Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)

Az már igen!! Ott legalább már tesznek valamit az ügy érdekében.

Amúgy nekem is kevés tanárom volt akit tisztelni tudtam. Többségtől inkább féltünk vagy utáltuk.

Ezek amúgy nem jó tanárok véleményem szerint.

Nekem volt olyan töritanárom, hogy a problémás gyereknél elérte, hogy jó legyen töriből.

Egyszerüen tudta ösztönözni, volt neki sikerélménye és az órán is jól viselkedett.

Tovább figyelmet forditott arra, hogy kinek milyenek a képességei és hogy kinek milyen gondjai vannak otthon......persze mindezt diszkréten csinálta.

Ez az a dolog amit hiányolok a sulikból.

Nem tudom, hogyan lehetne ezt pótólni hogy mi is lenne a jó módszer ezekhez a problémákhoz, de reménykedem benne hogy van jó megoldás.

Ha a fiam nem irja be a jegyeket akkor az szülőin úgy is kiderül és szerintem ezt a kérdést már otthon kell megoldani. Pl: Minden héten beszélni a tanárral min. telón, hogy a gyereknek milyen jegyei voltak a héten.......igy elérni azt a gyereknél, hogy most már érezze meg a következményét a csalásának, hogy milyen az amikor ugrott a bizalom .

Igaz még kicsi a fiam de azért elszoktam gondolkodni mit is kéne csinálni majd a jövőben.

Sajnos az otthonról hozott példákra nem tudok alalpozni mert azt nem kivánom senkinek.:((

Nemrég volt nálunk az iskolában szmk értekezlet. Sajnos nem jutottam el, de az infók hozzám igen.

Iszonyatos nagy gondok vannak a sulikban. A tanárok képtelenek fegyelmezni. Valahogy nincs a tanároknak tekintélyük. Régebben ez nem volt akkora probléma, mert a renitens gyerekeket a tanárok - főleg a tanárbácsik - elintézték egy-egy atyaival. Ez sem volt helyes, de így legalább egy fecske nem csinált nyarat. Azaz: egy gyerek miatt nem volt fennakadás. Ma már van. A gyerekek eldurvultak, agresszívek. Pofátlanul hazudnak, a tanár szemébe röhögnek.

A lányom hatodikos, és egyik szülői értekezleten kiderült, hogy a gyerekek sorra nem írják be a jegyeket az ellenőrzőbe. Kiderült, hogy a suliban azt a mesét adja elő, hogy otthon felejtette, otthon pedig azt, hogy beszedték az iskolában. Az egyik anyuka 11 db 1-es osztályzatot fedezett fel a naplóban, ami valahogy hiányzott az ellenőrzőből.

A mi sulinkban most ott tart a történet, hogy a tanárokat olyan továbbképzésre szervezték, ahol kifejezetten ezzel a problémával foglalkoznak. Ugyanis sem a tanító-, sem a tanárképző főiskolákon nem tartalmaz a képzés olyan "tantárgyat", hogy hogyan kéne a gyerekeket fegyelmezni, megfékezni, koncentráltatni, stb. Nálunk ezt így oldják meg. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e eredménye.

Igen, hála az égnek vannak emberek, szervezetek, akik hangosabban, zajosabban lépnek fel az elnyomók ellen. És a média is hangosabban szajkózza ezeket a dolgokat, közvetíti az ilyen eseményeket. Ez mind-mind oda vezet, hogy az embereknek talán a lelki terror, a családon belüli erőszak talán már nem annyira "természetes".

Bár nekem valahogy sosem volt az. Előfordult, hogy kiosztottam egy "nagymamát", mert akkora pofont adott az unokájának az utcán, hogy szegény elesett tőle. Nemcsak az a baj, hogy megpofozza, hanem az is, hogy ekkora erővel, de a legnagyobb baj talán mégis az, hogy mindezt nyilvános helyen teszi. Ne értsetek félre, az nem kisebb bűn, ha otthon, a négy fal között kapja azt a hatalmas taslit, de ha ez mások szeme láttára történik, az méginkább fájdalmasabb, megalázóbb a gyereknek.

Tanárokon sok múlik egy gyerek életében.

Ha már annyi a munkanélküli miért nem lehet jobban szürni hogy kit vesznek fel ?

Arra emlékszem, hogy nekem a tanáraim 90% nem volt a pályára való.

Igaz most nem a tanárverésekről beszélek, mert ezt persze én is elitélem. De gondoljunk bele ezek a gyerek is honna jönnek? Mit látnak otthon és miben élhetnek?

Elárulom nektek, hogy sokszor veszem észre magamon, hogy vannak hasonló megnyilvánulásaim mint apának....na nem annyi durvák, de azért szoktam magamon érezni. Tudatosan kell figyelnem, hogy ne reagáljak úgy ahogyan ő tette sokszor ha valami nem tettszett. Inkább bántó szavakra gondolok.

Páromon is látom, hogy nem tudja hogyan kezelje ha van valami problémája...(gondom van jóberugok)

Ezt látta otthon mint két szülőtől és igy viselkedik ő is, ami nem megoldás. Viszont az a gondom, hogy ő ezt nem látja be és nem is érzi hogy ezzel a felfogással mi is baj. Ahhoz, hogy ne váljon belölünk olyan felnőtt mint a szüleinkből nem árt egy kis önkritika és helyzetfelismerés sem.

Ha már kisgyereknél látják a suliban, hogy gond van akkor talán már akkor kéne tenni ellen valamit.

Külföldi sulikban vannak külon pszichódokik is....itt ilyen mér nincs? Tanár is csak sokszor belegázol egy gyerek lelkivilágába, mert hát ő a felnőt és gyerekkel meg úgy beszél ahogy tetszik.

Szerintem itt sok helyről kell ezt a dolgot kezelni....

Na látjátok ilyen infó kell a népnek!!! :)

Szóval nyugodtan csak jogászkodj.....ezek a dolgok sosem ártanak senkinek ha tudnak róla.

Néha én sem bánnám, ha a próféta beszélne belőlem. :-) Amiket írtam lentebb, az viszont teljesen biztos. Pl. beemelték a Btk-ba a "zaklatás" törvényi tényállását, éppen az ilyen nagyobb nyilvánosságot kapott jogsértő magatartások miatt.

"Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, ..." Így szól a törvényi tényállás.

Súlyosító körülmény, ha a zaklatást az elkövető volt házastársa vagy volt élettársa, nevelése, felügyelete, gondozása, vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követi el. Az elkövetőt két évig terjedő szabadságvesztésre, közérdekű munkára, vagy pénzbüntetésre lehet büntetni.

Mint látjátok, ez csak arra az esetre vonatkozik, ha valaki már elvált. De legalább létezik egy ilyen jogszabály...

Azon kívül a szabálysértési törvény is tartalmaz már olyan jogszabályt, ami ezeket az embereket legalább távol tarthatja tőlünk.

Na jó, nem jogászkodom, csak gondoltam jó, ha tudtok róla.

Ha a válás közös megegyezéssel megy, semmit sem kell bizonyítani. Általában elég egy tárgyalás is. Ez a jobbik eset, és normáliséknál ez így működik.

Ha nem közös megegyezéssel történik a válás (ami a lelki terror fennállásakor biztosan így van), akkor pedig elég elmondani, hogy mi a helyzet otthon.

Az alap hozzáállás úgyis az a bíróságon is, hogy senki nem kötelezhető arra, hogy bárkivel együtt éljen, ha nem akar. Ha a lelkileg terrorizált előadja, hogy otthon hogyan bántak vele, az bőven elég. Sajnos látnak, hallanak ilyet eleget. Ha a kedves férj netán meg akarná cáfolni, elég egy tanú a nő oldalán. Ha mégsincs tanú, akkor is elég a bíróságnak az, hogy a felperes beadta a keresetet, tehát nem akarja a továbbiakban fenntartani a házasságot. A válást úgyis kimondják.

És a lényeg: nehogy azt higgyétek, hogy egy "jó ügyvéd" lendít ezeken a jogi hercehurcákon! Semmi értelme. Nagyon-nagyon sok pénzt elkérnek, a semmiért. Ha valaki ilyesmit fontolgat, inkább menjen be az utolsó közös lakóhelyük szerint illetékes bíróság panasznapjára, ahol jogvégzett fogalmazók vesznek fel ilyen keresetlevelet, elmondják az ügy várható menetét, és mindezt teljesen ingyen! Azért ülnek ott, ez a dolguk. Az állampolgároknak ez alanyi jogon jár. Az ügyvéd is csak ezt tudná tenni, csak jó sok pénzért. Aztán meg kell venni a postán a 12.000 forintos illetékbélyeget, rányálazni a keresetlevél külzetére, és be lehet adni.

Köszönöm! Én általánosságban írtam, hogy mit csinálhatnak azok a nők, akik ilyen helyzetben vannak.

Az én férjemmel nincs baj :) Viszont az apjával, aki az apósom, nagy a baj.

A próféta beszéljen belőled! Ez legalább egy kis reményt ad.

Csak tudod, mi a gond, mégis? Hogy ezek a lelki terrorizálók a külvilág felé hamis, barátságos (?) képet mutatnak, így azok, akik nem élnek vele, nem is gondolnák, hogy milyen, hogy hogyan bánik valójában a "szeretteivel". Így hogyan lehet rábizonyítani pl. ha valaki beadja a válási papírokat, hogy mi is a gond?

Hála az égnek, ma már nem így működik. Mióta a mindenféle alapítványok, egyesületek megkongatták a vészharangot és nagyobb hangsúlyt kapott a családon belüli erőszak, változtak a törvények is. Bár még mindig lenne velük mit csinálni, de most már a rendőrök sem úgy állnak hozzá, hogy "addig nem tehetünk semmit, amíg nem folyik vér". Most már nagyon komolyan, és szigorúan veszik az ilyen állampolgári bejelentéseket.

Ma már több, és hatékonyabb lehetőségeik vannak a bántalmazottaknak.

Emlékszem én is arra lányra és hát még szép hogy megölte....mégis mit tudott volna mást tenni?

Itt mindig akkor történik valami ha már vér is folyik. Hiába megy bárki feljelenti bárkit amig nem történik tragédia a kutya sem foglalkozik velük.

Volt 1x olyan is hogy egy csajt zaklatta a volt pasija. Fel is jelentette de senkit nem érdekelt a dolog egészen addig amig a csajt meg nem ölte féltékenységből.

Minden másra vannak törvények de ezekkel senki nem törödik:(

Hogy is mondjam csak, testileg hálisten nem bántja - ha azt tette volna, már én is bántottam volna őt!

Bár ez a dugó dolog gyakran eszembe jut...

Ma találkoztam vele, normálisan elbeszélgettünk. A baj akkor van, mikor a gyerkőcök is ott vannak, mert akkor kezdődik minden...

Na, lényeg a lényeg, mindig azzal dicsekszik, hogy ő soha nem emelt kezet se a gyerekire, se az unokáira. Csak éppen lelkileg tette tönkre őket... látom a férjem egynémely megnyílvánulásán, pl. hogy nem lehet véleménye vele szemben. Illetve látom a fiú kisunokáján, a lányom unokatestvérén, aki egy nagyon érzékeny kisfiú, de jó tulajdonságokkal. S annyira elvadította! Meg persze megy a csúfolódás, hogy olyan vagy, mint egy kislány, stb. stb. Úgy utálom ilyenkor!

Szia! Szerintem jól tetted, hogy megmondtad a magadét az apádnak! Az a baj, hogy gyerekként az ember teljesen kiszolgáltatott az ilyen "embereknek", s hiába is száll ellen, általában a rövidebbet húzza.

Meg ráadásul - biztos emlékeztek arra a lányra itt Magyarországon, aki megölte az apját ilyenért, aztán végül még őt ítélték el(?). Hát, nem semmi! Komolyan, a törvény még őket védi? Szerintem sokan ezért sem mernek lépni, mert olyan hülyén van megalkotva a sok jogi dolog, hogy a bűnözőket védelmezi és persze ezt ők maximálisan még ki is használják!