Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Dehogy haragszom:)
De tudod ez az ő szégyene és nem az enyém.
Régen apám mindig mondogatta, hogy ő minden csak nem anya, meg minden csak nem nő. Meghogy ha mi nagyok leszünk őt nem tartjuk majd semmire sem.
Nővéremmel épp erről beszélgettünk nem rég.
De akkor nem érettük, hogy fater miért mond ilyet.
De ha belegondolok akkor mindenbe igaza van.
Mert hát ugye mint anya nem állt ki értünk, mint nő nem állt ki magáért. Addig voltunk jó amig fatertól kelett megvédeni, amig azért dolgoztam hogy albérletet kifizessük és mindez csak arra volt jó hogy ő új életet kezdjen úgy, hogy mi abba már nem fértünk bele.
Szóval még a végén apámnak lesz igaza:(
Moranc!
Szerintem ne hibáztasd magad....minden eset más.
Anyám még az öcsémről is lemondott az alkesz apám javára mert ő nem fért bele a jelenlegi életébe. Akkor 12 éves volt az öcsém. (Nem lesz különb ember belőle mint az apám. Egy lelkileg tönkrement ember lett akinek nincs senkije aki szeretné...se apja..se anyja......anyám csak panaszkodni tud rá de hogy magába nézzen az eszébe sem jut, hogy megnézze hogy van-e mit enni vagy akármi ,olyat soha nem tesz.
Anyám egy önző ember , és megmondom őszintén, jelenleg apám még igy is jobb ember a szemembe , mert akárhogy vesszük ő még nem rakta ki az öcsémet hanem eltartja és ha még rosszúl is de neveli.
Már az is nagy lépés az a te esetedben, hogy tudod, hogy ez igy nem mehet tovább.
Gondolkozol azon, hogy hogyan kéne tovább.
Sajnos az is igaz, hogy ez is nagyon nehéz.
Főleg anyagi okok miatt, na meg lelkileg is megviseli az embert.
De itt mindeki drukkol neked.
Ha van konkrét elképzelésed nyugodtan ird meg, hátha mi is tudunk hozzátettni valami segitő dolgot.
Talán inkább úgy kéne leirnom, hogy bátornak kell lenni! ( amit könnyen megteszel az nem bátorság...ez mindenkinek másról szól)
Nagy levegőt venni felszegni a fejet és határozottan a másik szemébe kell nézni. Nem baj ha közbe remegsz a félelemtől , de úgy kell neki indulni minden ellenállásnak, hogy fel kell készülni akár a verésre is. Lehet elsőre nem érünk el eredmény, de elöbb utóbb a másik már nem lesz annyira kemény, hisz olyannal nem jó kekeckedni akivel folyton ellenállásba ütközünk.
Arra kell gondolni, hogy a másik fél egy gyáva ember.
A szeretet kizárja a lelki terrornak még a gondolatát is. Aki IGAZÁN szeret valakit, soha nem bántaná. Én úgy értettem, hogy miért nem tudnak az emberek inkább békén hagyni másokat, de miért nem tudják inkább szeretni azt a másikat? Meggyőződésem, hogy aki lelkileg terrorizálja a feleségét, férjét, gyerekét, akárkit, annak súlyos problémái vannak saját magával, és úgy egyébként sem normális! És senkit sem szeret igazán! Még saját magát sem. Egy lelki nyomorék. Én személy szerint még egy kutyát sem bíznék egy ilyen emberre.
Mi volt a válasz?
Sajnálom. De sokszor leírtam már ezt a szót... :-(
Igen, amiket írsz, azok alapján hibás az anyukád. És az a baj, hogy az ilyen anyák a saját struccpolitikájukkal azt is elérik, hogy később a gyerekeik is eltávolodjanak tőle. Szóval igazából senki nincs mellette, teljesen egyedül van.
Ajaj...
Kár, hogy nem tudtátok máshogyan megoldani a gyerkőc elhozatalát az oviból.
Azért ne fogd fel tragédiaként, mert növöget a kislányod is. Nem kell majd mindig hozni-vinni, sőt előbb-utóbb ki is kéri magának. :-) Majd ha suliba megy, biztosan elengeditek önállóan is. Addig pedig csak figyelj oda, és ha azt tapasztalod, hogy az apósod nem úgy beszél, nem úgy bánik vele, próbálj meg a sarkadra állni! Azt főleg ne hagyd, hogy bántás érje!
Amúgy anyám is hibás ebbe az egészben, mert hagyta hogy apám ezt tegye vele és velünk. Ő volt a felnőtt és neki kellett volna lépnie. A poén az hogy a jelenlegi kapcsolatában is ő az elnyomott. Igaz nem fizikailag de akkor is ő az alárendelt. Pl: Mindig is dohányzott de most ezt csak titokba csinálja mert hát a párja nem engedi. Sokáig nem mehettünk fel és hát anyám se jött el hozzánk mert a párjának mi útban voltunk. Szóval anyámat se merem igazából anyának nevezni.
Én tanultam ezekből és nincs az az isten hogy a fiamat bárki is megalázza vagy lelkileg , fizikailag terrorizálja.
Egy megoldás létezik, ha az ember a sarkára áll.......tudom nem kőnnyű...sőőőt, de muszáj:(
Örülök, hogy helyre tudtad őt rakni. Hogy volt rá lehetőséged, és erőd. És biztosan kicsit megkönnyebbültél is, mikor ezt megtetted...
Gyerekként az ember inkább lapít, "szót fogad", mert nem akarja magának a bajt. Meg hát akkor fokozottabban ott van az az erőfölény is, amit az ilyen emberek szintén jól tudnak "használni" az akaratuk érvényesítésére.
Hogy anyukád miért ápolja? Valószínűleg azért, mert neki mégiscsak az apukád maradt öregségére. Neked külön családod van. Gondolom, remélem, azóta csitultak a kedélyek, főleg ha már nem iszik.
Szia!
Amikor ezt a fórumot elindítottam, azért tettem, hogy kiírjam magamból a fájdalmamat, a döbbenetemet. Mert miután véletlenül beleolvastam a témába, én is rá- és megdöbbentem azon, hogy amiben élek, lelki terrornak hívják. Ez a felismerés viszont még jobban megerősített, és felnyitotta a szemem sok mindenben. Főleg abban, hogy nem szabad hagyni, hogy rátelepedjenek az emberre. Hogy elnyomjanak, eltiporjanak. Ehhez senkinek nincs joga! Aki ezt teszi, attól búcsút kell venni. És azt mondom, hogy ez még a jobbik verzió, mert felnőtt, házas emberként megteheted. De gyerekként már nem. :-(
Az az "apa", vagy akár "anya" (mert ilyet is ismerek), aki ilyesmit művel a gyerekével, vagy unalmában, vagy akármilyen megfontolásból ebben leli örömét, az nem méltó arra, hogy szülő legyen. Mélységesen felháborít és kiakaszt, ha ilyet hallok, látok, vagy olvasok! Szerintem ilyenkor - jobb esetben a másik szülő ebben nem partner, hanem ő is ugyanolyan áldozat - az elnyomott anyának kell a sarkára állnia, és kiszakítani a gyerekeket abból a közegből. Tudom, hogy sok anya (most akkor arról a verzióról írok, amikor az apa a terrorizáló) nehezen tudja megtenni, mert pl. anyagilag lehetetlenítené el magukat, de valahogyan lépni kell! Nem szabad hagyni, hogy a gyerekek felnőtt korukra magukban cipeljék annak a terrornak a lelki következményeit, amit átéltek. Bár ez is egy fokozat. Tapasztalatból mondom. Az ember soha nem lép meg az első ilyen alkalomnál. Mindig reménykedik, hogy hátha... Hátha megváltozik. Hátha mégis lehet a kutyából szalonna. De nem. És mire észbe kap az ember, mire eldönti magában, mire megteremti a feltételeket, addigra mindenki sérül.
Szóval nagyon sajnálom, hogy ennyien tudnak hasonló sztorikat írni. Szörnyű, hogy ennyi zsarnok, kegyetlen ember él közöttünk, körülöttünk, akik nem tudnak másokat békén hagyni, uram bocsá, szeretni... :-(
Csiga !
Apám dettó.......bár azért szivesen megverte anyámat.
Minket úgy szólitott hogy parkány, meg mindeféle qrva....meg sok szép jelzőket tudott használni.
Nekem is sokszor kelett végighallgatnom szónálkül, hogy mekkora egy semmire kellő vagyok és hogy csak élösködök rajta meg ilyenek. Leköpött ha olyanja volt. Mert én nem érdemlek mást modván. Pijára mindig volt pénz de eg olcsó kinai cipőre sose.
Szóval apám minden volt csak nem apa.
Megmondom őszintén mikor már anyámmal laktam és odajárkált apám hozzánk verni tamtamot én akkor szálltam vele szembe igazán előszőr. Szó szerint elküldtem az annyába de olyan stilusba, ahogyan ő szokott minket. Aztán hiába fenyegetett meg hogy elkap meg megöl meg hasonlók. Közöltem vele, hogy egy utolsó gyáva embertől én nem félek. 1x nyúl hozzám én vágom el a torkát neki. Nem vagyok már gyerek és ezt jegyezze meg! A szemem se rebben és akkor tudatosúlt benne hogy vége az egyeduralomnak.
Viszont ez kellet nekem is hogy végre "legyőzzem", hogy ne kellejen többet félnem tőle. Azóta nem is félek tőle!
A párom nem tart terrorba engem sem.....és még sosem ütött meg. Nem is az a tipus, csak hát néha helyre kell pakolni azt is hogy tudja hányas a kabát.
Örülök, hogy megosztottad velünk a történetedet, de annak nem, hogy ilyen sanyarú életetek volt őmellette!
Nemrég volt a Miami helyszínelőkben egy ilyen rész, hogy egy család az árvaházból vett magához fiúkat, persze nem szeretetből, hanem a pénzért. S a nevelőapjuk mindig agyba-főbe verte szegénykéket. Főleg az egyiket, aki a leglassúbb és leggyengébb fiúcska volt.... borzasztó volt, még nézni is.
Talán ez már nem tartozik ide, de arról szólt a továbbiakban, hogy az egyik testvére egyszer meg akarta védeni, mert ez a rém, sokszor be is zárta egy sötét lyukba, miután jól elagyabugyálta és ököllel verte :(
Felnőve ez a szerencsétlen fiú sorba megölte a testvéreit, kivéve azt az egyet, aki őt annak idején megpróbálta megvédeni. Legutoljára a brutális nevelőapjával akart végezni, de Caruso végül lebeszélte róla. S aztán odaállt az elé az állat elé és mondta, hogy akkor most őt üsse meg, mert tud a múltjáról, hogy hogyan ütötte-verte azokat a szerencsétlen árvákat.
S persze ahhoz gyáva volt ez a gyermekbántalmazó, hogy egy vele egykorút megüssön... na, az volt a lényeg, hogy valójában egy gyáva kukac volt az illető...
Tényleg borzasztó, hogy ennyi uralkodni vágyó, másokat (állítólag azokat, akiket a legjobban szeretnek és csak a "javát" akarják) terrorizáló ember hatalmaskodik a világban, felettünk... :(((
Vajon miért alakult ki bennük ez a téves eszme, hogy felsőbbrendűnek képzeljék magukat, másokat lealázva?
Talán ezt látták otthon is??? Valami alapja csak kell, hogy legyen ennek is, de ennek ellenére nem mentség a viselkedésük!
Azért írtam, hogy valószínűleg otthoni minta is közrejátszhat benne, mert bizony előfordul, hogy én is észreveszem a férjemben bizonyos vonásait. Félreértés ne essék, ő azért nem lelki terrorizáló! Egyszerűen csak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy Bika létére rém türelmetlen! Nagyon hamar felcsattan és akkor előfordul, hogy durván beszól a környezetének. Van, hogy nekem is, a feleségének, csak én mindig helyreteszem. Tudom, hogy őszintén szeret, s mindig megbánja, de abban a pillanatban rosszul esik. Hálisten nagyon ritkán történik meg, de előfordult már. S az a gyanúm, hogy rajta így jön ki a feszültség, egyszerűen nem tanulta meg, hogy nem megy minden rögtön, meg a másik embernek is lehet véleménye (itt most a beosztottjaira gondolok:) Mondogatom is mindig neki, hogy legyen kicsit türelmesebb az emberekkel. Amúgy nem rossz főnök, sőt, sokszor már túl sok mindent megenged nekik, de nem érti meg, hogy ha pl. leszid valakit (akár jogosan is), azt ne mások előtt tegye, mert ezzel lealázza szerencsétlent. Szóval ilyen dolgok vannak.
Newmoon leírásod alapján egyébként összeállítottam az apósom személyiségrajzát, hááát... nem semmi, mert az utolsó betűig minden igaz rá!
Sziasztok!
Elolvastam a fórumot, és nagyon sajnálom, hogy ennyien vagytok nehéz helyzetben:(
Sajnos nekem apám volt egy mocsok. De igy utólag visszanézve már inkább gyáva embernek tartom, mert az ilyenek nem mások.
Nagyon sokáig rettegtem tőle de most már nem is haragszom rá. Azt hiszem túl vagyok rajta.
Amúgy néha a férjemnek is vannak furcsa beszólásai de sose hagyom magam. Legutolsó az volt, hogy mivel gyes-en vagyok és munkahelymre csak 3 műszakba tudok vissza menni és neki nem tetszik.
Mondta is hogy én igazodjak majd az ő munkájához hogy gyereket tudjam rendezni (oviba hozni vinni este fürdetni altatni stb...amit 3 műszak melett nem tudnék). Hát amit tőlem kapott azt nem rakta zsebre. Megmondtam, hogy felejtse ezt el, amig nekem dolgoznom kell a pénzért addig majd én eldöntöm hova fogok járni és ha már van gyerekünk az nem csak az enyém. Na meg ne gondolja hogy mivel van gyerek ezáltal én vagyok neki kiszolgáltatva.
Tudom ezek nem komoly problémák a tietekhez képest, de sajnos tudom milyen egy önelégült gyáva önző uralkodó , agressziv emberrel élni. Pont ezért minden olyan dologra ugrok, amiből azt érzem hogy a párom elakarna nyomni.
Bár az is lehet hogy néha én is túldramatizálom.
De kivánom mindenkinek, hogy próbáljon lépni valamerre. Ilyen emberekkel nem szabad együtt lenni.
Anyám sem mert lépni , mig a nővéremmel el nem vittük onnan és hát igaz jött fater fenyegetőzni is meg mindent mondott, de aztán ezen is túljutottunk. Emlékszem nagyon félt anyám apámtól ezért nem lépett sose. Aztán 1x azt mondta nekem apám, hogy sose gondoltam, hogy anyátok ELMER hagyni.
Kitartást mindenkinek!!!!