyom abba, elhagy... Abbahagytam, most pedig kérdés, hogy így meddig bírja egy vegetáló zöldséggel...
Ott tartok, hogy sunyiban néha egy 0,25-ös xanaxot bedobok, hogy a sötét gondolataim nehogy kinyírjanak, és hogy előtte tartsam magam valamennyire... És nem tudom, megéri-e a szenvedés, hogy hátha a kognitív terápia majd sok hónap után segít, mert azt kiáltották ki a legjobb gyógymódnak...
Mindig előkerülnek ilyen hozzászólások.
És ezek a hozzászólások mindig figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy
1. ilyen beállítottságú ember sokkal több van, mint pánikbeteg;
2. nem csak az ilyen beállítottságú emberek pánikbetegek.
Ilyen könnyű tehát cáfolni.
Szervi-biológiai oka van ennek is, még akkor is, ha egyesek testünk bizonyos kémia és biológia eseményeit - bonyolultságuk és kellően még fel nem derítettségük okán - egyelőre a "lelki tényezők" nagy kalapban gyűjtik.
Kedves Fórumozók,
most találtam rá erre az oldalra. Végig olvasva a hozzászólásokat sokszor kínomban nevettem, amikor a testi tünetek sokadalmát olvastam (nagy részük ismerős számomra is, mégis olyan nevetségesnek tűnik kívülről, hogy mibe sodorja bele magát az ember a puszta tudatával...)
Pár hónapja pánikbeteg tüneteim alakultak ki (egy hosszú és keserves repülő út után), korábban is voltak de nem tulajdonítottam nekik jelentőséget. Haláleset a családban indította el nálam, erről viszonylag kevesen írtok ezért gondoltam megosztom a tapasztalatom.
Eddig leszűrt következtetéseim:
-el kell fogadni az élet helyzetet, amiben vagy
-jóban kell lenned önmagaddal
Ezt a két dolgot az első rosszullétem napján fogalmaztam meg magamban, amikor még csak vérnyomás/kimerültség tüneteim voltak (távol álltam a pánik állapottól), de azóta is úgy gondolom hogy ez a két jó tanács segíthet rajtunk.
Én is elkezdtem sportolni, ami nagyon távol állt tőlem korábban. Leadtam pár plusz kilót ami nagyon zavart eddig. Ez a pozitív oldala ennek az állapotnak, hogy ráveszed magad olyan dolgokra, amit korában sohasem tettél volna meg.
Próbáljatok ezekre koncentrálni testi tünetek vadászása helyett (és ezt magamnak is mondom):)