Vennék egy barátot az SNI-s gyermekemnek (beszélgetős fórum)

És akkor még szerencsés vagy, hogy egyáltalán járhatott a gyereked oda. Az enyémet fél napig se tűrnék meg normálba, ő annál nyersebb és aspibb.. Ezt én csak ped.asszisztenssel tudnám elképzelni.

Ezzel együtt tavaly két normál tábort is végigjárt úgy, hogy semmi gond nem volt, sőt szerették.. Idén meg nem így jött össze. Tudjuk, hogy a fejlődés az kettőt előre, másfelet hátra lépésekben történik, erre már az elején felhívták a figyelmet, és így is van.

A kicsi ezek szerint még problémásabb?

Nálunk az öcsi diszfáziás. Arról is hallottam már, hogy ez a párosítás sem egyedi.

Hát kitartást!

Most találtam, vannak itt egész jó írások..

[link]

Persze nyilván ez egy idealizált sztori, nem ennyiből áll azért ez a legtöbb esetben, de a lényegre nagyon rátapint, erről próbáltam eddig részben írni... Amikor nem kezelünk, félünk, hanem merünk velük hülyének lenni...

Ezért örülök, amikor a tanárokat is jókedvűnek, "hülyének" látom.

A fiaméknál, ahol a 12 gyerekre van 3 pedagógus, ott sokszor a tanároknak is tök jó kedvük van, a gyerekekkel hülyéskednek, van energiájuk a gyerekek ziziségeire hangolódni. Talán így nekik sem annyira nehéz - legalábbis vannak jobb napok, élmények is. Ennek örülök, amikor látom..

Sokszor mond valami vadat a gyerek, kiderül, a tanártól hallotta.. Én ennek örülök, hogy rájuk tudnak hangolódni.

Látom, hogy lehet ez kicsit másként is, mint ahogy úgy általában van az intézményekben..

(Ezzel együtt mostanság néha megkísért a gondolat, hogy ott mégis egész nap a "hülyeség" veszi körül, csak jó lenne az, hogy normálban a normálisak között a normális dolgokat is lássa.. De hálistennek mindig történik valami, ami meggyőz ennek nem igaz voltáról.. Maradunk hivatalosan is hülyék, legalább ez maradjon nekünk..)

Nem. Erre nem is lenne egy tanár sem kényszeríthető. Sni nélkül sem.

Ha ilyen létszámok vannak, akkor kellene az állandó asszisztensi jelenlét, de ha kisebb létszám van, és van problémás gyerek, akkor meg azért..

De most őszintén, régen is voltak sunyi konfliktusok, csak éppen a szülők nem csináltak ebből ekkora drámát, meg nem elve "hibást" kerestek.

Régen sokszor mentünk az oviból, kisiskolában sebbel haza, (néha még varrni is kellett), de soha egy szülő sem kérdezte, hogy ki csinálta, vagy ki a felelős. Tényként, a felnövekvés velejárójaként fogadták el, akár maga esett le a gyerek a mászókáról, akár löktek rajta kicsit. A seb akkor is seb. Én azt gondolom, hogy a "gyerekem érdekében teszem" valójában nem erről szól, hanem arról, hogy a dühünket valakin - tök mindegy kin - vezessük le, mert attól könnyebbülünk meg.. És közben meg törvénybe iktattuk, hogy egy pofon - ami szintén erről szól a legtöbbször, egye-fene - azért meg el lehet családtól venni gyereket...

Nagyon hazudunk magunknak, hogy mi miért van, sajnálom nagyon a "normál" intézményekbe járókat...

Vekerdy sem véletlenül mondta, hogy ebből ki kell menteni a gyerekeket... Ez a senkinek nem jó rendszer, csak van aki túléli, van aki egy életre sérül.. De lehet, pont az sérül jobban, aki látszólag túléli.

Nincs bennem fordított előítélet, sőt, csak azt látom, hogy sokszor csak azért félnek valakitől, mert van valami papírja, és nem azért, amit csinált.. Hidd el, a legtöbb problémás gyereket nevelő szülő mindent megtesz, hogy elkerülje a konfliktust, inkább nem megy utcára se, inkább nem jár dolgozni, csak nehogy baj legyen.. Persze nyilván van fordítottja is, mert az mindenből van, sokan vagyunk..

Azzal viszont nagyon nem értek egyet, hogy ma a verekedést annyira elfogadhatatlannak tartjuk. Úgy általában.

Megvan, meglehet ennek is a helye, egy-egy bunyónak, egy-egy komolyabb konfliktusnak is. Nagy baj, hogy ettől annyira félünk, mert olyan "mérget" nem hagyunk a gyerekekből kijönni, aminek ki kell jönnie. Nem lehet a kisgyerekkel mindent megbeszélni, ez tévút, mégha elvben olyan szépen hangzik is, hogy "más utat találjunk" mindig a dühnek.. Elhitetjük magunkkal, hogy ez a PC, és közben nem így működünk..

Ha hagynánk egy kis bunyót, úgy mint ahogy az 50-es években is bunyóztak, verekedtek még a legjobb sulik udvarán is a "pesti srácok", azzal pont annak húznánk ki a méregfogát, amikor aztán 10-12 évesen a legjobbak is megbolondulnak, és tényleg durva, már valóban elfogadhatatlan dolgokat csinálnak. Abban a pillanatban, ahogy a jónak gondolt szülői kontrol kényszerűen enyhül..

Engem is csúfoltak, löktek meg a csúszdán gyerekkorunkban az 1-2 évvel nagyobbak, bizonyára én is csináltam ilyet. Amíg ez nem tartós bántalmazás - mert az valóban beavatkozást igényel - , hanem eseti konfliktus, addig ez igenis normális. Ma odarohan a szülő, és mondja, hogy jaj, de hát nem látod, hogy kisebb, hogy stb... Pedig nem kéne. Egyre több szakember gondolja ezt így, hogy ezzel a túlféltéssel fontos fejlődési állomásokat hagyunk ki, és később isszuk meg a levét..

Pont a lányoknál lesz ez veszélyesebb, mert a fiúknál legalább látványos, de a lányok az őrületig, az öngyilkosságig tudják egymást szekálni anélkül, hogy bárki látná, és anélkül, hogy egy pofon is elcsattanna. Sokkal veszélyesebb méreg..

A lányomék sulijában van egy tanár, aki nem mellesleg az igazgató volt évekig, aki erre ki is találta azt, hogy ő rendez "verekedést". A fogócska olyan, hogy el is kell kapni tényleg a delikvenst, és egy adott helyre odahurcolni. Van tanár, aki ezzel nem ért egyet, de egyre többen értik, hogy ez a szükség valahol ki fog jönni, és ha nem így, akkor tényleg erőszak formájában.. Egy 22 fiúból és 6 lányból álló osztályt próbáljon meg valaki másként kezelni. Még akkor is, ha elit, és senki sem sni-s...

Szerintem nagyon-nagyon rossz irányba megy a gyereknevelés, ugyanolyan szelfizős, dicsekvős, felületes, vagy éppen önsorsrontó az egész, és sokan abban élik ki saját kicsiségüket, hogy azonnal megtalálják a rést a MÁSIK életén. Talán azért is vannak "furcsa" gyerekek, hogy felhívják erre a figyelmünket? Ezt is sokan gondolják...

Sni gyermekkel is foglalkozó pedagógusként kérdezem: Létezik-e olyan kolléga, aki a rábízott adott esetben 27-28-30-as létszámba integrált SNI gyermek minden lépését szemmel tudja követni?

Nem is kell, hogy SNI legyen, csak 30 kisgyermek, akik mind mást szeretnének játszani? Elkerülhetetlenek a konfliktusok, s akinek olyan a mentalitása, az bizony odacsap, mire egyáltalán észrevehetnéd a közelgő bajt...

A pedagógusnak is csak 2 szeme van, kifordulni mi sem tudunk magunkból...

Hivatalosan az volt. Nem, mástól se fogadom el a verekedést, a sajátomtól se. Miért gondolod, hogy csak SNI-s gyereknél gondolom gáznak a betört orrot? Ez senkitől nem elfogadható szerintem.

Sose írtam, hogy az én lányom tökéletes, örülök, hogy a tied az.

De észrevetted, hogy benned fordított előítélet van?

Hát így van ez..

Ráadásul minket meg még a gyp is nehezen fogad be, mert ők meg azt mondják, hogy mi "normálisak" vagyunk, és nem odavalók, pedig mi már rég nem akarunk normálba járni, (nem is járunk).

Ez egy külön kereszt ebben.

30 éves az ilyen gyerekek, mint pl a fiam, vagy az apukája is, simán a normál iskolába jártak. És általában nem voltak rossz tanulók, és sokan szerették is őket. Persze sokan nem, mert vagy hallgatagok, vagy idegesítő szófosók.. De a férjemmel pl az akkori ofője a mai napig tartja a kapcsolatot. Az igazi pedagógust érdeklik az érdekes és nem sablonos gyerekek..

Már hogyne hinném, tele a világ verekedős gyerekkel immár 10000 éve..

De ugye magad is írtad, hogy lehet nem is sni-s volt..

No itt a gond a gondolkozással, hogy normál esetben, hanem is szívesen, de elfogadnak egy verekedést, mint tényt, ha meg éppen sni-s volt, akkor meg kiabálnak.. Holott az éppen felmenti a gyereket...

Természetesen adódhat egy gyerek problémájából is valamennyi agresszivitás, ez is tény.

De mondjuk 50 makk egészséges verekedésre jut egy dühkitörés, ami a legritkább esetben ér véget komoly balesettel.. (Bár nyilván ilyen is volt már..)

A lányomék tökéletes iskolájába a tökéletes gyerekeknek hetente törik el valamilyük egy-egy verekedésben... Pedig ide aztán senkit sem vettek fel, aki ne lenne teljesen tökéletes szülőstül, pénztárcástul, bőrszínestül, stb... Legalábbis ugye látszólag..

Az természetes, hogy a lányodat félted, de tudod nekem is van lányom, aki "tökéletes" és mégse attól rettegek, hogy jaj, majd valaki (mondjuk egy sni-s) megveri, és majd akkor mi lesz.. Azt gondolom, hogy vagy oka van egy ilyennek, vagy egy már olyan régen érlelődő helyzetre vet az ilyen fényt, ahol meg a felnőtteknek kell lépni, és nem homokba dugni a fejüket.

És nem dugom attól sem homokba a fejem, hogy a tökéletes lányom is szokott néhanapján szemét lenni a társaival, beszólni, nagyképűsködni... Mert talán ő sem olyan tökéletes? (Csak ő tudja úgy csinálni, hogy akinek nem kell, ne tudjon róla..)

Igen, ez egy egyszerű szemüveg, csak éppen nem itt szokott a gond lenni. Akinél ilyen jellegű komoly probléma van, az nagyon nem valószínű, hogy bárhol találkozik a Te gyerekeddel, mert az nem integrálható címkét fog kapni.

Elverni meg jó eséllyel nem éppen egy ilyen gyerek fogja a tiédet, (de persze kizárva sincs).

Régebben voltak ilyen problémáink is, de személyes tapasztalatom az, hogy a "normál" gyerekek egy perc alatt rájöttek, hogy a fiam kicsit más, és egy páran gusztustalanul rászálltak. Mert élvezték, hogy ő valamiben gyengébb, és haragudtak rá, hogy egyébként meg okosabb.. És addig piszkálták, amíg végül tényleg ütött. De persze úgy, hogy csak az ő ütését vegyék észre. És persze az a szülő üvöltött a leghangosabban, akinek a legmocskosabb volt a gyereke.. Úgy általában ez a metódus.

De jelen esetben nálunk fizikai atrocitás nem történt, most állítólag mondott valamit. De hogy mit, azt konkrétan nem mondta meg senki, sőt mint mondtam előző napokban annyit mondtak, hogy voltak kisebb konfliktusok, de jól kezelték. Sőt, amikor szóltam a fiamnak, hogy azért majd ezeket megbeszéljük, akkor szólt a nevelő, hogy nem feltétlenül az enyém volt a hibás.

Erre ma a vezetőtől jött a hidegzuhany.

Mert valamelyik szülő reklamált.. És a vezetőnőnek tök evidens volt, hogy mivel az én fiam az auti, ezért a hiba még véletlenül sem lehetett fordítva.. Pedig több gyerekem is be volt már hozzájuk a nyárra fizetve, az egyik már volt is egy hetet...

Egy darabig nagyon sokat kértem elnézést, meg lementem kutyába, mostmár azért nem hatódok meg annyira a "normálisok" véleményétől.

Nem, egyáltalán nem ilyen egyszerű... Mert két nehéz gyerek találkozása a szinte lehetetlen.. Meg Amerika, nem Amerika, egy kisebb városban ott sem biztos, hogy összejön egy ilyen csapat. A nagyvárosban meg azért nem..

Jelen esetben a kislány, amint a cikkből lejön, normál iskolába járt.

Ez ilyen esetben bizony akarat kérdése, és a felnőtt segítségtől függ. Magától nem fog semmi történni, csak kiváló tanult szülői, vagy inkább gyógypedagógusi segítséggel. Eleinte.

Egyébként megsúgom, az ilyen emberek pont arra vágynak, hogy a "normál" élet fogadja be őket gyengeségeikkel, és erősségeikkel együtt.

Inkább úgy lenne célszerű keresnie, hogy hasonló problémával küzdő gyermeket keres akinek szintén nehéz barátkoznia. Nem érezné annyira rosszul magát így egyik gyermek sem. És fizetni sem kéne...

Megkockáztatom vannak ilyen csoportok/klubok is Amerikában, ahová az édesanyák ilyen problémával küzdő gyermekeiket vihetik.

Nem vagyok érintett, kívülállóként a véleményem: én addig tudok toleráns lenni, ameddig az én gyerekem testi épsége nincs veszélyben. Ez pedig nem a gyerekeken, hanem a szülőkön, pedagógusokon múlik.

(Sajnos volt ellenkező tapasztalatom, de rengeteg jó is. Tényleg pedagógusfüggő szerintem.)

Sajnos ilyen ez, örülök, ha sikerült nekik így kicsit jobb világot teremteni maguk körül.

Az ebben a nehéz, hogy ez a másik félnek, legalábbis elsőre, sőt sokszor másodikra sem jó. Mert nehéz, mert csak ő tud a furcsa gyerekhez alkalmazkodni, mert a sérült gyereknek adottak a korlátai, amit néha át lehet lépni, de azért általában nem, azért korlát.

Sajnos pont most lett az aspi fiam kirakva egy táborból, ahol előző évben meg tök sikeres hete volt, és szerették.. Idén sajnos nem jött az a kedves néni, aki tavaly annyira jó volt. Nagyon sok múlik a felnőtteken is. Ami az érdekes volt, hogy eddig nem jeleztek nekem problémát, sőt, inkább dicsérték, ma meg jött a hidegzuhany. Állítólag más szülők kezdték el a furkálódást. Csak szerintem, ha akkora gond lett volna, akkor jeleznie kellett volna az első három napban is felém a pedagógusnak, aki spec pont gyerekpszichológus volt.. Ő ma meg már nem volt, ezt meg nem is tudtam, hogy nem lesz..

Aki mégis hajlandó arra, hogy másként nézze a világot mások kedvéért, az egész biztos, hogy megkapja a jutalmát. De erre kényszeríteni meg kérdés, hogy meddig lehet valakit, valakiket.. Gondolok most itt arra, hogy az iskolába nem játszott senki a kislánnyal.. Vagy éppen arra, hogy az aspi fiam hüleségeit meddig "kell" elviselni..

Kényszeríteni semmit sem lehet, nem is kell, csak néha az ember belefárad, hogy mi mindent megteszünk, a gyerek is, ami tőle telik, és ez is kevés sajnos másoknak.. Ez néha egy dühös utálatot vált ki belőlünk, még akkor is, ha nincs igazunk, mert mégiscsak velünk van a gond...

Hát ez van.

Szerintem a fogalmazás volt rossz, nem barátot, játszótársat keresett inkább.

Szerintem ezzel semmi gond nincs, jó a lányának, jó a másik gyereknek, és neki is.