Nagycsaládosok, hogy telik egy napotok? (beszélgetős fórum)

Ha ekkora nyűggel jár a gyerekeid iskoláztatása, akkor miért nem adod őket intézetbe?

Vagy ha nem oylan súlyos a helyzet, akkor miért nem járhatnak normális iskolába? Mit kell rajtuk fejleszteni? Tudnak kommunikálni? Megértik amit mondasz nekik?

Úgy értem, hogy nincs iskola, hogy nincs. Az EGYMI-k nem veszik fel, mert ott az autista osztály tényleg autistákat jelent. Egy aspergeres oda nem való. Aspi osztály meg nem indítanak. A hivatalos megoldás az az lenne, hogy van 3-4 normál általános iskola, ami fogad autistát. Ott a bizottság szavára kötelesek egy normál osztályban fogadni a fiamat. Hát járt így sorstársunk, aki nem tudta vállalni az alapítványi díjat. Ott a 30 gyerek közé rakják be a kérdéses gyereket, se a tanárok, se a társak, se a társak szülei nem kaptak képzést, felvilágosítást arról, hogy mivel jár egy ilyen gyerek. Tényleg van úgy, hogyha rossz napja van, akkor már délelőtt hívják az anyukát, hogy vigye haza.. És kész. Tök midegy, mik a jogok.. A szerencsétlen nő, majd 50 éves, 7 gyerek édesanyja emiatt éjszaka vállal munkát, nappal még kiegészítésként ingatlanozik... Hát az ő erejét bizony én is nagyon csodálom, azt én nem bírnám.. Ő tényleg kevesebből, és tényleg több erővel nyomja, és imádja a fiát, aki tényleg egy nagyon szuper srác... Az ilyenekre valóban fel tudok nézni, mert ezt nem bírnám..

No ehhez képest vállaltuk mi a havi 40-est (nyáron is kell fizetni), ahol 12 fős osztályok vannak, és a fejlesztéseket is megkapja.. Igenám, de ezek a szenzomotoros, meg gyógytorna fejlesztések. Azt az autistaprogramot, amit az autizmusalapítvány csinál, azt az ígéretek ellenére nem kapják meg. Így most jelentkeztem az autizmus alapítványhoz ilyenre..

Egy év a várólista, és az is havi 40 körül lesz..

A kisebbem EGYMI-be marad, ott valóban ingyenesek a dolgok (nem bánom nagyon..), viszont ő ezzel együtt hivatalosan kiemelt tehetség is, és mégis közöte a kerületi tehetségkoordinátor, hogy nem foglalkozik vele, mert országos hatáskörű egymibe jár... Hát ilyen ez.. Bár fizetni az ő tehetséggondozását is nekem kell így is úgy is.. Azt a suli nem tudja biztosítani, csak a fejlesztést..

Epervirág!

Neked meg még annyit, hogy természetesen nyugodtan leírhatod a véleményedet, nyilvános fórum.

Ezzel együtt Te másfél gyereket nevelsz jelenleg, most az más kérdés, hogy szeretnél-e többet, vagy lesz-e. Mert akárhogy is nézzük, a nagylányodat azért támogatja az apukája (még ha szerinted nem sokat akkor is), Te írtad máshol, tabletet vagy mit kapott, meg nyaralni vitte, stb.. Ezzel együtt nyilván a pároddal ketten kerestek. (Az más kérdés, hogy most otthon vagy éppen, vagy nem..) A korkülönbség se olyan kicsi nálatok, mint sokszor a nagycsaládoknál.

El sem tudod azt képzelni, mekkora csoda lenne nekem, ha én egyszer egy gyerekkel és a párommal lehetnék otthon.. Évek óta nem volt ilyen. Egyrészt mert sokan vagyunk, másrészt meg mert a férjem se ült a seggén még karácsonykor se jószerével egy napot sem. Te ezt külön nem értékeled, eszedbe se jut, mert nem tudod milyen az, amikor ez csoda.. Hát ezek azok a kis különbségek, amik nagyra tudnak nőni egy nagycsaládnál.. Még akkor is van otthon kettő, ha kettőt elvisznek a nagyszülők..

Ez a fórum a nagycsaládos létről szól. Biztos van aki nálam sokkal jobban bírja, de egyenlőre Neked fogalmad sincs, hogy az milyen, amikor 4 van ott egyszerre, és egyet sem visznek el belőle, még két hetente hétvégén sem, még szünetben sem. Még nincs 3 iskolásod, ahol bizony előbb-utóbb fizetni kell mindenre. A nagylányodnál, amit most nem fizettél ki, azt többszörösen ki fogod később, ha tudod..

Más energiafelhasználás ez, erőben is, anyagilag is, jóval több végigéjszakázott időszak, idősebb kor, jóval több egyidőben megoldandó logisztika.

Ez a fórum meg pont erről a különbségről szól, hogy mitől is nehezebb a 3-4, mint a 2.

Most beképzelt leszek lenéző és nagyzoló: nálunk a gyerekeknél alapból azért nem egy úgy-ahogy elvégzett suli a cél, hanem ennél ezért jóval több. Nem, nem nyomjuk őket ész nélkül, de az eszközöket, sőt mitöbb az együtt töltött időt, tanítást is megadjuk neki, hogy a legjobbak legyenek azon belül, amit a Jóisten enged, ad nekik...

Például a töri kiselőadásához, amit ppt-be kellett megcsinálni elmentünk az Aquincum múzeumba, (belépők) fotókat készítettünk (ehhez gép kell, telefon kell) a III. kerületbe sétálva a romokról (húzva vonva mögöttünk a kicsifiúkat), előszedtünk könyveket, szkenneltünk (ehhez ugye a szkenner sem árt, azt sem rég vettem aktuálisan meg 12.000 volt bele színes patron a nyomtató részéhez), majd letöltöttem photoshopot, hogy elő tudjuk készíteni a fényképeket, megszerkesztettük a szöveget word-be, majd összeraktuk a ppt-ket. Azt a lányom már egyedül csinálta, már jobban tudja, mint én. (Ezeket a dolgokat tableten még ma nemigen lehet megcsinálni, nem ilyenekre való az, még laptopon is kényelmetlen)

És utána meg is kellett tanulja fejből, mert soha nem gondolom, hogy bármilyen kütyü helyettesíti a belefektetett tanulást, memorizálást... Hát ez idő volt, pénz volt, megérte.. És nálunk a suliban is, és nálam is itthon ez a színvonal az elvárt, és elég sok ilyen feladat van, már a fiaméknál is, sőt mivel ők autisták, még inkább az ilyen interaktív-kirándulós dolgokat helyezik előtérbe..

Márpedig ezt négyfelé bírni, meg fizetni nem egyszerű. Neked igazad van, sokan csinálják ezt kevesebből, de az sajnos újra fogja termelni a szegénységet. Mert természetesen később is meg lehet mindent tanulni, de az nem olyan, mint aki ebbe születik bele. Az már keserves lesz.. A saját példámon tudom, mert nekünk is később lett számítógépünk, mint a nagy átlagnak, a mai napig sokkal bizonytalanabb vagyok, pedig nem egy tervezőprogramot használok, és dolgoztam teamben, meg mindenhogy. De az érzés sohase múlt el, hogy kevesebb vagyok ebben, és bizony gátol abban, hogy mondjuk visszamenjek egy tervezőirodába team-be nyomni a gombot...

Ha valaki ezt nem érti, és csak a lefelé igazodó dumáját fújja, azt én nem értem meg.

Hogy bármi történhet, és holnaptól nem lesz annyi? Hát persze. Először is mindent a Jóistennek köszönünk meg minden este, és bár büszke vagyok a saját teljesítményemre, vagy a férjemére, vagy a gyerekekére sohasem felejtem el, hogy ezt ő engedte meg. Másodsorban pont azért addig próbálom megalapozni a tudást, a módszereket amíg van, amíg lehet. Az anyagi részét meg azért némi előre gondolkozással lehet a "bármi történik"-nek tompítani, erre valók a megtakarítások, biztosítások, (lakás, élet).

Azt meg nem veszed észre, hogy pont a "bármi történhet" miatt is eléggé átgondolandó a négy gyerek? Mert azzal, hogy Te itt annyira nagyzolónak tartod a kis nevetséges jövedelmünket, azzal áttételesen arra bíztatod az embereket, hogy ennél kevesebből is simán vállaljanak be többet.. Bár szerencsére, ahogy látom azért a legöbben pont látják a helyzetet reálisan..

Azt meg Te nem írtad le, hogy mennyi az a jövedelem, ami sokkal kevesebb, mint az enyém, de vidáman elvagytok belőle.. De az is lehet, ha leosztanánk egy főre, meg hozzáadnánk azokat is, amiket a lányod az apukájától kapott, akkor kiderülne, hogy jóval jobban jöttök ki, mint mondjuk mi..

Nem azért, mintha ennek ténylegesen bármi jelentőssége lenne, csak úgy, a realitás kedvéért..

Arról meg, hogy mosógépet venni, meg ablakot cserélni nem kell minden hónapban, arról annyit, hogy annyi ilyen dolog van, hogy ez bizony hónapra leosztva több 10.000... Most pl. ilyen lesz az 5 vízóránk cseréje, ami kötelező.. De 50.000 körül van mondjuk a lakásbiztosításunk/év. Most éppen a csapunk meg a zuhanyunk egyszerre mondta be az unalmast, áztatja szét a víz az egy éves konyhabútort... Eddig 3.000-ért vettem csapot, mert nem akartam erre is költeni, most azt mondta a szerelő, egyszer kéne már egy rendes, mert új lefolyócső is.. No az a rendes, a Geberit az egy nullával több, 30.000. Most a hétvégén a férjem unokatesójának esküvője lesz, meg az 50.000 a borítékba.. Persze erre is lehetne mondani, hogy nem kell, de egyrészt illik, másrészt szeretjük az unokatesót, nem beszélve arról, hogy orvosként pár hónapja segített bejutni a férjemnek egy sürgős vizsgálatra a kórházba.. Tehát azt se lehet hogy mi mindig várunk, mi meg nem adunk... Ma van az egyik fiam születésnapja. Kapott egy kisebb legóautót, meg egy könyvet, ez 10.000. Meg még lesz torta jövőhéten, 6-8000... A lézernyomtatónkba is kell patron, az megint 40.000 lesz. Ez ugyan számlára lesz, de azt is ki kell fizetni. Persze lehetne használt csak 15.000-ért, de azzal jártunk úgy, hogy csúnyán nyomtatott, márpedig nekünk mennek olyan helyre irataink, ahol ez számít (tudom, nagyzolás..)

Szóval lehet, hogy mi vagyunk nagyon hülyék, vagy tényleg nagyzolók, de állandóan van valami, amit a "normál" tervezhető dolgokon felül is ki kell tudni fizetni. Persze, ezeknek egy része nem "kötelező", de azért szerintem elég szomorú, ha az unokatesómat az esküvőjén valamelyest nem tudom megajándékozni... Legalábbis én így érzem.. Amit meg tologatunk felújítást, cserét az meg csak egyre nagyobb kárt csinál más téren is..

Hát mi ilyen bénák vagyunk valahogy, ha valaki jobban tuja, csinálja jobban, majd lesünk..

Igen, előkerül, most éppen azért, mert az előttem szóló felvetette.

Egyébként meg több ok miatt:

1. a fejlesztésük iskoláztatásuk extra költség, ami ingyenesen jár/na fejlesztés, az halottnak a csók, iskola gyakorlatilag nincs, azt is fizetem. Persze, vannak akik nem tudják megfizetni, de az ő mindennapjaikkal nem is cserélnék, sokszor már délelőtt 10-kor hívják őket a KIJELÖLT normál suliból, hogy vigyék el a gyereket...

2. Mivel el kell őket hordani, és mivel nem annyi energiát vesznek ki az emberből, mint egy átlagos gyerek a távlati munkaképességet is nagyon befolyásolják.

3. Az is érdekes folyománya a nagycsaládos témánál, hogy egymásra hogy hatnak.

4. Az további nem mellékes kérdés itt, hogyha megnézed hányan írták csak itt, ebben a fórumban, hogy autista, aspergeres, egyéb fejlesztésre szoruló gyereke van. Tehát sajnos elég igaz az a megállapítás is, hogy többől több esély van arra, hogy legalább egy legyen köztük problémás. Ez is egy szempont.

Köszi, édes vagy ;)

Én már most arra bazírozok, és ezt el is mondtuk a kölyköknek, hogy a 20. szülinapján még mindenki a fészekben fújhatja el a gyertyákat, de már másnap hess a nagybetűsbe ;)

Mennek, lakást bérelnek más fiatalokkal együtt, és tanulják az életet. Nem fogom a házastársaik panaszait hallgatni életem végéig. Utazni, görkorizni, kirándulni, bridgelni szeretnék más nyanyákkal és papperekkel együtt ;)

De értem amiről írsz, anyai nagyanyám házában néha nem férünk el nagy ünnepeken, és láttam, hogy megkönnyebül, amikor az utolsó imádottja is megölelte és becsukta maga mögött a kaput.

Szerintem ideje lenne lekattannod róla ;)

Annyira nem befolyásolja az életedet az övé, hogy gyakorlatilag napok óta őket elemzed.

Igen, az emberek többsége annyi pénzből él egy hónapban, amiből mások egy hétig sem tudnának megélni. Ilyen az élet, mindenkinek más lehetőségei, igényei vannak. Lassan átléped a zaklatás szintjét ;)

Tudom miket, régóta tagjai vagyunk mindketten ennek a fórumnak. Van egy barátnőm, a három gyerekében a legnagyobb fiú autista, a kicsi - mindkettő fiú - Asperger szindrómás. A kettőjük fejlesztése havonta százezer. BIztosan lehetne enélkül is, de a gyerekek életminősége óriási mértékben javítható ezzel.

Persze, ha az első után ikrek jönnek, nyilván nem opció a kettő, nem ajándékozod el az egyiket ;)

Kaptam én már itt is a pofámra, hogy milyen önző vagyok, mert volt egy fórum, ahol én azt írtam, hogy ha két gombóc fagyira van pénzem, és mindketten fagyizni akarunk, akkor enyém az egyik, a sarjé a másik. Egy tisztes idős hölgy ;) priviben megkérdezte, hogy skorpió vagyok-e (és nagyon örült, hogy talált), mert szerinte azok ilyen hidegek és önzők ;) Meg hogy gyerekek nélkül nyaralok.

Ha ez önzőség, akkor igen, az vagyok ;)

Hú hát én azt gondolom, hogy nekik a gondtalan élethez hiányzik még kB 150.000 havonta.

De amúgy kapnak sok mindent, rokonok segítenek. Na meg annyira nem szeret dolgozni egyikőjük sem.

A férjnek jó szakmája van, szépen is dolgozik benne,de mindig van valami kifogás, ami miatt nem dolgoznak mindketten. A gyerek óvodás, szóval a felületete megoldott. Vannak amúgy állataik, tej, tojás hús úgy ahogy meg van oldva.

Pedig olyan szépen ehetnének,de nem pofazunk bele mert egyrészt hasztalan, másrészt meg az ő életük.

Én nem tudom eléggé tisztelni az ilyen embereket!

Már, ha a tisztaság rovására nem megy a "szegénység", és mindig van mit enniük.

Tényleg érdekes, semmi panaszuk?:))

Így van. Nekem is jut idő magamra lévén ezek a korkülönbségek, mert a nagy vigyáz a hùgaira bármikor, meg ő teljesen önálló, ezt dobta a gép. A lányok meg mindig együtt játszanak, igazából nem nyafog senki a sarkamban, hogy játszak vele, a furikázást, különórákat meg megszervezem,megoldom. De láttam már olyan anyukát, hogy azt se tudta hogy hívjâk, és neki is "csak" 3 van. De kicsi korkülönbséggel, ráadásul a 2 kisebb közül az egyik mozgássérült (ikrek). Egyszer az oviban volt valami rendezvény, szegényke látta, hogy az egyik gyereknek (nem az övének)folyt az orra. Hát ahogy egyik kézzel fogta a közel 30kilós mozgássérült kislányât, a másikkal turkált a zsebében, elővett egy használt, gyűrött pzs-t, hogy megtörölje az idegen gyerek orrát (szerencsére nem az enyém volt, de megértem, hogy elfeledkezett egy pillanatra). Mert még ott is megpróbált mindenkire, a környezetére IS figyelni, de gyakorlatilag aznap semmit nem aludt, idegileg totál kikészülve,nemhogy én-idő, mégis mosolyogva.

Én sem tudnâm így végigcsinálni 3 gyerekkel, pedig nekem is 3 van, de az övé nagyságrendekkel nehezebb helyzet, nekem még egyáltalán,ikrek is nehéznek tűnnek, hogy mindent egyszerre kell csinálni velük, nemhogy úgy ikrek, hogy az egyik mozgássérült. Mellesleg meg nem ő kérte, ők kettőt akartak, csak mit tehet mást, ha már így történt, megpróbál helyt állni.

Hat nem tudom, ha csak a sajat koltsegeimet nezem, amikor meg par eve EGYEDUL eltem Budapesten, azzal kezdodott a honap, hogy 10 000 ment Bkv berletre, hogy dolgozni tudjak menni. Nem is lakast, csak szobat bereltem, ugyhogy a fizu napjan mar ment rezsivel egyutt 60 000. Es utana jott a kaja, a lakaskassza, szorakozas..

Szoval azt elhiszem; hogy elnek emberek 3an is 100bol, de azt nem, hogy jo szinvonalon es gond nelkul.

Tök igazad van ;) Tényleg nem tudhatom, milyen egy nagycsaládos élete, mert még a környezetemben is max. 3 gyerek van. Engem fegyverrel nem lehetne kettőnél többre kényszeríteni. Anyagilag menne, de úgy gondolom, ennyire van időnk, energiánk úgy, hogy még magunkra is pont elég maradjon. Van én-időm, karrierem, sportolok, tanulok. És abba sem akarunk beleszakadni, hogy elindítsuk őket az életben.

Néha eljátszom a gondolattal, milyen klassz lehet azoknak, akiknek több gyerekük van, és jönnek a nagy családi ünnepek, és pl. négy gyerek + kb. 8 unoka randalírozik a házban. De nekem ez max. filmeken lesz élvezhető ;)

Most takarítóknak van tanfolyam, azt kellene, amíg nem tudsz oviba, vagy bölcsibe menni. Igen, oda korán kell járni.

Egy nagyobb takarító cég lenne jó, mert /nálunk/ a főnök megszerzi a munkát, elmegy az asszonyokért, és viszi kit hova kell.

Nem sok idő lehet egy ilyen, most meg lehet ingyenes lenne, ha a férjed papírját beadnátok.:)