Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Nekem egyszerüen az a felfoghatatlan, hogyan tudnak emberek igy viselkedni?? Mért gondolják, hogy mindent megtehetnek?? És azzal, akit "szeretnek". Nekem más fogalmam van a szeretetről.
De az is érdekes, hogy valamilyen szinten én is elfogadtam az ő alapelveit, Őt választottam a szüleim helyett, és sokáig ragaszkodtam hozzá:-( Még nem volt saját agyam, azthiszem az volt a baj.
Neked a férjed tud a kapcsolatodról?
Igen. Sajnos családokon belül, gyerekek ellen is dívik ez. Meg munkahelyen is. Abban is van részem...
Szörnyű.
Az elhallgatás taktikáját nálunk én alkalmazom. A saját védelmem érdekében. Régóta nem adom már ki magam, mert csak visszaél vele...
A szex nálunk is így "működött", amíg volt. Őt semmi sem érdekelte, csak hogy megkapja, amit akar. Gusztustalan volt!
És nálunk is a család, barátok elszeparálásával kezdődött. Az utóbbi időben már az ő rokonai sem jártak hozzánk. Na nem mintha hiányoztak volna. Egyszer megcsinálta, hogy jött hozzám a barátnőm. Söröztünk, medencéztünk, jól éreztük magunkat. Egészen addig, amíg jött a telefon, hogy úton van, és kb. dél körül haza nem érkezett. Ott ült végig velünk, és hallgatta az akkor már erősen cenzúrázott beszélgetésünket a barátnőmmel. Aztán amikor ő elment haza, az volt a témája, hogy mit miért és milyen hangsúllyal mondtam, meg egyáltalán minek mondtam? Még a vesszőimet is kifikázta. Ez csak egy kiragadott példa, de utána már az a barátnőm sem jött hozzám.
Ja, 1999-ben voltunk utoljára nyaralni. Mozi, fagyizás, séta, semmi. Bezárt egy olyan házba (ami egyébként az enyém és már többször felvetettem, hogy el kéne adni, mert nem érzem ott jól magam), amit csak erdők határolnak. Egy szomszédunk van, de azzal sem beszélünk.
Ő nem rendmániás, sőt. Egy trehány disznó. Mindig is cselédnek tartott, meg szakácsnőnek. Soha nem segített semmiben.
Azért, hogy valamilyen szinten függetlenítsem magam anyagilag, megcsináltam egy főiskolát. Na ne tudd meg, hogy abból is milyen cirkusz volt, amikor eltűntem a konzultációs hetekre! Nekem pedig az a pár hét volt a megváltás, a mennyország. Akkor éreztem, értettem meg, hogy mennyire jó onnan kiszabadulni. A fellegekben jártam. Ott ismertem meg valakit... Akivel minden olyan törvényszerűen, sorsszerűen történt. És azóta is tart. Azóta is vár rám... És én ezt nem fogom hagyni elveszni!
Szia!
Nálunk a szétválasztás a családtól, ez volt az első. Mikor szültem, akkor sem engedte oda Anyuékat. Nem mehettem hozzájuk, ha Ők jöttek,olyan elviselhetetlken volt a viselkedése, hogy aztán ők se nagyon jöttek már. Volt a szomszédba egy barátnőm, ha Ő átjött, és akkor ért haza a férjem, akkor kitört a balhé, hogy hogy képzelem, ő igy hogy tud lefürödni, meg nyugodtan lenni ha ott a barátnő..mikor 3 szobás házunk volt, és mi be voltunk bújva a legkisebbe.
Rendmániás volt, ha egy kólás űveg az asztalon maradt, abból hatalmas cirkusz volt.
Vitatkozni nem lehetett vele, én inkább nem szóltam vissza semmiért, mert tudtam, hogy arra vár, és akkor mégjobban belém tud kötni. És valahol itt szakadt el a dolog.
Egyszer csak már nemtudtam csendben maradni. Kiálltam magamért, és ezt nagyon nemtudta elviselni. Se veled se nélküled időszak volt, nekem végül is 10 év kellett az elhatározáshoz!
8 éve vagyubk külön, de csak egy fél éve lélegeztem fel igazán, mikor is gyereke született. Előtte fél évvel még engem fenyegetett, ha egyszer terhes leszek, ő ezt soha nemfogja elfogadni, és akkor valmelyikünk nem marad életben.
De hála égnek nála beszúszott a baba, és az évszázados kő akkor gördült le rólam!!
Minezek ellenére, hogy vállásun után sem hagyott békén 8 évig, egy percre sem bántam meg, hogy kiléptem abból a kapcsolatból! Azota lettem én magam, tehát akkor fejlődött ki a személyiségem szerintem.
Azelőtt se munkám , se jogosítványom, semmim nem volt, most meg egy saját vállalkozást üzemeltetek. Ezt akkoriba el sem hittem volna magamról. Valahol legbelül mindíg tudtam, hogy én másra születtem, csak nem hittem el.
Ja és ami még volt nálunk a lelki terroron kívül, az a szexuális. És szörnyű volt. Egyetlen nőnek sem kívánom, hogy kötelességének érezze a szexet, és közben léegszívesebben elbújna egy sötét sarokba!
Remélem Te minnél előbb megszabadulsz a terrortól! Vigyázz magadra, és ne hagyd magad! Mindenkinek csak egy élete van! És az ilyen emberek ezen keresztülnéznek, mert azhiszik ők az Istenek:-(
Sziasztok!
Nagyon érdekes téma! És bár kifejezetten párkapcsolatokról szól, szerintem ezeket nyugodtan kezelhetjük általánosságban.
Párkapcsolatomban régen volt olyan, hogy párommal folyton csipkelődtünk és hecceltük egymást, de ez nagyon hamar átfordult sértegetésbe és már egyátalán nem volt vicces...
Egy barátnőm pedig az "elhallgatás" taktikájával él. Nagyon hatásos sajnos. :(
Szia!
Ahogy olvastam a lelki terrorról, megmondom őszintén, ledöbbentem. Hogy én is benne vagyok... És egyszerre szomorított el, majd dühített fel a felismerés.
A férjem művelte ezt velem hosszú éveken keresztül. Én azt éreztem, hogy az idegeim felmondták a szolgálatot, és hogy lépnem kell. Így is tettem, éppen válófélben vagyunk, de nem hajlandó beletörődni. Sokszor elmondja, hogy mennyire szeret. Aztán közli, hogy nélküle úgyis meg fogok dögleni. Máskor azt mondja, hogy mennyire utál, meg hogy engem úgysem fog elviselni senki. Egyszer azt mondja, hogy teljesen kilép az életünkből, néha pedig azt mondja, hogy soha nem fog békén hagyni. Az őrületbe kerget. A vitáink úgy néznek ki, hogy elkezd valamit feszegetni, egy teljesen átlagos témát. Jó hosszan kifejti a véleményét, majd amikor én is elmondanám a magamét, akkor kiröhög, megcáfol, hogy a végére azt is elfelejtem, hogy miből indultunk ki.
Ez a lelki terror nálam fulladásos, idegkimerüléses tüneteket okozott, ami szívpanaszokkal társult. Pánikbetegséget diagnosztizáltak, de a pulzusomat csak szívgyógyszerrel tudták normalizálni. Azt azóta is szedem... :-(
Szóval már nem bírom elviselni. Már megtettem a lépéseket, de azt hiszem, hosszú idő kell ahhoz, hogy regenerálódjak. Fizikailag is. Az érzelmi részébe pedig bele sem merek gondolni...
Nálad miben nyilvánult meg a terror? Amiket az indítóban írtam, az nálunk mind megvolt/van.
Szia!
Én is! De szerencsére a tíz évvel ezelőtti önmagamra. És az a borzasztó ebben, hogy az ember csak nagyon nehezen, évek alatt tud kilépni a kapcsolatból.
És amit nem írtál, ha sikerül dönteni, és végetvet az ember az ilyen sárba tiport helyzetnek, még hosszú évek, mig a terorizáló párja elengedi, békénhagyja.
Az ilyen emberek egyszerüen nem képesek felfogni, hogy a madárka kirepült a ketrecből, mert teljes mértékben a tulajdonának tekinti.
Te hogy birod ezt elviselni?
"Ha rákiabálunk egy élőlényre, megöljük benne a lelket. A botok és kövek a csontjainkat törik össze, míg a szavak a szívünket..."
(Robert Fulghum)
Fájdalmat okozni nemcsak ütéssel, rúgással, harapással lehet. A szavakba öntött kegyetlenkedés ugyanolyan fájdalmas lehet, mint a testi bántalmazás. Sebei, bár láthatatlanok, súlyos sérüléseket képesek okozni.
A vérig sértő szavak alkalmasak arra, hogy az egyik fél megfélemlítse, ellenőrzése alatt tartsa, lelkileg megnyomorítsa a másikat. Uralkodni akar a kapcsolaton és a partnerén.
A gyakori megalázással az elkövetőknek az a céljuk, hogy aláássák partnerük önbecsülését, elzárják családjától és barátaitól. A bántalmaző érzelmei szinte teljes megvonásával is kínozhatja és sakkban tarthatja áldozatát, vagy azzal, hogy éppen csak annyi kedvességet adagol, amennyi feltétlenül kell ahhoz, hogy az áldozat ne akarjon kilépni a kapcsolatból.
A szóbeli erőszak nem más, mint a másik feletti uralkodás és hatalomgyakorlás eszköze. Támadó vagy sértő szavak, amelyek valótlant állítanak az emberről, és amelyek hatására az ember elhiszi a valótlant.
A szóbeli erőszak célja: az elkövető megszerezze, ill. fenntartsa a másik ember feletti hatalmát, vagy megtorolja annak elvesztését. A szóbelő erőszakot alkalmazók nem tekintik egyenlő félnek a partnerüket. Bár a szóbeli erőszakot nők és férfiak is elkövethetik, tény, hogy sokkal több férfi véli úgy mint nő, hogy egy párkapcsolaton belül elfogadható a másik feletti uralkodás.
A szóbeli erőszak módjai (nagyon széles a skála, íme néhány a teljesség igénye nélkül):
ELSZIGETELÉS: a bántalmazó folyamatosan elszeparálja áldozatát a családjától, barátaitól. Így kezdődik a bántalmazás... Az áldozatnak be kell számolnia mikor hová megy, "el kell kérnie magát". Az ilyen alkalmakkor nem ritka a telefonos ellenőrzés.
TITKOLÓZÁS: aki titkolózik úgy dönt, hogy minden gondolatát, érzését, reményét és álmát megtartja magának. Partnerével hallgatag és távolságtartó, a lehető legkevesebbet tárja fel önmagából, hűvös közönybe burkolózik.
Az ilyen kapcsolat nem működik, mert hiányzik belőle az intimitás.
ELLENKEZÉS: sok bántalmazó egyik fő taktikája. Ezek a férfiak ellenfélnek tekintik a partnerüket. Zavarja őket, ha barátnőjüknek vagy feleségüknek saját véleménye van. Ez pedig útját állja a megbeszélés minden lehetőségének.
LESZÓLÁS: a bántalmazó folyamatosan megkérdőjelezi az áldozat észleléseit, érzéseit, gondolatait. Azokat értéktelennek, pontatlannak, tévesnek állítja be. Az áldozat éveket tölthet azzal, hogy megpróbál rájönni mi a baj vele, vagy kommunikációs képességeivel.
A BESZÉLGETÉS AKADÁLYOZÁSA: a bántalmazó nem hajlandó kommunikálni, vagy ő szabja meg, hogy miről lehet beszélni és miről nem. Egy beszélgetés akadályozása történhet közvetlenül (felszólítással), vagy közvetetten (a téma elterelésével).
VÁDASKODÁS ÉS HIBÁZTATÁS: a bántalmazó saját csalódottságáért, dühéért, ingerültségéért vagy bizonytalanságáért a partnerét vádolja.
ÍTÉLKEZÉS ÉS KRITIZÁLÁS: a bántalmazó ítélkezik áldozata fölött, ítéletének kritikai észrevételek formájában ad hangot: "Az a baj veled, hogy...", "Te nem vagy normális!", "Ostoba, hülye vagy!".
BAGATELLIZÁLÁS: azt üzeni, hogy amit az ember mondott vagy tett, az valójában lényegtelen. A bántalmazó az áldozat valamilyen képességét, vagy teljesítményét kicsinyli le.
BECSMÉRLÉS: a másik szidalmazása a szóbeli bántalmazás egyik legnyíltabb kategóriája. Minden becsmérlő megjegyzés verbális bántalmazásnak tekinthető.
Eredmény:
Az áldozat, akivel ordítoznak, kiabálnak, fájdalmat és zavarodottságot érez. A támadások kibillentik az egyensúlyából, a lelkébe tipornak.
Az áldozat nem bízik magában. Elveszti a lelkesedését. Egyre inkább kételkedik magában. Bizonytalan abban, hogyan értelmezik szavait, tetteit. Aggódik, hogy valami nem stimmel vele. Szorong, vagy fél. Hajlamos a jövőben élni.
A szóbeli erőszak pusztítja a lelket. Elszívja az életörömöt és a vitalitást. Az áldozat mégis reménykedik abban, hogy a társa majd egyszer kimutatja, hogy szereti.
A szóbeli erőszakot az áldozatnak kell felismernie, mivel az elkövetőnek nem fűződik érdeke a változáshoz!!!
A párkapcsolatában mindenkinek joga van:
- tiszteletre, - elismerésre, - méltóságra, - megbecsülésre, - melegségre, - empátiára, - figyelmességre, - törődésre, - egyenlőségre.
A bántalmazó a külvilág számára gyakran másik arcát mutatja. A barátok, rokonok általában "rendes fickónak" tartják. Ezért a szóban bántalmazott embernek gyakran senkije sincs, aki tanúsítaná a hétköznapi valóságot, és megértené őt.
Az elkövető általában tagadja az erőszakot. A szóbeli erőszak az esetek többségében zárt ajtók mögött, titokban történik. Ezért csak az áldozat hallja. A szóbeli erőszak következetesen elveszi az áldozattól azt a lehetőséget, hogy áldozatként definiálja önmagát.
Én magamra ismertem...