Pánikbeteg vagyok! (beszélgetős fórum)
Azt akarja, hogy ne szedjem a Frontint, mert ha ideges vagyok, káromkodjak, és kész."
Nem akarom megsérteni az orvost, de marhaságot mondott
Nem az idegességtöl jönnek ezek a rohamok. Ezt még orvos sem tudja
Menj végig egy alapos kivizsgáláson, olyanokon is amire indulásképpen senki nem gondol
Ha ezek negatív eredményt adnak, akkor az pánikbetegség
Ne pszichologushoz, hanem pszichiáterhez menjél majd
Hát sziasztok!
Én még nem vagyok biztos benne, hogy pánikbeteg vagyok, de egyre inkább úgy gondolom. Úgy 4 hónapja kezdődött. Reggel kellemetlen közérzetem volt, de semmi olyan, amiatt ne indultam volna neki dolgozni. 15 perces buszozás után, miután leszálltam, már émelyegtem, a gyomrom olyan volt, mintha túlettem volna magam. Végtelenül gyengének éreztem magam, de mivel gyakaran vagyok rosszul mozgó járműben, erre vetettem. Nagy levegő, tovább. Még elvánszorogtam a pékségig, megvettem a kaját, de mikor kijöttem, már éreztem, hogy nem lesz jó. Leizzadt a tenyerem, nehezen szedtem a levegőt. Alig tudtam hazamenni. Itthon bedőltem az ágyba, nehezen elaludtam. 2 óra múlva ébredtem, és semmi bajom nem volt. Másnap mentem dolgozni. Úgy 1 hónapig minden rendben volt, majd ugyanezek a tünetek jelentkeztek munkába menet a boltban, csak erősebb rossz közérzettel, enyhe hidegrázással. Férjem vitt volna munkába, de hazahozott. Lefeküdtem, elaludtam, 2 óra múlva semmi. 4 órásban dolgozom, így még délutánra be is mentem. Rá 3 hétre jelentkeztek a munkahelyemen a tünetek, amihez megállíthatatlan reszketés társult. Szerencsére megvolt a 4 órám, férjem hazavitt, ahol újra helyre jöttem. Ezután minden sokkal rosszabb lett. Az új rohamok egyre gyakrabban jöttek, egyre rosszabbak lettek. A hidegrázás már fájt, a mellkasom összehúzódott, majd kiugrott a szívem. Úgy éreztem, nem bírom tovább, ebbe belehalok. Úgy izzadtam, mint egy ló, lázam nem volt, vérnyomás rendben, pulzus az egekben. Háziorvos szerint bakteriális fertőzés, 4 szem antibiotikumot szedetett velem egy nap, amitől állandóan rosszul voltam. Végül a hidegrázás, miatt a férjem elvitt ügyeletre, a 15 perces út alatt 3-szor ájultam el. Kórház lett belőle. CT rendben, néztek agyhullámokat, nem epilepszia, nyaki véna rendben, szemem, szívem rendben. Gyűlölöm a kórházakat, terhességeim alatt sokat voltam benn, most jó volt. Nem féltem a rohamoktól, mert tudtam olyan helyen vagyok, ahol rögtön tudnak segíteni. Előtte már hosszú hetek óta azzal gyötörtem magam, hogy jaj, mikor lesz megint rohamom, rettegtem tőle. Tudtam, hogy nem szabadna rá gondolnom, de képtelen voltam. A kórházban végül azt mondták, súlyos nátrium hiány, 8 infúziót kaptam. Viszont a laboreredményeken ez bizony nem látszik. Aznap, mikor hazajöttem, a doktor azt mondta, ha élni akarok, szedjem a gyógyszert, amit felírt. A férjem beszélt vele, neki azt mondta, vegyük fel a kapcsolatot a kórház egyik pszichológusával. Nekem nem mondta, papíromon nincs ilyen ajánlás. Miután kiváltottam a gyógyszereket, akkor láttam, hogy az új vérnyomáscsökkentőm mellé Frontint írt. 0, 25-ös, reggel, délben fél, este egész szem. A háziorvosom vissza akar állítani a régi vérnyomás csökkentőmre, amit a kórházban azért vettek el, mert állítólag elősegítheti a görcsöket. Azt akarja, hogy ne szedjem a Frontint, mert ha ideges vagyok, káromkodjak, és kész. De én nem vagyok ideges, ezek a rohamok a semmiből jönnek. Rettegek tőlük. Alig tudtam nála kikönyörögni, hogy legalább beutalót adjon pszichiátriai rendelésre, magán pszichológus címét nem adta meg, azt mondta nem ismer ilyet a környéken. Kedden megyek időpontért szakrendelésre. Nagyon, nagyon hosszú a levél, bocsássatok meg érte. De nem tudom, mi bajom van, pánikbeteg vagyok, vagy megbolondultam, mi ez? A Frontint amúgy szedem, és könnyebbnek érzem magam. Most is félek a rohamoktól, de nem tölti ki az egész fejemet, tudom kezelni, bár igaz szedek mellé magnéziumot és sedacur fortét is. Körülbelül 2 hete szedem, mert mint kiderült, már a kórházban is kaptam, ahol 10 napig voltam. Mostmár nem álmosodom el tőle, csak esténként, ami nagyon jó, mert ezelőtt 6-8 alaklommal is felébredtem. Most max 1-2-szer és hamar visszaalszom. Mit gondoltok?
Persze megmarad örökre
Mostanság elég rossz passzban vagyok. Persze adják a tippeket hogy most ezért vagy azért vagyok rosszul, ne csináld ezt, csináld azt
Agyamra mennek a jótanácsok
Nem hinném 😅 ebből nem lehet kigyógyulni☹️
Nekem talán jobb a hangulatom,mert megjött a jó idő.
De ha más szempontból nézem ,sz@rabb lett a helyzet.
Csak meg lehet beszélni ezzel a pszichoval is ha egy gyógyszer nem használ, nem élhetsz állandóan kinlódva/dehogynem :(/
Ha panaszkodik az ember egy orvos csak megérti és próbál segiteni
Én ma megint megjártam a sürgősségit. Olyan tüneteim voltak ami még nem, ahogy még nem kezdődött a rohadt szív tünet
És megint semmi. Örüljek neki mondta a doki
Persze, de igy havonta találkozhatnánk. Ennyit tudunk, nyugodjon meg, mondta
Jókat neked!
Sajnálom a helyzetedet. AZ ilyen dokit el kellene hajtani a francba, dehát a beteg nem diktálhat
Mondhatni szerencsés voltam a szocializmusban
Most meg már nem sok van hátra. Csak hát az odavezető út a nyűgös :(
Jobbakat neked!
Egy jó doki aranyat ér "megmenti" a beteg életét
Volt olyan dokim akihez reggel és délután is berontottam és telenyomott valami vénással. Évekig ment ez. Dehát ez még a szocializmusban volt
Ha kórház volt nem kellett tartani hogy kirugják az embert a melóhelyröl
Arra kiváncsi lennék hogy birjátok ilyen állapotban a munkát.
Mert én elég sokat rohantam, vagy éppen vittek, melóhelyröl orvoshoz. Ritka rendes főnökeim voltak mindig
Pszichologus kell neked a hipohondriára
Az más kérdés hogy milyen sűrűn van "szives" pánikrohamod
Ha csak nagyon ritkán, talán azon is segit a pszichológus
Ha sűrűn akkor már pszichiáter és gyógyszer
De inkább maradj az előbbinél
Sziasztok!
Nagyon örülök hogy megtaláltam ezt a fórumot,még új tag vagyok.
Sajnos borzasztóan pánikbeteg vagyok hipochondriával. Volt hogy mentőt kellett hívni a munkahelyemre vert a víz azt hittem szívinkfartusom van. Ahogy kijött a mentő megnyugtatott ekg alapján el is múltak a tünetek. Volt olyan hogy elmentünk Afrikába Marokkóba nyaralni és fájt a hasam bepánikoltam hogy vakbélgyulladás és az ottani kórházba ráncigáltam el a páromat éjszaka. Ha a legkisebb tünetet észlelem magamon már a google a barátom veszélyesebbnél veszélyesebb tünetek jönnek elő és már már temetem magam. Házidokinál állandó vendég vagyok, a leleteim negatívak. A környezetemnek nem merem már mondani az aggályaimat,mert már nem bírják, inkább magamba fojtom de ez sem egészséges. Nem tudom mi lehet a megfelelő gyógymód jártam ilyen ** kezelésre de ideig óráig lett jobb. Aki nincs ebben benne el nem tudja képzelni hogy milyen rossz ez a betegség, állandó rettegés. Mintha egy börtönbe lennék. Olyan elváltozásokat keresek magamon pl múlt héten észrevettem hogy "kisebb lett a kisujjam" közben kiderült hogy mindig ekkora volt :D
Bármilyen tapasztalatnak,beszélgetésnek örülök mert már megkeseríti a mindennapjaimat (étvágytalanság, rossz alvás)
Köszi
** A védjegy jogtulajdonosa nem járult hozzá a szó használatához.
Arra gondoltam, ha csak hébe-hóba vannak rosszabb napjaid akkor talán nem kellene gyógyszer csere
Ha folyamatosan, akkor keményits be. Nehogymár a nyuszi vigye a puskát , ha te kinlódsz
Bizonyára irtam már itt, hogy a századik bogyó segitett annak idején nekem.