Nagycsaládosok, hogy telik egy napotok? (beszélgetős fórum)

:DDDD

Jól beosztod nekik a főzést, szerintem nem rossz ötlet!

Én is önző vagyok, az a helyzet..

Nálunk biztos az is a gond, hogy én nem vagyok az a teljesen önátadó ősanya típus. Akkor biztos másként érezném magam ebben a szerepben.

Kicsit azt gondolom, hogyha nem lenne ez a banda a nyakamon, akkor elviselhetetlenségig lennék önző, így csak nagyon az vagyok :-)

Tudod valószínűleg azért nyűglődök, mert a szívem mélyén én is így gondolom.

Ha valamiben nagyon hiszek, azt végigviszem, legyen akármilyen nehéz.

Kicsit üzletet látok ebben.

Kerestem egy csomó cikket, és alapvetően még a cukornál sincs egyértelmű bizonyíték - de azért azt mondjuk tényleg elhiszem, hogy számít. Amerikában persze tudom, hogy ennek sokkal nagyobb "divatja" van, onnan már vannak izgalmas tanulmányok.

Persze a konkrét orvos által bizonyított allergia más..

Most a pszichiátrián kicsit több infót vártam volna ezzel kapcsolatban, mert mondjuk egy pszichiátrián dolgozó orvos véleményére azért nyilván figyelek, de úgy éreztem, hogy komolyan se veszik a kérdésemet.. Ennél meg azért többet érdemel a téma szerintem..

Én a cukor-megvonásban hiszek, a többiben nem. Max ha valódi allergia van, es mondjuk fosik az illető vmitől vagy feldagad az arca, nyelve..stb.

De azt a dolog hogy a hipergyerek nem lesz hiper ha kivonják a glutént...hmmmm...sztem ez csak parasztvakitas

De voltam leadni a lányom pályázatát személyesen, aztán postán, aztán a gluténmentes kenyérért a Lipótiban, aztán a patikában..

Most megyek vásárolni, aztán főzni.

Aztán fél2-re a fiamért, őt viszem klarinétra. Közben hazahozom azt, aki 2-ig van. Amire a klarinétos végez, addigra visszamegyek érte, meg a kicsiért...

Aztán próbálok még leckét íratni, hátha este valakit még rá lehet venni, mert olyan rossz, hogy a hétvége meg csak erről szól, de a szombat mindenképp...

Köszönöm!

Nekem valószínűleg ízleni fog a karfiolkenyér.

Az nem rossz módszer a gyerekeknél, hogy én eszek valamit. Akkor tuti eleszik előlem..

Csak sajnos azért 4 fele ez se mindig igaz.

De azért próbálkozom.

Én ezt elhiszem. Csak én nem szeretek főzni, max egy paprikáskrumplit, vagy egy-egy levest hétvégén. Én dolgozni szeretek, mást csinálni, mint a főzés. Két hétig kibírom, de ez nem nekem való, én ebbe beleőrülök. Mert még csak azt se tehetem meg, hogy pár napig nem csinálom, mert az ugye nem fér bele.. Nekem van, hogy este 9-ig melózunk, egyszerűen csoda, ha egy szelet kenyérért be tudunk menni a sarki pékhez. És nem, nálunk az 50kg-os melós férjem soha a büdös életben nem fog karfiolkenyeret enni.

Most vettem egy gluténmentes kenyeret magamnak, 440g volt 850ft.

Én ezt max a nagymamák segítségével tudnám elképzelni, hogy 2 napra anyám süt, 2 napra anyósom, aztán egye-fene 2 napra én... De ez nálunk elképzelhetetlen sajna...

Majdnem lemaradt! :D

[link]

Mivel nem vagyok nagycsaládos, csak olvasni szoktam itt.

Itt találhatsz sok hasznos és egyszerű glutén és cukormentes receptet. Ott van lejjebb a karfiolkenyér is. Nézzél szét!

Remélem, találsz használható receptet is, amit könnyű elkészíteni, és mindenki elfogadja a családban.

Nem árt,ha tudod, a nyírfacukor az a xilit, sokaknak azonnal hasmenést csinál. Eritrit is lehet jó.

A mi sulinkban harmadikas kortól lehet kérni, adnak egy papírt, amit alá kell írni, hogy a gyerek elmehet egyedül. Akinek a szülei nem írják alá, az még ötödikes koráig is az ajtóban a tanárral várja a szülőt.

Sőt, a kisebbeknél szintén van papír, hogy ki mehet érte, kinek adják át. Ezt azért is csinálják mert ha válnak a szülők, akkor sem mindegy, hogy kinek adják ât.

A dilemmám most ez a "mentes" étkezés.

Én a szívem mélyén nem vagyok ennek feltétlen híve, egyszerűen azt érzem, hogy nem a búza, a tej meg a cukor a bűnös, hanem valahol mi vagyunk azok..

Ezzel együtt nem akarok strucc se lenni, mert sorstársaimtól, akiket ismerek hallom, látom, hogy sok esetben a diéta sokat segít a gyerekek állapotán.

Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy mondjuk gluténból is csak a teljes, a maximálisan megtartott segít, vannak, akik azt mondják, hogy mindent erősen csökkentettek, és már az is..

Bár azért hozzáteszem, hogy tökéletesen gyógyult gyereket még egyik csoportnál se láttam, számomra a gyerek azért problémás maradt, tehát igazából ez mindig szubjektív vélemény, hogy "hatalmas volt a változás".

Én egyszer pár éve a tejet vontam ki, önmagában ettől nálunk nem történt semmi.

Most amit eltökéltem, és lépéseket is tettem, hogy a fehércukrot amennyire lehet száműzzük. Mi a legtöbb cukrot a teában ittuk meg, egyelőre azt cseréltem finomítatlan cukorra. Majd szerzek be nyírfa cukrot is, azzal is kikísérletezem, hogy számunkra még elfogadható íze legyen. Ugyanis én hiába iszom meg összeszorított fogakkal, hogy majdcsak hozzászokom, a gyerek nem fogja. Csak a fokozatosságban látom a megoldást, meg a jó helyettesítőkben.

De ugyanakkor tudjuk, hogy a helyettesítők se a mindig a legegészségesebbek önmagukban, úgyhogy inkább változatosan próbálom.

A kekszekből is igyekszem a cukormentest választani.

Az az egy biztos, hogy több elmegy így a boltban. Nem olcsó, és nem egyszerű..

És ez még csak kis kezdés.

Most magamon próbálom a gluténmentest megvalósítani, 5 napja szenvedek vele. Én még csak megvagyok, de mindenkinek a családban ilyet biztosítani se anyagilag, se erőben nem bírnám. Ezt be kell látni. Esetleg az lehetne az út, hogy csak az Árpinál megpróbálni, de az meg pont a hiszitirohamos gyereknél nem lesz egyszerű, hogyha nem eheti azt, amit a többi. A legnehezebb számunkra az, hogy minden étkezésből nagy faxnit kell csinálni, mert azért mi nem egy reggelit-vacsorát elütöttünk egy zsíros, vajas vagy szalámis kenyérrel. Én most abonettel pótlom a kenyeret, de az se a férjemnek, se a naggyerekeimnek nem lenne hosszútávon elég, a gluténmentes kenyér meg car és drága is..

Maradna a sütés, ami meg nem én vagyok. Legalábbis napi szinten nem..

Jó, tudom, kifogásokat gyártok, egyelőre magamon tartom, aztán majd kialakul. A cukrot meg tovább csökkentem.

Most a gyereknél amúgy sem lehetne a gluténmentest bevezetni, mert gyógyszert kezdett, és azt látni kell, hogy milyen hatás mitől van. Az kb. pont akkor lehetne, amikor nálam letelik a próbaidő...

Hát a nagycsaládhoz ennek annyi köze van, hogy egy gyereknél azért egyszerűbb lenne ez is...

Te nem a közeli lakhelyre írtad, hanem a két kerülettel odébb lévőre. Akkor se mehetne, ha nem lenne autista, a Hungária körút reggel fél8-kor nem egy egyedül flangáló 10 évesnek való, ennek semmi köze a túlféltéshez.

Az, hogy a gyereked eljátszik az ablak alatt, azzal szerintem sincs semmi baj, nálatok Te tudod felmérni a helyzetet, a képességeket.

De arra legyetek felkészülve, hogy sok helyen nem is mehet első másodikban sehova egyedül a gyerek, csak szülőnek adják ki. Persze nyilván extra engedéllyel minden elintézhető, de ma ne ez a szokás. Jó, lehet olyan kisváros rész, vagy lakótelep, ahol máshol van, de általában nem. Amikor odaértek korban, rá fogtok jönni, miért. Mindazzal együtt, hogy én se vagyok az elmajmolás híve, a lányom, mint írtam már régóta egyedül jár, meg buszozik is.

Régen tényleg játszottunk 6 évesen a játszón a lakótelepen úgy, hogy ránknéztek az ablakból. Pedig anyám nagy paramami volt..

De más közeg, más világ volt..

Mondjuk az erkély elé akár kimehetne a 7 évesem, de az enyémek nem ülnek el a virágokkal 2 percet sem, nekik a futás, biciklizés kell, ahhoz meg azért nagy a forgalom...

Nálunk 3,5 - 4 éves gyereket már úgy kiengedett 2-3 órára az anyja az utcára, hogy rá se nézett. Szerintem csak a jó szerencsének köszönheti, meg a többi szülő figyelmének, hogy még megvan a gyerek...

Nem panelben lakunk, de az most lényegtelen.

Én úgy csinálom, hogy a fiam 11 éves kora óta iskolabusszal járt, tehát felügyelet és csak gyerekek, ezenkívül lófrálni a haverokkal szintén elengedtem, 14 éves kora óta pedig motorral jár. A kicsiket kísérgetem. Majd ha 11 évesek lesznek, ők is mehetnek iskolabusszal.

Ja, és talpraesett gyerekeim vannak, de sok a hülye ember, ezért. Nem a gyerekeim azok, akik nem vigyáznak magukra, hanem az emberek úgy általában egyre inkább túllépnek határokat, aminek nem szívesen teszem ki a porontyaimat.

Mellesleg én is 6 évesen már egyedül jártam iskolába, a putri utcán is keresztülvitt az utam, fostam is eleget, futottam, de a szüleim 6-ra jártak dolgozni, más választásuk nem volt, és más gyerekek is ugyanígy voltak, együtt is tudtunk menni. Mivel megtehetem, hogy én meg elvigyem az enyémeket, nem ezen áll vagy bukik az önállóságuk.

Mi külvárosban lakunk, panel rengetegben.

Természetesen ha egyedül fog hazajárni akkor a buszhoz ki fogok elé menni.