Miért fontos a nokedli? (beszélgetős fórum)

Tökéletesen egyetértek, akár a tésztákról, akár a krumpliról van szó.

Ezen már én is gondolkodtam, miért is van így. Az okát nem tudom, de valóban így van. Teljesen más az ízük.

Azért ezt nem igazán tudom elképzelni.

Ha a hússal együtt párolom egy darabig a zöldségeket, szerintem csak más íze lesz.

A 38 dohányos éve alatt az ízérzékelésem eléggé elment.

De lehet,hogy sose volt sok. A tészták ízét gyerekkoromban se értettem, nyilván akkor sem éreztem különbséget. de bármit be tudok beszélni magamnak, és valószínűleg más is így van ezzel...

A porkoltet zoldsegelem, fuszerezem, csipetkezem be.

Legyen egy picit sos, egy picit csipos, egy picit zsirosabb es surubb.

CSAK priviben!!

(bocs, de nem bírtam kihagyni)

:DD

Csinálj egy pörköltöt, és külön egy zöldséglevest.

Ha mindkettő kész, öntsd össze.

Forrón, puha kenyérrel tálald.:)))

A zellert a pörköltben főzd, mert annak több idő kell, mint a többi zöldségnek.

Ide kívánkozik:

[link]

:)

Természetesen nem maga a nokedli a fontos. Ez csak szimbólum, ami azt fejezi ki, hogy egyéb tulajdonságok fontosabbak, mint a szépség. Sok férfi többre értékeli, ha a felesége le tud tenni elé egy finom ételt, mintha topmodell alkata van.

Persze ez sztereotípia, hogy a "jó nők" nem tudnak főzni, de ez szerintem nem a szép nőkre vonatkozik, hanem azokra a plázacicákra és társaikra, akik nagyon "meg vannak csinálva". Ha az ember lánya mindig úgy akar kinézni, akkor nem nagyon juthat ideje a konyhában serénykedni. Itt nem arról van szó, hogy akinek műkörme van, az még főzni sem tud. Viszont állandóan körmöshöz, fodrászhoz, kozmetikushoz járni, trendi ruhákra vadászni, minden nap full sminket feldobni igenis időigényes dolog (és pénzigényes). E mellé a tevékenység mellé aligha fér be a főzés, ami szintén elég sok időt elvesz. Az meg csak népi megfigyelés, hogy azok a lányok, akik ennyire fontosnak tartják a külsejüket, általában nem túl érdeklődőek a konyhaművészetek iránt.

Igen, a bográcsba dobálták bele a cuccokat, elkészítés sorrendjében, ahogy jött, és hagyták összerotyogni. És biztos volt annyi variáció, hogy esetleg beledobtak valami zöldséget, gyökeret, de nem volt leves a gulyás. Azért sem, mert a kenyeret használták kanálként, ha úgy jött ki a lépés, vagy a fakanállal ettek, de mindenképpen egy sűrű étel volt, ez egyértelmű.

Sok példât tudnék mondani, az is ismeretes, hogy a spagetti nem olasz találmány de a cukros tészta tőlük terjedt el, mégis a magyarok még esznek cukros tésztát, az olaszok már soha. Előfordul, hogy egyik nép hagyománya ott reked a többi népnél, és a kiinduló helyen már nem is eszik azt a valamit, vagy nem úgy. Ettől még nem lesz másként, hogy az arabok vitték be Szicíliába a tésztát és eredetileg cukorral ették. Meg van az a vonal is, hogy Marco Polo lopta el a kínaiaktól a spagetti másik elkészítési módját, ez is igaz. Az arabok által importált form vastagabb és szögletes (spghetti alla chitarra, egy húros eszközön nyomták át), a Marco Polo szerinti pedig nyújtva van.

A gulasch Németországban előszeretettel tartalmaz akár kelbimbót is. Én inkább ragunak mondanám.

Nemigen pörkölgetik, inkább csak párolják a húst, majd felöntik.

Szerintem az eredeti gulyásnak azért is ez a neve, mert a ridegtartású (tehát nem istállózott) gulyát őrző gulyások (marhapásztor) egyik fajta meleg étele volt akkor, ha valami miatt kényszervágni kellett egy állatot. Akárcsak a birkapásztoroknak, nekik is a tarisznyából került só,talán bors,paprika. A zöldségfélére igazából nincs tippem, hacsak nem egy közeli faluból kaptak valamit. (Vagy ha nem szárítva használták,ennek érdemes lenne utánanézni.) Az a néhány gulyás aligha evett meg egy egész marhát, nyilván csereberéltek a lakossággal.

A bográcsban főzés azért eléggé behatárolta az ételkészítési technikát.

A te módszeredben sok igazság van. Külföldön mindenhol a gulyást úgy csinálják, hogy az pörkölt. És a végén teszik bele a krumplit. Vagy van,ahol külön, de ez a ritkább. Évekkel ezelőtt azt gondoltam, hogy jaj, de hülyék, mert keverik a pörköltet a gulyással. Holott nem keverik, hanem náluk az évszázadokkal ezelőtti változat maradt meg. A magyaroknál pedig a második világháború után meg lett " honosítva" a gulyásleves. Holott sose volt az leves. A paprika pedig igen, az Kolombusz után terjedt el Európában, de érdekes módon nem a gazdagoknâl, hanem a szegényeknél volt fontos fűszer (más európai országokban is inkább azok hasznâlták), és azért lett egy idő után nagy magyar különlegesség mert a magyarok mindenkinél többet használtak belőle és gyakrabban. Úgy kb az 1700-as évektől már fontos alapanyag volt.

Ebben a sztoriban meg teljesen megáll az is, hogy mivel az osztrákokkal össze voltunk nőve, náluk is volt a mi gulyásunkból (pörköltesen elkészítve, paprikával), nem volt felvizezve és nem is mindig volt benne krumpli (mert az is ugye az 1700-as évek után terjedt el, hiába találták meg ámerikában, az emberek nem ették jó sokáig).

Az osztrákoktól eljutott más országokba is, mindenhova az originál, pörkölt verzióban. Aztán vaskapu, és nálunk megjelent a vízzel felburogatott gulyásleves, meg másik receptként számontartott pörkölt, míg Európában megmaradt a gulash. Pörkölve a húst és nem belefőzve a levesbe. Mert a két étel valójában egy.

Többünk fantáziáját felpiszkáltad a gulyásleveseddel. Kéretik feltölteni a receptek közé a pontos eljárást! :)

Köszönöm a nokedlimosogatós tanácsokat. Tudom, hogy mit tesz vele a meleg víz, de a hideg vizes áztatás is undormány számomra. Szóval nekem mindegy. :D Hála az égnek, a környezetemben már senki nem igényel tőlem nokedlit. :)