Vennék egy barátot az SNI-s gyermekemnek (beszélgetős fórum)

Más: az én ötévesem mindenkivel pillanatok alatt összebarátkozik, de ha akad egy gyerek, aki ellenséges vele szalad hozzám, hogy mi a gond, hisz ő nem követett el semmi rosszat.

A gyerekek persze, hogy kegyetlenek tudnak lenni, hisz nekük még nincs veszélyérzetük. Egyszer egy ötödik osztályban voltam helyettesítő, bicska is előkerült. Akkor nagyon megijedtem.

Szerintem hülye címet adtak neki.

Simán arról van szó, hogy az anyuka minden eszközt megragadott, hogy a gyerekének legyen játszótársa. Valószínűleg én is így tennék.

Más egy külső trauma, és más egy veleszületett fogyatékosság.

De egyébként igen, nagy trauma.

A bántásról meg annyit, hogy azért olyan szülővel is találkoztam, teljesen egészséges gyerek szülőjével, nem is eggyel, aki megértette, hogy attól, hogy egy autista kisgyerek néha "megüti a gyerekét", vagy hirtelenebbül reagál, az miért van, és a gyereket is úgy nevelte, hogy tudjon erre reagálni, és tök együtt tudnak ezzel élni. Tehát van, ahol ezt egy normális szülő megérti, - és egy viselhető szintig - elfogadja. Olyan szintről beszélek, mint ahogy a testvérek is verekszenek egymással, és többnyire azért nem lesz senkinek maradandó károsodása. Ilyen ütések előfordulnak minden normál közösségben is, családban is, ne legyünk álszentek. És itt se arról van szó, hogy ezt hagyjuk a fogyatékos gyereknek, csak arról, hogy amíg egy normál gyerek ezt megtanulja általában 2-3 éves korra, ő 10 éves korára fogja. Képzeld, van szülő, aki ezt megérti.

De ne keverjük már ezt szándékosan azzal, amikor egy háromszor akkora gyerek komolyan terrorizál, bántalmaz egy másikat, itt nem ezekről a dolgokról van szó.

Az én gyerekemet is sokszor megharapta egy kisfiú a bölcsiben, én csak annyit mondtam, hogy majd leszokik róla. Úgy is lett, kb. fél-1 év kellett neki..

Van azért bántás és bántalmazás között is különbség, kár összemosni dolgokat, mert így lesz kiöntve a fürdővízzel a gyerek is.. Mert azért Te nem egészen arról beszélsz, amiről mi.

Ami meg a cikket illeti, a kislánynak beszédfogyatékossága volt, szó sem volt ütésről, mégse játszottak vele.. Ez itt a lényeg... Hogy akkor se...

Nem vagyok érintett, de olvaslak benneteket - és bocs hogy belevau :-)

Pont ez jutott eszembe nekem is: a bébiszitter, nagyobb gyerek esetén gyerekvigyázó, vagy a pótnagyi miért nem ciki? Az ő idejüket is meg kell fizetni. Persze, nyilván fontos a szimpátia.

És igen, a gyerekek később lehetnek még barátok is.

Te egyébként elolvastad a cikket és az okot??

Hát elmondom, hogy az én aspergeres gyerekemmel se játszik senki, és ahogy kezd kamaszodni, ez iszonyatosan nagy baj. Kiborul, ha a nővére elmegy a barátaival, ha jön/ne hozzánk valaki, akkor őt el kell vinni otthonról, mert kiborul, és teljesen megértem..

Végül itt a környéken egy félig utcagyerek kis cigány srác az egyetlen aki szóba áll vele, milyen érdekes, kiderült, ő is aspergeres...

De hát azért nem annyira szeretném nyilván, hogy mindent átvegyen tőle, így általában én is kint vagyok velük, vagy bejön a kissrác, próbálom koordinálni a dolgokat, de van, hogy egyedül vannak kint, rollereznek, beszélgetnek mint bárki más. Az anyja, egyébként nem egy tök hüle nő, úgy borult a nyakamba, hogy mennyire boldog, hogy valaki szóba állt a gyerekkel, mert a testvérei is mindig csak kigolyózzák.. (Nálunk is, ezzel 6 szakember, meg szülő se tud mit kezdeni..) Pedig ők külsőleg szépek, belsőleg meg okosak..

Most ezt a kissrácot kirakták a gyp-ben az autista osztályból, mert olyan okos, hogy menjen normálba. A normál meg nem veszi fel, mert ott tényleg nehezen boldogulnak. És a szülővel üvöltenek a szakemberek - velem is bepróbálkoztak - és nem tudsz mit csinálni.. Én végül alapítványiba hordom..

Ami pénz, és idő elhordani.. Mi is munkából, pénzből élnénk..

Nagyon kemény dolgok ezek, egészen biztos, hogy közelről nem láttál még ilyet, ilyen helyzetet. Kevés olyan sorstársunk van - akármilyen fogyatékossággal - ahol ne ez lenne a legnagyobb szívfájdalom.. Sokszor még a testvérek is nehezebben találnak barátot, mert a tesójuk fogyatékos. Még akkor is, ha nem is "kell" vele találkozni.

És nem olyan okok vannak a háttérben, hogy megverik, vagy bármi bántódás érné emiatt a családot (mármint a barátot), hanem az okok a "csak", meg hát azért ők "mások"... A sznobság, meg a felületesség.

Nyilván nem a barátságát veszi meg, hanem esélyt teremt arra, hogy találkozzon a gyereke emberekkel, és nyilván inkább egy segélykiáltás volt ez, mint "üzleti ajánlat". Mint ahogy írta is a cikk, hogy nyilván sokan elmentek hozzájuk "csak úgy".

Hát, ha másként nem megy, egy anya még azt is megpróbálja, amin mások kiakadnak, mert már lesz.ja...

És az a vicc, hogy bőven meglehet, hogy valaki a pénzért megy oda, és végül tényleg barát lesz. Valahogy el kell kezdődnie az ismeretségnek.

Miért, bébiszittert, vagy pótnagyit fizetni azt nem ciki?

Nálunk enyhe aspiknál éppen az a "baj", hogy ők nagyon is igénylik a társas kapcsolatokat, és van olyan, hogy egy pillantás alatt egy hullámhosszon vannak valakivel.

Csak azt nem értik meg, hogy attól, hogy a másik másképp akar megoldani egy problémát, vagy éppen téved, attól ő még nem idióta, nem kell leüvölteni a fejét. Hosszú idő lesz, amire a "normálisok" valamelyest megértik, hogy ez a srác nem azért idiótázta le, mert az anyja erre nevelte, hanem mert tőle ezen a téren ennyi telik. Ugyanúgy, ahogy egy vak nem lát, ő ezt nem látja. Hívják ezt az állapotot kontextusvakságnak is. Egyébként meg gondolja meg amit mondott, mert 99,9%, hogy igaza van...

Ezzel együtt öröm nézni, amikor a férjemmel együtt dolgozunk, pláne tervezünk, rajzolunk. A gyerekek már megszokták, hogy apa és anya ekkor éppen csak nem öli meg egymást, üvölt, sír, rimánkodik, kétszer elválik... Én egy átlag jó képességű, rendszerben gondolkodó mérnök vagyok, a férjem meg ugye az aspi. Többnyire egy-két nap után kiderül, hogy ugyanarról beszélünk, csak olyan szinten másképpen jutunk el oda, hogy nagyon.. A férjem kijelenti, hogy ez így van, mert csak.. Ez 99%-ban tuti úgy van, de én addig, amíg nem látom át az odavezető utat, a miérteket, addig még dolgozni se tudok, mert addig nem kezdek bele egy metódusba, amíg nem látom át, szépen lépésről lépésre. Ez persze neki tökölés. Ugyanakkor viszont átláthatóbb, netán másoknak is, és jobban javítható, visszakereshető. Csomó mindenkit, aki gyárt nekünk lehülyéz, de nem érti, hogy esetleg el kéne neki részletesen mondani, mit akarunk.. Jó, ebbe azért már beletanult, de ez a mai napig tanult dolog nála.

Egyébként meg kezicsókolommal köszön, képtelen egy nőt tegezni, pláne idősebbet, és első ránézésre bárki egy 19. századi úrnak gondolná.. Csak ne kerüljön vele nézeteltérésbe...

Segítséget a mai napig nehezen kér, mindent ő akar megoldani...

De visszatérve a cikkre, meg korábbi olvasmányimra ebbe a témában sajnos a tutit még Amerikában se tudják erre, mármint az együttnevelésre...

Mert ezek szerint ott sem jobb a helyzet valójában az átlagember számára.

Maximálisan egyetértek.

Már megint a ló hátát keressük nagy igyekezettel, és egyre távolabb kerülünk tőle sajna..

Érdekes, egy másodperc alatt eldől általában, hogy az a valaki, akivel találkozunk, milyen kisugárzással van a gyerek felé. Mert ugyanolyan eséllyel tud kerekedni egy tök normális beszélgetés, és soha nem tudja meg az illető, hogy egy autistával beszélgetett, akár órákon át, de az is lehet, hogy a második szava a fiamnak már a dögöljmeg.. És még innen is lehet nyerni, mert volt olyan laza jófej öreglány, aki nem felháborodott, hanem belement a játékba, és a végén úgy szállt le a buszról, hogy a fiam megdicsérte, hogy "nem gondoltam volna, és igen furcsállom, hogy képes voltál engem megfelelően kezelni." Hát ekkora dicséretet kevesen kaptak még.

Kíváncsian várom a sztoridat..

Figyelj, azért én is vártam, hogy összedőljön a suli, és engem is volt, hogy piszkáltak, mégse volt ennyire car...

Az egész élet más, az iskola csak ezek vetülete..

Viszont ugyanabban a rendszerben akarják működtetni, mint anno, és ez nyilvánvaló ellentmondás...

Elkényeztett gyerek volt anno is, meg puncs szülő, csak talán a többi szülőnek volt magasabb a tűréshatára, és jobban elfogadták, hogy "ez van". Mert még benne volt az emberekben, hogy aki "párttag", annak úgyis igaza van..

Ma ez kevéssé van, ma már mindenki ki meri nyitni a száját. Igenám, de ebben meg már túlestek a ló túloldalára, akkor is mondja mindenki a magáét, ha fogalma sincs a valóságról, nem kérdez, csak bánt..

Ma nem kérdez senki, csak azonnal bánt. Régen ennél kicsit több idő volt egymásra... De hát ma Facebook bejegyzések szintjén ismerjük egymást és tájékozódunk, és észre se vesszük... Ennek meg ez a következménye..

A tényleg gázul nevel hülyegyerekek ügye nem keverendő azzal, aki valamilyen problémája miatt okoz esetleg problémát. Ez sajnos kifejezetten káros az egyéb problémákkal küzdő gyerekeknek. Mert ők tényleg küzdenek a legtöbb esetben..

Ezzel együtt azért minden esetben bele kell abba gondolni, hogy az is gyerek, aki esetleg a nevelés miatt olyan, amilyen, és ha kell is eljárni valaki "ellen", azt soha se felejtsük el, hogy bármikor lehetünk mi is azon az oldalon, még ha most ezt el sem tudjuk képzelni.

Bárkinek születhet még problémás gyereke, unokája. Érhet bárkit baleset, trauma, vagy éppen sikeredhet a kamaszkor bárkinek durvábbra, mint gondolja. Bárki elválhat, széteshet, tönkremehet a család. Kijöhet a skizofréniától kezdve a bulémián, vagy a depresszión át bármi, amitől hirtelen megváltozik a világ...

Egyébként sokat gondolkoztam ezen - nem egyedül - hogy miként lehetne ez jó, vagy legalábbis jobb. Ez egyik nyilván a ped. asszisztens, de azért ez nyilván korlátozott, nem állhat minden hülegyerek mellett egy, csak nekünk kéne vagy három :-))

Amik a mi időnkben működtek a normál iskolán belül korrekciós - kislétszámú - osztályok, azok jók lennének, ezeket nemrég szüntették meg egyébként... Tényleg van olyan, amikor egy ideig esetleg jobb valakit külön nevelni, legalábbis a tanórán.

De - ami eddig nem volt - külön időt energiát és szakembert kellene arra fordítani, hogy együtt játszanak a többiekkel. És tanítani erre őket is, és az "egészségeseket" is.

Hogy miért jó ez mondjuk a normál gyereknek? Egyrészt csak. De akit ez nem győz meg, annak meg pl. itt van a férjem esete. Ő aspi. Ma már tudjuk. Dolgozik 20-30 ember a keze alatt, és nem egyszerű az embereknek. Volt olyan eset, hogy engem hívtak fel, hogy "jaj, most mi legyen". És akkor én álltam neki elmagyarázni az ő működését.. Mert ezekből a gyerekekből biza sokszor lesz később valamilyen értelemben vezető személy..

Nem velem, anyámékkal volt az aspi fiam pár napot a Tisza mellett nyaralni. Volt egy család több fiúgyerekkel. Állítólag ők hívták a fiamat játszani, és sokáig játszottak is együtt jól. Anyám meg szóba állt a szülőkkel, hogy mennyire örül ennek, merthogy ez nem szokott nekünk ilyen jól menni, ezért és ezért... Erre - mert csodák nincsenek, - kiderül, hogy egy kis faluból vannak, ahol a helyi suli igazgatója egy olyan fickó, akinek 25 éve a szívügye az autisták ügye. A kis falusi iskolából csinált egy integráló iskolát, de úgy, hogy ő törődik mindenkinek az érdekével, és neki a gyerekek, mint olyanok szívügyei. És így az autista gyerekek is, és nyilván ért is hozzá.. És a normál családok is imádják az iskolát.

És ezek a gyerekek, akik meg lettek tanítva arra, hogy igenis lehet velük is együtt játszani, lám jól vizsgáztak, mert tényleg tudtak a fiammal együtt játszani, anélkül, hogy ők bármit tudtak volna róla..

Tehát igenis tanulható, és érdemes tanulni a mást elfogadni, még akkor is, ha néha rövid ideig jár kellemetlenséggel.

eltudja hidd el,tavaly májusban a fiam+a menyem amerikában voltak 1 hetet tanulmány úton,a másodikos unokám nálunk volt addig én hordtam iskolába,normális okos gyerek de kicsit visszahúzódó kerüli a verekedést,igy gyakran azért szálltak rá az olyan gyerekek akik otthon mindent megtehetnek,minden nap úgy mentem érte hogy valaki bántotta ,az anyukák hát azok is némelyik megérne,egy misét, némelyik a földre nem lépne ha nem lene muszály kibeszélik azt aki éppen nincs ott,ha megjelenik meg vigyorog mint a vadkörte akkor mit várunk el a gyerektől ha ezt látja, persze hogy azt bántja aki gyengébb, de ha az visszaüt akkor vége a

világnak,anyuka kígyót békát kiabál jaj bántották az ő gyerekét