Szülői oltogatás. Mi a jobb, tudni vagy nem tudni? (beszélgetős fórum)

A lányomék is ilyenek a vőlegényével a nagy őszinteség jegyében.

Amúgy jó melegágya lehet a családon belüli sértődésnek, és totál értelmetlenül.

Jaaaaaj...!

És igen, menyecske jelölt megjegyzi, legalábbis egy darabig.

De ezt mi a f.....ért kell visszamondani, komolyan már...

Akkor bocsánat, ha bunkó voltam, de: Mi a jó bánatnak kell sok esetben a hozzászólás után odatenni a mosoly jelet.

Komolyan, herótom van tőle, én azt iróniának veszem. Ha komoly a téma, és úgy teszi valaki utána ezt ":)"

Nekem olyan, mintha kioktatólag a képembe vigyorogna, lehet, nem az a korosztály vagyok, aki ezt értékeli.

Nem akartam tuskó lenni.

Hát nem, és ez nem a hazudozással egyenlő.

Szokásaikról sem kell véleményt nyilvánítani.

Majd belejönnek mindenbe....Én jártam úgy az esküvő első éveiben, hogy 1 hétig ázott a ruha, a kádban. a víz frissült, mert zuhanyzáskor kihúztuk a dugót, kapott frisset. Apóssal laktunk, ritkán aludt otthon, 1x megkérdezte: már megint mosol, vagy ez még a hétfői? / D /

Hé-hé!! Nem irónia, esküszöm!!:))))

Akartam még írni; milyen jó, hogy soha semmi negatívumot nem mondtam a kislányról, mert "ezek is" mindent elmondanak egymásnak!!!

És amilyenek, biztos nem járt volna hozzánk /és fiam fordítva/ 7 évig.

Csak nem akartam hosszan írni, és ez a vége.:((

Komolyan, ne értsd félre.:)

Gondolom, iróniának szántad, de nem baj.

Az értelmetlen "hej de őszinteséget" akartam csak párhuzamba állítani a fórumban taglalt "őszinteséggel".

És a hozzászólásom elején is írtam, hogy más jellegű. Nem kötelező elolvasni.

Ez a leghasznosabb hozzászólás!

Tanulhat belőle szülő, gyerek egyaránt.:))

Szerintem sok ilyen párocska van.

Hű, mi aztán MINDIG MINDENT elmondunk egymásnak, mert különben összedől a világ.

Sokszor káros pedig.

Én azért nem mondanám, hogy szemét a srác.

Szerintem csak balf...asz.

Ez így leírva tényleg durva:(

Viszont logikus.

Azt hiszik, a lány azért megy nagyon ritkán, mert utálja őket. Közben a lány tényleg egyre jobban ellenszenvezik velük, mert visszahallja, amit hall.

Ez önmagát gerjeszti.

És akkor, ha megy a srácékhoz(mert pont most volt egy ilyen apuka szülinap), akkor, ahogy mesélte, barátságosak és udvariasak vele szemtől szembe. És kérdezik, hogy "miért jössz ilyen ritkán?"

De most tényleg, erre mit mondjon. EZ totál patthelyzet (a lánynak). Ez egy szar így.

Mert én ott akadok le, hogy a visszamondás az valahol bántás is...

(Túl azon, hogy nem visz előbbre.)

Teljesen igazad van!

Én sem mesélek semmit a férjemnek, a férjem sem nekem. És ez így jó. Én is a háttérben rendezkedek, ha kell. Szerencsére nem nagyon kell.

de latod, ha a baratnod azt mondana a pasijanak, nagykatica szerint felmosorongy vagy, biztos o sem kedvelne :D

gaz, hogy a srac nem all ki a baratnoje mellett, hanem razudit negativ dolgokat, amik korant sem biztos, hogy ugy hangzottak el, ahogyan o talalja. nem is ertem, elvezi, hogy szemedkedhet a baratnojevel?

nem a baratnonek kene nyalizni a srac szuleivel, hogy bevagodjon. lehet, ha a srac nem tomne tele a fejet, nem is lenne problemaja a szulokkel, es mar reg joban lennenek