Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Kedves Sorstársak,
Meglepő módon én férfi vagyok, de nekem is ugyanazt a poklot kell végigszenvednem, mint Nektek. Sértegetések, provokáció, rágalmazás, becsületsértés, másik semmibe vétele, soha semmi nem jó, esetleg tettleges erőszak ... stb. Azt nem értem, hogy ezek a beteg emberek valószínűleg nem boldogak a kapcsolatban, mint ahogy mi sem, ezért nem is értem, hogy miért nem lehet tőlük tisztességesen elválni ? Mert ekkor jön a fenyegetőzés az öngyilkossággal. Vagy miért nem mennek el pszichiáterhez ? Erre a feleségem válasza, hogy úgysem oldanak meg semmit, csak feleslegesen gyógyszerezik az embert. A másik szekírozása megold mindent. Vagy ha szeretik az embert, amit már nem hiszek el, akkor miért viselkednek így velük ? Vagy ha mással van gondjuk, miért nem azzal bánnak így el ? Az a legnagyobb baj, hogy mindig vannak újabb és újabb kifogásaik.
ÚRISTEN ÉS EZEK UTÁN MÉG VELE VAGY??????????
ÉN JÓL FELPOFOZTAM A PÁROMAT PONT 2 HETE AZÓTA MINT A PALOTAPINCSI OLYAN VELEM!!
Szia!
ááááááá szerintem hagyd ott valami lehet ezzel a férfivel, változni nem fog csak rosszabb lesz. Ő saját magának van önbizalomhiánya amit úgy ellensúlyoz, hogy téged fikáz. Én tutira nem tűrném senkitől. Nem a seggéből rántott ki. Bocs de ez az én véleményem.
Üdv.
Sziasztok!
Olvasva ezt a topikot nagyon megdöbbentem, hogy bár azt mondják a lelki terror mehnyilvánulása viszonylag széles skálán mozog, mégis mennyi a hasonlóság - sajnos úgy tűnik az én esetemben is. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Az én estem pár éve kezdődött. Egy hosszú kapcsolat ért véget az életemben, amikor megismerkedtünk. Úgy tűnt, hogy egy álom valósul meg, jóképű, rendkívül okos, mintaszerű családi háttérrel, kiemelkedő egzintenciával, hozzám hasonló érdeklődési körrel... el sem mertem hinni, hogy ilyen szerencsés vagyok.
Szerelmes üzenetek, szülőknek bemutatás, viszonylag hamar jövőterv, és bár bennem ott volt halványan a régi közhely: "túl szép hogy igaz legyen", de enyomtam magamban, mert azt akartam, hogy megéljem ezt a csodát.
Az első probléma a beteges féltékenységgel kezdődött. Férfi barátok nem lehetnek körülöttem, mert mindegyiket csak meg akarja fektetni a nőket, a barátnőim közül aki kicsit mutatósabb, az meg mind rosszéletű, és csak enegm is bele akar vinni a romlásba. Ha valakivel - az Ő ismerősei közül - kedvesen beszélgettem, akkor én kikezdtem vele, mert szerinte a férfiak félreértik a nő kedvességét... Hát visszafogtam magam, és próbáltam "viselkedni". Hogy miért? Mert arra gondoltam, biztosan nagyon szeret és ezért félt ennyire.
Engem kifejezetten dekoratív nőnek tartottak, Ő maga is az elején még "bombázónak" tartott. Aztán jöttek a külsőmet érő kritikák. Először csak finoman, ami nagyon nem ingatott meg, mert ezekkel a hibáimmal magam is tisztában voltam. Mára viszont már elszabadult a pokol. Az oktalan féltékenykedés állandó, ne menjek tanfolyamra, tornázni, fodrászhoz, kozmetikushoz, mert az sekélyes ember akinek fontos a külső. A mindig is híres háziasságom kevés, mert a mama másképp csinálja, és ebből én is inkább tanuljak. Mára már szerinte se nem szép, se nem csinos nem vagyok, ilyen öregen a kutyának sem kellenék, ostoba vagyok mert nem figyelek rá, mikor ő megmondja hogyan kéne csinálnom a dolgokat. Szó szerint egy tojásrántotta készítésekor is mögöttem áll, és elmagyarázza, hogy a tojást nem úgy kell felütni ahogy én teszem. Ha valami mellett érvelek, az hülyeség, ha bebizonyosodik hogy mégis igazam volt(pl egy történelmi esemény kapcsán) akkor megmagyarázza, hogy jó de abban oltári nagy hülyeséget mondtam, hogy... Ha véletlenül hibázok, pl kiöntök valamit, vagy ügyetlen vagyok, akkor én nem becsülök semmit, mindent tönkreteszek, és visszakanyarodunk az elejéhez, mert engem nem érdekel semmi, csak az, hogy mennyire vagyok szép. Ma már gyakori az értelmetlen viták provokálása,ha belemegyek, abból sértegetés lesz a részéről, a multamat belevéve, sokszor a családomat kritizálva, de az alaplemez mindig ugyanaz, és mindig visszatérő: Buta vagyok, ostoba, lusta, nem tudok dolgozni, nem tudom menedzselni az életemet, senkinek sem kellenék, max egy kóbor numerára, ésén mindig azon mesterkedem, hogy hatalmat gyakoroljak rá... de nem ő ezt nem hagyja senkinek sem. Aztán jön, hogy nem szól hozzám napokig, a megtervezett programokat lemondja, vagy a vádaskodás, hogy mikért vagyok én és csakis én hibás. Újabban egy-egy ilyen dühkitörésnél ott hagy vidéken vagy bárhol ahol vagyunk, oldjam meg egyedül a hazajövetelemet, és azt sem nézi, hogy pl kabát nélkül vagyok a hidegben, vagy esetleg nincs nálam elég pénz vonatjegyre.
És hogy miért estem bele az áldozat szerepébe? Mert a köztes napokon maga a földre szállt angyal. Szeret, szerelmes, és a tenyerén hordoz,jövő tervei vannak velem. Ez meg nekem olyan mint egy drog, mindig abban reménykedem, hogy most akkor így marad már örökre. De elég a harmónia megbillenéséhez annyi, hogy rámköszön egy számára idegen férfi... és azok a bizonyos köztes napok egyre ritkábbak...
Kriszta!
Hol laksz? Merre? Azonnal gyere el onnan!
Írj privit, segítek neked!
Mindenben.
Ha akarod, elhozlak onnan...
Ez szörnyű:((
Nagyon sajnálatos a helyzeted,de,hogy hagyhatod ebben felnőni a gyerekeidet?Miért engedsz a zsarolásnak,az erőszaknak?Tényleg miért nem mész szüleidhez a gyerekeiddel amikor nincs otthon?Gondolom Ők csak megvédenének.Meg aztán manapság már nem annyira nehéz ezeket a dolgokat bizonyítani,amiket leírsz.Lehet kölcsön is kérni egy kamerát.Mondjuk ha odamenne a szüleidhez cirkuszolni,már vehetnéd a dühöngését akár a tudta nélkül is.Miféle személyiségi jogokról beszélsz???A gyerekeidnek nincsenek személyiségi jogai?És neked?Mondjuk a nyugodt élethez....Miért tűröd ezt,és meddig?Csak Te tudsz neki véget vetni,más nem.Csak vannak annyira fontosak a gyerekeid,hogy nem hagyod,hogy ebben éljenek sokáig.
Bocsi, hogy belekontárkodok!Most regeltem igaz, de kintről rég olvasgatom Hoxa.
Szerintem is menj el.Már, ha akarsz.A sajnáltatás megértést hozhat,de eredményt nem.Sokaktól kaptál ilyen-olyan segítséget itt, akkor élj vele.Olyan nincs, hogy nem lehet.
Szia,Kriszta!
Nem értem.Félsz az egyedülállástól, de ez sem jó.Arról nem is beszélve, mekkora sérülést okozol a döntésképtelenségeddel a gyermekeidnek.Bár, mindent meg lehet magyarázni.Az biztos,össze kell/ene szedned magad.
Azt írtad egyszer - másik fórumon -, hogy van hanganyagod.Nem hiszem, hogy a rendőrségen - amiket írtál ott- nem veszik figyelembe.
Szerintem
igen, már én is keresgéltem a neten... De ahhoz, hogy 1 napot felvegyen, ahhoz legalább 16-os memóriakártya kell, és az nem olcsó kamerával együtt.... De amúgy tényleg jó ötlet. Lehet, hogy valahogy beruházok, inkább nem eszem... De már annyiszor végig gondoltam, hogy hova tegyem úgy, hogy ne szúrja ki, mert amilyen agyafúrt,és vadállat... (már az 5. telefonomat vágja a földhöz) Ha bekattan, akkor rombol, kiszórja a ruháim, mindent lesöpör.... és még ha sikerül is eldugni, akkor úgy kell csinálnom, hogy arra felé terelni a dolgot, hogy benne legyen.... az sem egyszerű...de azt hiszem veszek egyet, megpróbálom. De szerinted elfogadják bizonyítékként? Mert ez személyiségjogokat sért... más tudta nélkül nem lehet ilyet csinálni...(vagy ilyen esetben ez kivétel?)
Nagyon köszi!
Amúgy igen, buta voltam, mert utána annyira könyörgött, hogy soha többet nem csinálja, és tényleg eltelt 6 év, nem csinálta, de amint nagyon nehéz anyagiak közé kerültünk, megint előtört rajta.....
Miből gondoltad,hogy megváltozik esküvő után? :(
Tudod én lehet szereznék egy kamerát,eldugnám a lakásba és felvennék pár napot. Egyből lenne bizonyíték.
Sajnos nem enged, mehetnék, de már utána érdeklődtem, hogy neki is joga van a szülői felügyelethez, és ha titokban lelépnék, rögtön tudná hol vagyunk, és egyszerűen erőszakkal visszavinné a gyerekeket, aztán talán még be sem engedne a lakásba, meg még jobban bedühödne... Nincs kellő bizonyíték, és így nem merek lelépni pl. vidékre, nincs is hova....Talán anyaotthonba mehetnék, de oda meg nem egyszerű a bejutás, ráadásnak nekem nincs semmi külsérelmi nyomom, így nem tudom, hogy bevennének-e...
De sajnos már a házasságunk előtt (7 éve vagyunk házasok) fojtogatott 1-2-szer, csak én hülye megbocsájtottam neki..
Sziasztok!
Én már 1 éve lassan, hogy lelki terrorban vagyok tartva. . . . . Egyre durvább. . . A férjem nem tudja megbocsájtani, hogy elválok tőle. . . És van két pici fiam. . . . Mindent meg akar határozni, hogy mit hogyan, és mikor csinálhatok (pl. télen nem fűthettem mikor lázas volt az egyik gyerek, nem használhatom időnként az áramot, sötét szobában kell néha ülnöm, elzárja a vizet, nem fürödhetek, elveszi a személyes dolgaim, kisajátítja a közös dolgokat-pl. internetet csak akkor használhatok, amikor megengedi, a pincekulcsot eltüntette, nem mehetek le, már az 5. telefonomat vágja a földhöz és még sorolhatnám...) Mindenért engem vádol, szidalmaz a gyerekek előtt, és ráadásul még fizikailag is bánt. De mindig csak úgy csinálja, hogy alig legyen nyoma. . . épp hogy. . pl. éjszaka leönt hideg vízzel, vagy megrúg, ellök, megpofoz, hajat rángat, és nálam is volt, hogy a hajamnál fogva vonszolt végig a szobában... ennek nincs igazán nyoma. . . már a konyhában alszom a földön. . . . . iszonyat nehéz. Válófélben vagyunk, de mivel ő a megtestesült jóság, neki hisznek. A bírónő nem adott ideiglenes gyermekelhelyezést, együtt kell maradnunk, mert ő is gyakorolhatja a szülői felügyeletet. . . . . . . . . nem enged elköltözni, pedig mehetnék anyukámhoz. . . . Már 100-szor kint voltak a rendőrök, semmit nem csinálnak, mert nincs igazán nyom. . . Fordultam már a gyermekhólétisekhez, a gyámhatósághoz, a NANE-hoz és még ki tudja hova. . . senki nem csinál semmit. . . .
Mi a fenét lehetne csinálni?????????????? Hogy tudnám bebizonyítani, hogy mit csinál? A szomszédok tudják, hallják, de félnek, nem mernek tanúskodni. . .
Nagyon elkeserítő, hogy már 1 éve a gyerekek ebben nőnek fel, ezt látják, az elején még sírtak, mert megijjedtek, most már nem sírnak,játszanak miközben engem ellök, rugdos, és szid.....Mit lehet csinálni?
Köszi
Kriszti
Azt már belátta hogy vele van a baj...tudja hogy mit csinált..elolvastattam vele egy leírást, illetve egy jellemzést, az áldozatokról és az agresszorokról...beismerte hogy igen...ő is csinált ilyeneket, és felismerte magát..természetesen nem minden téren (ugyanis soha nem emelt rám kezet).
Talán haladni fogunk a javulás felé...nagyon bízom benne...és most is csak annyira engedem magamhoz közel, hogy megbeszéljük mi legyen az ebéd...vagy hogy milyen színűt mossak ma. Elég terror ez most neki, megszenvedni az elhidegülésem, látom rajta, de belenyugszik. nem ezt vártam tőle..próbálkozik megölelni, és stb...de nem hagyom neki, és ez jobban fáj neki...ami szerintem jó, mert nem válik dühössé és agresszívvá, csak fáj neki, és nem látványosan mártírkodik, hanem csendben tűri a hidegségemet. Talán látok rá esélyt hogy felépüljön, mert hisz benne ő is, elismeri, ami szerintem is változás és a jó úton haladás első jele, ha észreveszi saját magán az ember, hogy nem jó amit csinál.
Tényleg nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, én reménykedem...nem elkeseredetten, hanem inkább erősebben mint valaha, és kitartóan,eltökélten hogy lehet változtatni a partnereden, ha ő is valóban hajlamos rá és akarja.Ő akarja...nagyon akarja...nem védem...félre értés ne essék. Ismerem már hogy néz hogy beszél hogy közeledik, és minden apró rezzenését...
Köszönöm szépen még egyszer a segítséget.:) remélem a nálam rosszabb helyzetben lévőknek tudnak segíteni. Sok sikert kívánok mindenkinek.:)
az tény, hogy vannak olyan emberek akik belemennek egy rossz kapcsolatba, vagy menet közben válik rosszá egy kapcsi, s mégsem tud kiszállni a társfüggőség miatt.
sajna tönkreteszi az életét, de sajna sokan ebbe belesodorják a gyermekeiket, amit már önzőségnek találok, mert az egy dolog ha vki szenvedni akar, és élvezi, tegye ki magát bárminek, de a gyermekeit ne vonja bele egy rossz élet viszontagságaiba.
de!!! ott van az, hogy ezek az emebrek megroggyantak lelkileg, pszichésen, akaratgyengévé váltak, vagy mindig is azok vtak, és képtelenek a cselekvésre, és egyhelyben topognak, képtelenek a változás ösvényére lépni. sokszor ennek elkeseredés, depresszió az oka.
és ebből a helyzetből nehéz kilépni segítség nélkül. hiányzik a józan észnek a belátástudata, hiányzik a kibillentés.
Próbáld meg.Kívánom neked,hogy sikerüljön.Csak arra vigyázz,hogy ne adj túl sok esélyt,mert vannak akik az utolsó utánit is mindig eljátsszák.Vedd észre azt,ha tényleg reménytelen.És akkor alapíts csak családot vele,ha teljesen biztosnak érzed a változást,illetve ha mégsem úgy lesz,akkor lesz háttered,ahova menekülhetsz ha szükséges.
Ha igyekszik,és belátja vele van a baj,az már reményre ad okot.Szerezd vissza a barátaidat, a régi életedet,élj,járjatok szórakozni,menjenek hozzátok a barátaitok,te is járj el...stb.Csináld azt,ép úgy,ami neki nem tetszett abnormális módon,amik miatt hisztizni szokott.Változz vissza olyanná,aki voltál.Aztán meglátod,hogyan viszonyul,tényleg képes e a változásra.Mert az nem élet,ha kalitkába zár,elüldöz mellőled mindenkit,magányossá tesz,csak magának akar.
Sok sikert.
Tudom, hogy gyengeség, amit teszek, de reménykedem, mert nagyon igyekszik....lehet hogy butaság, de megpróbálom újra. hátha menni, fog az én szabályaim szerint. Most úgy látszik menni fog az ÉN szabályaim szerint. Lehet nem így lesz, de megpróbálom.
Tényleg köszönöm szépen a válaszokat, segítséget.
Hát,a sorsunkat többnyire magunk alakítjuk....
Vannak akik képesek évtizedeket,vagy egész életet leélni ilyen kapcsolatban,tönkretéve a gyerekeiket is,magukat is.Én ezt nagyon elítélem,amikor valaki ennyire gyenge.A saját életét mindenki feláldozhatja,de másét nem.Írtam lejjebb,van a családunkban hasonló...
Anyám tesója tönkretette a gyerekei gyerek korát,fiatal felnőttkorát a saját gyengesége önzése miatt,mert nem lépett ki a terrorból.
Én is elváltam fiatalon,igaz nem ilyen okokból,de tudom milyen egy rossz kapcsolatban élni.De gondoltam a gyerekemre,a jövőnkre,tudtam,hogy olyan férfi mellett amilyen a volt férjem,nem sok jó várna ránk.Szerintem ha felismerjük,hogy rossz kapcsolatban élünk,ki kell lépni.Mindenkinek csak egy élete van,esélyt kell adni arra,hogy a lehető legboldogabban éljük azt le.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Nem tudom elhagyni ez a csúnya igazság...nem megy...
Azért köszönök szépen mindent!
További kitartást kívánok a küzdőknek, szeretetteljes életet, boldogságot!
szomorú.
Az egyik haverom járt így. Vele a barátnője csinálta meg ugyanezt. A csaj személyisége kiállhatatlan volt. Az egész családja gyűlölte már a csajt, de a haverom kitartott mellette, mert úgy érezte hogy a lelke mélyén jószándékú, vagy legalábbis jobb belátásra lehet téríteni. Nagyon antiszociális volt a csaj amúgy, mert egész nap a gép előtt és az msn-en lógott, mégis csak 20 barátja volt rajta! Aztán a csaj gamer is volt, csak úgy mint haverom, és mindketten sokat játszottak előtte, de miután összejöttek, a csaj nem engedte haveromat játszani. Rendszeresek voltak azok hogy a csaj pl CS-zett 4 órát, aztán amikor haverom elindította és játszott 10 percet vele, a csaj kiakadt és üvöltve kérte számon hogy milyen jogon játszik ő, miért nem vele törődik inkább? A csaj fokozatosan eltiltotta a srácot a barátaitól is, és az összes szórakozásától, teljesen rátelepedett.
Évekig ment ez így, aztán egy este haverom megelégelte a dolgot, és kiadta a csaj útját. A csaj hazament és öngyilkos lett.
Haveromnak máig nem sikerült feldolgoznia.
Köszönöm a gyors választ!
Egyszer nagyon elegem lett már a dolgokból, és el akartam hagyni összepakoltam hogy megyek. erre kijött és sírt mint egy gyerek. Megsajnáltam, és elhittem hogy tényleg jobb lesz, és megváltozik. Aztán történt egy kis baleset velem ami miatt kórházba kerültem. Akkor nagyon rendes volt velem, figyelmes és előzékeny. De most megint valami nem stimmel.Az a baj, hogy tisztában vagyok a dolgokkal, tudom, hogy mi folyik, és érzem is hogy nem jó, de bizonytalan vagyok, hogy nem-e csak én vagyok túl érzékeny, vagy nem én rontok-e el valamit?normálisnak tűnik a kapcsolatunk kívülről...mondták. Így nem tudom, hogy ez tényleg normális-e vagy csak én hisztizek túl sokat? Bizonytalan vagyok:S nagyon nagyon...
Sziasztok!
Új vagyok itt, most olvastam több hozzászólást is ebben a témában. Nagyon fiatal vagyok, így nem tudom hogy merjem-e elmondani a velem "történt" dolgokat, mivel ahogyan olvastam nálam sokkal rosszabb és sanyarúbb helyzetben vannak/voltak már több éven keresztül.
Nem tudom hol is kezdjem...tudom lehet butaság de utána olvastam a lelki terrornak, és sajnos felismertem magamban az áldozat szerepét, azt hiszem de nem tudom. A párommal együtt élünk már egy éve. Az elején minden jól ment, mint ahogyan a mesében. Aztán egyszer csak jöttek a gondok..mint a nagykönyvben. Nem beszélhettem a barátaimmal (férfiak), mert ő felhúzta magát rajta, aztán mártírkodott, hogy sajnáljam..és mindig megsajnáltam, hogy jól van akkor ezentúl nem beszélek senkivel Ez addig fajult, hogy ma már nem beszélek senkivel, és senki nem keres, egyedül vagyok.Aztán ha rosszul szól hozzám, és szóvá teszem neki, akkor én vagyok a túl érzékeny.
És még számtalan hasonló eset.Régen nagyon vidám talpraesett voltam. Most meg nem tudok örülni szinte semminek, és nem tudok döntést hozni nélküle. Sokszor amikor úgy néz vagy leszid valamiért úgy érezem magam mint egy rossz kutya aki odakakált a szőnyegre. Soha nem bántott és sztem nem is fog soha bántani...ha leszid valmiért és esetleg én sértődöm be rajta, akkor ír, hogy ő nem úgy gondolta, de hogy minek húztam már megint fel magam. Nem tudom mit csináljak, mert amúgy jó ember, mindenki szereti, rendes embernek tartják, jó szívűnek és stb...csak azt hiszem nekem sok, vagy várnom kéne?hátha rendbe jön minden, és mondjuk valami miatt feszült most, csak nem mondja el?
Köszönöm szépen hogy meghallgattak...eléggé zavarodott vagyok, így elnézést kérek a hibákért, és a nyelvhelytelenségért is.
Szia!
Mi van veled,hogy vagy?