ÉN-idő anyaként (beszélgetős fórum)

akkor is gazdagok vagytok, ha megtehetitek, h a munka ne álljon központi helyen nálatok, és mélységesen lenézzétek azokat, akik meg kénytelenek dolgozni...

örülj a magad sorsának és ne mások felett ítélkezz.

Egyáltalán nem vagyok lekezelő, rosszul ment át, amit írtam. Mert sem rosszindulatú nem vagyok sem olyan, aki lenézne másokat.

Nyilván emögött az élet mögött nincs olyan sok kereset sem. Nekünk nincs félmillás keresetünk, még ketten sem. Pont ezért nem is lehetnék a "magas lovon" mert tudom, hogy a többi hozzászóló jóval jobb életszínvonalat tart fenn.

Én csak azt írtam, hogy nekünk így jó, hogy nem a munka a központi ügy az életünkben.

Már megint ez a kell gyerek vagy sem duma...

Már bocs,de ez undorító!

Ha mindenki így gondolkodna még ennél is korcsabb világban élnénk!

Az aktakukac szöveg is irritál!

Mintha nem ebben a világban élnél vagy mintha Te mindenkinél feljebb éreznéd magad,mert Te vagy Te,csak Te csinálod jól és mindenki más egy rakás sz@r...

Igen,igen, valamennyire egyet is értek. Ha van egy probléma segítsünk. Ha az a probléma olyan, hogy segíthető. De ha van egy anyuci akinek bizony a fejében nem stimmel valami, azt csak fenékberugdosással vagy sokkterápiával lehet kibillenteni. Ha csak buksisimit kap, hogy nem, baj anyuci, majd idővel változol. na, ez nem hatásos. szerintem.

Ha én kapok egy jó kemény kritikát, mert mondjuk az én kölköm nem játszik egyedül, akkor megpróbálom azt alkalmazni, mégha be kell zárnom a szobájába, mert ez használ, akkor kipróbálom. De úgy vélem alkalmaztam is innen sokmindent, ugyanis a nyáron már alig vetődött fel ez a probléma, így mikor gribedli felhozta, már nem is emlékeztem, hogy "jaaa, az én fiam volt akiről eccer írtam".

Tényleg nem akarok már ezzel offolni, de egy aspergeres autista hivatalosan tartós fogyatékos, és az is marad, de igazából nem sokban tér el egy "normális" gyerektől, középiskolába már általában normálba járnak, van aki általánosba is..

A másik fiam beszédfogyatékos, ami szintén korrigálható, már felsőtől nincs is külön ellátásuk, csak éppen közben jellemző a depresszió, vagy éppen a hisztirohamok, amik azért adnak némi plusz törődésre okot...

De tényleg nem az én esetem az érdekes, a lényeg, hogy elég egy zsíros paraszthajszál ahhoz, hogy ne úgy működjön a rózsaszín gépezet, ahogy az ki volt találva..

Nem írtam hogy nyígsz. :))

Senkivel nem személyeskedtem.

Csak egy általános globalizációs-civilizációs probléma, hogy gyerek az bezony legyen, csak épp nem mindenki gondol bele, hogy azzal mi jár.

Úgy gondolom sok család abba a hibába esik, hogy túl sok gyereket vállalnak, ahelyett, hogy fejben lerendeznék, hogy jó-e az nekik vagy sem.

Az előző hsz-ben még fogyatékosságrol beszéltél,ezért írtam.

De akkor mégsem?

Mindegy,én elégedett vagyok az életemmel,asszem ehhez a fórumhoz nincs mit többet hozzaszolnom

Hozzaszolasokat sem olvasol csak hajtod a magadét.

Én pont azt írtam, hogy annak ellenére, hogy a férjem viszonylag sokat dolgozik, nem nyígok, hogy nincs időm semmire, mert szerencsére van.

Szerintem nem ez volt az indító téma. Hanem az, hogy de, elment végül, csak nem mindenkinek olyan evidens ez az elején, hogy meri letenni a gyereket. Ez egy belülről jövő adottság szerintem, van, aki ezzel nehezebben küzd meg.

Szerintem ezzel semmi gáz nincs. Ő sem azt írta, hogy lehetetlen lenne, hanem azt, hogy neki ez nehéz volt..

Nekem meg az autóvezetés volt nehéz, pedig állítólag mindenkinek evidens ma már :-)))

Rohadtul nem speciális.

Amilyen "fogyatékosságokról" én beszélek itt, az 10 gyerekből egyet-kettőt simán érint, valamilyen mélységben.

A lányom tökéletes iskolájában a tökéletes osztályban is van 3-4 fiú, akikkel nem tudnak mit kezdeni, és a szülőknek bizony főhet a fejük, és esetleg kényszert érezzen, hogy otthagyja eddig jól menő munkahelyét.. Éppen elég ennyi, hogy kibillentsen egy családot.

Nálunk sincs "nagy" dolog, csak éppen két kerülettel odébb hordom az egyiket, meg idén elküldték a táborból nyáron, pedig tavaly simán végigcsinálta... Nem nagy és végleges dolgok ezek, csak éppen annyi, hogy már nem mertem a fix melóhelyet bevállalni..

Legyen igazad.

De akkor ne legyen panasz, hogy nincs időm magamra.

Az ember alapjában véve egy önző szuverén egyén. Ha kipurcantja magát a munkahelyen, akkor az életből nem sok marad.

És ha egy anyag 2-3 gyerekkel otthon van akár 6 évig is, úgy hogy apuci nem tud érdemben besegíteni otthon, az nagyon nem jó, szerintem.

Mert itt még mindig az volt az alaptéma, hogy anyu nem tud kiszakadni a gyereknevelésből még annyira sem, hogy egy fodrászhoz eljusson, vagy elmenjen a barátnőivel egy estére kikapcsolódni.

Már írtam.. Honnan veszed azt, hogy bármi úgy lesz fél év múlva is?

Nekünk két gyerekünk volt már, amikor a férjemet autószerelőként elhívták egy filmhez segédnek. Mivel jó pénzt mondtak, kipróbálta.. Kiderült, istenadta tehetség, és ezt folytatta..

Én meg szupicsajszi voltam az egyetemen, (pedig már akkor is megvolt a két gyerek), minden tanár, meg betévedt szakember engem akart végzés után... Szűk egy éven múlott, hogy pont az építőipari válságba végeztem...

Minden másként alakult..

Nincs ezzel baj, csak azért ennyire nem egyszerű az élet, én talán unnám is, ha csak darálnám az éveket a 15 éve kiszámított és gondosan őrzött munkahelyemen..

Ez annyira nonszensz amit itt hajtasz.

Jól néznek ki a világ, ha csak a hétfőtől péntekig, nyolctól négyig dolgozó, természetesen irodai munkát végzők vallalnanak csak gyereket.

Végig gondolod egyáltalán amit leirsz?

Nem leszólás volt. Hanem tény, hogy ha reggel 8-20ig dolgozom, akkor nem sok időm marad az otthonomra.

Én pedig nem akarom hogy elrohanjon felettem az idő.

Lehet mérlegelni: kell gyerek vagy sem.

Szerintem az most nem tartozik a témához, hogy beteg egy gyermek, vagy fogyatékkal élő.

Az egy speciális terület, én arról nem tudok nyilatkozni, átlagos családok átlagos gyerekek és azok szülei a fórum témája.

Speciális nevelési igényű gyerekekről szóló fórumon nem szólok hozzá, mert szerencsére semmi tapasztalat nincs még csak ismeretségi körben sem.

Ez teljesen életszerűtlen.

Akkor olyan ember szüljön, aki nem is él?

Mert aki él, annak ezek a dolgok megvannak, vagy gyárilag, vagy kényszerből.

Arról nem is beszélve, hogy szép ez a tervezgetés, de a viszonyok fél év alatt, de fél nap alatt is megváltozhatnak, és általában meg is változnak..

Nem tervezgetni kell annyit, hanem képessé tenni magunkat a dolgok megoldására. És ha közben jólesik egy kicsit nyavajogni, az ingyen van...

Csak az a nem mindegy, hogy ahhoz, hogy faxa ember legyen, ahhoz egyeseknek elég "2egységet" befektetni, másnak meg "102-őt" kell.

Persze, erről nem Te tehetsz, nincs azzal semmi gond, hogy valakinek ez jól alakult, én ennek tényleg örülök. Csak tényleg ne higgye azt, hogy ez nem lehetett volna másként is..

Sokszor leírtam már anyámat a két tökéletes gyerekével, aki anno nem engedett minket játszani a rosszabbakkal, mert annyira odáig volt.. És igen, mellettünk lehetett estig melózni, mert megoldottuk az életünket már gyerekként.. És most csak skubizza a magartásproblémás, autisztikus unokáit, hogy jé, hát ilyen is van, hogy "jó családban" is akad ilyen probléma??

De a gép neked is dobhat nem olyan egyszerű gyereket, vagy éppen másként alakuló üzleti világot magad köré, pedig nem az volt tervezve...

Én se gondoltam, hogy aki mellett 1-2 évesen egyetemet végzek, azzal 5 évesen a klinikán ülök, és egy életre szóló fogyatékos papírt szorongatok a kezembe.. És igen, akkor már a kistesó is megvolt, aki jó eséllyel örökölhette, és örökölte is a problémát..

Igen, én is saját képességeimben bízok, csak van az úgy, hogy minden magas végzettség és intelligencia ellenére az erőd a végét járja.. Tehát elhiszem, hogy másnak is van, lett légyen az akármilyen okból.

Ha a teszkóban pakolnád a tejet??

Ezzel most nagyon sok embert leszóltál akik ezt csinálják,ami nem szégyen!Sőt!

Viszont ez a mondat sokat elmond rólad!

Elbeszélünk egymás mellett.

Hagyjuk inkább.

Mindkettőnknek más a véleménye erről. Én nem szülnék, ha lenne egy munkabuzi férjem, mert nem és kész. Sőt, akkor sem szülnék, ha én lennék munkamániás. És akkor sem, ha a teszkóban pakolnám a tejet napi 10-12 órában.

És teljesen más, ha már a gyerek nagyobb, 10-12 éves már nem igényli a folytonos szülői felügyeletet.

Köszönöm! :)

Erős vagyok, erősnek születtem! :)

Nem mindenki vág eret magán mert van más segítség is, nemcsak az apa, illetve vannak olyanok is, mint a cikkíró, hogy nem, nem vág eret magán, csak ő úgy érezte, kellett neki ösztönösen az a 10 hónap, amíg nem akarja odaadni senkinek, hogy vigyázzon rá, és ezalatt sok dolgot megtanul a gyerekéről meg magáról.

Lejjebb írtam, hogy én egèsz hamar, 3 hetes babáimat is hagytam a nagyinál mert láttam rajta, hogy nagyon szeretné, meg 2 szoptatás között én is elintézhettem ezt azt. De van, akinek ehhez több időre van szüksége, nem azért mert depressziós vagy valami, hanem ő úgy éli meg.

Hogy ki mennyire van a képben, apuka, hát azt gondolom, hogy igen, pár hónapos a topikod, de a gyereked meg majdnem 5 éves, vagyis ezalatt a 4 év alatt hiába ért haza előbb a te gyereked apja, ha mégsincs képben, mert a gyerekkel mindig csak te játszol. Ami nem tragédia, minden család más dinamikákra épül, de ha már itt mást oltogattál emiatt, akkor jó lenne először azt megnézni, hogy nálatok, ahol volt idő rá, tényleg odatette magát apuka? Mert ha igen, szerintem nem íródott volna meg az a topik.

Aztán te tudod, mások rövidebben is leírtâk, hogy a munkaidő nem mindenkinek rugalmas,kénye kedve szerint, ezt ne rójuk màr fel úgy hogy az ő hibájuk, ember pénzből él, pénzért dolgozni kell, dolgozni meg akkor kell, amikor munka van.