Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Szia!
Onnan tudtam, hogy nem fog hazajönni, mert ezügyben is rám van cuppanva. Ha én nem megyek ki érte az állomásra, ő nem fog felülni a buszra, csak hogy hazajöjjön. Márpedig én megmondtam neki, hogy nem megyek ki elé.
Nem hiszek neki. Csak nehéz teljesen elszakadni onnan, amíg ott vannak még a cuccaink, amíg a gyerekeknek ott vannak a játékai, ami mellé leülhetnek, stb. Azt mondta a kedvesem hétvégén, mert nála voltunk, hogy nincs mese, huszárvágás. És mindennek ellenére nagyon szép hétvégénk volt így együtt.
Igaza van. Össze kell szednem otthonról mindent, amire szükségünk van. De legfőképpen saját magamat kéne összeszednem...
Nem lehetett egyszerű a gyerekkorod, és inkább nem írok semmit anyukád hozzáállásáról és reakciójáról.
Newmoon! A napokban fejeztem be Nora Roberts - A smaragd nyakék románca trilógiáját. Bianca és Suzanna élete kiköpött a te életed mintázza! Nagyon remélem, hogy nem úgy fog végződni, mint Biancáé... ezért kérlek, nem menj egyedül a vadállat közelébe! Legyél Suzanna, aki büszkén és óvatosan vigyázott magára és a gyermekeire...
Mindhárom kötetet érdemes elolvasni, mert Bianca története a trilógiát átszövi. Jó szórakozást és nagyon vigyázz magatokra!!!!!
Igen, én is pont így jártam :( nem tudott végül behatolni a mostohabáytám, de a sorozatos zaklatása, meg ez, hogy majdnem megerőszakolt... hát, soha nem fogom kiheverni! És nem azért, mert nem akarom... hanem mert egyszerűen mindig a legváratlanabb pillanatokban jut eszembe és tönkreteszi az adott pillanatot.
Hálisten boldog családi életet élek, de bizonyos gátlásokkal élek e miatt! Ezt tényleg csak az értheti meg teljességgel, aki átesett az ilyesmin.
Erről jut eszembe, volt egy cseh film, annyira röhögtünk rajta, hogy a címét is elfelejtettük. Arról szólt, hogy egy nőt megerőszakol két férfi az erdőben, de a nő felébred, és hallja, amint ezek arról beszélnek, hogy miként végezzenek szegény csajszikával. Mivel csajszika hallotta, ezért megjátszotta, hogy akkor ébredt, és hogy milyen jól érzi magát, és köszöni nekik, hogy mellette voltak, amikor ő elájult. Igen, csakhogy volt egy terve rögtön csajszikának, mégpedig az, hogy kiheréli őket.
Na ezt a filmet nagyon szívesen megnézném még néhányszor.
A barátnőm orvosira jár, és gyakorlatként vállalja a kitökölésüket. Legalább ne szaporodjanak. Ez is egy szempont, nem?
:)
Sajna vannak ilyen totál-brutál állatok, akiket be kéne zárni egy ketrecbe.
Mi, a férjemmel, kb. egy éve részt vettünk egy konferencián Debrecenben. Hamarabb érkeztünk, úgy mint mások is, még mielőtt kinyitották volna az ajtókat, így tömegként ott csődültünk a lépcsőkön. Persze ilyenkor test a testhez ér, nincs mit tenni, de végülis elvoltunk. Egyszer csak egy nagy melák megunta, hogy az előtte levő nő előtte van (de hol lehetett volna, ha egyszer semerre se tudott mozdulni!) és hirtelen orrba vágta, de minden előzetes bejelentés nélkül, vagy valami, de úgy, hogy ömlött a vér szegény nő orrából... s amikor visszahúzta a kezét, majdnem engem is eltalált, mert én meg a háta mögött álltam... ilyen egy idióta baromarcú faszi volt! Komolyan, ezeknek kijárna egy alapos verés a nála erősebbtől! Vagy a gyengébbtől, ha lefogják neki. És nem érezném ugyanolyannak magam, mint ő, mert amíg az ilyeneket nem tanítja valaki móresre, addig gátlástalanság nélkül veri a gyengébbet!
Az biztos, hogy a "téma" előhozatala ki fogja belőle váltani az indulatokat. És mivel ez egy pszichopata, aki képes több "bőrbe" bújva eljátszani a jót, a kedveset, a hűséges társat is, az ellenkezést nem tűri, tehát nagyon vigyázz!
Az exem csak azért, mert nem tetszett egy fazon feje neki egy szórakozóhelyen - szétverte az egész bagázst és a szórakozóhelyet is. Egy agresszív, egy rohadt erős (főleg ilyen dührohamában) emberrel ne kezdegess, csak ha nem félted az életed.
Engem örök életre nyomorékká tett. Csak azért, mert ellent mondtam neki, és ő máshogy képzelte.
Newmoon, ne hidd el. Ismerős a dolog, csak addig tarta kedvesség, míg újra be nem hálóz. Kirágtad magadat a pók hálójából, mikor már majdnem bekebelezett. Ez idegesíti, új eszközzel vadászik, az erőszakkal nem ment, most az álkedvességgel próbálkozik. De vigyázz, senki nem változik meg 24 óra alatt. Ha akkor bántott, máskoris bántani fog, ha ellenkezel, vagy beszólsz neki. És nincs joga bántani. Se lelkileg, se fizikailag!
Elváltok, megszünt köztetek minden - azt mondtátok, akkor most mit akar??? És miért fojtogat? Mindegy, ennek nem lehet elfogadható indoka.
Légy erős!
A srácokkal mi van? Hogy viselik?
Honnan tudtad, hogy nem fog hazamenni? Hát, kell bátorság hozzá, hogy hazamenjetek, mert akármikor beállíthat azért, nem?
Egyébként meg semmiben se hidj neki, gondolom ezt nem is kell mondanom, na, csak magamból/magunkból indulok ki, mert az anyám hitt a hülye volt mostohaapámnak és már akkor is, ezzel egy akkora hibát követett el, mert visszamentünk hozzájuk. Jó, hogy a gyereket ide-oda rángatják! De tudjátok, mi volt a legszörnyűbb az egészben? Úgy mentünk vissza, hogy pont előtte (tehát mielőtt eljöttünk) a mostohabátyám meg akart erőszakolni, illetve a 9 éves korszakom úgy telt el, hogy szexuálisan zaklatott :(((( Egyébként hamim ezt hazudtolta meg nemrég az anyám és ezzel akkora tátongó sebet ütött rajtam (nem tudom másképp megfogalmazni, mint a Terminátor második részében a képékeny gonosz terminátorba, ahogy belelőttek és egy nagy lyuk maradt a lövés helyén), amit lehet, hogy rosszabbul fogok kiheverni, mint a zaklatásokat. Akkorát csalódtam, hogy el nem mondhatom. Hiszen már akkor sem állt mellettem, mert amikor megtudta, hogy mi zajlik, még engem is elfenekelt! Ezt hallgassátok meg! Most meg letagadja................. úgy érzem, egy nagy részem meghalt.
De amit elkezdtem mondani, ilyen körülmények, történések után sikerült visszacsalogatnia a mostohaapámank, persze semmi nem változott! Sőt, az előzmények tükrében csak rosszabb lett minden. Ezzel a sok mindennel csak arra akarok kilyukadni, hogy NE HIDJ NEKI SOHA TÖBBET!!!! Tapasztalatból mondom.
Köszi, aranyos vagy!:)
Majd írd le a fejleményeket, hogy alakulnak nálatok a dolgok!
Mindenesetre sok sikert!!!!
Majd ha mélyen magába száll, emlékezni fog. Csak akkor már késő lesz. Szerintem most is nagyon jól emlékszik, csak hárít. Nem akar szembenézni a hibákkal, amiket vétett. Ha előtted elismerné, akkor szembesülne saját magával. Így kényelmesebb neki. De ha elmész, lesz rá bőven ideje, hogy gondolkodjon.
Ha már most leírtad, hogy szeretnél jó szülő lenni, akkor biztosan az is leszel. Ráadásul a saját gyerekkori tapasztalatodból tudod, hogy anyaként te mit fogsz másként csinálni. Sok boldogságot kívánok hozzá! :-)
Hát nem is tudom. Ha mondom neki, milyen csúnyán viselkedett, azt mondja, nem emlékszik ilyesmire, én emlékszem rosszul...végülis lehet, hogy most jött rá, mit jelentenek neki a gyerekei. most, hogy közel az idő, hogy elköltözök, és a gyerekem már nem itthon fog megszületni, és ő csak az internetről ismeri majd a családomat. Mert 15 órát utazni nem tudok túl gyakran a gyerkőccel!De a párom megy, és én inkább megyek utána bárhova, mint itt maradjak egyedül...mert az ő családját jobban fáj itthagyni mint az enyémet! Én szeretem az anyukámat, csak az életem úgy alakult, részben neki köszönhetően, hogy a fontossági sorrendemben nem szerepel az első helyen. Amúgy szívből sajnálom, de ez van. Ha nagyobb távolság van köztünk, jobban kijövünk.
Az én apukám is erőszakos volt. ivott rettenetesen. Anya végülis soha életében nem volt boldog, soha nem érezte hogy szeretik. Lehet hogy ezért keseredett így meg. Most, hogy végre 22 év után elváltak lehet hogy rendbe lehetne tenni a dolgokat köztünk, de mostmeg már mennem kell. Ez van:(
Szerintem mindenképp próbálj szabadulni a férjedtől. A verekedés már súlyos dolog. Én a magam példájából tudom, mit jelentenek, milyen "maradványai" vannak a verekedős-veszekedős élményeknek, amik kiskoromból származnak. Sajnos a személyiségemnek sokat ártottak! Bizonyos gátlásokat nem tudok átlépni. Remélem én jó szülő leszek!!!
Puffff. Hihetetlen az anyukád! :-(
Az egyértelmű, hogy mit kéne érezned (szerinte és esetleg mások szerint), de tudom, hogy a tüskék benned olyan mélyen vannak, hogy nem tudod azt érezni. És most nem is kell. Mindenki azt veti, amit learatott. Épp erről beszéltem, hogy ilyenkor meg csodálkoznak.
Nem kell, hogy meghazudtold magad, vagy bármit magadra erőltess csak azért, mert ő az anyád, és most úgy gondolja, hogy "lányom nélkül soha"! Magamból kiindulva én biztosan szembesíteném a vele kapcsolatos sérelmeimmel, mert esküdni mernék rá, hogy annak idején ha mondtad is, hogy téged bánt az ő viselkedése, azt ő nem hallgatta meg. Aztán utána meglátnám... Ha őszinte a megbánása és ezentúl figyel RÁD, lehet, hogy normalizálni lehet ezt a szülő-gyerek kapcsolatot.
Köszönöm a biztató szavaidat!
Azóta kapom a férjemtől a telefonokat, hogy így meg úgy szeret, hogy vissza kéne csinálnunk a dolgokat, ő mindenre képes, változtatni és változni fog, stb. De nem. Aki engem megütött, aki engem rendszeresen megalázott és megaláz a szavaival, azt én nem akarom.
Tegnap nem jött haza, ezért kihasználtuk ezt az estét és hazamentünk, így nem az anyuéknál aludtunk a gyerekekkel. Nagyon jó volt nélküle otthon lenni. Mindenki nyugodt volt, jól éreztük magunkat. De ma "haza" fog menni...
Szia!
Azért hihetetlen, milyen messzire képesek elmenni a férfiak. Miért nem a saját súlycsoportjában verekszik? Arra büszke, hogy képes megverni egy nőt???Szívesen elküldenék hozzá vkit, aki kétszer akkora, és na tessék, lehet verekedni!!! Nagyon sajnálom ami Veled történt, és nagyon jól tetted hogy faképnél hagytad! Neked és a gyerekeidnek is így a legjobb!!! Kívánok Neked nagyon sok erőt és kitartásd, igazán megérdemelsz egy kis nyugalmat!
Tegnap egyedül mentem, és nem volt gond. Csak a száját jártatta. Meglátjuk, hogy mi lesz a továbbiakban. Ma állítólag nem fog hazajönni. Remélem ez azt jelenti, hogy eljutott a lényeg a tudatáig. Talán nem annyira elvetemült, mint a mostohaapád. A te vele kapcsolatos történetedet olvasva talán ez a magyarázat anyukád viselkedésére is. Lehet, hogy még most is próbál megfelelni egy olyan embernek, akinek még a mai napig kísérti az emléke? Amíg együtt voltak, mindent megtett, mégsem volt elég a mostohaapádnak. Fél, hogy ismétli majd magát a történelem, és ha te nem így teszel, eljársz otthonról tornázni, vagy nem vagy minden percben a gyerek meg a férjed körül, akkor magadra haragítod a férjedet, stb.
Tehát: az ő odaadása akkoriban kevés volt, ezért te sem adhatod alább, sőt!
Jól tetted, hogy nem hagytad! Nem hiszem, hogy meg mert volna ütni, mert biztosan látta a szemedben a határozott ellenszegülést.
Szóval megtettem. Otthagytam. Este még elmentem pár cuccért, közben folyamatosan pofázott, de próbáltam nem odafigyelni. Többé-kevésbé sikerült is. Reggel ahogy bekapcsoltam a telefonomat, rögtön visított, hogy sms-em jött. Valami újrakezdésről ír benne, hogy még mindig nem késő, meg hogy szerinte ezek a balhék valahol még mindig a mi összecsiszolódásunkról szólnak. Nem is értem. Szóval szerinte 10 év nem volt elég az összecsiszolódásra? Nemáááá!
A fiam meg sem lepődött ezen az egészen, csak lefekvés előtt kérdezte meg, hogy most akkor nem megyünk haza? Én pedig mondtam neki, hogy nem, nagyon jó helyen vagyunk itt a mamánál. És egyáltalán nem reklamált. Sőt. Odakucorodott mellém, és így aludtunk el. :-)
Jó volt ott aludni, a régi szobámban. Nehezen aludtam el, csak kattogott az agyam, de előtte egy jó nagyot beszélgettünk a szüleimmel, meg az öcsémmel. Apám nagyon kiakadt a történteken és rögtön azzal jött, hogy ők 35 éve vannak együtt az anyuval, és soha nem történt közöttük ilyesmi. Anyu meg erre rávágta, hogy "De te nem is ütöttél meg engem egyszer sem, és nem fojtogattál soha." Szóval mindenki mellettem van, és most nincs is másra szükségem. Talán még egy kis nyugalomra... Meg a szerelmemre. És a sorrendet most nem ér nézni... :-)
Így lesz! Remélem jó hírekkel szolgálsz holnap!
Közben eszembe jutott valami erről a fojtogatásról... sajna megint a saját anyám. Nem, nem fojtogatott soha; kikapni viszont kikaptam, mint minden gyerek (?), bár komolyan, nem voltam egy rossz gyerek, sőt, inkább szófogadó...
Na, szóval a mostani egyik heves vitánk alkalmával, amikor rájött, hogy már nem bír velem, hogy már én sem fogadok el mindent, ráadásul meghazudtolt egy számomra szégyenteljes dologban, ami örökké kísérteni fog... szóval azután már szó szerint befogtam a fülem, hiába mászkált utánam és csak szidott és kritizált még folyamatosan. Erre utánam kapott, utálom, amikor ilyen szigorúan, vészesen néz rám... szerintem pofon is vágott volna, ha hagyom, de így még rosszabb lett, mert - világosan emlékszem, hiszen nemrég történt - a nyakam kapta el és az államnál fogva erőszakosan próbált rám hatni, hogy nézzek rá! De annyira felbőszített, hogy teljes erőből ellöktem a kezét! Mert egyrészt fenyegető is volt, amit csinált, másrészt megalázó is és félelmetes is, pedig nem félek tőle! De valami akkor, meg miután meghazudtolt, teljesen elpattant bennem! Soha de soha nem fogja már helyrehozni! Soha nem mondhatom a barátnőmnek, mint oly sokan az anyjukat.
Akkor képes lettem volna kitagadni, vagy ami még rosszabb, én is visszaütni.
Azért még tartom magam... :-)
Szóval köszönöm a szavaidat, annyira nagyon jól esnek!
Most indulok kulcsot másoltatni, aztán majd holnap elmondom, mi volt az este.
Vigyázz magadra, és ahogy írtam: meríts erőt a szeretteidből!
Most ezt Te fogalmaztad meg olyan találóan, hogy most meg mindjárt én fakadok sírva...
És már megint nem csalnak az emlékeid...