Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Ne is dőlj be! :-)
Sok sikert a munkahelyhez!
Tudod mijére lépnék rá heccből..? Inkább nem írom le, biztos sejted. Ez az ember nem normális! Ön- és közveszélyes.
Örülök, hogy hamarosan munkába állsz. Olvastam a fórumodat, állj a sarkadra anyukáddal kapcsolatban! :-)
Semmi gond! Mindannyian elírunk néha dolgokat :)
Newmoon, éppen most olvasgatom a lelkititkokat. Jó kis tudástár. Újra végigolvastam itt is a lelki terror rovatot, az egészet, a munkahelyit is, nem árt, ha már egyszer új munkahelyem lesz.
Én megrendelni nem fogom, de belolvasni érdemes!
Én is szívesen barátkozok!:) Csak nemrégóta fórumozok, de komolyan itt olyan jó embereket lehet találni...:)
Nagyon szeretnék idén is menni Malajziába, de a páromnak márciusban eltört egy csigolyája, és még csak most kezd jobban lenni. Reméljük, hogy augusztusban mehetünk, fontos lenne. Nekem is, hogy emberséget tapasztaljak és tanuljak:), őt meg oda köti a munkája részben, meg még tanulgatunk is. Nem bánnám, ha ott telepednénk le, lényegesen könnyebb az éle, mint itthon!
Júni 23-tól megyek dolgozni. A páromnak már mondtam, hogy milyen furcsa eddig én voltam a gyerekkel sülve-főve, most te leszel...
Nem tudom magam túltenni rajta, hogy se elvinni, se elhozni nem tudom a picurt az oviból, de ha már így alakult, akkor mindenképp az apjának kell érte menni. Elvégre a mi gyerekünk! Persze, elő fog fordulni, hogy sajna apósom fog érte menni... erre nem is akarok gondolni! - mert csak gyomorfekélyt kapok a gondolattól :(
Valamelyik nap is lejött, s a lányom két szép színes lufijára, amit az apjától kapott, heccből rálépett. Persze durr. S nagyokat röhög, mert milyen jó móka. Nem?
A gyerek persze először megijed, aztán nevet... hát ő még nem fogja fel az ilyen tetteket 3 évesen.
Aztán elmegy apósom, mit látok, mit csinál a lányom? Rá akar lépni a többi lufijára...
Nem haragszom, erre nincs is kifejezőbb szó. Tényleg pokol. :-(
Július 10-én kimondják. Akkor lesz egy olyan papír a kezemben, amit lobogtathatok. Amiben rendelkezés lesz a gyermekelhelyezésről, meg a lakáshasználatról. Miután a füle botját sem mozdította a bíróságról érkezett papírokra, ezért a bíróság az én keresetemnek megfelelően fog dönteni. És azt hiszem, a keresetlevelem teljesen korrekt.
Nálatok mi a helyzet? Változott már valami? Dolgozol már?
Szia!
Igen, ezt én is észrevettem. :-(
Alapból optimista ember vagyok, és egy idő után hárítom az olyan embereket magam mellől, akik lehúznak a rosszkedvükkel. De mostanában én sem tudok mindig optimista maradni. Minden nap történik valami, ami miatt elkeseredek. A tegnapi napom is ilyen volt. :-(
Pedig szeretnék már örülni a nyárnak, a madárcsicsergésnek. Szeretnék pihenni, és nem gondolkodni. Vagy felfedezni a fejemen egy DELETE gombot. De jó lenne..!
Egyetértek Bredamazonnal. Ezek a lányok soha nem voltak igazán a barátnőid. Ha azok lettek volna, nem feltételeznek rólad olyasmit, amit feltételeztek. Hogy te iyesmit mondtál róluk.
A barátnőd, akinek pedig új pasija van és ezért hanyagol ilyen szinten hát... Ő sem az igazi.
Én a főiskola ideje alatt jöttem rá, hogy akiről azt hittem a barátnőm, mégsem az. Azóta tartom a három lépés távolságot, és nem adom ki magam neki. Viszont ugyancsak a főiskola ideje alatt, amikor lelkileg padlóra kerültem, került hozzám közel egy olyan lány, akiről addig csak rosszat hallottam. Ő erre rácáfolt, és azóta nagyon jó barátnőm. Addig is tudtam, hogy senkit nem szabad beskatulyázni, elkönyvelni, meg hogy az első benyomás nem mindig megbízható, de azóta főleg képbe kerültem.
Szóval megértem a hozzáállásodat a barátnőddel kapcsolatban, és teljesen jogos. Valószínűleg fog is ő téged keresni, amikor bajban lesz.
Szia!
Erre egyszerűen nem tudok mit írni. Újra és újra elolvastam, de nincs ötletem. Le vagyok döbbenve...
Sajnálom, hogy az anyukád nem neked hitt. :-(
Szerintem a hiba nem az Ön készülékében van... :) szóval még találhatsz barátnőt! Igaz, hogy a legtöbb ilyen jellegű kapcsolat (kis)iskoláskortól kezdődik, de felnőttkorban sem ritka! Csak hallgass az érzéseidre!
Én az egyik legrégibb barátnőmmel 3 éves koromban találkoztam, méghozzá úgy, hogy leestem a hintáról és ő jött oda segíteni. Na, azóta töretlen a barátságunk, bár voltak kisebb-nagyobb vitáink, ahogy már írtam is, mert ő erősebb személyiség, de ennek ellenére mindent megtennénk egymásért, mint ahogy meg is teszünk, ha külföldre utazom, mert ő nem Magyarországon él.
Szóval egy igazi barátságnál - mint ahogy te is írtad a párod és barátai esetében - a távolság sem árt meg a kapcsolatnak! Mint ahogy egy igaz szerelemnek sem!
Szia,
sajnos igen, ilyen a világ, és valószínűleg ennél csak rosszabb lesz! És nem tudjuk megvédeni magunkat. Nem értem az embereket, én soha nem tudnék szándékosan ártani másokat, kihasználni az embreket. Én mindenért tisztességesen megküzdök, soha nem tiportam el senkit, és elismerem, ha valaki jobb nálam. Én főleg a munkámban vettem észre, hogy ha a kisujamat nyújtom, a karom is letépik, aztán meg sz..ba se néznek, mehetek máshova ha nem tetszik.
Szia! Szerintem a te barátnőid sem voltak igaziak, ha ilyesmit elhittek rólad, hogy mondtál.
Magamból indulok ki. Nekem is négy barátnőm van, akadtak kisebb vitáink, mint minden emberi kapcsolatban, de soha egyikünk sem mondott a másikra ilyet, illetve, ha valaki be akart mártani, akkor sem hittük el másnak, hogy a barátnőm ilyet feltételezne rólam. Sajnálom, hogy sokatoknak ilyen egyoldalúvá sikeredett az igaz barátság fogalma.
Mi, a barátnőinkkel már teljesen szétváltunk (sajna), egyikük Pesten, a másik Érden, a harmadik egy tőlem 50 km-re levő községben, a negyedik pedig egy másik országban lakik, de! Tartjuk a kapcsolatot még máig is! Persze, mindenkinek megvan a maga családja, a maga élete, de legalább egy telefonbeszélgetés erejéig felhívjuk egymást és büszkék vagyunk a barátságunkra! :)
Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy soha nem volt igaz barátság a tiétek, ha ilyenen el tudtok bukni. Vagy pedig tisztáznatok kellett volna!
És igazad van, a "lerázós" barátnődért se fájjon a fejed! Inkább keress egy igazi barátságot helyette. Nem éri meg, még csak gondolni sem rá.
A sulis köpködő, kötekedő diákokon meg máig ledöbbenek... hogy miféle gyerekek lehetnek ezek??? Honnan vették a mintát??? És milyen jogon bántanak másokat?
Lehet, hogy otthon is így bánnak velük, amit ők a gyengébbeken, szelídeken "vernek" le? Akkor sem mentség! Ráadásul hol vannak ilyenkor a tanárok? Nem igaz, hogy nem veszik észre a dolgot!
Észrevettétek, hogy egyre inkább ezekkel az emberekkel van tele a világ. Emberek, akik bárkin, bármin átgázolnak, ha kell, akiket nem érdekel, hogy a másik mit érez, mit gondol, emberek, akiket csakis a z önös érdekeik hajtanak.
És a világ is nekik kedvez, kis kapukkal, amiket szivesen használnak. Undorító.
Az emberség, a másik tisztelete, az empátia kezd eltűnni mindenfajta kapcsolatból, legyen az házasság, szülő-gyermek kapcsolat, vagy éppen egy iskolai közösség.
És ha van valaki, aki figyel, aki megbán, aki meghallgat, aki segít, aki felemel, aki egszerűen csak érez, azt leköpködik, gyengének nevezik és persze kihasználják, hogy aztán eldobhassák.