Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek a párkapcsolati problémámat!Azért is írok ide,mert szeretnék sok objektív véleményt hallani,vagyis látni...Én egy 27 éves nő vagyok,két éve vagyunk együtt a párommal aki 8 évvel idősebb nálam! a problémák sajnos fél évvel a kezdetek után jöttek,kiderült róla hogy alaptalanul nagyon, de nagyon féltékeny típus..Alapjáraton én egy életvidám pörgős életszertő, barátságos ember vagyok,aki könnyen nyit embertársai felé s talán,aki ismer naivnak is mondana!sok barátunk volt az elején,aztán bárki is jött át hozzánk,miután elmentek megkaptam azt hogy én egy K vagyok,mivel flörtölök mindenkivel...Természetesen magamat okoltam,hogy biztos hibázok mindig és neki van igaza!A féltékenységi jelenetei egyre jobban elfajultak,mivel nála laktam volt, hogy hajnalban hazazavart édesanyámhoz,mivel szerinte én csalom őt!Nagyon sokáig tűrtem ezt és inkább minden baratommal hozzáteszem csak lányokból álltak megszakitottam a kapcsolatot,mert ha elmentem valamerre akkor is azt kaptam,hogy biztos mas ferfivel voltam!Állandóan ellenőrizte a telefonomat,ha a barátnom irt rám akkor azt állitotta hogy biztos egy ferfi!Mivel nem akarta hogy dolgozzam otthon voltam minden nap a lakásban,ha anyukámhoz átmentem akkor bekellett jelentkeznem a lakástelefonrol hogy biztos otthon vagyok e,de egy idő után azt állította hogy átirányitottam a lakástelefont a sajat mobilomra...ezért a gps kordinátáimat is el kellett neki küldenem!persze ez sem volt elég,otthon le kellett fotoznom magam a számitogép előtt a dátummal és átküldeni neki...Szóval nem ragozom ehhez hasonlo dolgokat élek át..Volt egy nagyon nagy sérülésem és akkor kiderült hogy megcsalt rajtakaptam egy másik nővel,de hála nem ágyban...Ezek utan is megbocsajtottam neki,de azóta is engem vádol azzal hogy biztos szeretőm van....nagyon szeretem szerelemmel,de ezt az énjét már nem tudom tovább tűrni...Most két hete nem talaálkoztamvele,de állandóan hivogat és azert én is felhivom,hol én vagyok a nagy szerelme hol én vagyok a világ legnagyobb K.--ja....szeretne velem talalkozni,de nem tudom mit tegyek...Szívem azt súgja változhat,de az eszem mást diktál...
Június 30-ra kaptam időpontot a pszichológushoz. Remélem addig már nem lesz semmi....
Mindkét gyerekem imádja az apját, látják, h amit tesz nem helyes (legalábbis a nagyobbik) mégis ilyen erős a szeretetük. A nagyobbik állandóan vele lenne. Gondolom ez a 12 kor arról is szól, h követjük a férfi képet.....csak az a baj, h nem tudom megakadályozni....remélem egyszer majd megérti, h ez a ROSSZ minta.
Pénteken ránk telefonált a vonaton, h mikor érünk be az állomásra, mert jött a fiúnkért és 5 percet beszélne velem. Azt feleltem beszélhetünk, de nem ülök be az autóba. Azt válaszolta, h úgy lesz, ahogy akarom. Ennek ellenére, amikor megjöttünk (én szóltam a fiúnknak, h azonnal üljön be az autóba, h ne legyen fültanúja megint a veszekedésnek) rám szólt, h üljek be a kocsiba. Nemet mondtam, erre erélyesen rám parancsolt, ekkor elindultam hazafelé, mert nem hiányzott megint a církusz. Utánam futott és kezdetét vette az őrület, vádaskodott, vagdalkozott, majd amikor elköszöntem, elkapta a karom (3 napja történt,de a zúzódás még ott van a két kezemen) és megrángatott. Közölte, h meg foglak ölni. A fiúnk odakiáltott a távol álló autóból, h: Heeejjj!!!! Ekkor elszaladtam és hazamentem. Ő már otthon várt a ház előtt. A fiúnk felment a lakásba, mert erre kértem. Ott is folytatta, de már nem mert hozzám érni, mert ismerőse volt a láthatáron. Rám ripakodott, h azonnal csináltassam meg a gyerekek útlevelét, de a papírjait mind kéri. Közöltem vele, h nem és nem. Megmondtam, h mikorra hozza a fiúnkat, majd felmentem. Amikor feljutottam a kicsi már a lépcsőházban várt remegve és arra kért,nehogy oda adjam a papírokat neki. Félt, h el akarja rabolni majd az apja. Kis idő múltán megnyugodott és úgy döntött,h mégis elmegy hozzá,nehogy apa vmi hülyeséget csináljon. Tehetetlen vagyok......fél tőle, amikor ezt látja, aztán 2-3 nap alatt megpuhítja, és újra imádja. A kicsi lány próbálom védeni, és amikor csak lehet magamnál tartani.
Sosem volt ilyen, "csak" a lelki terror volt a fegyvere. Elhiszem, h ki van borulva, amiért elváltunk, de ez már félelmetes amit művel. Áprilisban múlt 1 éve, h elváltunk......
Arra gondoltam megkérdezek egy pszichológust, mit tehetnék....
Én is gondoltam már rá, de mit tegyek, ha nem tartja be? Nyomjak meg egy gombot, és hopp ott terem egy testőr?....Sajnos zsákutca....
Már megint hullik a hajam, visszatért a gyomoridegem és remeg a kezem....
A rendőrséget két okból is kihagynám. 1. Nem akarom a gyerekeket még jobban elkeseríteni, és megijeszteni.
2. Úgysem történik semmi intézkedés
A gyerekekkel nem, és úgy érzem, h velem is azért fajul el idáig a dolog,mert nem tudok higgadt maradni.
Vagy most csak mentegetem?
Sziasztok! Régen nem jártam erre. Azóta is tart nálunk a hullámvasút. Azt hiszem sikerült rájönnöm, h bipoláris személyiség zavara van az exférjemnek. Ezáltal neki nem számít a válóperes papír, sem az, h elköltöztünk, amikor bekattan, akkor megtalál engem, és ez sajnos óriási gondot okoz nekem. Mit tehetnék? A gyerekek imádják, bár látják, h milyen. Sokszor rosszul cselekszem, mert nem tudok helyesen dönteni a pillanatok alatt kialakult pánikhelyzetben. Valaki ötletelhetne, h mit tegyek.....
Árgus szemekkel figyeli, h kivel mit teszek. Most már egy hónapja zaklat régi fényképekkel, virtuális virágokkal, lelki terrorral....
Márciusban megismertem vki, akivel azóta is jóbarátok maradtunk. Nem volt és nem is lesz köztünk semmi. Mikor felelősségre vont a férjem, h ki az, és milyen viszonyban vagyunk, az első 3-4 alkalommal még higgadtan tudtam válaszolni, h barátok vagyunk. Amikor a gyerekek előtt ecsetelgetni kezdte, h biztosan a hátsó ülésen szeretkezem vele, és ne áltassam őt, eldurrant az agyam. Amikor utánam jött a lépcsőházamba és elkapta a kezem, kirántottam, de amikor a kilincset lefogta, h ne tudjak bemenni és folytatta, kántálta a már ezerszer hallott és megválaszolt kérdéseket, eldurrant az agyam és benyomtam az ajtót, hadd menjünk fel. Nem mértem fel, h ott a keze és megsérült. Feldagadt, vérzett. Ezek után elkapta a fiamat (12 éve) és elvitte magával. Nem engedte fel. Fent a negyediken hallottam, h sír a gyerekem a "beszélgetés" alatt. Mit tehetnék?
Segítsetek, mert úgy érzem megőrülök! Én 13 év lelki terror után váltam el, két kisgyerekkel. De a férjem közölte velem, hogy jegyezzem meg, csak én váltam el, ő nem tőlem. Azt hittem minden jobb lesz, de most a gyerekeket terrorizálja, úgymond "üzenget" velük nekem. Ez mindennél jobban fáj...
Newmoon mi történt veled? Nagyon sajnálom, hogy nem akkor ébredtem fel, amikor te! Teljesen összetörtem, de a gyerekek és a munkatársak előtt tartanom kell magam. Valaki beszéljen velem, kérlek titeket! Tudom, hogy sok idő eltelt azóta, amióta ez a fórum elindult, de nagy szükségem lenne valakire, aki lelket tudna önteni belém...
Az lenne a kérdésem, ezeket a lényeket hogy lehet felelőségre vonni becsületsértésért ? Mivel szeretnek általános alannyal fogalmazni ( vannak emeberek aki ilyen-olyanok ), ezért ezt mesterien ki tudják magyarázni, hogy nem rád gondoltunk, de mivel nincs ott más, ezért le lehet vonni a következtetéseket. Vagy ha lek...vaanyázz engem, akkor mit tudok tenni ? Mennyire vesz a rendőrség vagy bíróság komolyan egy számukra pitiáner ügyet ?
Milyen szankciókra számíthatnak ?
Ja, és még valami:
Luis Bonino - Szil Péter - Hétköznapi Hímsovinizmus
Ez a könyvecske is jól jöhet. Még nem olvastam el. A neten ez is sok helyen olvasható, letölthető.
Itt van mindez leirva:
A könyv címe: Szavakkal verve.
Az eseted minden mozzanata benne van, mint tünet.
Amit leírsz, tipikus.
Sajnos én ugyanazokat átéltem, amit leírtál. Semmibe vett, kiforgatta a szavaimat, soha, semmi nem volt elég jó, megalázott mások előtt, elmarta a barátaimat, neki sem volt barátja, nem járt sehova, együtt sem mentünk sehova sem.
Ő mondta meg mit vehetek fel, és mit nem. Ha nem hallagttam rá, és mást csináltam, mint amit ő akart, akkor vitatkozot, veszekedett, majd orditott velem addig, mig el nem érte azt, amit akart. Egy szöget nem verhettem be a falba, mert biztosan rosszul csinálom, majd ő. Beszélgetéskkor az elkezdett mondataimat ő fejezte be ls mindig megemelte a hangját, közbe szól, hogy engem megzavarjon, illetve, hogy ő ne hallja, én mit mondok.
Mindig kritizált, de a jót sosem vette észre. Az önbizalmamat a sárba taposta és elhitette velem, hogy semmit sem érek. Ezt mondta.
Johny azt kérdezte, hogy sikerült elhitetnie veled, amit velem is elhitetett a volt férjem. Hát igy! Verbális, szóbeli támadásokkal.
A könyv ezt írja:
"Az áldozat akár évekig is kereshet racionális érveket vagy kliséket, melyekkel felmenti a bántalmazót, közben énképét és önértékelését teljesen aláássa az erőszak. Ezek a nők elveszítették ellenőrzésüket életük felett, és beletanultak a tehetetlenségbe. Minden egyes Evans által meginterjúvolt bántalmazott nőre jellemzők voltak az alábbi tulajdonságok: frusztrált, reménykedő, együttérző, bizakodó, megértésre vágyó, alkalmazkodó, felelősségteljes, empatikus, naiv, optimista, toleráns, zavarodott.
A változás első lépése, amikor a nő már nem önmagában, hanem partnerében és kapcsolatában kezd el kételkedni, és elkerülhetetlenül szembesül társa világképével. Minden esetben szóbeli bántalmazás előzi meg a fizikai erőszakot. Az áldozat úgy dönt, benne marad a kapcsolatban, mert úgy érzi, képtelen kilépni, mert senki nem hinne neki."