Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
"ő egy férfi, én meg egy nő vagyok, és semmiféle ezotériáról nincs szó. "
ok, akkor vedd tárgytalannak a dolgot.
Egyenesen és erősen.Ma műr nem mer lépni a delikvens, mert 1 lépésére 2-t lépek. Megtanulta a leckét:DD vagy ha nem akkor tovább is oktatom:)
ui: Komolyra véve a figurát:nem publikus.
A párod egy elmebeteg,szerintem skizofrén.
Nem akarlak elkeseríteni,de ne számíts semmi jóra.És főleg ne hagyd magadba beszélni,hogy hibás vagy,mert nem....Anyám nővére élt együtt egy ilyen barommal majdnem 30 évig.A különbség annyi,hogy ő fizikailag is bántotta,sokszor nem is akárhogy.Volt eset,hogy a mentő vitte el,bement utána a kórházba,még az orvost is megverte.Ugyanez a személyiség volt,amit leírsz.Rettegésben tartotta fél életen át,mindig azzal fenyegette megöli ha elhagyja.Aztán annyi idő után azt mondta,ennél még az is jobb,elvált tőle.Természetesen semmi nem történt,él.
És amikor hozzáment,anyám mesélte,hogy mennyire örült Ő meg a Mami,hogy milyen rendes emberhez ment hozzá a tesója.Mert mások előtt annyira tudta titkolni az elmebaját.Kitartás,és szabadulj meg tőle amint tudsz.de vannak szervezetek,pl:Nane,akik segítenek az ilyen nőknek megszabadulni.Kitartást neked,és mielőbbi szabadulást.Ehhez csak azt lehet kívánni.
Jesszus, ő egy férfi,én meg egy nő vagyok, és semmiféle ezotériáról nincs szó.
klassz, ha te keményebb vagy annál, hogy egy alantas terrorista elbánjon veled- én szívesen meghallgatom továbbra is, mi történt és hogyan bántál el vele.
Jó pap holtig tanul.
A páromnak nincs betegségtudata.
Évekig együtt élt valakivel, aki szolgálta, behódolt akkor is, amikor tombolt benne az ital.
Ezt a valakit naponta 3-4X hívja telefonon, gyakorlatilag vele beszéli meg a napjait, a gondjait, a velem való apró zördüléseit. Oké, lehetnek barátok, de ez a nő engem nem ismer, nem látott, tehát joggal várom el, hogy véleményt se alkosson rólam, mert soha nem egyoldalú egyetlen konfliktus sem.
Ezzel a nővel hetente 2-3 alkalommal is találkozik, ilyenkor náluk is alszik, ami így praktikus is lenne a munkájából fakadóan. Ilyenkor ő mos rá, a holmijai nagy része ott vanami a munka miatt szintén praktikus. nem mellesleg ez az illető a párom felnőtt gyermekének az anyja, és én e miatt is évekig azt gondoltam, az a jó, ha jóban vannak, ha barátságban vannak.
Ám eltelt éveink alatt -mostmár 6 éve-a párom gyerekét én nem ismerhettem meg, és noha a házzasságuknak nem miattam lett vége, hisz akkor még nem ismert, de azóta sem váltak el, pedig évekig kértem, hogy ha egyszer velem él, együtt megyünk előre, és anyagilag sem követelnek egymástól semmit, akkor mire jó még az a papír?
Erre nem kaptam választ.
A félreértések elkerülése végett: az én párom rendelkezik néhány olyan tulajdonsággal, amire büszke lehet, és én is tisztelem benne.
"Elvileg" szeret-ezt mondja-de ez esetben nem tudom, milyen az, ha pl utálna.
"Ő nem hirtelen haragú, hanem alapból gyűlöl mindenkit."
Nézd, ha egy nőről van szó-az nem fórum téma.Mert egy nő csak akkor ilyen, ha kőkeményen próbált már ártani másoknak, ezoterikus úton.Tömören. De ebbe nem akarok belemenni.
"A párod menjen el dokihoz, hátha kap valami nyugtatót, mert tényleg megbetegedhet."
Nálunk nem volt vulgaritás.
Ellenem ment a lelkiterror. Számomra lantas dolog...Ennél én sokkal keményebb vagyok...
Árnyaltabban látom a helyzetet, de elfogadom a véleményed.
Ő nem hirtelen haragú, hanem alapból gyűlöl mindenkit. Állandó feszültségben él, olyan, mintha, egy ketyegő időzített bombán ücsörögnél, ami rendre fel is robban, és olyankor én menekülőre fogom... Csendben és ordítva is feszült ő, az, amiről én beszélek, az nem düh,és nem is hirtelen düh...
Továbbra is érdekelnének a személyes tapasztalataid, ugyanis meggyőződésem, hogy a félelemben tartásról, a lelki terrorról hitelesen az tud beszélni, aki megélte. nem szeretnélek ezzel megbántani, de az, hogy láttad az egy ágyban az ellenséggelt, az nem személyes tapasztalat, és nem is kívánom, hogy legyen neked ilyen.
Senkinek sem kívánom.
Mondom: A leki terorra sosem jellemző a hirtelen harag-düh.
A hirtelen harag-düh spontán van.
A lelkiterror előre kitervelt és tudatos.
Ezzel nem értek egyet. Terrorizálni=félelemben tartani a másikat. Márpedig én félek. Félelmet kelteni nem csak előre kitervelten lehet, a másik személyisége önmagában is lehet félelmetes, főleg, ha már volt következménye... Ahogyan nálunk volt.
nem láttam az egy ágyban az ellenséggel című filmet, de végigolvasva ezt a fórumot, meg a többit is-én magamra ismertem.
A lelkiterror még legjellemzőbbje: a tudatosság. Hiszen tudatosan akar kicsinálni-lelkileg.Hogy padlót fogj és ne tudj lépni, úgy ahogy te akarsz..
A hirtelen harag-nem az.
A lelkiterror legfőbb jellemzője a szép és mosolygós beszéd. Az ami az elevenedbe talál és napokra lenyom.
A szemtől szembe való hazugság, és tagadás is az, amikor a társad mással szövetkezve pl. a háttérben hivogat-névtelenül.Megijeszt stb.És sorolhatnám.
Nem értetted amit irtam. Semmit.
Ismétlem: a társad ki van borulva, és már csordultig van. Nem tudja kontrolálni már az indulatait. Ez amit te irtál a viselkedéséről-egyértelműen lejön.
Ez nem a te hibád-viszont segitségre szorul, mert idegösszeroppanás lesz a vége.
Ez ami nálatok van, ez nem lelki terror.
Az a lelki terror, ami pld.: az Egyágyban az ellenséggel c. filmben van. Na az valóban az.
Nézd meg az elejét.
...köszönöm a véleményed. Ha ezt én lihegem túl, akkor nyilván az én ingerküszöböm alacsony, és ezt teljesen komolyan írom, már csak azért is, mert nyilván minden éremnek két oldala van.
Mindenhez két ember kell. Rengeteg olyan helyzet van, amikor magamban keresem a hibát. A hozzászólásod olvasva pl teljes komolysággal azon kattogok, hogy eszerint az normális, ha túlzás nélkül két percenként k*va anyázik hangosan az ember, akivel egy fedél alatt élek, mert kikészült idegileg? és én lennék a hunyó, mert ezt meg az én idegeim nem bírják..?
..de miért készül ki valaki attól, hogy ráköszön a szomszéd? Vagy attól, hogy leejtett egy kiskanalat? Eljutottunk oda, hogy nem csak a házimunkát, hanem a 2férfi" dolgokat, pl fúrás, szegelés, bútorok javítása, karnis felrakása, kert, szobafestés is én csinálom, mert akkor csend van.
Pl többször megtörtént-amíg nem én csináltam-hogy füvet nyírt. Vörös, lüktető halántékkal, tajtékozva- így szokta. Egy alkalommal-pedig minden módon csitítottam, hisz szerettem ezt ezt az embert- infarktusközeli tünetei lettek, mehettünk a kórházba. Máskor kb hatszor rúgott bele a nyíróba, közben óbégatott.
vagy.
Ha pl a helyére tesz egy könyvet, cipőt, bármit, azt nem rakja, hanem dobja. Olyan, mintha nem lennének szelíd, nyugodt mozdulatai.
A szex pl hasonló, erős, erőszakos mozdulatokkal, azaz úgy érzem, a meghittség, az intimitás ilyenkor sincs jelen, nem biztos, hogy sikerül megfelelően fogalmaznom, de olyan, mintha ösztönös mozdulatai lennének.
A magam részéről arra jutottam, hogy mivel ő alkoholbeteg, szétszedte az idegeit a pia. Akkor is dühös, ha nem iszik, és akkor is, ha igen.
Sokszor megtörtént, hogy csak úgy, a feszültségét kiadandó, szisztematikusan elkezdte földhöz vágni a poharakat, tányérokat, közben asszem épp az anyja fejét akarta szétvágni baltával, mert felhívta. Oké, rémes anyja van, de akkor is...
a külvilág előtt azonban semmi nem látszik ebből, ha betoppan valaki, azonnal visszaváltozik nyugodt, békés emberré, így aztán senki sem hinné el, mi történik, ha becsukódik az ajtó.
...amikor rátaláltam e fórum nyitó hozzászólására, ugyanúgy megdöbbentem a felismeréstől, ahogyan annak idején a topicnyitó, newmoon. + nap alatt elolvastam a teljes fórumot, és amellett, hogy őszintén örültem mindenkinek, akinek sikerült lépnie és azóta boldog életet él, még most is csodálkozom azon, hogy 1) az én párom a legkevésbé sem egyedi jelenség, hogy 2)ez valóban lelki terror, és hogy 3) a pszichológiai kínzás mennyire gyakori, fájdalmas, akár tudatosan műveli az agresszor, akár nem.
Szóval köszönöm az eddigi és az ez utáni válaszokat is.
Az ő személyisége olyan, hogy szereti a negatívumokat felnagyítani a körülötte lévő világban. Egyszerűen úgy érzem, távozik belőlem az energia, amikor akár telefonon is nyávog, sajnálja magát mert dolgozni kell a munkahelyén, (amit elvileg pedig szeret)mert tényleges munka akadt semmittevés helyett, mert esik az eső, mert fúj a szél, mert havazik.
Ki tud borulni attól, hogy a szomszéd aznap másodszor öntözi a saját virágait, vagy mert hetente füvet nyír. Attól, hogy a pirosban várakozva észre veszi, nagy az orra a szomszéd autó sofőrjének, vagy mert lát egy dagadt gyalogost.
Ilyenkor a f*sszopó g*cizéstől a dögöljön meg-ig széles a skála. Ha piál, ugyanez megy ordítva.
Képtelenség tévét nézni mellette, hasonló okokból, mindent és mindenkit kritizál.
Ha be kell vernie egy szeget, vagy elmosogat, esetleg leejt valamit, vagy megbotlik vmiben, akkor is repkednek a k*va anyázások, mintha kikérné magának, hogy valamit csinálnia kell piáláson és henyélésen kívül.
Direktben engem nem támad, annyira nem egyenes, hogy vállalja a face to face konfliktust, de az indulataiból tisztán érzem, hogy ilyenkor azzal is baja van, hogy emberek élnek a földön rajta kívül, bele értve engem is.
Próbáltam a fülem mellett elengedést, ami általában olaj a tűzre, egyre hangosabban b*megel ilyenkor, mert azt hiszi, nem merek megnyikkanni. Ami néha igaz is...
Időnként használ, ha én kezdek el (mű)kötekedni, azaz pontosan lemásolom a viselkedését és az élő fába is bele kötök, ahogyan ő, trágárkodva, hangosan, ilyenkor pár napig kussol, meghúzza magát, majd robban.... De ez nekem nem a személyiségem része, azaz nehezemre esik ez a nívó alatti viselkdés, pláne kezelni azt, amikor az elfojtott agresszió turbóerővel kijön belőle, mint egy szellem a palackból.
A múltkor ott tartott, hogy a túró rudi reklámnak is beszólt a tévében: "anyád a pöttyös!"
Van ezen kívül is megoldandó feladat az életünkben, (hol nincsenek) amelyekre így képtelenség koncentrálni- és ez önmagában is gáz, de az igazi bajnak azt tartom, hogy félek tőle, remeg kezem-lábam, bár nem mutatom, sőt igyekszem stabilnak látszani, ami gyakran sikerül is. A nehéz az, hogy nem engedhetem meg azt a luxust, hogy felmondják a szolgálatot az idegeim, de úgy érzem, közel járok hozzá.