Tini lányok könyve (beszélgetős fórum)

Hasonló volt nálunk is. Nem beszélt velem ilyenekről anyukám, de persze azok más idők voltak.

Én titokban kölcsönöztem ki a könyvet és dugdostam otthon, mintha szégyen lenne. Egyszer anyukám meglátta, hogy olvasom. Mosolygott és csak annyit mondott, hogy az nagyon hasznos egy ilyen korú lánynak.

De valahogy akkor is azt éreztem, mintha ez egy szégyen lenne.

Szerencsére ebből a gátlásosságból semmi nem maradt felnőtt koromra, de akkor nagyon rossz volt.

Meg is fogadtam, ha gyerekem lesz, Ő minden kérdéssel, gonddal fordulhat hozzám. A nagynál ez be is vált, a kicsit meg próbálom erre az útra terelni, de Ő még csak nyolc éves.

Biztos így van, mármint, hogy gyerekfüggő.

Mondom nekem fiaim vannak. A nagyobb már 17 éves. Vele nem voltak ilyen gondok. Bármiről, ismétlem bármiről tudtam vele beszélni. Nem jött zavarba. Sőt minden kérdéssel hozzám fordult fiú létére. A mai napig kérdez, mesél. Néha én jövök zavarba, de úgy gondolom inkább én válaszoljak neki, mint, hogy a haverokkal beszélje meg és fél információi legyenek.

Elküldtem volna neked a könyvet, ha előbb írtál volna.

Múlt héten jöttünk vissza Mo-ról, idén nem megyek sajnos már haza.

Nem, létezik az a könyv amelynek címe Tini lányok könyve , egy angol szerzőtől. Nekem úgymond a bibliám volt, a szüleim soha nem beszéltek velem szexualitásról, menstruációról.

38 éves vagyok, még mindig ott áll a polcon a szüleimnél a gyerekszobámban.

Anno nagy kedvencem volt:

Kétbalkezes kamaszlányok kézikönyve

Köszönöm!

Pont ilyenre gondoltam.

Szerintem erre gondolsz: Sylvia Scneider=Válaszok lányoknak.

Anno én is megkaptam a kerersztanyámtól,szerintem érthető kis könyvecske.

Adott egy gyönyörű szép majdnem 13 éves kislány. (Nem az én lányom, nekem fiaim vannak)

Ismerem születése óta. Sokat van nálunk. Nem számít, hogy ki nekem. Nem ez a lényeg.

A múlt héten itt volt és ahogy öltözködött láttam rajta, hogy takargatja magát. Hát hogy is fogalmazzak. Nőiesedik.

Próbáltam finoman fogalmazni neki: Drágám! De csinos vagy!

Még jobban takarta magát, mintha szégyellné, hogy nő és domborodik itt-ott.

Tudom nem az én tisztem a felvilágosítása, mivel nem az én gyerekem. De a szülők sajnos kb. azon a szinten vannak, mint annó az én anyukám. Semmit nem beszélnek meg vele.

Felvilágosító órát tartottak az osztályukban hatodikban és az anyukája az igazgatónál panaszolta be, hogy miket mondtak a lánya előtt. Mi az, hogy óvszerről, meg nem tervezett terhességről beszélnek előtte. Mi az, hogy a menstruációról beszéltek előtte.

Nem akarom anyukáját felülbírálni, mert nem.

De tudom nekem milyen volt, nem tudtam semmit. Még azt is szégyelltem, hogy nem vagyok olyan szőrös mint a másik lány az osztályban.

Csak egy apró segítséget keresnék neki, amit elolvas és megérti mi megy végig a testében.

Valamikor tini koromban volt egy könyv, a címe: Tini lányok könyve.

Abban mindenről olvashattam, amit a szüleimmel nem tudtam megbeszélni. Mert bár csodálatos szüleim vannak, de kb. nulla felvilágosítást, vagy segítséget kaptam, hogy mi történik velem kb. 12 éves korom után.

Még a könyvet is félve kölcsönöztem ki, otthon dugdostam, hogy senki ne lássa, ugyanakkor érdekelt, hogy mi történik velem.

Ezt a könyvet most már nem találom, de hasonlót keresnék egy olyan kislánynak, aki úgy gondolom pironkodva ugyan, de elvenné és titokban olvasgatná.