Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Ha temetés, hát legyen...

Kategóriák: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Psziché / Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Egyéb test és lélek témák
A fórumhoz cikk tartozik, kattints ide a megtekintéséhez!


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2

30. joanna512017-08-15 15:40
NO komment
(válasz fiti48 11. hozzászólására)

29. joanna512017-08-15 15:36
Nálad a "pont", pont ezért írok én is, Mert miért ne segítsünk másoknak is elgondolkodni, ami minket foglakoztat.
És miért ne hallgassuk meg , mit gondolnak erről mások???
(válasz lonelywolf 23. hozzászólására)


28. joanna512017-08-15 15:34
Nem pontokért írok!!!
(válasz E-gon 22. hozzászólására)

27. joanna512017-08-15 15:31
Köszönöm , hogy olvastál és tetszett az írásom.
Ha meg valakit felbőszítenek a gondolataim az sem baj.
akinek más a véleménye azzal nem vitázom, mert minek.
Amúgy meg jelentem még élek és akarok is élni, küzdök mindennap minden órájában, mert vannak, akik szeretnek.
(válasz babyapocakban 6. hozzászólására)

26. Naarcissz2017-08-15 04:31
Tetszett az írásod!

Jó érzékkel választottad meg már a címet is. (Azt sugallja, hogy elfogadod azt, aminek jönnie kell, de mégsem. ...Hanem feltételeket szabsz: essen az eső, például...)

Gratulálok a bátorságodhoz, hogy közzé tetted, ami a lelked foglalkoztatja, a halál gondolatát, még úgy is, hogy tudhattad előre: lesznek, akik megköveznek miatta.

Hogy terápiás célzattal írtad-e ezt a cikked (is) - nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy elgondolkozni azon, hogy meghalunk, és hogy az vajon milyen is lesz majd, ilyet csak akkor tud valaki, amikor már érzi, hogy lassan, de biztosan efelé megyünk. Mindannyian.

Kívánom, hogy még sokáig (!) legyen módod ilyen ügyesen, mint ezúttal is, "megfogni", szavakba önteni a hangulataidat!
(válasz joanna51 1. hozzászólására)

25. Magdalénia2017-08-15 00:47
Néha kellenek a kemény szavak is, nemcsak a részvét, a sajnálat, az együttérzés.
Van, akinek az segít, ha "kirángatják" a beszűkült tudatából.
(válasz babyapocakban 16. hozzászólására)

24. fiti482017-08-14 22:44
Azt hiszem, hogy a bejegyzésem nem neked szólt,
és kérlek, a továbbiakban szakadj le rólam!

Nekem van egy véleményem, ami nem biztos, hogy
egyezik a tiéddel, de azért én nem bunkózlak le!

Egyébként olvasd el az összes cikkét, irományát,
ő nem tud mást, csak a szomorúságot ontani!

Addig vajon mit csinált a bánatával míg nem volt
net? No de ez egy költői kérdés, ne válaszolj, mert nem érdekel a véleményed!
(válasz babyapocakban 15. hozzászólására)

23. lonelywolf2017-08-14 21:28
Én speciel blogot írok, és hát az sem túl vidám. És nem azért írom, hogy sajnáljanak, vagy hogy másoknak is sz@r kedve legyen, hanem azért, mert egyszerűen ki kell írnom magamból a dolgokat, és valahogy néha, ha válaszút előtt állok segít megtalálni a helyes utat. Meg akik olvasnak, ők leírják a véleményüket, és nekem ez sokat jelent, hiszen abból lehet tanulni, hogy másokat is meghallgatunk.

22. E-gon2017-08-14 19:45
Azt gondolnám, hogy ezeket a legbelső gondolatokat, mint ami a halállal is kapcsolatos, az ember nem osztja meg mással.
Egyedül lesz mindenki abban a pillanatban, egyedül kell szembenéznie vele.

Ha fél valaki tőle, vagy még nem tudta elfogadni, akkor "könnyítsen magán", írja meg!
Lehet, ha ilyen helyzetben lennék, ilyen gondolatokkal akkor inkább naplóba írtam volna. Még csak nem is a hoxa naplóba, hanem kis füzetecskébe.

(Igaz, ott nem olvassák mások, és pontokat sem adnak érte.)

21. fincsi52017-08-14 16:44
jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar, vakító robbanás, mennydörgő robaj, felhőszakadás....
(válasz joanna51 1. hozzászólására)

20. ina872017-08-14 14:51
egy biztos akár milyen az élet,ha van aki szeret annak nehéz lesz el elengedni,nem öröm a halál,nem mutatsz már akk meg semmit legfeljebb sajnálkozva utoljára megnézek majd.És el piszmognak a bajszuk alatt valamit,lehet valaki azért megy el egy temetésre h meg adja a tiszteletet valaki meg csak kíváncsiságból mert vannak olyan emberek is,azt mondjuk h az itt maradottaknak a legnehezebb,én azt mondom nem tudni mi vár a halál után egy biztos egyik fél számára sem könnyű...

19. Lonna42017-08-14 09:45
Te meg képtelen vagy tolerálni ha valaki máshogy mer látni valamit. Mond csak egészen biztos vagy benne hogy te látod jól? Én képes vagyok elfogadni hogy neked sokakkal egyetemben tetszik.Nehanyaknak meg nem.Nem feltétlenül szükséges hogy a kritikusokat minositsd, a cikkhez írj megjegyzést untig elég:-)Amúgy valóban rengeteg keserűség van a cikkben, a többiben is amit a hölgy írt. Ez szomorú....
(válasz babyapocakban 15. hozzászólására)

18. lovelyly2017-08-14 08:23
Fájdalom és keserűség arad minden szóból, nem megélt vágyak, ez bizony mind szívhez szóló, megindító, együttérzést keltő.Ki nem sajnál egy vergődő embert?!
DE... Írhatta volna akár a szomszéd nyanya is, aki hajnalban már üvölt a 80 éves férjével, olyan válogatott szitkokkal, hogy a gyomrom kifordul nap mint nap. Az oregseg és betegség nem mentség mások gyalázására, "csesztetésére"... És hogy még halalon túl is az a vágy...... Na akkor tényleg sokat kell írni, hogy ez kihaljon valakiből.
Megnyugvás és béke!
A halál is könnyebb lesz úgy.
Sajnálom
(válasz babyapocakban 15. hozzászólására)

17. töprengő2017-08-14 07:35
Írás, rajzolás és hasonlók segítenek.
Kiírja magából ( ahogy írták ). Feszültség levezetés.


16. babyapocakban2017-08-14 06:59
Ne törődj a rosszindulatúakkal, ha úgy érzed, az írás segít a lelkednek, akkor mindenképpen írj tovább! Én megértem a gondolataidat, bár még fiatal vagyok, de volt már depressziós időszakom az életemben, amikor sokat foglalkoztam a halál gondolatával. Ezt nem lehet csak úgy elhessegetni. Johanna, keresd meg még az életben, ami örömet okoz és próbálj a keserűség mellett azokra is időt szánni, megosztani a figyelmed a jóra is.
(válasz joanna51 1. hozzászólására)

15. babyapocakban2017-08-14 06:57
Fú hát belőletek totál kihalt az empátia, ez a szomorú. Szerintem nem azért írja, hogy másnak is szar legyen, hanem azért, hogy kiadja magából. Az ember elsődlegesen azért szokott írni, hogy kint legyen, ami bent gyűlik. Legalábbis én ezért szoktam verseket is írni, amikor rossz passzban vagyok. Amúgy remélem a bunkóság sem fertőző.
(válasz fiti48 11. hozzászólására)

14. magdalénamagdika2017-08-13 20:27
Legyél már vidámabb. Tudom, hogy nem mindig könnyű.Kérdezd meg magadtól, hogy jó ez nekem?
Olyan sok ember embertársunk él tolókocsiban számtalan betegséggel.Örülni és mosolyogni is tudnak.
Legyen béke a szívedben.

13. Magdalénia2017-08-13 17:39
Remélem, hogy nem öngyilkossági szándékkal írtad! Az ember az unokáira sem tehet ilyen terhet!

Ha úgy érzed, hogy az életben több rosszat éltél meg, mint jót, fókuszálj a jóra. Ezzel sokan így vannak és még sincsenek ennyire nekikeseredve, nem búcsúzkodnak.

Miért foglalkozol a haragosaiddal? Ők sem halhatatlanok és nem is biztos, hogy túlélnek. Tessék átértékelni a dolgokat.

Mi sem vagyunk hiba nélkül, hát még a többiek! :)
(válasz joanna51 1. hozzászólására)

12. Lonna42017-08-13 16:52
Nem hiszem, a cikk túl érzelgős:-P
(válasz babyapocakban 5. hozzászólására)

11. fiti482017-08-13 16:50
Van egy jó kis idézet, úgy szól:

"Hálás vagyok, ha valaki megnevettet,
sírni magamtól is tudok"

Ennek jegyében gondolom, hogy a cikk írója
azért gyártja a többedik ilyen végtelenül
bánatos cikkét, ha neki sz@r, másnak is legyen az! (örülök, hogy nem fertőző)

Ha már az élete ilyen volt, a halála se legyen jobb :(
Szomorú, szomorú, szomorú :(

10. Maruszja2017-08-13 16:46
Érdekes írás. Mondjuk engem nem izgat mi lesz halálom után. Tudom, hogy hamvasztanak - ennyi. Már megvannak az urnák is amibe beletesznek mindkettőnket a férjemmel. A lányunkra temetnek bennünket és a feliratunk is elkészült. Nem zavar, hogy látom magam felírva. Szeretteim nem igazán vannak. Vannak rokonaim, de több a barátom, részben itt a Hoxán, részben a facén. Humoros, vicces természetem van, így humorosan veszem fel a dolgokat. Ez és a barátaim szeretete segített a nehéz években.

9. E-gon2017-08-13 16:19
Sokan így képzelik el a halált.

8. Ikebana32017-08-13 16:04
Érdekes írás. Köszönöm.

7. forrest20102017-08-13 15:41
minek úgy sietni ?! úgyis eljön előbb utóbb ! de inkább jöjjön utóbb ! nem mindegy !!!!! h 10-20 évvel tovább élhetnék v annyival lehetek hosszabb ideig halott !!!! egy frászt !!!! nekem még dolgom van idelent !!!!!
(válasz joanna51 1. hozzászólására)

6. babyapocakban2017-08-13 15:38
Tetszett a cikk, köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataid. Remélem csak kicsit borúsabb hangulatban írtad és jönnek még jobb idők is, megtalálod a boldogságod az unokáidban.

5. babyapocakban2017-08-13 15:37
Érzéketlen vagy.
(válasz Lonna4 4. hozzászólására)


4. Lonna42017-08-13 15:26
Hát elég beteg lélekre vall. Ha meghaltam mindegy ki mit gondol, esik e, az ellenségem meg maradjanak távol a temetesemtol. Megint egy érzelgős frazis puffogtatas.

3. lovelyly2017-08-13 14:58
Időnként mindannyian eljatszunk a gondolattal, mi lesz majd, ha...
Én kívánok Neked még itt ebben a létben megnyugvást, örömöt, békét!

2. NomNom2017-08-13 14:45
Valahogy mindig megríkatnak a cikkeid. Bár a lelki állapotom is olyan jelenleg.

1. joanna512017-08-13 14:40
Ha temetés, hát legyen, de szakadjon nekem az eső, úgy rendesen. Hadd egye a fene a rokonságot, hogy még onnan is csesztetem őket. És szóljon nekem a nászinduló, az úgyis kimaradt az életemből. Na jó, fehér ruhát nem kérek, nem vagyok én menyasszony...


1 2