Eltérő árat fizetnek a nők és a férfiak (beszélgetős fórum)

Dehogy furcsa, én is egyesével mintázom a gnocchit villával, a lányaim meg gyúrják nekem egyesével. Vagyis az egyik gyúrja, én mintázok, a másik meg sorbateszi a tepsire. Csak nem mindennap csináljuk. De azért kéthetente igen, hogy megtanulják. Aztán ha nem lesz rá idejük, felőlem megvehetik majd a boltban is, de én mosom kezeimet, megtanítottam:)))

A finommozgások, koordináció fejlődése pedig csak 11 ées korig fejlődik, úgyhogy ezt most kell, és most találják szórakoztatónak. Ezzel azért nem azt akarom nekik komunikálni, hogy egy nőnek ez a feladata egész nap, mindössze, hogy ilyen is van.

Lehet, hogy nem te írtad, de valaki lejjebb, hogy kiheréltük a pasikat. Persze, mert az már nem tetszik, hogy nem lehet csak úgy elvenni a nők pénzét mint 100 évvel ezelőtt.

Erre írtam. És azt sem gondolom, hogy a nők szívesen mentek fegyvergyárba dolgozni anno, persze, hogy jobban esett volna otthon hímezgetni, de küldték őket. A gyerekeknek meg enni kellett adni.

De ma nem is akar együtt élni egy nő három generációval, sokan még az anyóssal sem jönnek ki, nemhogy az egész pereputty egy helyen legyen, nagynénik meg mindenki. Akinek erre van igénye, az most is megteheti, hogy a férj vagy a feleség családjával éljen, ahol mindig mindenki vigyáz a másik gyerekére és akkor nem kell több fronton megállni a helyet.

Gyanítom, hogy akkor meg azon menne a rinya, hogy így meg nincs magánélete.

Ha az önállósodás is kell, akkor el kell fogadni, hogy igen, a nők is akarnak jobb és jobb fizetèst és nem fogják tátott szájjal nézni, ha valamiben nincs esélyegyenlőség

Ez freudi elírás volt :)

Sehol sem állítottam azt, hogy a nők el akartak pasisodni. Sőt, azt állítottam, hogy nem ők akarják kiherélni a pasikat.

Szerintem mindegy, hogy a társadalom hogy ítéli meg, hogy visszamegy-e dolgozni egy nő vagy sem. Ez arra a két emberre tartozik, aki a családot alapítja, így max csak az kell, hogy érdekeljen, hogy az a másik ember mit gondol erről, szeretné, ha nemcsak ő dolgozna, vagy szeretné, ha csak ő dolgozna. Plusz a te saját megítélésed.

A társadalom csak akkor nem fogja ezt rossz szemmel nézni, ha egy nő úgymarad otthon a gyerekével, hogy azt nem a többi gyerektelen ember fzeti, hanem effektíve apuka tartja el tényleg a családot.

Ha nem mentek volna pénzhez=ha nem mentek volna férjhez

A korabeli törvények alapján hajadonként semmi örökség nem járt nekik, csak házasként, de az a férjre szállt. Aki vagy adott belőle nekik, vagy nem. Engem is rohadtul idegesített volna, hogy a szüleimtől örökölt pénzt a férjem kapja és kuncsorognom kelljen mindenèrt, a sajátomból.

A fizetéseket nem azért nyomják le, mert most a nők is dolgoznak, hanem azért mert gazdasági válság van. Ha a nők nem dolgoznának, akkor sem adnának annyi pénzt a férfiaknak, hogy abbôl mindenkit el tudjanak tartani, sőt, régen sem kaptak annyit a férfiak, hogy el tudják tartani egy fizetésből az egész családot. Persze olyan éhhalálhoz közeli szinten igen, el tudták. Haltak is sorban, mert se gyógyszer nem jutott a gyereknek, se cipő nem jutott az,összesnek egyszerre, hanem felváltva mentek iskolába.

Pl az első világháború idején is simán a 6 éves gyerekek mentek aratáshoz segíteni, jól összeszurkálta a lábukat a sok levàgott búzaszár, de azt ingyen csinálták mert az anyjuknak segítettek, aki kapott fele annyit mint a férj. Persze 12 évesen meg mehettek cselédnek, hogy szétmarja a kezüket a lúg és küldték haza a pénzt. Ha nem dolgozott volna a nő, akkor sem tudta volna eltartani a férfi a családot és az akkori krízis miatt sehogy sem kapott volna fizetést.

Amúgy meg mindegy, nem abból indult ki a feminizmus, hogy a nők is dolgozhassanak, hanem hogy lehessen magántulajdonuk. Meg még sok más, de főképp a magántulajdon nőre ruházása volt a tét. Ugyanis a szegények csak úgy nem álltak volna neki feministáskodni, pont a gazdag nők kezdték, mert elegük volt abból, hogy a jogos örökölt vagyonukból egy jött ment csóró pasi kiforgathatta őket. Ha viszont nem mentek volna pénzhez, akkor meg az örökségükhöz senki sem nyúlhat hozzá, még ők sem.

Nagyon tévhit az, hogy a nők el akartak pasisodni és ezért lettek feministák, hát nem. Már miért akarnának pasisodni?

Arról nem beszélve, hogy a genderelmélet ellenzőinek tanulmányai szerint valójában van olyan, hogy az férfiak erre, míg a nők amarra alkalmasabbak inkább. Persze az egyedek egy része mutathat mást, de akkor is igaz, hogy nem vagyunk egyformák, és alapvetően másra vagyunk jók.

Amíg család van, meg gyerekek, addig meg az azzal kapcsolatos teendők is vannak. Ha nem a csipkecsomózgatás, akkor a különórára hordás, meg az esti meseolvasás, meg a korrepetálás, meg az együtt verselés, meg az együtt sportolás, meg az együtt főzés, meg a mittoménmi.. Persze a dolgozó anyáknál is van valahogy, de igazából általában úgy, hogy azért ezekből jóval kevesebb van, ami a fiatalok, gyerekek pszichés állapotát nézve egyértelműen kevés. Vagy ha nem kevés, akkor meg a szülő borul ki, hogy neki másról sem szól az élete, és magára nem marad.

Az élet minden területén ott vannak az irreális elvárások, hogy a lábad szőrétől a karrieredig, a szexben, az gyereked iskolájában tökéletesen teljesítsél.. Valahogy borulni fog a bili.

Ez a fajta elvárás a másik, amik miatt rosszul érezzük magunkat. Mi nők ezért. A férfiak meg tényleg azért, mert ők még ennyire sem találják a helyüket ebben az egészben. Nem az egyéni karrierre gondolok, hanem a társadalomra.

Örülök, hogy legalább valaki egyetért velem :)

Az meg más kérdés, hogy ezek a változások olyan gyorsan történnek, hogy nem vagyunk képesek emocionálisan követni őket. Ezért érzik a férfiak kiherélve magukat. Egy olyan világra nevelték őket, ami már nem létezik. A felmenőiktől azt tanulták, hogy nekik kell lenniük a családfőnek, a kenyérkeresőknek, ez az ő helyük a családban, és ezt kell jól csinálniuk ahhoz, hogy értékes, megbecsült tagjai legyenek a családnak és a társadalomnak. Erre egy olyan valóságban kell helytállniuk, ahol már rég nem ez a felállás, és amire senki sem készítette fel őket.

Persze, hogy dolgoztak.

Ezzel együtt nagy történelmi léptékben az a helyzet, amit Panna írt le.

Arról nem beszélve, még működtek a nagycsaládi rendszerek. Nagymamámék heten voltak testvérek, négy fiú, 3 lány. A fiúkat taníttatták (ezalatt falun szakmát kellett érteni). A lányok is mentek dolgozni, igen, az egyik marokszedőnek, a másik is a földekre. Nagymamám volt a legidősebb, ő jódarabig otthon segített a kisebb testvérek mellett, ő tanult meg kenyeret sütni, stb.. Aztán amikor ez már nem volt, akkor volt pár évig cseléd még.

Tehát volt kis anyagi bevétel is, meg az otthoni dolgok is el voltak látva, és ami a legfontosabb, nyilván nagyon szerény lét volt a maihoz képest, de azt soha nem érezték, hogy EGYSZERRE TÖBB SZEREPBEN KELL MEGBOLONDULNI mint ami a mai nő lét legtöbb baja.

Néha azt érzem, hogy én vagyok Te, annyira a gondolataimat írod le, és tudod távlatokból nézni a dolgokat.

Annyit tennék még hozzá, hogy ha "van gazdag pasi", azaz nincs feltétlen anyagi kényszer a munkába állásra, akkor is van valójában, pont azért, amit leírtál... Mert a társadalom megítél, ha nem mész "dolgozni". Sőt, ami a legrosszabb, hiába a "gazdag pasi" ott a belső kényszer is. Hiába dolgozol egyébként esetleg rengeteget a háttérteremtéssel, gyerekneveléssel, akármivel...

Egyáltalán nem vagyok a női karrier, vagy munka ellen, sőt, csak világosan látom én is, hogy egy százezer évre visszamenő ősi rendszer borult így fel, és még nagyon nem tudjuk, hogy mit kellene ezzel kezdeni. Mert így nem egyszerű, az biztos, és csak ellentétet kreál a nemek között, és nem összefogást.

Gyakorlatilag ott működik valamelyest, ahol a nő munkája anyagilag is ér annyit, hogy az összes otthon ráháruló feladatot mással végeztessen el.

És ha ez megvan, még akkor is ott a dilemma, hogy jó, de mi lesz a lélekkel...

"Előtte az apuka egymaga megkereste azt, amiből fenn lehetett tartani a családot."

Nem volt olyan kor, mikor ez általánosan jellemző volt. Az alsóbb társadalmi rétegekben mindig dolgoztak a nők, gyerekkoruktól.

Amire sokáig nem volt lehetőségük: elismert, jól fizető munkát végezni.

De pesztrának, cselédnek, szobalánynak, szoptatós dajkának elmehettek, vagy summásnak, marokszedőnek. Sőt, a háború előtt a bányában is dolgoztak nők és gyerekek is.

No ez az! Nemhogy állami támogatással, de fegyverrel sem vennének rá! :)

Társadalmi kísérletek mindig vannak. Akkor meg főleg érdemes ilyeneket csinálni, ha az komoly reklámot jelent az üzletnek.

Nincs az az isten, hogy nekem három gyerekem legyen. Fegyverrel nem lehetne rákényszeríteni ;)

Nekem egyébként tetszik az ötlet, bírom az aussiek lazaságát ;)

Kivéve a 40 évnél idősebbeket, ugye? :D

A mostani huszonévesek, ha bírnak, inkább tanulnak vagy már dolgoznak, kitolódott a gyerekvállalás ideje. Mire valamelyes lakáshoz jutnak, már szinte késő.

A velem egyidős generáció idejében lehetett több és jobban kereső pluszmunkát vállalni. Annak a gyerek-generációnak egy része szinte család nélkül nőtt fel. Most az ő unokáiknak kellene lassan világra jönnie, de érthető módon az ő szemükben csökkent a család értéke.

Ugyanakkor a rendszerváltás után elég hamar megszűntek a kedvezményes kölcsönök, a nyugodt tervezés lehetősége 10-20-30 évre előre... ("Mire 55 évesen nyugdíjba megyek, már letelik a ház törlesztése, akkor majd utazgatunk..."