Túl tudom tenni ezen magam? Hogyan? (tudásbázis kérdés)

Egy utolsó kérdés,azzal mit tegyek hogy folyton probokálnak facen?

Leginkább az élettársa akit töröltem korábban,de folyton oda kommentel anyám képeihez rólam....😩😩😩

Jól teszed. Tapasztalatból írtam, hogy töröld ki az életedből. Férjemnek is hasonló "kedves" szülei vannak. Nyilván a sebek nem gyógyulnak be, de képes volt meghozni a döntést, hogy soha többet nem áll velük szóba. És azt mondja így sokkal jobb.

És amit még javasolhatok, hogy sose hagyd hogy anyád megtörjön. Még a "halálos ágyáról" sem. Max képen köpheted, ennyit megérdemelhet, de sose bocsájts meg neki és ha nagy bajban van, akkor nevess jó messziről rá, had kapja vissza azt, amit ő is adott..

Egyetértek.

Örülj teljes szívből a gyönyörű lányaidnak (légy csak elfogult! :) Természetes.), és még a tudatodból is zárd ki anyukádat! Ha felszabadultan tudsz örülni a saját családodnak, teljesnek fogják érezni az életüket, nem fogják hiányolni a - talán másoknál látott - nagyival töltött időt.

Sok-sok erőt kívánok! :)

nem kell tullenned rajta. sem bizonygatnod senkinek, hogy milyen ember az anyad, es milyen a ti viszonyotok. az emberek kulonbozoek. ahogy irtad is, nem bant veled rosszul, jo anya volt, de te mast, tobbet szerettel volna tole

te is anya vagy, probalj kicsit megertessel, elfogadassal fordulni a szeretteid fele. apad, ahogy irtad, rossz ember volt, nyilvan anyukad eletet is elegge megkeseritette. mindennek oka van, ki miert valik olyanna, amilyen. biztos, hogy anyukadnak is nehez elete volt, ne probald a te terheidet is ra pakolni

ha elfogadod anyukadat olyannak, amilyen, akkor legfeljebb idonkent idegesiteni fog, es sohajtozva nezel az egre vagy kipanaszkodod magad baratoknak, csaladnak. nem kell tuldramatizalni, mert az semmi tobb igazabol, mint onmagad mergezese. mintha te keresned, hogy valamin dramazhass, valamin orlodhess. inkabb a sajat eletedre koncentralj, a sajat celjaidra, sokkal jobb kedved lesz, es lelkileg is helyrerazodsz

szerintem magadnak nehezited meg az eletedet. ha igy folytatod, egy megkeseredett no leszel, aki folyton masokat figyel, az o viselkedesuket elemzi, szidja, beszeli ki, es nem veszi eszre, hogy milyen szep dolgok vannak az eletben, es mennyire jol is tudna elni

szived joga, hogy ne szeresd anyukadat, az is, hogy rosszalld, ahogy el, es ne akarjal vele surun talalkozni. de az, hogy te a gondolataidban ezen rugozol, felspanolod magad, az mar a te sajat felelosseged es problemad

3 gyerek mellett miert kell ezen ragodni vagy ezzel foglalkozni? komolyan szamit, hogy anyad, akivel nem akarsz egyutt lenni, a testveredet hivja vasarnaponkent, es nem teged?

Ez nem csak a múlt a jelenem is.

Mondok egy példat,az öcsémet jobban szeretem mint anyámat ez tény,és ő os szeret engem ezt tudom,feltétel nélkül tud szeretni engem nem kell nyújtanom érte semmit cserébe.Mégis igen furcsa hogy mig a tesómnak egy gyereke sincs minden vasárnap hivja a "drága kisfiát".(együtt dolgozunk hétvégente)Elöszôr zavart,de nem az öcsém miatt,anyám miatt,ma már ez is lepereg rólam,de szerepel az életemben megtörtènik,bár reményeim szerint nemsokáig,ez is egy nyomos ok hogy elhúzok innen.(Na meg az az is hogy két helyen dolgozunk mindketten,de előrébb nem tudunk lépni,de az egy másik kérdés.)

Ez jo! Csak arra figyelj, hogy ne ragd magad tovabbra is a multon. A jelentek, a gyermekeid elete - e a tied is - a fontosabb.

A multon mar nem tudsz valtoztatni.

Szerintem távolítsd el anyádat az életedből. A lányaidnak meg tudsz te szép emlékeket adni, ha nem örökké a múlton rágódsz, hanem elmész velük fagyizni, kirándulni, strandolni, játszol velük, nevetsz és beszélgetsz velük.

Ne rontsd el anyád miatt a gyerekeid életét, a velük való kapcsolatodat.

Próbálok szembe menni a démonaimmal,anyám nyugtatófüggő,már 17 évessen belém beszélte hogy depressziós vagyok,fel irtak egy raklap gyógyszert amitôl

elájultam.Azóta nincs az az Isten aki belém tudná tukmálni.Neki mindenre ez a megoldás,azt nem vette észre hogy x év alatt mennyit butult és milyen agressziv lett,erre még iszik is.Ha lehetne belinkelném ide az utolsó üzenetét,hozzá kell tennem hogy az előzménye az volt hogy kb nem beszéltünk egy hónapja,mivel én nem kerestem,megjegyeztem hogy ő nem kiváncsi rám?Soha?Erre szóban reagálta le hogy ez szinte kegyeletsertő a gyereknek kell mindig!a szülőt keresni,aztán kaptam még messengeren egyet s mást,de azt le se reagáltam,csak akartam,de felesleges.Elindul egy újabb lavina sosem lesz vége.

Ideje lezarni a regi eletet tudatosan es kezdeni egy ujat, amiben elmenyek vannak, amibol szep emlekek valnak holnapra neked es a gyermekeidnek egyarant.

Mert a multon valtoztatni nem tudsz, max. majd idove szurkunek, tavolodnak.

A felelmekkel, a demonokkal szembe kell fordulni, mint a vicsorgo kutyaval.

Kénytelen leszel kizárni,mert csak tönkre tesz és így te is magadat.

Nézd levegőnek ha egy légtérben vagytok,ha pedig úgy szól mások előtt Te se tégy másként!

Azt add amit kapsz.

Nagyon sajnálom!

Egy dolgot tudok talán tanácsolni.Zárd ki az életedből anyádat.

A gyerekeknek is jobb lesz,hidd el.Ami nem volt,mint a mamával fagyizás az nem is hiányzik a gyerekeknek.

Ha kizárod,megnyugszol és ha te boldog leszel a gyerekek is még boldogabbak lesznek!

Elég messzire nyúlnak vissza a dolgok,gyerekkoromig.Lelkisérült vagyok,azt hiszem.Nehezen tudom még mindig 34 évesen is feldolgozni amik engem értek.Gyerekkoromban(most így felnőttként visszatekintve)úgy gondolom,hogy anyám már akkor nem szeretett amikor én apámat magasztaltam.Súlykolta belénk,hogy ő mennyire rossz apa,ennek ellenére szerettem őt,jobban mint anyámat.Négyen vagyunk testvérek,később a testvéreim is ezzel szekáltak,hogy nekem mindig anyámat kell pártolnim,nem szabad apámat szeretni.Nem volt jó apa,igazából sokat nem töltött az életemben,mert hogy kb az életem felétt börtönben töltötte,nem túl pozitiv volt látni hogy apámat pórázon bilincsbe hozzák,beszélőre.De csak így láthattam,és akartam látni,pszchiólogushoz kellett járnom már akkoriban,,tizenegynéhány évesen,ott azt tanácsolták hogy találkozzam vele.Ma már tudom,hogy nem szeretett sosem igazán,csak kábitott.Ennek ellenére se tudok rá haragudni.Nagyon règen láttam,és már nem ez a központi dolog az életemben hogy lássam.Anyámmal a viszonyom nem tudom mikor romlott el ennyire,talán akkor amikor nem "csicskultam" elöszőr és szembe mertem vele szállni,és nem bólogattam mint a többi tesóm.Tudni kell hogy jó anyának tartottam,de amig éltek a nagyszüleim anyai részről,mondhatni gondtalan életünk volt,ők tényleg jó nagyszülők voltak.Intézetben is voltunk,ezt persze anyám apámra tolja de szerintem mindketten lúdassak,sajnos pontossan nem tudom mi lehetett mert kicsi voltam,de egy idegenre hagytak minket,onnan meg már intézetbe kerültünk,3 évre.Senkinek nem kivánom,bár nem az filmben szereplős,gyalázos hely volt,de lelkileg nyomott hagyott.Főleg mikor a tesóm(öcsémmel) voltam egy csoportban,és elvittrk.Könyörögtem a nevelőknek hogy hadd maradjak vele,de nem engedték,át kellett mennem máshova,mert iskolát kezdtem,ő meg maradt óvodás.Kint külföldön tartoztatták le anyámékat,anyám csak pár hónapot ült,de nem kapott vissza minket könnyen.

A hétvégéket a nagyszüleinknél töltöttük,ezek nagyon kedves emlékek nekem.Anyám szidja mindig a mamámat hogy tehetett ilyet,hogy intézetbe tett minket,mert betudott volna minket vállalni,hármunkat.Ezután többé-kevéssbé elvoltunk,a problémák inkább most kezdödtek pár éve.Elegem van abból hogy állandóan hánytorgatja,hogy felnevelt,ha én nem keresem ő nem keresne évekig,mert úgy szokás hogy a gyerek keresi a szülőt ő ezt mondja.Lett egy élettársa úgy tíz éve azóta még rosszabb minden,mindig valamelyikünk porondon van akivel harcolnak.A három lányomat sajnálom,anyámnak nincs igénye rájuk,teljesen másképp nevelem őket mint ô valaha is engem/minket.Soha nem akarok olyan lenni mint ő.Olyan gyönyörüek a lányaim,és olyan okosak/elnézést,talán elfogult vagyok/,és nekik nem lesz olyan élménye hogy ettek egy gombóc fagyit a mamával.Nagyon bánt ez az egész,és egyszerűen nem tudok túllépni rajta.Hogy lehet ilyen egy szülő?Csak a sajàt problémája érdekli,azt meg se emlitem hogy megkérdezné hogy az unokkákal minden rendben van e.Egy ideig harcoltam ez ellen,vele szemben de rájöttem felesleges,sosem lesz igazam vele szemben,mert el akar nyomni,és nem tudja elviselni ha valaki szembe száll vele.