ÉN-idő anyaként (beszélgetős fórum)

Talán az időjáráson vagy a Jóisten akaratán múlik?

A gyerek megszuletik egy temperamentummal, alapvető jellemvonasokkal,ezen nem tudok változtatni, de hogy milyen ember lesz belőle, azért mi vagyunk a felelősök,mi így gondoljuk

Vanbak onmegvalosito nagyik. De ok csak biologiailag nagymamak.

En nem itelem el. Az bosdzant max sajat eletben ha vki meg piszkal is. (Nekem anyam nem egy mintanagyi...) segitseg nixt, elvarasok ezerrel.. na ez zavar. De mondom a sajat eletemben. Dehat kinek mit kell megoldani

Gondolhatod, hogy nem azokra a nagyikra gondoltam, akik ezer km-rel odébb élnek a családjuktól.

Sajnos a fórumok nagyrészén olyanról lehet olvasni, hogy a nagyi kifejezetten nem foglalkozik az uncsival. Nem viszi sehova, nem vihetik őhozzá, nem akar együtt lenni vele. Én ezt ítélem el.

Nem biztis hogy nem kell. Lehet csak messze lakik. Lehet csak dolgozik sokat... akarmi lehet. Nem csak negativ indokok.

A lenyeg az sokfele szitu van. Nincs olyan hogy igy vagy ugy kell. Adott helyzetben lehet valahogy. Aztan abbol igyekezzen kihozni az ember a legjobbat ;)

Aham... mert csak az a munka ami 8-4??? :)))

Csak azt jegyeztem meg amit te se cafoltal hogy a leirasod alapjan a gyerekek apja nem tud igy apukakent funkcionalni. Reven nem tud teszt venni a csalad mindennapjaiban. Hiszen neki is csak 24 ora egy nap.

Nem zavar a honap. Viccesnek gondolom hiszen az emberi eletet azert evekben szamoljuk altalaban. Ebven kovetem a nyajat :)

Felvaltva dolgozunk, én télen, ő nyáron, így van munka.Bebiszitternek én nem fizetek.

Miért zavar az téged, hogy hónapokban számolom a gyerekem korát? Mivel egyszerűbb azt mondani, hogy nemsokára másfél éves lesz, mint hogy 17 hónapos? Ez csak kötekedéskent tudom értékelni.

Nehogymar szar szülő legyen valaki, mert nem H-P, 8-16 - ig tart a munkaideje...

Tök jól csináltad, tök jó hogy önismeretben is fejlődtél.

Ne törődj itt a sok okoskodóval, tök mindegy, kinek hogy ment, Te érzed, hogy ezzel a helyzettel Te küzdöttél meg, Te lettél több ezáltal, és a megoldást is megtaláltad.

Legyen ez mindig így az életben másban is, szívből kívánom.

Ez sem ilyen szentencia.

10 éve a két nagyot eszembe nem jutott, hogy ne hagyjam ott, akár napokat is. Akkor adva volt két alig 50 feletti ember, meg egy 23 éves laza anyuka, meg 1 szófogadó kislány..

Most, így, hogy 70 felé járnak a nagyszülők, egyre több a gyanús horpadás az autójukon, apám egyre lassabban kapcsol, és adva van 1-2-3 nem kifejezetten szófogadó fiú, bizony meggondolom, és már nincs olyan nagy biztonságérzetem ezzel kapcsolatban, mint régen volt. És már ők sem annyira lelkesek, illetve ők is nehezebben oldják meg a problémákat, a saját munkájukat, ezzel együtt a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat is.

Bárkire?

Hát látok itt bébiszittereket, "bárkiket" a játszótéren. A telefonból kevesen néznek fel, és azok is ritkán. Ma reggeli élmény: úgy mentek ki a kapun, ami előtt már autóút van, hogy a két gyerek ment előre, csak úgy szabadon. A kislány kismotorral. A kiscsaj jó lassan csukta be a kaput, még olvasott is rajta valamit. A kislány a kismotorral szó nélkül átment addig az úton. Ez nem nagyon izgatta a hölgyet, szépen utánament a kisfiúval... Bennem a vér fagyott meg, ha ezt vajon a szülő látja, mit érezne..

Tudom, én öregszem, de ismét egy szög abban a koporsóban, hogy nemigen akarom másra bízni a gyerekemet, vagy ha mégis muszáj, az nagyon nem "bárki" lesz.

Igen, én, aki 23 éves anyaként otthagyta simán az öt hónapos gyerekét, mert vándortábor volt az öccse osztálytársaival..

Nálunk a nagyszülők kiemelt helyen vannak. Közel is lakunk egymáshoz, így ha nekünk dolgunk van, vagy csak szeretnék férjjel kettesben lenni, akkor a nagyiék szívesen elhozzák oviból, ott alhat náluk, majd reggel viszik be. De sokszor előfordul, hogy hétvégén már péntektől náluk van és csak vasárnap visszük haza.

És ezt már féléves kortól folyamatosan bevezettük.

Én "24órás" egyetemet végeztem két pici gyerek mellett (Műegyetem), jó eredménnyel, még munkát is vállaltam, ha volt egyetem elején-végén kis szusszanásnyi idő.. Akkor még én sem értettem, hogy mi a fenét csinál más otthon egész nap, és volt, hogy az éjszakai buszon toltam haza a gyerekemet az egyetemről, mert alkotóhét volt..

Ezzel együtt pontosan értem a "nyavajgós" anyukákat is, mert aztán utána azt is megtanította az élet, hogy sem mi nem vagyunk egyformák, sem a gyerekek, sem a környezetünk, lehetőségeink.

Meg lehet tapasztalni hamar mást, az eddig hittek ellenkezőjét is, ha az Isten úgy akarja.

Aki könnyebben vette az akadályokat éppen ezért örüljön, és ne merüljön abba bele, hogy ez csak az ő ügyessége volt. Még ha volt is benne az, akkor se..

a vélemény, meg a bezzeg én is megcsináltam nem ugyanaz ;)

bár én nem tudhatom, csak 488 hónapos vagyok :D

amelyik nagyikra nem bizzák a gyereket, az extrém eseteket kivéve, amikor anyuka mentálisan túlragaszkodó a gyerekhez, azért van, mert a nagyi már a saját gyerkét se tudta annó nevelni, és nem biztos, hogy hadd hulljon a férgese majd szülök másikat alapon gondolkodik egy anya :)

a magányos öregek nem véletlen magányosak. nem a sors áldozatai, hanem a saját jellemüké.

jajj, lyat nem látsz, ahol nem fogadják szívesen a lányt vagy a fiút a nagycsaládban? :)

a szemét menyek, meg az ok nélkül nem találkozók. sokféle élet van.

Én pl rengeteg jó anyós meny viszont látok. sokkal többet mint rosszat. Sőt rosszat csak egyet tudok kb a környezetemben, a sajátom :) most akkor én gondoljam azt, hogy mindenki mindenkivel jóban van? :D

másnak meg az anyósa vagy anyja tojnak unokázni. És van bébisitterük. másnak meg se bébisitt, se anyós. de van szomszéd, vagy másik anyuka akivel összefog...

egyik se ördögtől való.

bírom itthon mindenki hogy tudja a másik anyaságáról a tutit. meg így kell úgy kell :) kész társadalmi tanulmény egy ilyen cikk alatt olvasni

17 hónapos?? másfél év au nem? miért nem napban számolod? :D

amúgy nyugi, itthon sincsenek sokan gyesen ... csak nekem fura, hogy kb ilyen berendezésben nem is ismerik a gyerekek az apjuk... ne mond már, hogy ott nincs mit melózni anyaként, hogy mindketten lássátok felnőni a gyerkeket...

amúgy igazad van, meg kell oldani. mindenki máshogy oldja meg. hidd el, te a sajátodat így oldottad... de nem tudod te se mások életére a tutit. legalábbis remélem :) mert vacak lenne, ha mindannyiunknak így kéne.

Nálunk pl egy gyerek se volt 17 hónapos. most lesz másfél évesek voltak ;)

Ez így van, sokan inkább nem mennek sehova, csak nehogy az anyós nagyiskodhasson az unokájára, nekem pl kapóra jött, hogy közel van ès szeret is unokázni, ezért nem volt soha bébiszitterem, a gyerekek meg szeretnek is nála lenni.

Engem az sem érdekel, hogy amikor náluk vannak, elkényezteti ôket, hiszen engem is az én nagyim elkényeztetett, úgy jó az!:DDD Legalábbis én szerettem, hogy gyerekként a nagyinál több dolgot megengedtek, amit otthon nem, nem lett semmi bajom, ezt a gyerekektől mièrt sajnálnám, sőt, vicces is sokszor:)))

Sosem érdekelt ki/mit tart barbárnak vagy sem. Ma már nem lehet a csecsemőket sírni hagyni, mert jajjmilesz...bassszus, mi lenne? Sírni fog. Jobb esetben abbahagyja. :D

Én elsőgyerekesként sem paráztam túl, épphogy az első 4 hónap olyan ösztönből jött, hogy alig akadt probléma. Ha meg volt, akkor fellapoztam az imént említett könyvet és hip-hop találtam rá megoldást. ;)

Sokszor rácsodálkozok a 'még pisilni se tudok egyedül' meg a 'zuhanyozni sem volt időm' című műsorra. :O Soha meg nem fordult a fejemben, hogy a gyereket a wc-közelébe engedjem, ha én végzem ott a dolgom. Sőt akkor is elmentem zuhanyozni, mikor a pár hós baba az ágyában volt.

Látod ez az, hogy ezek barbár módszernek vannak kikialtva,pedig gyerekek milliói nőttek fel akkor is.

Én kaptam két honaposan cumisüvegben híg tejbegrizt, fél évesen bolcsis voltam, és a nagyszülők vigyáztak rám ha anyámnak dolga volt. Nem volt ebből ekkora probléma.

Persze változnak az idők, most én is szívesen kérek tanácsot idősebbektol, de az első gyerekkel nem tettem.

Most már szívesen venném, ha hétvégente nagyszülőznének,de a kedvesem anyukája sajnos már nem él,és amúgy is messze vagyunk mindenkitől.

Az ember csak akkor értékeli igazán a segítséget, ha nincs. Esetemben mindenképp.

Hááát, nem tudom. Szerintem 30 éve sem volt más egy csecsemő, mint most.

Én szívesen vettem/veszek tanácsot idősebbektől is. Pont azért mert ők lazán kezelték a gyerek-témát. ;) Anno anyukám adta kölcsön a Spock-féle gyereknevelési könyvet, én abból rengeteget tanultam és alkalmaztam. Pedig ma már sokan szidják, hogy milyen barbár módszer. Pedig egyáltalán nem az.

Ez elég összetett dolog.

Az én én korosztalyom szülei meg teljesen másként bántak egy csecsemovel kezdve a napirendtől a szoptatás és hozzataplalasig, stb.

Ami ma folyik a médiából azt én inkább agymosasnak mondanám, szerencsétlen első gyermekes anya túl van informalva, és ráadásul ez a szöges ellentéte annak amit esetleg anyostol, szülőktől hall.

Én elhiszem, hogy össze lehet zavarodni én is így jártam.

De a másodikkal már tapasztaltabb az ember, tudja,hogy a kölyöknek egy csomó olyan dologtól kutya baja sem lesz amitől az elsőnél még rettegve óvjuk.

És persze ehhez kell, hogy anyuka es anyós között ne legyen feszko, sajnos nagyon sok olyan nőt látok, ismerek aki teljesen alaptalanul haragszik az anyosra mindenféle kreált indokkal. Elhiszem hogy nagyon rosszul esik a nagyszülőnek. De ez már megint csak ilyen jó dolgában megveszett című műsor,ha kicsit utána néznénk, ezeknek a konfliktusoknak a nagy része csak kitalált problémákon alapszik, nehéz elhinnem, hogy az anyosok nagy része gonosz vén banya.